Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hálásak vagyunk, hogy Japán nagykövete is velünk van. Köszönjük Kawasaki úr jelenlétét, köszönjük, hogy Hernádi Zsolt is megvendégel itt bennünket. Tisztelettel köszöntöm a helyieket, a polgármester urakat pedig külön is. Azt mondta előttem Hernádi Zsolt, hogy ipartörténetet írni jó dolog. Ez biztosan így van, de nem elsősorban azért jó dolog, mert az emberi múlandóságra – igaz, csak részlegesen, de – valamilyen orvosságot kínál, hanem elsősorban azért jó dolog, mert munkát lehet vele adni az embereknek; azért jó dolog, mert biztonságba segíthetjük, biztonsághoz segíthetjük családok százait. Ipartörténelmet írni azért jó dolog, mert a hazánkat nem fegyverrel, hanem békében és iparfejlesztés révén szolgálhatjuk. Jó dolog, mert nemcsak kenyeret adunk családoknak, hanem szakmát is adunk fiatalok kezébe. A Mol élen jár ebben. Remélem, hogy itt helyben is így fog ez történni. Gondolom, hogy a debreceniek nem azért jöttek, hogy magukhoz csatolják Tiszaújvárost, hanem azért jöttek ilyen magas rangú delegációval, mert a Debreceni Egyetemen is lesz olyan oktatás, amelyet a Mol fog finanszírozni, vagy legalábbis a magyar állam és a Mol közösen finanszíroz majd, és amely ehhez a gyárhoz képez majd szakmunkásokat. És remélem, a tiszaújvárosi képzési centrumokban is lesznek olyan diákok, akiket a Mol és a magyar állam közösen képez majd ki azért, hogy utána itt dolgozhassanak, a világ egyik legmodernebb gyárában. Láthatják tehát, valóban: ipartörténelmet írni sok szempontból is jó dolog.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A japánoknak szeretnék néhány mondat erejéig külön is köszönetet mondani. Talán így, ezzel a számmal nem találkozunk: a japán cégek Magyarországon évente 25 ezer embernek adnak munkát, 25 ezer család keresi a kenyerét japán tulajdonban lévő magyarországi cégekben. Hálásak vagyunk ezért. Mindig fölidézzük, mert sok most már a fiatal közöttünk, és mi pedig egyre kevesebben vagyunk, akik még emlékszünk a rendszerváltásra, mármint 1990-re, a magyar ipar akkori összeomlására, és a magyar gazdaság sanyarú helyzetére. Emlékszünk azokra a napokra, amikor kevés ország volt a világon, aki hajlandó lett volna akárcsak egy lyukas fityinget is adni a magyar ipar jövőjéért, és ebben a pillanatban, amikor ilyen nehéz helyzetben voltunk, az első barátunk, akire számíthattunk, és segítséget nyújtott, Japán volt. Nem az amerikaiak, nem az európaiak, hanem a japánok. Ők voltak az elsők, akik megjelentek Magyarországon, beruházásokat kínáltak föl, tárgyaltak a hitelekről, amelyekkel tartoztunk nekik, és egyáltalán megjelentek, és segítséget nyújtottak ahhoz, hogy Magyarország talpra tudjon állni ebben az akkor ránk köszöntött, új világban. Ezért a japánokkal való együttműködés Magyarország számára mindig is tiszteletet kifejező, köszönettel teli gondolat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nehéz különbséget tenni magyarországi beruházások között. Nyilván mindenkinek az a beruházás a legfontosabb, ahol ő keresi a kenyerét, meg az a beruházás a legfontosabb, ahol ő él. Nyilván ha a kecskemétieket megkérdezném, akkor azt mondanák, hogy a Mercedes a legfontosabb beruházás Magyarországon. Ha a győrieket kérdezném meg, akkor pedig azt mondanák, hogy az Audi. Ha a miskolciakat, akkor meg azt, hogy a Bosch. És nyilván ez így is van. De ha ezt egy magasabb nézőpontból, egy nemzeti nézőpontból vizsgáljuk, akkor azt kell mondani, hogy a legfontosabb beruházás, a beruházás, amely legközelebb van a mi szívünkhöz, ez a tiszaújvárosi beruházás, általában a Mol beruházásai. Mi, magyarok nemcsak üzleti, nemcsak gazdasági, hanem érzelmi viszonyt is ápolunk a Mol irányában, egész egyszerűen a Molt szeretjük, leginkább azért szeretjük, mert a mienk. Ez egy magyar vállalat, ez egy nemzeti vállalat, és az ember leginkább a sajátját szereti, miközben persze elismeri a más tulajdonában lévő gyáraknak az előnyeit is. Szeretjük a Molt, mert magyar emberek munkáját látjuk benne, és nemcsak éppen azokét, akik most dolgoznak benne, hanem itt elvonul ilyenkor a szemünk előtt jó néhány nemzedék sora, akik egyébként a Molban dolgoztak, ott keresték a kenyerüket, energetikai szakemberek voltak, kőolaj- és földgázkutatásban vettek részt, kitermelési szakemberek voltak, kiépítették a finomító- és szállítókapacitásokat az elmúlt hosszú évtizedek alatt. Szóval a Mol maga a megtestesült magyar munka, fegyelem, tenni akarás, vállalkozó kedv és munkafegyelem. