Nagy Katalin: Tízezer körül van a napi új fertőzöttek száma, hatezren vannak kórházban és hatszázan lélegeztetőgépen, és még a szakemberek szerint a járványhullám emelkedni fog, nem vagyunk a csúcson. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Várható volt, hogy a kormány szigorításokat jelent be, de elég lesz-e ennyi intézkedés? Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! Bízunk benne. Ezt persze sohasem lehet pontosan előre tudni. Egy biztos: az összes virológus azt mondja, hogy nyakig vagyunk a negyedik hullámban, és hogy a neheze ezután következik. Tehát nem túl vagyunk a csúcsponton, hanem az még vár ránk, ezért a számok is emelkedni fognak. Mindenki elkaphatja a vírust, de nem mindegy, hogy milyen következményekkel. Azt világosan látjuk, hogy akik nincsenek beoltva, azok életveszélyben vannak. Tehát megdöbbentő, tragikus, egész családokat lehetetlen helyzetbe hozó híreket kapunk: a családfő meghal, anyuka élet-halál között, a gyerekek is súlyosan betegek, és nincsenek beoltva. Tehát én a felelőtlenség szót nem szívesen használom, mert mindenki felelős saját magáért, de itt azért többről is szó van, mert mindenki, aki nincs beoltva, nemcsak magára nézve, hanem a többiekre nézve is, mindannyiunkra veszélyt jelent. Tehát abban is egyetértenek a virológusok, hogy a védelmi intézkedések nem védenek meg a vírustól, a járvány terjedésének a sebességét lassítják. Az egyetlen dolog, ami megvéd, az az oltás. És most már azt is látjuk – a szakemberek legalábbis egybehangzóan azt mondják –, hogy a második oltás után 4-6 hónappal az oltásnak a védőereje gyengül, ezért a harmadik oltás fölvétele indokolt. Én nem tudok mást mondani, minthogy én magam is fölvettem, a második oltás után fölvettem a harmadik oltást is. Nem is kaptam el egyelőre ezt a vírust, vagy ha el fogom kapni, akkor remélem, hogy nem dönt le a lábamról. A virológusok esküsznek arra a tényre, hogy a harmadik oltás utáni védettségi szint jóval magasabb, mint a második oltás utáni védettségi szint, és természetesen sokkal magasabb, mintha nem lennénk egyáltalán beoltva. Én az oltáselleneseket sem szoktam ekézni, mert megértem, hogy mindenkinek jogában áll a saját szabadsága jegyében saját magának dönteni a saját életéről, de most nem tudok mást mondani, minthogy a baj oka az, hogy még mindig nincs mindenki beoltva. Ha mindenki be lenne oltva, nem lenne negyedik hullám, vagy ha hullám lenne, az inkább csak hullámocska lenne, és akkor nem lesz ötödik hullám, hogyha mindenki beoltja magát. Nem fogjuk tudni elkerülni, hogy a végén mindenki beoltassa magát, csak ezt egy lépésben is megtehetnénk, és hamarabb lenne mindenki védett, nem halnának meg, nem betegednének meg az emberek. Így, hogy az oltatlanok húzzák-halasztják, ezért magukkal húzzák és megnyújtják a járvány időszakát is. De a végén mindenkinek be kell majd oltania magát, még az oltásellenesek is rá fognak arra jönni, hogy vagy beoltják magukat, vagy meghalnak. Úgyhogy nagyon kérek mindenkit, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Oltási hetet rendezünk a jövő héten, regisztrálás meg bejelentkezés nélkül is, 101 oltóponton, reggel 7-től este 7-ig lehet menni fölvenni a harmadik vagy második oltást is.
A tapasztalatok szerint ez megnöveli az oltási hajlandóságot, hogy ilyen akcióhetek vannak? Azért kérdezem, mert azért ez dupla vagy tripla készenlétet kíván az egészségügyi dolgozóktól vagy a közigazgatásban dolgozóktól.
