Mélyen tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Amerikai Barátaink!
Szabadság tér. A szabadság tere. Egy beszédes név. Különösen most, amikor az ’56-os forradalom nagyhetében járunk. De mi, magyarok arra is emlékszünk, hogy 1849. október 6-án az itt álló kaszárnya udvarán végezték ki az első magyar miniszterelnököt. A magyarok első miniszterelnöke a megszállók kivégzőosztaga előtt fejezte be az életét. Ez világos üzenet minden utódja számára. A gyengébb felfogásúak kedvéért a tér egyik oldalán itt van a német, a másikon pedig a szovjet megszállás emlékműve. Ez is világos üzenet: ha magyar vagy, csak két lehetőség között választhatsz: vagy a megszállók vagy a szabadság mellé állsz.
Kedves Vendégeink!
És itt áll az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége is. A magyarok mindig is a szabadság hazájaként gondoltak Amerikára. Sohasem gondoltuk, hogy hibátlan ország lenne, melyik is volna az, még a sajátunk sem, pedig élünk-halunk érte. De minden magyar tudja, hogy Amerika a szabadság földje, amely őszinte szeretettel fogadta Kossuthot, és ebben az épületben tizenöt éven át nyújtott menedéket hitvalló bíborosunknak, Mindszenty Józsefnek. A magyarok azt is tudják, hogy Amerika egyik bátor fia, Harry Hill Bandholtz tábornok, akinek a szobra szintén itt van a közelben, egy lovaglópálcával kergette ki a nemzeti múzeumból 1919-ben az épület kifosztására készülő megszálló katonákat. Ahogy sohasem feledjük el, hogy ennek a háznak a kapuja Mark Palmer nagykövet úrnak az ő személyes elkötelezettségének köszönhetően mindig nyitva állt a rendszerváltó ifjúság előtt. A mai napon pedig azért vagyunk itt, hogy egy szoborral tisztelegjünk barátunk, George Herbert Walker Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke előtt.
Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt áll ezen a téren két férfi Amerikából, akik közösen indítottak harcot a világkommunizmus ellen. Azon a viharos nyári estén, amikor idősebb George Bush megérkezett a Kossuth térre, mi pontosan ezt kértük tőle. Azt írtuk az őt fogadó transzparensre, hogy szabadítson meg minket Jaltától. És ő támogatta ezt. Közép-Európa népeinek szabadságról és függetlenségről szőtt álma az ő álma is volt. Értette, hogy bármit is süketeltek neki az elvtársak odabent, mi, magyarok a Szovjetunióval nem előnyösebb alkut szeretnénk kötni, hanem szakítani akarunk vele, mi nem komfortosabbá akarjuk tenni az amerikaiak pénzén a kommunizmust, hanem meg akarjuk dönteni, mi nem közelebb akarunk kerülni a szabad világhoz, hanem a részévé akarunk válni. És amikor beszéltem vele akkor, magam is láthattam, hogy Elnök úr tisztában volt azzal is, hogy mi, magyarok mióta vártunk erre. 1956 óta.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„George Bush nagy áldás volt.” Ez a méltó összefoglalása annak, amit a világra, Európára és benne hazánkra nézve az ő elnöksége jelentett. Találó mondat. Ráadásul egy német, Helmut Kohl kancellár mondta róla. És ezzel a véleményével nem volt egyedül. A szívünkből beszélt. Sokan éreztük ugyanezt az akkori Európában. Úgy gondoltuk, hogy az általa vezetett Egyesült Államok nem fog cserbenhagyni minket. Ahogy ezt meg is ígérte, amikor néhány méterre innen, a Kossuth téren egy szabad világról beszélt nekünk. Szavának olyan súlya volt, mint egy szerződésnek. Régi iskola, be is tartotta. Kemény ember volt. A haditengerészet legfiatalabb pilótájaként harcolt, az üzleti világban ragyogó sikereket ért el, a politika szorítójában több választási kudarc után jutott el a képviselői, alelnöki, végül pedig az elnöki székig. Olyan ember volt, aki nem akarta, hogy csak úgy megtörténjenek vele a dolgok. Keményen dolgozott, hogy elérje, amit akart, és hogy megtehesse, amit helyesnek tartott. Nélküle Kohl kancellár nem tudta volna egyesíteni Németországot. Jól emlékszem az akkori vitákra, meg kellett küzdeniük számos európai ország vezetőjével, akik úgy tekintettek a fennálló rendre, mint saját biztonságuk, befolyásuk és jólétük alapjára. Bush és Kohl bátor tettét a történelem igazolta. Pár év leforgása alatt minden, ami mesterséges és hagyomány nélküli volt, darabjaira hullott, és minden, aminek erős és mélyre ható gyökerei voltak, újra életre kelt, és szárba szökkent. Németország után megtörtént Európa újraegyesülése is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Nagykövet Úr!
„Freedom, happiness and have a long life” – ezt mondta idősebb Bush, amikor ’89-es látogatásakor egy kislány megkérdezte tőle, hogy mi lenne az a három dolog, amit a magyar gyerekeknek kívánna. Szabadság, boldogság és hosszú élet. Így legyen! Isten óvja Amerikát és Magyarországot!
