Orbán Viktor beszéde a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma keretében történt bérmegállapodás aláírását követően
2021. november 15. Budapest

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Asszony! Elnök Urak! Alelnök Úr! Főtitkár Úr! Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Hölgyeim és Uraim!

Azért vagyunk ma itt, mert a munkavállalók és a munkáltatók érdekvédelmi szövetségei megállapodtak egymással. Ez önmagában is egy örvendetes esemény. Joggal merül föl a kérdés, kell-e ehhez egyáltalán a kormány? Ronald Reagan mondta egyszer, hogy a legijesztőbb dolog az életben, ha valaki azt mondja, a kormányzattól jöttem, segíteni szeretnék. És ebben a mondatban bizony sok igazság van, mert néha valóban azzal tud legtöbbet segíteni a kormányzat, ha hagyja az embereket, hogy a saját belátásuk szerint cselekedjenek. Azonban 2010-ben Magyarország csődben volt, és nem lehetett volna csak a gazdaság szereplőire bízni, hogy kihúzzák magukat ebből a bajból. Országos csődöt, nagy krízist csak kormányzati segítséggel és kormányzati együttműködéssel tud kezelni a gazdaság, ezért 2012-ben létrehoztuk ezt a fórumot. Ebben a fórumban az a jó, hogy a kormány csak akkor lép fel, ha az érintettek kérik. Ha a kormány nélkül is meg tudnak állapodni, a kormánynak csak annyi dolga van, hogy rábólintson erre az egyezségre. Önök is tudják, hogy a kormányzásunk kezdetekor a legfontosabb vállalásunk az volt, hogy létre fogjuk hozni a munkaalapú gazdaságot. Sosem fordult még elő a magyar történelemben, hogy egy kormány egymillió új munkahelyet tudjon teremteni. Ha munka van, minden van, ez volt a kiindulópontunk, és örülök, hogy ezt sikerült teljesítenünk. Folyamatosan csökkentjük a munkát terhelő adókat. Varga miniszter úr néhány napja bejelentett egy újabb, 750 milliárdos adócsökkentést. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor 2010 óta negyedével csökkent a munkát terhelő adók mértéke Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A munkaalapú gazdaság egyik fontos kérdése a minimálbér. A minimálbér legalább háromtényezős egyenlet. Itt vannak a munkavállalók, akik értelemszerűen magasabb fizetést szeretnének. Itt vannak a munkaadók, amint hallhattuk, meg akarják őrizni a versenyképességüket. És itt van a kormányzat, amelynek az a kötelessége, alkotmányos kötelessége, hogy az ország pénzügyeit rendben tartsa. Ezek a célok részben keresztezik, részben pedig kioltják egymást, ezért ha ész nélkül állunk neki, ez az egyenlet megoldhatatlanná válik. Ahhoz, hogy egy ilyen feladatot, a bérek is növekedjenek, a versenyképesség is megmaradjon, meg a pénzügyek is rendben legyenek, szóval egy ilyen feladat megoldásához belátásra van szükség. A politikai belátás a mi igazi újításunk, 2010 utáni munkánk igazi újítása. Annak a belátása, hogy nem ideológiai okoskodásra van szükség, hanem egész egyszerűen az emberek képviseletét kell a kormányzás középpontjába tenni, és akkor megvan a közös alap, amelyről létrehozható a szakszervezetekkel és a munkaadókkal egy megállapodás. A külpolitikában, ott erőre van szükség, mert ott nem az igazság, hanem az erő számít. A belpolitikában viszont annak van igaza, aki nem erőre, hanem belátásra rendezi be a kormányzását, és mint hallhatták, az igaz, időnként éles, de végül eredményre vezető tárgyalások erről a filozófiáról vallanak. Nem erő, hanem belátás. Ha így történik, akkor annak meg is lesz az eredménye.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van egy robusztus gazdasági növekedésünk, Európában az egyik legnagyobb. Ezt a növekedést nem a szél hordta össze, hanem komoly munka van mögötte, valójában a munkaadók és a munkavállalók teljesítménye van a növekedés mögött. Miután ők érték el, az a helyes, ha ők is részesülnek belőle. Miután a növekedés minden magyar közös sikere, ezért mindenki részesülni fog belőle, még a nyugdíjasok is, akik nem ennél a tárgyalóasztalnál alkudták ki a rájuk vonatkozó emeléseket, a lényeg az, hogy mindenki részesüljön belőle. A minimálbér-emelés jó eszköz. A jó hír az, hogy a garantált bérminimum 260 ezer forint lesz, a minimálbér pedig 200 ezer forint. Itt még nem esett róla szó, de szerintem annak is fontos, akit nem érint, hogy a minimálbérrel együtt a közmunka bére is jelentős mértékben emelkedni fog, tehát ma itt nemcsak az elhangzott 800 ezer plusz 300 ezer garantált bérminimumot és minimálbért kapó ember jövedelméről beszélünk, hanem még legalább 100-150 ezer, közmunkából élő ember jövedelmének a növeléséről is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van egy olyan fölfogás – mikor gyerek voltam, a szocializmusban ez még elég gyakran el is hangzott –, hogy a munka büntetés. Tehát van egy olyan fölfogás, amely a munkát egyfajta büntetésnek tekinti. Mi azonban az ellenkezőjét gondoljuk, én személy szerint is, szerintem a munka jó dolog, feltéve, ha tisztességesen megfizetik. Nem szeretek visszafelé mutogatni, de a mai helyzet reális megítélése csak a múlttal összevetve lehetséges. 2002 és 2010 között 2 százalékkal csökkent a minimálbér reálértéke Magyarországon, miközben a többi V4-es országban ugyanez a mutató plusz 30 százalék volt. Innen, ebből a gödörből kellett kikapaszkodnunk. 2010 után ezért a legfontosabb feladat az volt, hogy szakítsunk az alacsony minimálbér mindenkit gúzsba kötő gyakorlatával, és szakítsunk a munka helyett segélyt kínáló politikával. Fordítsuk meg, és segély helyett kínáljunk munkát, mindenki, aki tud, dolgozhasson, sőt dolgozzon, és a munkát pedig végre ne csak erkölcsi, hanem anyagi értelemben is becsüljük meg. Ennek a megközelítésnek a sikerét az bizonyítja, hogy az elmúlt tizenkét évben összesen 172 százalékos volt a minimálbér növekedése, majdnem háromszorosára növekedett a minimálbér. Szerintem ez a magyar szakszervezeti mozgalom legnagyobb sikere. Szerintem az, hogy mindenki dolgozhat, az a munkaadók legnagyobb sikere. Hogy közben a pénzügyek meg az államháztartás rendben van, az meg a kormánynak a sikere. Mi is abban gondolkodunk, hogy itt mindenkinek jól kell járnia. Minden egyes bérmegállapodásnak velejárója nemcsak a minimálbérek emelkedése, hanem a munkáltatókat terhelő adók és járulékok csökkentése is.

