Your Holiness! Eminenciás Uram!
Őszentsége kitüntetése példátlan a magyar politikában. Három okból leszek életem végéig büszke erre a kitüntetésre. Először is azért, mert egy keresztény testvéremtől kaptam. Másodsorban azért, mert egy ortodox testvéremtől kaptam. Harmadrészt pedig azért, mert egy szerb embertől kaptam. És ez mind a három rendkívül fontos a számomra. A nekem és a családomnak nyújtott, adott áldást külön köszönöm, és remélem a Jóisten Önt is legalább úgy meg fogja segíteni, mint ahogy engem megsegített az elmúlt években. Nem tudnám pontosabban leírni az európai helyzetet, mint az Ön szavai voltak az előbb. Békés emberek vagyunk, békét akarunk, mégis egy háború közepén találjuk magunkat. És ez a csata, ahogy Ön mondta, Európa lelkéért folyik. Nincs választásunk: ez az életünkről szól, a gyerekeink és az unokáink életéről szól, vállalni kell, amit a Jóisten kimért ebben a küzdelemben. De ez egy nehéz küzdelem, nagy erők lépnek föl, és ha nagy vizek áradnak, akkor nagy gátat kell építeni. Személyes meggyőződésem, hogy keresztény egység nélkül ezt a harcot nem tudjuk megnyerni. Sőt, ahogy ránézek a saját kálvinista egyházamra, sőt, ahogy ránézek az apostoli, római keresztény egyházra, római katolikus egyházra, sajnos az kell, hogy megállapítsam, hogy az ortodoxia nélkül mi ezt a csatát nem tudjuk megnyerni. Úgyhogy nagy szükségünk lesz Önökre, szükségünk lesz a lelki támogatásukra. Kérjük Önt és a munkatársait, hogy adjanak meg minden segítséget, hogy nekünk meglegyen a harchoz szükséges lelki erőnk. Tudatában vagyok, hogy ez egy nagyon nagy kitüntetés, ami boldoggá tesz, de mindig okoz egy problémát is. Nem túl nagy-e ez nekem? Vajon kiérdemelhet-e az ember egy ilyen nagy kiemelkedő kitüntetést? És erre nem is tudunk válaszolni. Csak annyit mondhatok, hogy azt gondolom, hogy a Jóisten megsegít abban, hogy ezt a kitüntetést ne azért kapjam, amit eddig tettem, hanem azért, amit majd ezután fogok tenni. Úgyhogy felhívásnak, bíztatásnak és kötelességnek tekintem ezt a kitüntetést. Hálás vagyok!