Nem nagyon látok más megoldást. Még egyszer mondom: 6 millió ember be van oltva. A gyerekeket most ebből kivehetjük, bár azt várjuk, hogy december környékén lesz már olyan virológus, infektológus, orvosszakmai vélemény, amely végre eldönti, hogy az 5 és 12 év közötti gyerekeket szabad-e oltani. Most egyelőre a világ – most nemcsak a magyar tudósokról beszélek, hanem a világról – e tekintetben bizonytalan. Tehát lesz ott egy lehetőségünk, és ha jó választ kapunk, akkor a szülőknek lesz lehetőségük, hogy az 5 és 12 év közötti gyermekeiket is beoltassák. Tehát van a tízmillió ember, abból kivesszük a gyerekeket, hatmillióan be vagyunk oltva. Mindenki más, aki nincs ebben a hatmillióban, közvetlen életveszélyben van, és nem lesz más a végén, minthogy mindenkinek be kell magát oltani. Csak, tudja, úgy van az, hogy nem lehet rendőrrel kísérni az embereket oltásra. Tehát csak a belátás segít a végén. Meg kell győznünk az oltáselleneseket arról, hogy a mumpsz ellen is be vagyunk oltva, a kanyaró ellen is, a bárányhimlő ellen is, jó néhány halálos betegséggel szemben be vagyunk oltva. Nem is szoktuk elkapni, ezért élünk. Én sem hiszek nyakló nélkül mindig, minden tekintetben a tudománynak, mert idő kell, hogy egy-egy tudományos állítás igazsága bebizonyosodjék, és az időnként nem egy-két év, hanem több évtized is, tehát a tudomány nem egy vallás, vagy nem az Isten, akiben feltétel nélkül meg lehet bízni, és lehet hinni benne, de azért a tudománynak bizonyított eredményei vannak az oltásügyben is. A tízmillió emberből Magyarországon sok millióan, sok százezren nem élnénk, hogyha ezeket az oltásokat gyerekkorunkban nem kaptuk volna meg. Semmi okunk nincs arra, hogy most bizalmatlanabbak legyünk az oltással kapcsolatban, mint vagyunk a gyerekeink esetében azon oltásokkal szemben, amiket mi is megkaptunk. Az oltás menti meg az életünket, ez a koronavírussal is így van.
Oltóanyag van elég? Mert tegnap az egyik baloldali hírportál már azzal riogatott, hogy nem lesz elég a korszerű oltóanyagból.
Tízmilliónyi oltásunk van, tehát nemcsak, hogy harmadszor, hanem negyedszer is be tudunk oltani mindenkit. Ezek a rémhírterjesztések végigkísérik a járványt, kamuvideók és egyebek, a hatása azonban most már kisebb. Azt mindenki látja Magyarországon, hogy a közigazgatás, amelyik szervezi az oltásokat, a hivatása tetőfokán van, tehát le a kalappal. Azt is látja mindenki, hogy az orvosok meg az ápolónők tényleg az orvosi eskünek megfelelően, ha kell, az életüket is odaadják, éjjel-nappal oltanak és rendelkezésre állnak. A mentőseink mindig is fantasztikusak voltak, most is működnek. És amikor beállítjuk a rendőröket meg a katonákat, hogy segítsenek a szervezésben, akkor mindenhonnan az a visszajelzés érkezik, hogy az emberek hálásak, elégedettek, az oltás jól meg van szervezve. Oltóanyag van, védekezéshez szükséges anyagaink vannak, gyógyszereink vannak. Ugye, van egy tapasztalatunk, hiszen már volt második, harmadik hullám is, amelyek megterhelőek voltak. Ugye, ez úgy van a vezetésben, hogy minden hullám után van egy dossziénk, amit elteszünk. Pontosan tudjuk, hogyha újabb hullám jön, akkor melyik nap körülbelül mit kell tennünk, most is így áll a helyzet. Tehát a legkevesebb vagy leggyengébb pontunk mindig az a kérdés, hogy mennyi ember áll rendelkezésre, mennyi szakorvosunk van, de tudjuk, hogy ők hol vannak, kell-e őket vezényelni, honnan kell őket vezényelni, milyen munkarendet kell kialakítani. Most például beléptettük azt a korábban már ismert rendelkezést, hogy a rendvédelemnél és az egészségügyben felmondási tilalmat rendeltünk el. Senki sem boldog ettől, mert valaki éppen munkahelyet szeretett volna váltani, meg el akarna menni, de olyan helyzet és állapot van, amikor be kell látniuk, hogy ez nem lehetséges, bizonyos szakmákból ilyenkor nem lehet távozni. Tehát van nekünk egy menetrendünk, van egy tapasztalatunk, és az alapján hozzuk meg az éppen a helyzet által megkívánt döntéseket.
