Záhonynál vagyunk. Ez itt a magyar–ukrán határ. Most indítottuk útnak a hatalmas magyar segélyszállítmány következő konvoját. Öt hatalmas kamionnyi szállítmányt küldünk: élelmiszerek, iparcikkek – gyerekeknek különösképpen –, kötszerek és gyógyszerek. Azért tesszük ezt, mert nemcsak azokról kell gondoskodnunk, akik elmenekültek a háborúból, hanem azoknak is segítséget akarunk nyújtani, akik ott maradtak Kárpátalján vagy akár a Kárpátok túlsó oldalán. Ez a segélyszállítmány hozzájuk megy. Láttam Barabásnál a határátkelőhely munkáját, ott is megfeszített erővel dolgoznak a rendőreink és a közigazgatási embereink. Azt kell mondanom, hogy csodát tettek a magyarok, fantasztikus összefogást láttam az elmúlt három napban: rendőrök, katasztrófavédelmi szakemberek, civil szervezetek, egyházak és az önkormányzati vezetők és dolgozók. Nekik külön is köszönetet szeretnék mondani, hiszen az áradat elsőként az önkormányzatokra, az ő vállukra nehezedett, illetve zuhant a háború kezdetekor, és ők remekül helytálltak. Megerősítjük ezeket az átkelési pontokat, jó esélyünk van arra, hogy a következő hetekben is ilyen színvonalon tudjuk folytatni a munkát. Még egyszer mindenkinek köszönöm!