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a Mol nem egyszerűen egy nemzeti vállalat, hanem a Mol az első számú nemzeti vállalat. Látjuk benne a munkakultúrát, látjuk benne az itt is jelenlévő szakembereket, és látjuk benne a megújulást, az innovációs képességet is, hiszen most a Mol egy hosszú menetelésbe kezdett, amely reményeink szerint egy kémiai, vegyipari sikertörténet lesz majd. Az igazság az, hogy ilyennek szeretnénk látni az egész magyar gazdaságot, mint amilyen a Mol: nagynak, modernnek, erősnek, versenyképesnek és magyarnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi úgy látjuk, hogy a magyar gazdaság akkor lesz egyensúlyban, hogyha a nemzetközi vállalatok mellett nagy magyar cégek is megjelennek és megerősödnek. Persze a kis- és középvállalkozások rendkívül fontosak, hiszen ott kap munkát a legtöbb magyar ember, de csak kis- és középvállalkozásokra nemzetgazdaságot építeni nem lehet. Nekünk szükségünk van nagy nemzeti cégekre is, olyanokra, mint amilyen a Mol. Olyan cégekre, amelyeknek Magyarországon van a székhelye, amelyeknek a piaca elsősorban itt van, Közép-Európában. Mint hallhattuk, ez egy közép-európai cég is, amelyet már jegyeznek egész Európában, és olyan cégek, amelyek nemcsak versenyeznek a nemzetközi gazdasági térben, hanem arra is képesek, hogy nagy, esetenként náluk is nagyobb cégekkel stratégiai, hosszú távú megállapodásokat kössenek úgy, mint ahogy ez most itt a japán cég és a Mol között megtörtént.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a jövő útja: egy nagy magyar, közép-európai méretű, egész Európában jegyzett cég és egy még nála is nagyobb, nagy nemzetközi cég közös beruházása és fejlesztése. Ilyenekből szeretnénk látni a jövőben minél többet. Amikor azt mondjuk, hogy a Mol az első számú nemzeti vállalat, erre több okunk is van, Az első, hogy a Mol Magyarországon nyolcezer embernek ad munkát. Egy olyan magyar cégről beszélünk, amely képes nyolcezer ember megélhetését biztosítani. A második ok, hogy egy közép-európai méretekben is jelentős cégről beszélünk. Bizonyára az itt jelenlévő vezetők, de a munkások is tudják azt, hogy evidenciaszámba megy, közhelyszerű, hogy a jövőben Közép-Európában lesz az egész Európai Unió gazdasági motorja és felhajtóereje. Aki tehát Közép-Európában erős, az néhány éven belül egész Európában erős, sőt meghatározó lesz majd. A harmadik ok, amiért szeretjük a Molt, hogy nem akármilyen területen dolgozik. Egy olyan területen dolgozik, amely a mi közös biztonságunknak az alapja, hiszen Mol nélkül nincs energiabiztonság Magyarországon, Mol nélkül nincs biztonság Magyarországon. A negyedik ok, ami miatt szeretjük a Molt, hogy elég erős ahhoz, hogy idecsábítson nagy nemzetközi cégeket is Magyarországra. És persze van még egy apró, ötödik ok is: szeretjük, amikor befizeti az adót. Legutóbb is a Mol – osztok-szorzok – körülbelül, sőt több mint 20 milliárd forintnyi adót fizetett be a saját nyereségéből a magyar költségvetésbe. Tisztelt Hernádi vezérigazgató úr, a Jóisten tartsa meg a vállalatnak ezt a szokását!