Tisztelettel köszöntöm Önöket. Jó napot kívánok!
Honnan lehet tudni, hogy ez egy komoly esemény? Lehetséges válasz: itt van a miniszterelnök. Ráutaló jelnek nem rossz, de nem egy végső garancia. Az igazi garancia az, hogy itt van velünk Todt úr is, akinek nagyon hálásak vagyunk, mert ha ő valahova elmegy, ott lehet tudni, hogy valamilyen világszínvonalú esemény történik. Hálásak vagyunk, hogy eljött, Elnök úr! Isten éltesse! Sok sikert kívánunk Önnek!
Komoly eseményen vagyunk most együtt valóban. Ha megengedik, fölidézném, hogy 2010-ben nem az volt a legnagyobb gondunk, hogy vajon épül-e Zalaegerszeg mellett egy különleges, világszínvonalú tesztpálya. 2010-ben az volt a gondunk, hogy volt több százezer olyan ember, akinek nem volt munkája. 2010-ben úgy állt a dolog, hogy volt több mint 300 ezer olyan ember, akinek jövedelempótló támogatást kellett, hogy fizessünk, és az volt a kérdés, hogy vajon sikerül-e valaha is őket még egyszer visszavezetni a munka világába. Tehát ha 2010-ben azt kérdezték volna tőlem, hogy lesz-e még a magyaroknak egy olyan ünnepsége, mint ma, hogy átadjunk egy ilyen pályát, akkor azt mondtam volna, hogy nagy hit kell hozzá. Nagy szerencse, hogy néhányaknak volt is nagy hite ehhez, és kiküzdöttük magunkat abból a mély gödörből, ahol 2010-ben voltunk. És a 300 ezer közmunkásból maradt mára körülbelül 80 ezer; akik közmunkából elmentek a piacra dolgozni, azoknak van tisztességes munkájuk, és 2010-hez képest ma már a minimálbér akkora, mint 2010-ben az átlagbér volt. Lehet, hogy vannak, akik többet keresnek, mint mi, jobban is élnek, de ilyen nehéz és nagy utat nagyon kevesen tettek meg az európai népek közül az elmúlt tizenkét évben. Becsüljük meg!
És ez fontos is, mert ha ez a hátország, a dolgozni akaró Magyarország hátországa nem lenne mögöttünk, akkor nem lennénk képesek ezekre a nagy teljesítményekre sem. De egy komoly ország onnan ismerszik meg, hogy egyszerre több embere több aggyal is képes gondolkodni, és miközben mi azon törtük a fejünket, hogy hogyan lehet a több mint 10 százalékos munkanélküliségből egy teljes foglalkoztatottságot nyújtó gazdaságot csinálni, volt közöttünk néhány ember, aki nem erről, nem az aznapról, sőt nem is a holnapról, hanem a holnaputánról gondolkodott. Közéjük tartozik Palkovics miniszter úr, akinek most mindannyian hálás köszönetet mondunk, hogy a legnagyobb bajok idején is volt hozzá lelki ereje, hogy ne a napi gondokkal, hanem a holnaputánnal foglalkozzon. Köszönjük szépen, László!
Végül is az ő fejéből pattant ki az a gondolat, hogy ez legyen, amit most itt látunk, az az ő fejéből pattant ki. Az én nagyon egyszerű és most már utóbb butának minősíthető kérdésemre, hogy Te, László, hát nincs ennél nagyobb gondunk? Azt válaszolta, hogy most még nincs, de majd lesz, úgyhogy ezért ezt meg kell csinálni, mert igaz, hogy majd működni fog a magyar gazdaság, de az a kérdés, hogy milyen technológiai szinten fogunk bekapcsolódni a világgazdaságba. És szép dolog, hogy majd lesz valamilyen munkája mindenkinek, de ha a tetején nem tudunk bekapcsolódni, akkor mindig alul maradunk. És ha alul maradunk, az azt jelenti, hogy a mi munkánknak a haszna nem kerül vissza hozzánk, a mi tehetségünkből fakadó előnyök nem kerülnek vissza hozzánk, hanem mindig valaki más fogja azokat felhasználni. Úgyhogy nagy dolog, hogy Magyarország egy olyan ország, amely a nagy bajok idején is képes arra, hogy néhány koponyáját arra használja, hogy a holnaputánról gondolkodjon.
