– A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!
– Jó reggelt kívánok!
– Kedden úgy döntött a Kúria, hogy zöld utat ad a népszavazásnak a kvóta kérdésében annak ellenére, hogy jogvédők, civil szervezetek tiltakoznak, most már a Kúria döntése miatt is – nem csak a népszavazás miatt. Van már esetleg olyan információja, hogy ez a tiltakozás jól nem átterjedt Brüsszelre is? Onnan is kap kritikát, hogy például nemzetközi szerződés miatt szeretnénk népszavazást tartani?
– Ez nem jogi vita. Magyarországon vannak, akik azt akarják, hogy nagy számban betelepítsünk, vagy az unió betelepítsen közénk migránsokat, és vannak, akik meg ezt nem akarják. Mi, akik ezt nem akarjuk, népszavazást szeretnénk, akik pedig be akarják telepíteni ide az idegeneket közénk, azok pedig ezt meg akarják akadályozni. Brüsszel is ezek közé tartozik természetesen, meg a hazai betelepítéspártiak is, ideértve a baloldalt és a jogvédő szervezeteket is.
– Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa, nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
– Ez a kérdés. Világos, egyszerű, érthető.
– Hogyha győznek a nemek – lépjünk egyet előre –, akkor hogyan kell kiviteleznie a népszavazás döntését a Parlamentnek? Mit kell kiviteleznie?
– Ellent kell mondani Brüsszel minden olyan döntésének, amellyel ide akar közénk – a Parlament döntése ellenére –, migránsokat telepíteni.
– De ez a típusú felhatalmazása a magyar kormánynak, Önnek, a tárgyalást vezetőnek nincsen?
– De. Nekem van nemet mondási felhatalmazásom, de akármilyen hangosan is beszélek, az én szavam nem ér annyit, mint tízmillió magyar emberé.
– De a tízmillió magyarnak a szava elég lesz ahhoz, hogy ebben a kérdésben Brüsszelt megállítsa?
– Azon vagyunk, hogy elég legyen. Azért csináljuk az egész népszavazást, hogy Brüsszelt meg tudjuk állítani.
– Nem kell ehhez az a bizonyos tízpontos javaslatcsomag? A tízpontos javaslatcsomag mögé nem kell még több embert, több országot felzárkóztatni?
– Meglátjuk. Jó lenne, ha többen is lennének, de egyelőre a mi erőnket leköti teljesen Magyarország. Azért nem vagyok abban az erőállapotban személyesen sem én, sem Magyarország, hogy egész Európát népszavazásra bírjuk rá. Mi megtesszük a magunk dolgát. Európa nemzetek közössége, minden nemzet látja, hogy mi történik, előbb-utóbb látni fogják, hogy a magyaroknak igazuk van, mert Brüsszelt nem lehet másként megállítani, csak népszavazással. Brüsszelben semmi másból nem értenek, csak a népakarat világos és egyértelmű kinyilvánításából, és ha a többi ország sem akarja, hogy a fejükre nőjön Brüsszel, és eleget akarnak tenni a polgáraik elvárásának, vagyishogy ne engedjék a nemzetük életét meghatározó döntések jogát kivenni saját parlamentjeik kezéből, akkor más országok is csatlakozni fognak. Ezt nem zárhatjuk ki.
– A népszavazás eredménye mindenre vonatkozik? A jelenleg itt lévő migránsokra vagy a jövőben érkezőkre vagy az új elosztási mechanizmusra vagy melyikre?
– A jövőre nézve tartalmaz ez kötelezvényt. Ami a múltat illeti, lezárt európai uniós döntés van, amit mi bíróságon támadtunk meg, tehát a múltat, a bíróságon próbáljuk rendezni és megváltoztatni, a jövőt pedig a népszavazással próbáljuk alakítani.
– Bonyolítja a helyzetet, hogy ezzel együtt az Európai Bizottságnak van egy újabb javaslata, ez lényegében egy állandó és új mechanizmusról beszél.