A kiskunhalasi járványkórház újra működhet, ha szükség lesz rá?
Az egy kiváló járványkórház, magam is voltam ott többször. Ha szükség lesz rá, akkor igen. Azt a döntést hoztuk, hogy a kiskunhalasi járványkórház egy kiemelt járványkórház lesz, tehát nem a szokásos megyei kórházi igazgatási rendben fogjuk majd kinyitni, ha szükséges, hanem akkor nyitjuk ki, hogyha valami nagyobb baj történik, vagy valamelyik kórházban föltorlódnak a betegek az ország bármely pontján. És oda pedig vezényelni fogunk orvosokat a megyei ellátásból, vagy a környező megyék ellátási rendszeréből vonunk ki orvosokat, ők maradjanak, ahol vannak, hanem egy központi irányítás alá fogjuk majd vonni. Holnap, holnapután bármelyik reggel megindíthatjuk, ahogy szükség lesz rá, de egyelőre nincsen, mert a védekezésnek az is része, hogy úgy, ahogyan a második, harmadik hullámnál tettük, pontosan tudjuk, hogy mennyi ágyunk van, több mint kétszer annyi ágyunk van, mint most. Ha az ágyak elkezdenek betelni, akkor tudjuk, hogy melyek azok az orvosi beavatkozások a kórházakban, amelyeket el lehet halasztani, azokat milyen mértékben, milyen ütemben lehet megtenni, tehát a tapasztalat, az előző hullámok során összegyűjtött tapasztalat most nagy segítségünkre van.
Ettől a héttől befagyasztotta a kormány a benzinárat, 480 forint a maximált ár. A baloldal ezt a döntést megelőzően sürgetett valamifajta megoldást, most meg, hogy a kormány meghozta a döntést, most meg azt mondják, hogy ez piacellenes. Ön hogy látja?
Ez egy régi nóta. Vívunk egy politikai küzdelmet a baloldallal a rezsicsökkentés ügyében. Ez, ugye, magában foglalja a víz, a gáz, az áram meg a távfűtés kérdését. Ez egészült most ki a benzinár kérdésével. A benzinár meghatározását eddig szerintem helyesen a piacra bíztuk, mert mégiscsak az a jó, hogyha a dolgok természetes rendje szerint alakul ki kereslet, kínálat, beszerzési ár, szóval van egy racionális üzleti megfontolás amögött az ár mögött, amit fizetni kell, mert ez a garancia arra, hogy legyen is benzin, meg mindenki, aki foglalkozik a benzin előállításával és kereskedésével is megtalálja a maga hasznát, meg még az embereknek is legyen benzinjük. Tehát legjobb, hogyha a kormánynak nem kell beavatkoznia. De van helyzet, amikor be kell. Azt nem lehet tétlenül nézni, hogy egyszer csak az árak az égbe mennek, és amikor kitisztul a horizont, akkor lehet látni, hogy ez nem fog holnap reggel visszajönni. Mert ha egy-egy napig kiugrik az ár, azt kibírjuk. De amikor az a helyzet, hogy minden szakértő szerint az árak több hétig, talán egy-két hónapig is magasak lesznek, akkor reagálni kell, mert az üzemanyagárral az a gond, hogy az nemcsak a gépjárművek üzemeltetésének a költségét növeli meg, hanem beépül az árakba, mert az árut el kell szállítani, a földet meg kell művelni, az élelmiszert föl kell dolgozni, ehhez mind-mind energia is kell, gépek kellenek, és akkor az ár megindul fölfele. Tehát a magas benzinár, ha az embernek nincs gépjárműve, akkor is bekopogtat a lakásába. Tehát lépni kellett. Volt egy vita, ilyenkor mindig van a szakértőink között, mikor kell lépni, milyen ütemben kell lépni, mekkorát kell lépni. Én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy nem kell gatyázni, tehát