És nagy szerencse, hogy az ilyen koponyák mellett vannak tehetséges emberek, akik partner szerepet tudnak vállalni, és a részletek embereiként megalkotják, műszaki emberekként mindazt, amit ma itt ünnepelünk. Úgyhogy büszkék vagyunk a magyar mérnökökre. Mint régi dicsőségünket az éji homályból szoktuk fölidézgetni, hogy bezzeg a kommunizmus előtt nekünk milyen nagyszerű koponyáink voltak, és milyen találmányokkal járultunk hozzá a járműipar fejlesztéséhez. Nekem is mindig van erről egy remek listám. Ugye, nekünk van az örökös hősünk, Galamb úr, aki a Ford-modell kialakításában játszott elévülhetetlen szerepet. Tehát megvannak ezek a legendáink, de sajnos ezek mind-mind a múlt ködébe vésznek már, és nekünk az kevés. Tehát a múltból, bár múlt nélkül nem lehet megélni, de csak a múltból se lehet megélni, ezért a múlt inkább inspirációt jelent.
És azt gondolom, hogy valami olyasmi történik most itt – apró lépésekben, de olyasmi történik itt –, ami visszavisz bennünket a világ technológiai hegycsúcsainak a közelébe legalábbis. Az a helyzet, hogy megnéztem, hogy hogy’ is állunk az ilyen tesztpályákkal, és az a helyzet, hogy nem nagyon van ilyen a világon. Egyről mondják Európában, hogy tudja azt, amit a mienk tud, úgyhogy azt is le kell győznünk. Mert nem holtversenyben akarunk elsők lenni, hanem elsők akarunk lenni, úgyhogy még itt valamit ki kell találni, László, majd, hogy ez bekövetkezzen. És nyilvánvaló, hogy egy tízmilliós ország nem bízhat abban, hogy neki akkora a fizikai ereje vagy számossága vagy GDP-je van, amivel versenyképessé teheti magát, mert ha akarjuk, ha nem, a világ népei versenyeznek egymással. És miután a méretünk, népességünk, területünk, nem beszélve a nyersanyag-forrásainkról nem tesz bennünket alkalmassá arra, hogy a legjobbak közé tartozzunk a világon, egyetlen lehetőségünk marad: a tehetségünk, az eszünk, a gondolkodásunk, a bátorságunk, a reagálóképességünk, a vezetőképességünk és a döntésképességünk. Ezt kell megragadni, hogy gyorsabbak legyünk, mint mások, hamarabb ismerjük fel, hogy merre van a jövő.
Amikor Lászlóval beszélgettem, és próbáltam legyűrni magamban azt az érzést, hogy itt egy habókos mérnök megalapozatlan álmaival van dolgom, és mindenfajta keresztkérdéseket tettem föl neki, hogy rájöjjek, hogy mennyire komoly ez a dolog, végül is az a kép győzött meg, amikor azt mondta, hogy higgyem el, ez egy kristálygömb. Tehát egy olyan dolgot fogunk csinálni, amibe ha belenézünk, akkor fogjuk látni a jövőt. Tehát nem egyszerűen csinálunk valamit, ami valamilyen technológiai színvonalat képvisel, hanem olyan képességeket hozunk létre, amely arra alkalmas, hogy aki a jövővel foglalkozik, ezeken az eszközökön keresztül tud a jövővel foglalkozni. Ebbe kell belenézni, és akkor láthatjuk, hogy merre van a jövő – technológiai értelemben. És ez volt az a gondolat, ami végül is meggyőzte a kormány tagjait arról, hogy érdemes egy olyan bizonytalanságú beruházásba, mint a kutya vacsorája, beletenni 30-40 milliárd forintot. Magyarországon vagyunk, most 60-nál vagyunk természetesen, és ahogy látom a lehetőségeket és a következő kihívásokat, megy ez majd még följebb is. Nagyon remélem, hogy az egész európai gazdaságot most újrarendező, nemzetközi politikai események nem teszik lehetetlenné, hogy az újabb és újabb fejlesztési fázisokat meg tudjuk majd valósítani.