– Ez az, amit én mindig is mondtam, amit a baloldal, aki betelepítéspárti, mindig is tagadott. Ők azt állították, hogy nincsen ilyen brüsszeli kényszerbetelepítési terv; most Brüsszel maga nyilvánosságra hozta az erre vonatkozó terveit. Van ilyen terv. Tehát a baloldalt is kérem, hogy értse meg, hogy itt most nem pártkérdésről van szó, nem babra megy a játék. Arról van szó, hogy el akarják venni a magyaroktól azt a jogot, hogy mi mondhassuk meg, hogy kikkel kívánunk, és kikkel nem kívánunk együtt élni, és valahova, egy idegen országban, valahova, egy Brüsszel nevű városba akarják telepíteni ezt a jogot, miközben a mi életünkről van szó. Ezt nem szabad pártszemüvegen keresztül nézni. Egyértelműen azt kérem, hogy mindenki, aki teheti, sorakozzon fel a kényszerbetelepítés ellen.
– Az új javaslatnak, amit most jelentett be az Európai Bizottság, van olyan eleme, amit elfogadhatónak tart? Például a központosított, lényegében menedékkérő intézményrendszert?
– Először is a benyújtott javaslat önmagában kész tévedés. Ha az embernek fáj a szíve, akkor nem a veséjét kell kezelni. A mi problémánk nem a menekültek szétosztása, hanem a határok megvédése. Tehát nem lesz addig biztonság, nyugalom, nem tudjuk megvédeni az értékeinket meg a gazdasági eredményeinket, amíg nem tudjuk megvédeni a határainkat. Tehát amire ma szükség van, és Brüsszelben döntést kellene róla hozni a határok megvédésének az elve és kérdése. Ez két dolgot jelent. Először is meg kell erősíteni a határvédelmet, nem szabad beengedni senkit ellenőrzés, regisztráció és rá vonatkozó egyedi döntés nélkül. A második dolog, hogy létre kell hozni azokat a feltételeket, hogy mindenki, aki ide be akar jönni, Európába, annak a kérelmét az unió területén kívül vizsgáljuk meg, és bíráljuk el. Kívül kell őket tartani, tehát a menekülttáborokat az Európai Unión kívül kell létrehozni, persze azokat működtetni, finanszírozni kell, az ott lévő emberek biztonságát nekünk, európaiaknak garantálni kell, de senki sem léphet Európa földjére szerintem addig, amíg az Európai Unió valamelyik országa a kérelmét el nem bírálta, és kedvező döntést nem hozott rá nézve. Addig kívül kell tartani. Az, hogy most bent vannak, és itt várják a róluk szóló döntést, elfogadhatatlan. Na, ezt kellene az uniónak megoldani, én erre tettem javaslatot – ez a Schengen 2.0 javaslat –, de a bizottság nem ezzel foglalkozik, hanem jól láthatóan egy menekültügyi kérdéssel foglalkozik, hogyan osszuk szét azokat, akiket ők beengedtek. Nem mi egyébként, hanem ők. Na, most ez még a kisebbik baj, mert előbb-utóbb majd ott is feldereng az a felismerés, hogy a határvédelmet kell első helyre tenni, erre voltak egyébként jelek, hogy ezt kezdik belátni. Ami azonban egy gyomorszájra mért ütéssel ér fel, vagy lórúgás, amire nehéz is szavakat találni egyébként, a felháborodást nehéz most itt civilizált nyelvi formákba önteni, a büntetés, tehát hogy 250 ezer eurót akarnak fizettetni minden egyes migráns után azokkal az államokkal, akik nem akarják befogadni őket. Na, most én számoltam, hét év alatt egy magyar ember, a brüsszeli forrásokból körülbelül 4 ezer eurót kap. Tehát egy magyar ember Brüsszelnek 4 ezer eurót ér hét év alatt. Egy migráns meg 250 ezer eurót. S kiszámoltam, hogy 250 ezer eurót egy átlag magyar polgár 39, 39,5 évnyi munkával keres meg, s akkor nem evett, nem ivott, még nem volt gyereke, nincs ruhája, nem lakik sehol, tehát 39 évig kell dolgozni egy ilyen összegért. Ez azt mutatja, hogy azok, akik a mi vezetőink lennének Brüsszelben, egy elefántcsonttoronyban ülnek a világtól elszigetelve, nem is ismerik a valóságot. Fogalmuk sincs, miről beszélnek. Hogy lehet ilyen javaslatot egyáltalán megfogalmazni? Micsoda sértés és lenézés ez, a szegényebb európai országok számára? Tehát, itt most a menekültügyről beszélünk meg a migránsügyről, de valójában egy sokkal mélyebb problémáról van szó, hogy Brüsszel nem ismeri azt a világot, amit egyébként a szabályaival befolyásolnia kellene.