ha rendkívüli helyzet van, akkor nem óvatoskodni kell, hanem akkor, mint az orvosok, akkor vágni kell, be kell avatkozni. És megnéztem, hogy ki mit csinál, mármint Nyugat-Európában. És azt látom, hogy mindenki nagyon óvatos ebben a kérdésben, mert ők sem szeretnek beleavatkozni a piaci működésbe. Egyetlen olyan ország van, amelyik valami hasonlót csinált, a horvátok, de ők nem három hónapra, hanem egy hónapra, és valahol 530 forint/liter áron fagyasztották be az árakat. Én úgy voltam vele, hogyha vágunk, akkor vágjunk rendesen, tehát számoljuk ki, hogy mi az, amit még a szereplők ki fognak bírni, boldog nem lesz tőle egyetlen kereskedő sem, de amit még kibírnak, és úgy láttuk, a szakértők számításai alapján azt a döntést hozhattuk meg, hogy 480 forintban. És akkor ott behúztuk a féket. Három hónapig ez így lesz. A politikai vita természetesen azonnal fellángolt. A baloldal mindig is rezsiellenes volt Magyarországon, mindig is azt követelte, hogy piaci árak legyenek. Mi azt mondjuk, hogy a háztartások létfenntartásához tartozó körben ne legyenek piaci árak, hanem fix ár legyen, és a benzinnél pedig, amikor a piac nem tudja megoldani a problémáinkat, akkor oldjuk meg mi, avatkozzunk be, tudván, hogy ez csak átmeneti jellegű beavatkozás lehet. Februárig van ez így, tehát három hónapra rendeltük ezt el, akkor majd megnézzük, mi a helyzet, ha kell, meghosszabbítjuk, ha nem szükséges, akkor pedig elfelejtjük. 480 forintnál olcsóbban lehet adni, drágábban nem. Ilyenkor mérünk is, tehát nem hiszem, hogy nagy titkot árulnék el ezzel, hogy egy-egy rizikósabb döntés után azonnal megpróbáljuk begyűjteni az emberek véleményét. Ezt most is megtettük, messze 80 százalék fölött van azoknak a véleménye, akik támogatják ezt az intézkedésünket, a baloldaliak meg nem támogatják, de bár minden kérdésben 80 százalékos nemzeti egységet tudnánk fölmutatni.
Néphülyítésnek tartja a baloldal sok esetben a rezsicsökkentést. De most van egy újdonság is, amiről beszélt Gulyás Gergely a kormányinfón, hogy a kisvállalkozókat is megpróbálja segíteni a kormány azzal, hogy nem kell piaci rezsiárat fizetni.
Napok óta, most már hetek óta dolgozunk ezen. Ez még nehezebb kérdés, mert, ugye, hogy védjük meg a családokat? Nem akarom a hallgatókat untatni ilyen technikai kérdésekkel, de talán nem árt, ha ezt értik. Tehát úgy védjük meg a családokat a magasabb rezsiártól, hogy létrehoztunk egy árszabási rendszert, ami eltér a piaci ártól, ezt egyetemes szolgáltatásnak nevezzük, a háztartások ebben vannak, és aki bejelentkezik ide, még az is lehet ebben, például önkormányzatok most jelentkezgetnek át. A vállalkozások számára azonban ez nem volt nyitott. Most azt számoljuk, azt elemezzük, arról egyeztetünk, hogyha ezt a kisvállalkozók előtt megnyitjuk, akkor miután az egyetemes szolgáltatási rendszerben olcsóbb az energia, akkor mennyit tudnak ők nyerni, illetve akik az energia előállításával, szállításával és szétosztásával foglalkoznak, mennyit vesztenek, és kibírják-e ezt a veszteséget. Nagyon közel vagyunk a döntéshez, tehát a jövő hét elején erről dönteni fogunk. Indokoltnak látom – a nagyok kibírják, de a kicsik nem –, hogy a kisvállalkozásokat a magasabb rezsiár súlya alól kimentsük.