Talán az elnök úrnak kitart még a türelme, és meghallgatja tőlünk azt is, hogy nemcsak arról van szó, hogy csinálunk itt most valamit a járműiparban, itt, Zalaegerszegen, ami még a nemzetközi érdeklődést is képes magához vonzani, hanem nekünk egy komplett haditervünk van a járműiparra, tehát mi más dolgokat is csinálunk közben. Miközben mi itt állunk vagy ülünk, Debrecenben éppen BMW-gyár épül, és egy hosszú listám van arról, hogy milyen beszállítók, első és második körös beszállítók hoznak létre munkahelyeket. Küszöbön van Magyarország történetének legnagyobb külföldi beruházásának a bejelentése a BMW-gyárhoz kapcsolódóan. Tehát fantasztikus dolgok vannak előttünk, óriási dolgok formálódnak, és a járműipar ebben, a magyar ipar fejlesztésében óriási szerepet játszik. Ha jól emlékszem, 2010-ben a magyar járműgyártásban 80 ezer ember dolgozott, most pedig 150 ezer család él meg a járműgépgyártásban való munkából, és – mint említettem – nem egyszerűen csak gyártunk, hanem most már fejlesztünk is, és a reményeink szerint a legjobbak közé fogunk tartósan tartozni majd. A nagy kérdés itt van előttünk, ezt ma nem kell megválaszolni, ez a miniszter úrnak a dolga, ha már van egy kristálygömbje, akkor méltóztasson belenézni, és megválaszolni azt a kérdést, hogy akkor végül is, hogy’ néz majd ki a járműiparnak a jövője, akkor mi lesz itt? Elektromos battery vagy elem, akkumulátor, azt hiszem, így kell mondani, vagy hidrogén, vagy mi lesz itt? Ezek óriási kérdések, a világ jövőjét meghatározó, nagy technológiai kérdések, és nagyon remélem, hogy ez a ZalaZONE pálya az ilyen nagy horderejű kérdések megválaszolásában segít majd bennünket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még egy dolgot szeretnék mondani. Ugye, mi nem vagyunk kommunisták, tehát mi hiszünk a magángazdaságban, meg hiszünk a vállalkozásban, meg hiszünk abban, hogy az embereket ahhoz kell hozzájuttatni, hogy csinálják a dolgukat, nem megmondani kell nekik, hogy mit csináljanak, hanem segíteni őket, hogy menjenek a saját fejük után, vállalkozzanak, kísérletezzenek, próbálkozzanak, pénzt keressenek, ezek mind fontos és jó dolgok. De vannak az ilyen meggyőződésünk mellett is olyan dolgok, amiket a magánszektor soha nem fog megcsinálni. Tehát vannak olyan típusú gazdasági tevékenységek, amelyek egész egyszerűen üzleti szempontból nem érik meg. Nem éri meg beletenni a pénzt, nem éri meg elindítani. Részben mert kockázatos, részben meg majd az az üzlet fog pénzt csinálni, amely fölhasználja ezeket a képességeket, nem pedig az adott képesség létrehozása kecsegtet profittal. Ilyenkor az a kérdés, hogy van-e egy állam, van-e egy kormány, amely ezt megérti, belép, és végrehajtja ezeket a fejlesztéseket. A ZalaZONE fejlesztés erre egy tipikus példa. Itt pénzt nem az állam fog keresni, hanem azok a cégek, amelyek használni fogják majd a ZalaZONE-t. Igaz, hogy mi majd adóval jól elvesszük a jövedelmük egy részét, és így összességében természetesen a magyar állam is jól jár majd, tehát a végén a magyar állam szempontjából is ez megéri, de valójában az állam nem azért ruházott be itt, hogy közvetlenül profitot gyűjtsön be, hanem azért, hogy segítsen a vállalkozásoknak abban, hogy nagy profitot csinálhassanak, és annak egy részét aztán befizethessék adóként az államkasszába. Így, összességében a technológiai oldal mellett a gazdasági oldala is megéri egy ilyen beruházásnak, csak az elején nehéz elszánni magát az embernek, hogy egy ilyen nagy összeget letegyen, mondván, hogy a megtérülést itt másképpen kell számolni, mint egy magánberuházásnál. De ez nemcsak a ZalaZONE-nál van így, az összes nagy, az országot egy technológiai színvonallal följebb emelő, nagy beruházásunknál mind így van. Ilyen az infrastruktúra-fejlesztés, Budapest–Belgrád, ilyen a Hungaroring, ilyen a MotoGP-pálya, ha egyszer meg tudjuk építeni, tehát számos olyan dolog van, amit az államnak kell megcsinálnia, és aztán később majd az egész közösség látja a hasznát – föltéve, ha nem bukik be.