– Brüsszel nem feltétlenül büntetésként aposztrofálja ezt az összeget, hanem azt mondja, hogy jó, ne fogadjátok be, rendben van, tudomásul vesszük, de valakinek az adott migráns költségeit viselnie kell, akkor szálljatok bele ebbe.
– Na, de egy migránsra el akarunk költeni 250 ezer eurót, ami 40 évi átlagkereset Magyarországon? Milyen szám ez, hogy jön ez? Képtelenség!
– Ezek az összegek, ezek a javaslatok, ezek az elképzelések – rengeteg ülése volt az elmúlt időszakban az uniós országok vezetőinek –, sosem kerültek az asztalra?
– Zagyvaságot szoktak beszélni, nem csak Magyarországon a politikai térben, de hogy időnként butaságot, meg szamárságot beszélnek egyes vezetők, az különbözik attól, hogy fognak egy ceruzát és írnak egy javaslatot, komoly emberek megvitatják, megszavazzák, és a világ elé tárják. Hát, hallottam már ilyen csacskaságot, de hogy ez egy európai testületnek, egy bizottságnak a hivatalos álláspontja legyen, meg mondom őszintén, ez még engem is meglepett.
– Pedig két héttel ezelőtt, amikor beszélgettünk, akkor viszonylag optimistán nyilatkozott Európában a migrációval kapcsolatos ügyek irányáról.
– Igen, most a bizottságról beszélünk. Tehát én azt gondolom, hogy az európai népek egyre gyakrabban fejezik ki azt, hogy a határvédelem a legfontosabb. Én úgy értettem, hogy a német kancellár is ezt az irányt jelölte már ki. Sikerült több európai tanácsi dokumentumba első helyre juttatnom a határvédelem fontosságát, amikor rangsoroltuk a feladatokat. Tehát hoztunk szerintem jó döntéseket, jó irányban indultunk el, és most egy törés állt be, mert a bizottság, akit egyébként senki nem választott meg semmire, ők nem választott tisztségviselők, az európai emberek által nem megválasztott tisztségviselői az európai világnak, európai politikának, egyszer csak tesznek egy fordulatot, és hirtelen kitalálják ezt a 250 ezer eurós büntetést. Amiről azt kell mondanom, hogy ennél erősebb propaganda az Európai Unió gondolata ellen még nem történt. Tehát ma Európa ellen, az európai együttműködés gondolata ellen legerősebben a provokatív javaslatot előterjesztő Brüsszel kampányol.
– Azt mondta a volt NATO-főtitkár, hogyha Magyarország ma kérné felvételét az Európai Unióba, akkor elutasítanák azt, bár szerinte nemcsak Magyarország, hanem Lengyelország is nacionalista és Európa-ellenes, ahol a nemzeti szuverenitás ürügyén erodálják a demokratikus berendezkedést és a jogállamiságot. Nemcsak ő gondolja ezt egyébként így Európában, most a legutóbbi, pont tegnap Rómában tartott találkozón is, azért ha nem is nevezték meg az országot, de kaptak kritikát azok, akik a nemzeti önrendelkezést erősítik. Az Európai Bizottság elnöke, aki egyébként meglehetősen borús képet festett az Európai Unió jelenlegi helyzetéről, azt mondta, hogy elég hirtelen eszméltünk rá, hogy nem mindenki ért egyet, vagy osztja az unió nézeteit, vannak olyan tagállamok, amelyek nem teljes mértékben európaiak, amikor arról van szó, hogy elvegyenek, de amikor adni kell, akkor már csak félig-meddig érzik magukat európaiaknak.