Nem tartanak attól, hogy Brüsszelnek nem fog tetszeni akár ez a benzinár-stop? Vagy Brüsszel most elfogadta azt, hogy az Európai Bíróság a hatósági ár tekintetében Magyarországnak adott igazat? Igaz, hogy évek után, de végül is született egy döntés.
Az a helyzet, hogy a brüsszeli bürokrácia vért hány a rezsicsökkentéstől. Tehát az a helyzet, hogy amikor azt meghallják, meg meglátják, akkor tényleg elhajítják a tollaikat vagy az agyukat. Nincsenek ehhez hozzászokva, megmondom őszintén, azért Brüsszelben a multik diktálnak. Tehát olyan döntések, amikor a multiktól veszünk el pénzt, és odaadjuk az embereknek, vagy szétosztjuk az emberek között, az, mint a fehér holló, arrafelé, ott, Brüsszelben olyan ritka. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy amikor rezsicsökkentés van meg üzemanyagár-csökkentés van, akkor a multiktól veszünk el profitot, és az ár csökkentésén keresztül juttatjuk el az emberekhez, ez az igazság. A baloldal mindig is a multik oldalán állt. Tehát a vitát szoktuk is néha úgy formulázni a magyar közéletben, hogy most akkor ki kinek az oldalán áll. A kormány az emberek oldalán áll, a baloldal meg a multik oldalán áll. 2010 előtt – persze a fiatal hallgatók erre nem emlékeznek, boldog nemzedék! – kétszer-háromszor ennyi volt az áram meg a gáz ára, dacára annak, hogy megígérték, hogy soha nem fogják felemelni, aztán ez lett belőle. De ez azért van, mert ilyenkor, ha az ember hoz egy ilyen döntést, akkor izzanak a vonalak, berugdossák az ajtót, fölemelik a hangjukat, előszedik a velük, hozzájuk baráti újságírókat, megindul a médiakampány, és a multik elkezdik védeni az érdekeiket, természetesen úgy beállítva a saját érdekeiket, minthogyha az egy közérdek lenne. Tehát ennek a vitának ez a természete. És szerintem itt a baloldal hibát követ el, hogy nem az emberek oldalára áll, hanem a multik oldalára rendszeresen, akik aztán ezt a profitot meg kiviszik az országból. Én nem sajnálom a profitot senkitől, a tisztességes profit meg a munka gyümölcse illesse meg őket, de amikor baj van, akkor a terheket bizony nekik is viselniük kell. Nem lehet válságokat úgy kezelni, hogy az emberekkel fizettetjük meg az árát, abba be kell vonni a bankokat, az energiacégeket, pontosan úgy, ahogyan ezt 2010 óta mindig tesszük.
No, de hogyha ez ennyire nyilvánvaló, és ez a mérés, amit Ön is említett, hogy az emberek 80 százaléka vagy afölött helyesnek tartja például a benzinár-stopot, akkor a baloldal mégis miért áll mindig a multik oldalára? Miért mondja azt, hogy néphülyítés vagy fönntarthatatlan a rezsicsökkentés?
