Én is tisztelettel köszöntök mindenkit. Beszédet talán nem mondok, de szeretnék reagálni az elhangzott gondolatok közül jó néhányra, mert azok a gondolatok alkalmat adnak, illetve a reakció lehetősége alkalmat ad nekem arra, hogy a kormány szándékairól is röviden szóljak.
Először is 1990 óta vagyok parlamenti képviselő. Mielőtt itt aláírtuk volna a megállapodást, együtt beszéltünk itt, a fölkészülési teremben, és azon gondolkodtunk, hogy emlékszünk-e valami ehhez hasonlóra a mögöttünk hagyott 26 évből, és arra jutottunk, hogy emlékszünk szárnyszegett kísérletekre. Többször nekifutottunk már valami ilyesminek, de a végén nem jutottuk el egy olyan átfogó, valóban több évre szóló – itt most hat évről beszélünk – megállapodásig, mint ami ez alkalommal létrejött, illetve ami ez alkalommal sikerült, úgyhogy ebből a történelmi perspektívából, ebből a 26 éves távlatból nézve szeretnék gratulálni azoknak, akik a tárgyalásokban részt vettek, és szeretném kifejezni az elismerésemet azoknak, akik vállalták ennek a megállapodásnak az aláírását, ideértve a szakszervezeti vezetőket és a munkaadók képviselőit is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenki arról beszél, hogy ennek a megállapodásnak a lényege a bérekről szól, és ebben sok igazság van, de szeretném azért emlékeztetni magunkat két tényre. Ahhoz, hogy bérekről lehessen beszélni, először kellenek munkahelyek, és ahhoz meg, hogy munkahelyek legyenek, és munkahelyekről lehessen beszélni, kell működőképes gazdaság. És azért nekrológ jelleggel ugyan, de pár perc erejéig idézzük föl, hogy hat évvel ezelőtt honnan indultunk el. Hat évvel ezelőtt nem a bérekről kezdtünk beszélni, hanem arról, hogyan mentsük meg a gazdaságot a pénzügyi összeomlástól. Azért dolgoztunk, hogy megteremtsük az előföltételét annak, hogy lehessen beszélni munkahelyekről, aztán sikerült munkahelyeket teremteni, és most az volt az előföltétele annak, hogy ma a bérekről tudjunk beszélni. Fontosnak tartom, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a béremelés kérdése nem jó szándék kérdése. Az se árt, hogyha a munkaadóknak van szívük – úgy látom, hogy a biológiai tények erre utalnak –, de alapvetően nem az a kérdés, hogy van-e bennük jó szándék, hanem az a kérdés, hogy versenyképes gazdaság áll-e a hátuk mögött, vannak-e versenyképes cégeink. Nem versenyképes cégek nem tudnak jövedelmet termelni, nem tudnak béreket fizetni, és különösen nem tudnak béreket emelni. Tehát egyetértek Lakatos alelnök úrnak azzal a gondolatával, hogy a jövő azon múlik, hogy a munkaadók és a munkavállalók közösen képviselik-e azt a gondolkodásmódot, hogy csak hatékony vállalatok tudnak bért emelni. Bármelyik irányba elmozdul az egyensúly a munkaadók és a munkavállalók között, ha szem elől eltűnik a hatékony vállalatnak az eszméje, akkor abból szociális feszültségek jönnek majd létre. Tehát itt most a magyar kormány tisztában van azzal, hogy bár bérekről beszélünk elsősorban, magunk között legyen mondva, én személyesen büszke is vagyok arra, hogy egy ilyen nagyarányú béremelést tartalmaz a megállapodás, de közben mindig ott van a fejünkben, hogy ennek az az előfeltétele, hogy versenyképesek legyenek a vállalataink, hogy sikeresek legyenek, ugyanis munkát adni az embereknek csak az állam nem tud. Ez visszavinne bennünket a szocializmusba, ezt egyszer megpróbáltuk, összeomlás lett a vége. Munkahelyet és béreket a munkaadók, a versenyképes cégek, azok tulajdonosai és vezetői tudnak adni, és szerintem ezt a mostani tárgyalás, illetve annak a végkimenetele vissza is tükrözi, mert a megállapodás nemcsak bérekről szól, hanem adócsökkentésről is. Munkaadói szemmel, ha próbálom nézni ezt a megállapodást, akkor azt mondhatnám, hogy itt adócsökkentés történt a béremelésért cserében, a kormány legalábbis a maga részéről ezt így fordítja le. Adócsökkentés a magasabb