– Ez még inkább olaj a tűzre, mert a legnagyobb szolidaritást menekültügyben éppen mi mutattunk magyarok. Csak én nem vettem magamnak azt a bátorságot, hogy kiszámlázzam Brüsszelnek a regisztrációs költségeket 175 ezer menekült után, nem számláztam ki Brüsszelnek a magyar rendőrség működési többletköltségeit, nem számláztam ki a kerítésépítés költségeit, mert európaiak vagyunk. Ha aláírunk egy schengeni megállapodást, elvégezzük a dolgokat, és ezt a költséget nem hárítjuk át rájuk, tehát mi európai módon viselkedünk, ők azonban nem viselkednek európai módon. Ami pedig azt a mondatot illeti, hogy nem mindenki ért egyet az Európai Unióval megint csak a bajok gyökerére világít rá. Az Európai Uniónak nincsen véleménye, az Európai Unió véleménye a tagállamok véleményének az összessége. Jól mutatja, hogy ők azt képzelik, hogy tőlünk függetlenül léteznek, de ez nem így van. Ők azért vannak ott Brüsszelben, hogy bennünket nemzetállamokat szolgáljanak. Mi fizetjük őket, mi adunk okot a létezésükre. Ők nem mondhatják azt, hogy nekik Brüsszelben van egy véleményük, és értsenek egyet vele a tagállamok; fordítva van: a tagállamoknak vannak véleményeik, ezek időnként egybeesnek, máskor különböznek. A vitákat lefolytatjuk, és ezekből a vitákból jön létre az európai vélemény. Az alapszerződés világosan rögzíti, hogy az Európai Unió a tagállamokból áll, nem az intézményekből, a bizottságból meg a tanácsból. A tagállamokból áll, és az intézmények, akiknek a vezetői ilyen pökhendien beszélnek rólunk meg az európai népekről, pedig azért vannak, hogy a tagállamok együttműködését elősegítsék. Nem az a dolgunk, hogy mi őket szolgáljuk, hanem az, hogy ők szolgáljanak bennünket. Jól mutatja az Ön által idézett gondolat ezt az alapvető félreértést, és akkor idézek még valakit legelőször.
– Igen, az előbb volt NATO-főtitkár, gondolom, erre gondol, ha Magyarország ma kérné a felvételt.
– Jó, de ismerjük a volt NATO-főtitkárt, arról a spanyol emberről beszélünk, az egy öreg kommunista.
– Van még egyébként más is. Donald Tusk és Martin Schulz sem túl optimista Európát és a jövőt illetően, de egyébként ha az Ön szavaiból indulok ki, akkor sem túl derűlátó a jövőt illetően a kép. Tulajdonképpen ki az, akinek az asztalra kell csapni és azt mondani, hogy alapjaiban kell megreformálni az Európai Uniót? Ön már egyszer megtette. A britek is megtették.
– Jó, de bocsánat, én nem mondtam, hogy nem vagyok optimista.
– A szavaiban azért annyira nem nagy az optimizmus.
– Nem, a szavaimból az tűnik ki, hogy vannak bajok, rendezetlen ügyek és elmebeteg javaslatok Brüsszelből. Ilyen van.
– Ez mondjuk optimizmusra nem ad okot.
– Nem ez ad okot optimizmusra, de ez csak egy körülmény, és nem is döntő körülmény.
– Akkor mi ad okot erre.
– Az európai nemzetek. Az európai nemzetek közül nagyon sok jó állapotban van. Egyre több országban fogalmaznak meg értelmes álláspontokat, az európai nemzetek, köszönik szépen, jól vannak, csak Brüsszel működik rosszul, de hát azt majd meg fogjuk javítani, hiszen Brüsszelnek bennünket, az európai népeket kell szolgálnia. Én ebben optimista vagyok, csak ez nem úgy megy, hogy az ember ezt óhajtó módban megfogalmazza, és akkor a világ úgy rendeződik el, ahogy azt mi óhajtjuk. Azért dolgozni kell, küzdeni, harcolni, időnként népszavazni kell. El kell végeznünk a munkát, erőfeszítéseket kell tenni, s a dolgok jó irányba fognak menni. Semmi okunk nekünk, közép-európaiaknak, hogy pesszimisták legyünk. Jól megy az európai gazdaság motorja, Közép-Európában Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország jól teljesít. Ezeknek az országoknak a polgárai minden évben így, mi magyarok is tehetünk legalább egy lépést előre, tehát mi, közép-európaiak kellő okkal nézhetünk optimistán a jövőbe.
– Mindjárt folytatjuk egyébként ezekkel a gazdasági, költségvetési ügyekkel, de most – ahogyan hallgatja a hallgató ezt a beszélgetést –, ezt az optimizmust, akkor lehet, hogy ő azt gondolja, hogy optimistának optimista vagyok, hogyha az én érdekeimet akarják a migrációs ügyben érvényesíteni, csak a tapasztalat azt mutatja az elmúlt években, hogy azért Brüsszelnek az ereje viszonylag nagyobb volt, mint a tagországoké.