És óriási kockázatot vállalt Palkovics miniszter úr, amikor ezt az előterjesztés megtette, mert ha ez nem sikerült volna, akkor nemcsak ezt a projektet diszkreditálta volna a sikertelenség, hanem azt az állami szerepfelfogást is diszkreditálta volna a magyar emberek szemében, amely azt mondja, hogy az államnak nemcsak szabályozóként, hanem fejlesztőként is meg kell jelennie a gazdaságban. Tehát ez a siker élet-halálkérdés volt, ha úgy tetszik, a számunkra, mert a fejlesztő államnak a képzete, koncepciója is kockán forgott. Nagyon hálás vagyok, és hálát adhatunk a Jóistennek, hogy megsegített bennünket, és az derült ki, hogy ez egy jó beruházás, ami egyszerre jelent bátorítást persze majd azoknak a cégeknek, akik használják ezeket a képességeket, de bátorítást jelent a magyar államnak, a magyar adófizetőknek, a magyar embereknek is, hogy érdemes ilyen nagy fejlesztéseket megindítani annak reményében, hogyha jól sikerülnek, akkor utána nagy fellendülést, a GDP, a nemzeti össztermék jelentős növekedését eredményezik majd.
Ez annál is fontosabb gondolat most, Hölgyeim és Uraim, mert nem élünk könnyű időket. Egész Európa újratervezés alatt van, mégiscsak egy II. világháború óta nem látott méretű háború zajlik Ukrajnában, és ez újrarendezi a teljes nemzetközi kapcsolatrendszert. Mi, magyarok persze tudjuk, milyen ez, mert nem ez az egyetlen háború a II. világháború óta, és az egyik a mienk volt. Ráadásul a kommunista rendszerek idején egyetlen ország volt, amely államközi háborúban állt az oroszokkal, akkor még azt Szovjetuniónak hívták, s ez Magyarország volt 1956-ban, amikor a hivatalos magyar kormány bejelentette a kilépését a Varsói Szerződésből, és ezért egy hadüzenet nélküli háborút indítottak velünk szemben, és négy nap alatt le is győztek bennünket. Tehát mi pontosan tudjuk, hogy mit jelent a háború, pontosan tudjuk, milyen szenvedésekkel jár, pontosan tudjuk, mi a kockázata, és pontosan tudjuk, hogy hogyan kell felelősségteljesen viselkedni egy ilyen helyzetben, pontosan tudjuk, hogy mi a magyar érdek, és attól nem is fogunk egy milliméternyit sem tágítani, mert itt súlyos dolgok forognak kockán.
Ez nem a kezdők ideje, ez nem a dilettánsok ideje, ahogy Kovács Feri bácsi, a Videoton edzője, legendás edzője, később tiszteletbeli elnöke mondta, amikor edzőt kerestek, hogy jó, jó, ez fiatal, tehetséges ember, de ne nálunk álljon föl a mérlegre. És milyen igaz! Azt gondolom, hogy nem háborús időkben kell fölállni a mérlegre annak, aki erőt érez magában ahhoz, hogy elvezesse az országot. Ez most egy más időszak. Úgyhogy higgadtság, nyugalom, tapasztalat és megfontoltság. Ezen nemcsak a békénk és a biztonságunk múlik, hanem a jövőbeni fejlődés lehetősége is. Tehát miközben biztonság és béke egyfelől, aközben jó gazdaságpolitika kell, amely nyitva hagyja a lehetőségét annak, hogy ehhez hasonló beruházások történjenek még a nehéz időszakokban is Magyarországon, mert ha nincsenek ilyen nagy, erős fejlesztések a nehéz időkben, akkor hiába jönnek el a jó idők, hiszen nincs előkészítve annak a lehetősége, hogy a jó időket kihasználjuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nehéz időket élünk, de az élet nem áll meg, persze a legfontosabb a béke és a biztonság, de nem feledkezhetünk el a fejlesztésekről sem. Még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni, aki elég bátor volt, hogy kigondolja ezt a fantasztikus fejlesztést. Szeretném megköszönni a kivitelezőknek, alapvetően a mérnököknek, akik ezt az egészet továbbgondolták, a kivitelezők alkalmazottainak, a szakmunkásoknak és a segédmunkásoknak, szóval mindenkinek köszönetet szeretnék mondani, aki csak egy jottányit is mozdított a dolgokon annak érdekében, hogy ma itt együtt ünnepelhessük, és nyerjünk inspirációt ehhez hasonló további, nagy, állami fejlesztésekhez. Isten éltesse mindannyiukat!
Vasárnap. Jövő vasárnap választás van, semmiképpen ne felejtsenek el elmenni, és semmiképpen se hibázzák el! A helyes válaszra nézve más helyeken pontos eligazítást lehet kapni. Köszönöm szépen a figyelmüket!