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A befektetett összeg, amiről most itt beszélünk, sem jelentéktelen. Ez egy 100 milliárd forintos fejlesztés, a magyar állam ehhez 12 milliárd forint fejlesztési adókedvezményt adott, amelyet az üzembe helyezést követően 12 éven belül tud a Mol érvényesíteni. Én szeretném megígérni, vállalni itt, a nagy nyilvánosság előtt is, hogyha a Mol ehhez hasonló beruházásokat kíván a jövőben megvalósítani, akkor a magyar kormányzatra, a magyar államra számíthat, hiszen ezeket a beruházásokat támogatni a legjobb üzlet minden magyar választópolgár számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Mol azért is fontos cég, mert nem egyszerűen csak a jelenben él, hanem van egy határozott jövőképe is. Ha jól értem, ez két pillérre épül: meg kell őrizni bizonyos pozíciókat az energiaiparban, és új piacokat kell szerezni, mint amilyen például a vegyipari üzlet világpiaca is. Örülök annak, hogy a Mol erre az útra lépett. 2015-ben hallhatták, hogy a butadién üzemet már átadtuk, most egy szintetikusgumi-gyárat adunk át. 2021-ben lesz egy újabb beruházás itt, Tiszaújvárosban, de ami a legfontosabb, ezt a számot, amelyet a vezérigazgató úrtól már hallottunk az előbb, szeretném aláhúzni: 2030-ig a Mol 1.300 milliárd forintot fog befektetni. Nagy szám ez, magunkfajta, hétköznapi halandó, aki nem üzlettel foglalkozik, nem is tudja ennek a nagyságrendjét fölbecsülni. Magunknak mondom, hogy ez azt jelenti, hogy a 2030-ig befektetendő Mol-tőke nagyobb, több, magasabb összeg, mint a Mercedes és az Audi magyarországi beruházásai együttvéve. Ez mutatja igazából, hogy micsoda erőt képvisel a mi nemzeti vállalatunk. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy a jövőt magyar nyelven írják Közép-Európában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán adnak nekem még néhány percet, és így kapcsolódhatok Hernádi elnök úrnak a déjà vu érzésre vonatkozó megjegyzéséhez is. A déjà vu valami olyasmi, valami olyasmit fejez ki, mintha már itt jártunk volna egyszer, mintha ez már megtörtént volna velünk egyszer. Bennem is van időnként ilyen érzés. Nekem leginkább azok a régi gondolatok jönnek elő az emlékeim közül, amikor 2011-ben – hogy enyhén fogalmazzak – éles tárgyalások után, azt is mondhatnám, hogy vért izzadva, és végül is – hálát adva a Jóistennek, hogy Moszkvából hazatérhettünk – visszavásárolhattuk a Mol húsz-egynéhány százalékát az oroszoktól. Mert már senki sem emlékszik rá, de azért 2010-ben úgy kellett átvenni a magyar kormány rúdját, hogy közben a hátunk mögött – mindenfajta nemzetközi tranzakcióknak álcázva – ennek a nagy magyar nemzeti vállalatnak a több mint 20 százalékát, körülbelül 20 százalékát kijátszották és átjátszották. A vevőt az ember ilyenkor nem kritizálja, mert hát csak azt tette, amit az érdekei megkívánnak, de hát átjátszották egy orosz vevőnek, akitől – az egyébként tegnap újraválasztott orosz elnöktől, aki nem a nemzetközi gyenge legények sorát szaporítja – kellett nagyon erős tárgyalásokkal, hosszú, elhúzódó küzdelmek eredményeképpen visszaszerezni és visszavásárolni. Talán arra is emlékeznek még, hogy akkor kaptunk ezért hideget-meleget. Régen volt már, meg Önök nem is járnak annyit a parlamentbe, mint én, nem emlékeznek erre, de én emlékszem rá, hogy akkor ott deresre is akartak bennünket húzni, és ezért a döntésünkért bizony az ellenzéki oldalról hideget-meleget, mindent kaptunk. És végül is azt kell mondanom Önöknek, hogy az idő inkább bennünket igazolt, mert hogyha akkor nem tudtuk volna a Molnak azt a nagy részvénycsomagját visszavásárolni, akkor ilyen típusú beruházásokhoz aligha tudtunk volna betársulni a magyar adófizetők pénzéből.