– De közben azt is tegyük be a mérleg másik serpenyőjébe, hogy Magyarországot megvédtük, akárki akármit is mondott. Brüsszel nem védett meg bennünket, sőt kiszolgáltatottá akart tenni. Rájöttünk, hogy nekünk kell magunkat megvédeni. Megvédtük, véget vetettünk a beáramlásnak, megépítettük a kerítést, ellenőrzés alatt tartjuk az eseményeket. Ez munkát igényel folyamatosan, de ellenőrzés alatt tartjuk. Itt garantáljuk a magyar embereknek a biztonságát, itt nem járulunk hozzá, hogy a kulturális örökségünk egyik pillanatról a másikra eltűnjön. Itt nem fognak létrejönni párhuzamos társadalmak, urai vagyunk a helyzetnek, egész Közép-Európában, így Magyarországon is. Tehát az egy dolog, hogy Brüsszel mit mond, a másik meg, hogy mi történik Magyarországon, és ha azt nézzük, hogy mi történik az országban, mondjuk, migránsügyben, akkor az mégiscsak arról szól, hogy mi, mint magyar nemzet képesek vagyunk a saját érdekeinknek érvényt szerezni.
– Bocsánat, még egy félmondat erejéig térjünk vissza a bizottságnak az e heti javaslatához, tulajdonképpen arra mi lesz a válasza a magyar kormánynak, azzal mi fog történni?
– Igyekszünk a magyar néphangulatot a lehető legudvariasabb nyelvi formákba önteni.
– Folytassuk a költségvetéssel, amiről már elkezdtünk beszélni a múltkor, és már sok részletet látunk. Azt mondják a kritikusok, azt ugyan elismerik, hogy egyes területekre több jut, de kivéreztetésnek látják, ami az önkormányzatokkal történik, mondván, hogy lényegében ugyanannyit kapnak jövőre, mint amennyit idén kaptak, és hogy nem szerepel elég prioritás például a nyugdíjasok életére nézve.
– Először is a nyugdíjasokkal kötöttünk egy szerződést még 2010-ben, ahol azt vállaltuk, hogy a nyugdíjaknak az értékét megőrizzük. Ez akkor nagyon nagy vállalásnak tűnt. Mert ne felejtsük el, hogy 2010-et megelőzően a nyugdíjasokat folyamatosan csonkolták, tehát a nyugdíjukat, a nyugdíjuk értékét folyamatosan kurtították. Tehát elvették tőlük a 13. havi nyugdíjat, és miután az infláció magasabb volt, mint a nyugdíjemelés mértéke, folyamatosan vesztett az értékéből a nyugdíj. Ezt a folyamatot akartuk megállítani, erre nézve kötöttünk velük szerződést. Ez sikerült is. Most persze Magyarországon sohasem fogja magát úgy érezni, hogy amit valaha elvettek tőle, azt visszakapta. Mert ez nem az az ország, ahol ez az érzés csak úgy kialakul, nem erre vannak beállítva az érzékelő szerveink, de a hideg statisztikai számok azt mutatják, hogy a rezsicsökkentéssel és a nyugdíjak emelésével lényegében a korábbi veszteségeket sikerült ellensúlyozni. Ez akkor is így van, ha nem hiszik el az emberek, de ez inkább tény kérdése, mint vélemény kérdése. Azonban most az történik, hogy az inflációt azt sikerül megfékeznünk, ez évek óta így van, a nyugdíjak értéke nem csökkenhet, és a nyugdíjemelésen túl, amit a költségvetés tartalmaz, van egy második nyugdíjemelés is a költségvetésben: ez a megélhetési költségek rezsijének csökkentése. Ez azt jelenti, hogy miután a legfontosabb élelmiszerek esetében az áfát jelentősen csökkentjük, és a nyugdíjasok abból sokat fogyasztanak, ezért gyakorlatilag egy második, az áfa csökkentésben megtestesülő nyugdíjemelés is benne van a költségvetésben. Lehet ezt a költségvetést a nyugdíjasok szempontjából is támogatni, és a mi szempontunkból pedig vállalni.