Hölgyeim és Uraim!

A mi filozófiánk rendkívül egyszerű. Mi azt állítjuk, hogyha csökkentjük az adókat, akkor a vállalkozók ezt a pénzt a munkásoknak adhatják. Több marad a vállalkozásoknál, és ezért több maradhat a családoknál. Ebből a pénzből újabb munkahelyek és emelkedő fizetések lesznek, amely meg végső soron tovább növeli a gazdasági teljesítményünket. Láthatják, hogy az egész mostani, munkaalapú gazdaságnak az arkhimédészi pontja a versenyképességet javítani tudó adórendszer. Igen, az adócsökkentésekkel teremtettük meg a lehetőségét annak, hogy minden évben arról beszélhessünk, mennyivel tudjuk emelni a béreket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kormány szövetséget ajánlott a szakszervezeteknek és a munkaadóknak, a cselekvés szövetségét ajánlottuk a munka világának. Szeretném nyomatékosítani az asztalnál ülők számára is és az ország közvéleménye számára is: senki ne gondolja, hogy a munka vagy az út végén vagyunk. A mai bérrendszer, bár jóval tisztességesebb, mint a tizenkét évvel ezelőtti, de az igazság az, hogy a munkát sohasem lehet eléggé megbecsülni. A minimálbér és a garantált bérminimum emelése felfelé hajtja az átlagbéreket is, és ezért a mai hír nem egyszerűen csak a minimálbérből és a garantált bérminimumból élő emberek számára jó hír, hanem mindenki számára, aki dolgozik.

És itt van ez a fórum – szeretnék is köszönetet mondani az ebben résztvevőknek –, egy évtizede működő fórum, amelynek mindezt, amiről most beszéltem, köszönhetjük. Köszönetet mondok Önöknek. Úgy illendő, hogy említsük meg, hogy ennek a fórumnak a létrehozását Demján Sándor javasolta, Isten nyugosztalja! Ő volt az, aki azt mondta, hogy a parttalan érdekegyeztetési keretek mellett, mert van olyan asztal, ahol mindenkinek ott kell ülnie, legyen egy olyan egyeztetési fórum is, amelynek van partja, van széle, amely behatároltabb, kisebb, és ezért egy összpontosítottabb tárgyalást tesz lehetővé. Innen is köszönjük Demján Sándornak ezt a remek ötletet, mint látszik, az ötlet maga túlélte az ötlet gazdáját is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül azt tudom mondani, hogy bízunk a magyarok bölcsességében, és azt kívánom az asztalnál ülőknek, a ránk figyelőknek és magunknak is, hogy találkozzunk ugyanitt egy év múlva. Addig is arra kérek mindenkit, hogy gondolkodjon, milyen ajánlatot tudunk közösen tenni a 2023-as béremelésekre vonatkozóan.

A munkájukat és a megtisztelő figyelmüket köszönöm!

 

A bérmegállapodás aláírt dokumentumát itt tekintheti meg.