bérekért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán még annyit szeretnék Önöknek mondani, hogy a mi filozófiánk az volt, 2010-től kezdődően azt tanultam meg a nagy munkaadóktól különböző konzultációk keretében, hogy a gazdaságpolitikai kiindulópontok nem bonyolult közgazdasági gondolatok, hanem egyszerű tények, és mi arra az egyszerű tényre építettük a gazdaságpolitikánkat 1990-től kezdődően, hogyha munka van, akkor minden van, hogy ha nincs munka, akkor nincs miről beszélni. Erős mondat, amit most formulázni fogok, de szerintem azt mondhatjuk, hogy Magyarországon minden ember, aki dolgozni akar, az talál magának munkát. Vannak regionális egyenlőtlenségek, meg nem mindig könnyű elérni a munkahelyet, meg az ember nem mindig azt a munkát kapja, amit szeretne, meg amiért tanult, meg amire készült, és nem elégedett vele, de azt az állítást szerintem megtehetjük, hogy Magyarország ma egy olyan ország, ahol az, aki dolgozni akar, valamilyen munkát fog magának találni. Ez egy nagy eredmény.
Azonban ez most már lassan a múlthoz tartozik, és ez a megállapodás pedig a jövőről szól, már nem arról szól, hogyan talál valaki magának munkát, hanem arról, hogy megérje dolgozni. A kormány számára ennek a megállapodásnak az az értelme, hogyha ezt sikerült teljesíteni, amihez tiszta szívemből kívánok sok szerencsét a munkaadóknak és a munkavállalóknak is, akkor azt mondhatjuk, hogy nemcsak van munkahelyünk, hanem megéri dolgozni. Ezek a számok, ezek az összefüggések, ez az adócsökkentés, ez a béremelés, e felé a világ felé visz bennünket; hogy a magyar ember azt mondhassa, hogy dolgozik, van munkahelye, és megéri dolgozni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem ismétlem meg a számokat, amiket már Önök talán ismertettek, de van itt egy olyan közösség, amely nincs képviselve, és akit nagyon komoly adócsökkentés ér majd a következő évtől kezdődően. Ezek a kis- és középvállalkozók. Azok, akik egyéni foglalkoztatók, tehát egy olyan világ, amely ritkán hallatja hangját, mert nincs gyáriparosok szövetsége, amely képviselje őket, a kamara talán megteszi ezt a gyáriparosokhoz hasonló szövetség helyett, de külön nagyon ritkán beszélünk arról a rétegről, amely pedig százezer fölötti réteg, aki önfoglalkoztató, illetve kisfoglalkoztató, és aki nagyon nehezen is jelenik meg a gazdasági statisztikákban. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a nagy munkaadók és a nagy munkavállalók mellett ennek a rétegnek is jelentősen javulni fog a helyzete a következő évben. A számokat talán ismerik, hatmillió helyett tizenkétmillióig használhatnak egy speciális adózást, az átalányadózásnak az értéke is megemelkedik. Szóval van egy réteg, aminek a hangja talán itt most nem erős, de szeretném, hogyha ők is tudnák, hogy gondoltunk rájuk, és rájuk is vonatkozik ez a megállapodás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még egy dolgot szeretnék mondani itt a kamerákon keresztül a derék magyar embereknek. Szeretném, ha azt éreznék, hogy okuk van arra, hogy büszkék legyenek e miatt a megállapodás miatt. Ezt nem a szerencse hozta, nem valami nemzetközi konjunktúra, hogy véletlenül belekapott a magyar gazdaság vitorlájába, és egyszer csak egy ilyen megállapodást tető alá lehetett hozni. Én azt szeretném, ha minden magyar ember tudná, hogy ezért a lehetőségért, ezért a béremelési lehetőségért az elmúlt években millió és millió magyar ember dolgozott meg, munkavállalók és munkaadók egyaránt. E mögött teljesítmény van. Ez nem egy hozomra, nem egy látomásra épülő megállapodás, hanem a mögöttünk hagyott években elvégzett, kemény munkára épülő megállapodás. Megdolgoztunk érte, nem az IMF adta, nem az Európai Unió, nem a jószerencse; magunknak köszönhetjük, hogy eljutottunk idáig, és ez mindenki számára büszkeségre ad okot, aki egyébként az elmúlt hat évben Magyarországon dolgozott.