– Azt mondja a Költségvetési Tanács, hogy tartható, de feszes költségvetésről van szó. A strukturális hiányt kritizálja a Költségvetési Tanács, ezt egyébként az Európai Bizottság is. Azt is mondják, hogy szerintük annak ellenére, hogy vannak pozitív jelek a magyar gazdaságban, a magyar kormány nem tesz túl nagy erőfeszítéseket a hiány leszorítására. Van-e reális esélye annak, hogy például a strukturális hiány miatt bizonyos kiigazításokat fog kérni Brüsszel? Azt hiszem egyébként, hogy pont ebben a hónapban kell ezt megtenni.
– Nem hiszem. Ez a költségvetés az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetése, ehhez pénz kell. Ha nem csökkentenénk az adókat, és nem támogatnánk gőzerővel az otthonteremtést különösen a fiatal családosokat megsegítve ezzel, akkor persze a hiány lehetne alacsonyabb is. A hiánynak Brüsszellel közösen kialakított felső határa 3 százalék, a költségvetési hiány mértéke a nemzeti össztermék 3 százaléka, és a mienk a következő évben 2,4 százalék lesz, tehát bőven az unióval kialakított egyetértés határán belül maradunk.
– A nyertesei a jövő évi büdzsének a családok, vesztesei az önkormányzatok?
– Érdekes dolog ez. Nem futballmeccs vagy csata, hogy vannak győztesek, meg vesztesek, hanem ez a következő évi életterv. És úgy kell azt elkészíteni – ez az én gondolatom is –, hogy lehetőleg mindenki léphessen egyet előre. Ez egy olyan költségvetés, ami a polgári berendezkedés irányába mutat, és mindenki léphet egyet előre. Most vannak olyan emberek, akiknek a bérét a magyar állam folyósítja, ők mindig különös súllyal esnek latba, mert az ő életüket nem az adószabályozáson keresztül befolyásolja a költségvetés, hanem mint munkaadó az állam saját döntésén keresztül is. Itt azt csináltuk, hogy bevezettük az életpályarendszert és a jelentős fizetésemelést a rendőröknél és a katonáknál, mert első a biztonság. A következő évben ugyanezt megcsináltuk a pedagógusok esetében, mert második a jövő. Utána megcsináljuk ezt a közigazgatásban dolgozók esetében, mert a harmadik legfontosabb dolog a rendezettség, és a mi életünk rendezettségét a közigazgatásban dolgozók teremtik meg. Aztán most jönnek az egészségügyben dolgozók, tehát most a betegségeinket meggyógyítani képes emberek bérét fogjuk rendezni, a szakápolókét és az orvosokét. És az idei évben is teszünk lépéseket a szociális szférában és a kulturális területen dolgozók esetében is. tehát amit ígértem, hogy minden évben mindenki léphet egyet előre, megtestesül a következő évi költségvetésben.
– Itt most az előző percekben nagy rendszerekről, nagy struktúrákról beszélt, amikbe pénz kerül. Most hozott nyilvánosságra az Állami Számvevőszék egy összefoglalót az egészségügyről, súlyos gazdálkodási hiányosságról, közbeszerzési anomáliákról. Hogyha ezekbe a nagy rendszerekbe, nagy struktúrákba pénz tesz az ember, akkor azt reméli, hogy valaki egyszer csak rendbe is rakja, hogy értelme legyen a beletett pénznek.
– Ezen a héten volt egy félnapos, komoly szakmai konzultáció az egészségügyért felelős államtitkárral és miniszterrel, ahol ezeket a kérdéseket is érintettük. Az én gondolkodásom egy kicsit tágasabb ebben az ügyben, mint az egészségügyi szakembereké. Mert az egészségügyi költségvetés valójában nem az egészségügy költségvetése, hanem a gyógyítás költségvetése. Én nem keverem össze az egészségügyét a beteg emberek meggyógyításának ügyével. Ez a két dolog átfedésben van, de egyik nagyobb, mint a másik. Tehát az egészségünkre többet költünk, hogy az egészségügyi kiadásokban szereplő tételek, mert az valójában a betegek meggyógyításának a tétele. A sport, a mindennapos testnevelés, az életformát elősegítő beruházásaink, mind az egészség megőrzését is szolgálják, tehát egy átfogóbb szemlélet esetében azt nyugodtan besorolhatjuk az egészségügyi kiadások közé. Nem így szoktunk Magyarországon számolni általában, de én mindig így igyekszem összeállítani a költségvetést.
– Az előző fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