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én egy dolgot tanultam meg ebből az egész történetből. Ez pedig az, hogyha valamit, amit korábban eladtak, és csak kínkeservesen lehet visszaszerezni, akkor az azt jelenti, hogy igen nagy ostobaság volt eladni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A tanulság az, túl ezen, hogy azonban a legnagyobb hibákat is ki lehet javítani, még ha nem is megy az könnyen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Meggyőződésem, hogy a mai üzemátadással Tiszaújváros egy újabb lépést tesz abba az irányba, hogy Közép-Európa legjelentősebb vegyipari központja legyen. Azt gondolom, hogy ez a mai gyárátadó nemcsak a Mol tulajdonosainak, nemcsak az itt dolgozó tiszaújvárosiaknak jó hír, hanem Tiszaújváros minden lakójának jó hír, mert ez a beruházás a város súlyát is növeli, és joggal tűzhetjük ki, okkal-joggal tűzhetjük ki azt a célt, hogy Tiszaújváros legyen Közép-Európa legjelentősebb vegyipari központja. Különösen így van ez, hogyha meg tudjuk valósítani a vezérigazgató úr által itt bejelentett fejlesztéseket is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontosnak tartom azt is elmondani Önöknek, hogy a magyar gazdaság akkor működik jól, akkor vannak nyugdíjemelések, akkor van béremelés, egyáltalán akkor van elviselhető, sőt talán elfogadható életszínvonal ebben az országban, hogyha a gazdasági növekedés minden évben eléri a 4 százalékot. Mi ezt a 2017-es évben is teljesítettük, 2018-ban is teljesíteni fogjuk, és hogyha bizalmat kapunk az emberektől a következő négy évben is, minden évben meglesz a 4 százalékos gazdasági növekedés, de ehhez beruházások és fejlesztések kellenek. Számítunk tehát a Molra, nem egyszerűen csak a saját cégberuházások nézőpontjából, hanem az egész magyar gazdaság dinamikájának fenntartásának okán. Ha nincsenek Mol-beruházások, akkor nagyon nehéz az évi 4 százalékos gazdasági növekedést Magyarországon fönntartani, de lesznek ilyen beruházások, ezért az esélyeink is jók.
Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem szeretnék úgy tenni, minthogyha nem tudna arról mindenki, hogy húsz-egynéhány nap, talán húsz nap múlva parlamenti választások lesznek Magyarországon. Fontos döntés előtt állunk. Én szeretném világossá tenni, hogy beruházások és fejlesztések csak olyan országban vannak, amely ország biztonságos, amelynek biztonságos a jogrendszere, amelyben kiszámítható politikai viszonyok vannak, ahol nem rángatják a kormányrudat jobbra-balra, és csak olyan országban vannak beruházások, ahol a fizikai biztonság is rendelkezésre áll, vagyis nincs terrorveszély, és a közbiztonságot sem fenyegeti komolyabb kihívás. Ezért szeretném világossá tenni az Önök számára, hogy Magyarországon nem lesz bevándorlás, Magyarország nem lesz bevándorlóország, Magyarországon nem kerül veszélybe a közbiztonság, nem lesznek terrorcselekmények. Magyarországra továbbra is jöhetnek a nagybefektetők külföldről is, és a magyar nagybefektetőket is arra biztatjuk, hogy a legfontosabb szempontot biztosítván, vagyis megadván a biztonságot nyugodtan folytassák a fejlesztési tevékenységüket Magyarországon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország azért fejlődik, mert ma Magyarország egy biztonságos ország. Az, hogy Magyarország fejlődik, azt a vak is látja, még így a választási kampány kellős közepén se vonja kétségbe senki lényegében, hogy Magyarország az elmúlt években fejlődött, és fejlődni fog a jövőben is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egyetlen dolog maradt már csak hátra nekem. Szeretném megköszönni sok embernek a munkáját. Talán első helyen azokét, akik itt dolgoztak az elmúlt időszakban, hogy ez a gyár fölépüljön. Szeretném megköszönni tehát a gyárat fölépítőknek a munkáját. Szeretném megköszönni azoknak a munkáját, akik majd működtetni fogják ezt az üzemet és ezt a gyárat. Szeretnék köszönetet mondani a tiszaújvárosiaknak, hogy jó gazdák és jó házigazdák voltak, és segítették a Mol beruházását. Szeretnék köszönetet mondani a Mol menedzsmentjének is, Elnök-vezérigazgató úrnak is és a munkatársainak is, hogy elszánták magukat erre a nagy beruházásra. Azt javaslom, hogy Tiszaújváros, a TVK és a Mol szentháromsága maradjon fenn a jövőben is, tartsanak ki továbbra is egymás mellett. Én ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy a magyar kormányra, mint eddig is, a jövőben is számíthatnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