És végezetül, szintén Lakatos alelnök úrnak a gondolataihoz szeretnék kapcsolódni, és szeretném, hogyha a mai nappal túl is lépnénk ezen a megállapodáson. Az igazság az, hogy bár ez hat évre előre szól, de ez igazából a múlt. Palkovics elnök úrnak a szavai is arról szóltak, hogy tulajdonképpen egy hosszú történelmi folyamat, amit rendszerváltásnak nevezünk, és a mi nemzedékünk állandóan csak ebben a keretben, a rendszerváltás összefüggésében tud beszélni, hogyan értelmezendő ez a megállapodás. Szeretném elmondani Önöknek, hogy az, ami előttünk áll, sokkal nagyobb változás, mint ami mögöttünk van. Egy technológiai forradalomnak a küszöbén állunk, itt egy olyan, nagyarányú technológiai változás történik majd a gazdaságokban – ideértve Magyarországot is –, amely mindent meg fog változtatni. Úgyhogy ez a megállapodás tulajdonképpen úgy is értelmezhető, mint a következő évtizedekre szóló új gazdaságpolitika kiindulópontja. Egy esélyt teremtettünk arra, hogy abba a csatába, abba a küzdelembe, ami a következő tíz-tizenöt évben lesz jellemző Európára, hogy a cégeknek egy robotizáción, ahogy hallhattuk: digitalizációs változásokon kell átmenni, hogy ebben a versenyben, ebben a nagy technológiai versenyben Magyarország ne legyen esélytelen. Ez a megállapodás erre teremt esélyt, de ez még nem teremt esélyt a sikerre, csak annyit tesz, hogy ne legyünk esélytelenek. Szükségünk lesz majd egy másik megállapodásra is, nem mondom, hogy holnap, azt sem mondom, hogy föltétlenül ebben a parlamenti ciklusban, de egy-két éven belül, amely a technológiai korszerűsítésről szól, ami a mérnöki tudományokról, a digitalizációról, a robotizáció kérdéseiről és arról, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom hogy alkalmazkodik majd ehhez a hamarosan a mi ajtónkon is bekopogó változáshoz. Ez a megállapodás jó alap arra, hogy megtaláljuk majd a jó választ arra a kérdésre, amely itt van előttünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném elmondani Önöknek tehát, hogy a megállapodás jó, sikeres, 26 éve nem volt részünk ilyen pillanatban, nem részesített bennünket a jószerencse ilyen élményben, nem tudtuk a munkánkból kivenni azt az eredményt, hogy egy ilyen megállapodást aláírhassunk. Ez egy nagy pillanat, de mégis arra szeretném Önöket emlékeztetni, hogy nem dőlhetünk hátra, vagy ha igen, akkor csak ma estig, mert holnap reggel már dolgoznunk kell azon a változásra való fölkészülésen, amely meg fogja rengetni az egész modern gazdaságot, és komoly kihívások elé állít majd mindannyiunkat. Úgyhogy lesz munkája a szociális partnereknek a következő években is: nemcsak ennek a szerződésnek a betartása, érvényesítése, hanem már a magyar gazdaság új ipari forradalomba történő versenyképes belépésének a föltételeiről szóló tárgyalások is. Számítunk a munkaadókra, és számítunk a munkavállalókra az erről szóló nagy, modernizációs és technológiai megállapodás tekintetében is.
Köszönöm szépen a figyelmüket!
