Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Good morning to everybody. If you allow me I will speak in Hungarian.
Először is szeretnék sok sikert kívánni Ausztriának és Csehországnak a soron következő parlamenti választásaikhoz. Ami a mai témánkat illeti, Magyarország részéről azt szeretném világossá tenni, hogy fölfogásunk szerint az európai gazdaság kötőanyaga a bizalom, és az egész európai gazdaság az egymás iránti bizalmon nyugszik. A bizalomnak pedig az a természete, hogy kemény munkával, kitartó, hosszú, kemény munkával lehet megszerezni, és pillanatok alatt el lehet veszíteni. Ez különösen igaz itt, Közép-Európában, ahol a korábbi kommunista elnyomás érzékennyé tette az emberek szabadság- és igazságérzetét. A mi világunkban számos ügy, ami a kommunizmustól mentes térségekben egyszerű, napi, pragmatikus ügynek tűnik, a mi világunkban közvetlenül az igazságérzethez kapcsolódik. Közép-Európa ezért is reagált erre a témára egységesen és érzékenyen, ugyanis amikor a termékek kettős mércéjével találkoznak a közép-európai emberek, akkor nemcsak azt gondolják, hogy a pénztárcájukon esett csorba, hanem az igazságérzetükön is. Nem akarunk semmi rendkívüli dolgot, csak azt szeretnénk, ha az a termék, amit leveszünk a polcról, legyen az, aminek látszik, az legyen benne, ami rá van írva, olyan arányban, mint ami rá van írva, valóban abból az országból származzon, ami föl van tüntetve, és biztosak lehessünk abban, ha ezt a terméket megvesszük Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában, akkor ugyanazt a terméket vásároltuk meg, mint bármely másik európai országban. Ezt szeretnénk. Ezzel szemben mi a tényhelyzet? A tények azt mutatják, hogy a Magyarországon idén tavasszal végzett összehasonlító vizsgálatok szerint az élelmiszeripari termékeknek a minősége 70 százalékban tér el, ha egy magyar boltban forgalmazott élelmiszeripari terméket nézünk és ugyanennek a Nyugaton forgalmazott verzióját. A szezonális árukat is megvizsgáltuk. A szezonális áruknál lefolytatott vizsgálat azt mutatta, hogy a termékek egyharmadánál ki lehet mutatni a kettős minőséget. Meg kell mondanom, hogy ez lehangoló. Itt általában nagy nemzetközi cégekről van szó. Ez a kisszerűség, amivel átverik a mi országaink fogyasztóit, egész egyszerűen lehangoló, de bennünket, politikusokat arra is emlékeztet, hogy a gazdagság meg a nagyvonalúság, a gazdagság és a fairness nem feltétlenül jár együtt, hiszen a cégek, amelyek mindezt elkövetik, Európa leggazdagabb cégei közé tartoznak. Hallottam azt is, hogy ez nem speciálisan magyar ügy és nemcsak közép-európai ügy, hiszen Juncker bizottsági elnök úr nyilván ezért hozta szóba ezt az unió helyzetéről szóló beszédében. Üdvözöljük azt a gondolatot, hogy Európában nem lehetnek másodrendű fogyasztók. Az irány jó, a szavak tetszenek, most tetteket várunk a bizottságtól.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Örülünk annak, hogy a bizottság elnöke is megszólalt ebben az ügyben, mert azt mutatja, hogy Brüsszelben is érzik, hogy itt nemcsak a termékek iránti bizalom, hanem az egész Európai Unió iránti bizalomról is szó van. Magyarország csatlakozik Szlovákiához és Csehországhoz, amikor leszögezzük, hogy a kettős mérce gyakorlatát nem fogadhatjuk el. Ráadásul szeretném, hogyha a nagykövet hölgyek és urak azt is megértenék, hogy – nyilván ez is a kommunista múltból jön – gyanakvóbb emberek vagyunk, mint a nyugat-európaiak; kis jelekből is nagy dolgokat szoktunk kiolvasni, és az az érzése van az embernek, hogy ez a kettős mérce tulajdonképpen nem más, mint a kétsebességes Európának a bevezetése. Úgy látjuk, hogy a két sebesség valójában kettős mércét is jelenthet, és ha azt látjuk, hogyha kettős mérce van, és kétsebességes Európa, akkor mi, közép-európaiak biztosan rosszul fogunk járni, mint ahogy azt az élelmiszerek egyszerű ügye is mutatja ezt.
Szeretném még a jelenlévőknek elmondani, hogy van egy sajátos oka is a mi érzékenységünknek. Ugyanis a mi országainkban, köztük Magyarországon is nagy hagyománya van a földművelésnek és az élelmiszeriparnak, azonban az elmúlt harminc évben kétszer is ért bennünket komoly piaci sokk. Először a tervgazdaság összeomlását követően, 1990-ben, amikor bekapcsolódtunk a világkereskedelembe, majd utána, amikor beléptünk az Európai Unióba. Mind a két esemény piacnyitással járt. S a mi országaink, amelyek hagyományosan híresek voltak a jó minőségű élelmiszerekről, arra kényszerültek, a kommunizmus miatt nem volt tőke, és úgy kellett beszállnunk a nemzetközi versenybe, hogy a mi híresen jó minőségű élelmiszeripari cégeinknek tőke nélkül kellett, hogy versenyezzenek a nagy nemzetközi cégekkel. Egyáltalán nem csoda, ha számos esetben alulmaradtak, eltűntek a hagyományos, jó hazai termékeink, és megjelentek a nemzetközi cégek termékei. És most az az érzés van a mi országainkban, Magyarországon mindenképpen, hogy miközben mi képesek volnánk jobb minőségű termékeket előállítani, mint amiket a boltokban kapunk, ráadásul még amiket a boltokban kapunk, az rosszabb annál is, mint amit egyébként azonos márkanéven a nyugatiak megkapnak. Ebben van egy történelmi igazságtalanság érzés. Az idő kerekét nem lehet visszafelé forgatni, de figyelembe lehet venni az ilyen érzékenységet, és ezért joggal képviselik a közép-európaiak azt, hogy kapjunk a nyugat-európaihoz hasonló minőségű élelmiszereket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül szeretném elmondani azt, hogy a Visegrádi Négyek Budapesten már korábban elfogadtak egy állásfoglalást, amiben az Európai Bizottságtól haladéktalan jogi megoldásokat kértünk. Magyarország a jövőben is támogatni fogja a kettős minőségű termékek jelenségének a fölszámolását, és köszönöm szépen Robert Fico miniszterelnök úrnak és Szlovákiának, hogy ebben a küzdelemben a visegrádi országok élére állt hasonlóképpen Csehország miniszterelnökéhez.
Köszönjük szépen, Hölgyeim és Uraim!