Erre két magyarázat van: egyfelől lekötelezettek, másfelől meg az ember próbálkozik. Az ember intellektuális lény is. Abban reménykednek, hogy hátha most nekik lesz igazuk. Én figyelem, megmondom őszintén, régóta vagyok a szakmában, tehát én tudom, hogy melyik mondat az, ami megöli a gazdáját, tehát jobb lett volna, ha az életben a száján ki nem ejti. „Hazudtunk reggel, délben, meg este” – hogy csak egyet idézek a klasszikusokból –, de például azt mondani, amit most hallok a baloldaltól, hogy a rezsit úgy kell csökkenteni, hogy kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, meg kevesebb gázt kell használni, ilyenkor van egy szó, amit az ember mond, csak az édesanyák iránti tiszteletből nem mondja hangosan. Meg amikor azt mondja, hogy magas a benzinár, akkor használjuk kevesebbet az autót, üljünk többen egy autóban. Remek! Erről is van az embereknek egy véleménye. Tehát szerintem ezek nem jó dolgok. És én értem, hogy a politikához hozzátartozik a küzdelem, meg a kormányt kritizálni kell, de szerintem vannak pontok, ahol ez nem szükségszerűen kellene, hogy így legyen, itt egyet is érthetnénk akár.
A harmadik negyedévi GDP egy kicsit gyengébb lett, mint ahogy vártuk. Ennek ellenére belefér az a büdzsébe, hogy kifizesse a kormány a 13. havi nyugdíjat egy összegben, és nemcsak két hetet, mint ahogy ez az eredeti tervekben szerepelt?
A 13. havi nyugdíj a következő évi költségvetés kiadásai között szerepel majd. A mostani harmadik negyedévnek az egyébként erőteljes, de a várthoz képest gyengébb gazdasági növekedése azokat a terveket veszélyezteti, amiket erre az évre tűztünk ki. Nagy vita volt a szakértők között arról is, hogy amikor láttuk, hogy jól fut a szekér majd 2021-ben, és lesz egy gazdasági többletteljesítmény, akkor azzal mit csináljunk. Mindenkinek támad ilyenkor egy ötlete, minden minisztériumnak leginkább olyan ötlete támad, ami az ő területére vonatkozik, a különböző érdekképviseleti csoportoknak is olyan ötletük támad, ami leginkább az általuk képviselt érdekeket elégítené ki, és ez rendben is van. De végül is arra jutottunk, hogy a 2021-es évnek a járványhullámai leginkább a családokat viselték meg. Ebben szerintem egyetértés van Magyarországon, és azt mondtuk, hogyha lesz többletbevétele a költségvetésnek, akkor a családosoknak adjuk vissza azt az adót, amit a 2021-es év során befizettek. Tehát itt erről beszélünk most. Ha nincs növekedés, ezt nem tudjuk megcsinálni. És akkor vita volt arról, hogy vajon mekkora növekedés lesz. Én az óvatos duhajok közé tartoztam, és tartozom általában. Szép dolog a vagányság meg a bátorság, de azért felelősség is van a világon, és én azt mondtam, hogyha 5,5 százalékos növekedésnél kijönnek a számok, vagyis vissza tudjuk adni a családosoknak a befizetett jövedelemadójukat, akkor 5,5 százalékban határozzuk meg azt a növekedési mértéket, amely elérésekor ezt vállaljuk. Mások ennél magasabbat mondtak. És úgy látom, hogy az 5,5 százalék biztosan meglesz. Valószínűleg inkább 6 fölött leszünk, és közelebb a 7-hez, de lejjebb leszünk, mint ahogy a legoptimistább várakozások mutatták. Mi ennek az oka? Ennek az oka az, hogy a világon néhány terméknek az előállítását világméretekben szervezik meg. Mondjuk, egy gépjárműnél a chipet Tajvanon gyártják, az akkumulátort egy másik országban, a sebváltót egy negyedik országban, a motort egy ötödikben, az alvázat meg egy hatodikban, ezeket összehordják egy megfelelő helyre, összeállítják, összeszerelik és lesz egy gépjármű. Most ha bármelyik elem bármilyen okból hiányzik, nem tudják szállítani, vagy nem tudják időre szállítani, az egész kóceráj megáll. És a pandémia már megrengette a nagy földrajzi távolságokkal megszervezett ellátási láncokat, mert ahol baj volt, lezárták az üzemet, nem tudtak dolgozni, és most, amikor meg a pandémiából kifele jön a világ, akkor meg hirtelen jelent meg rengeteg kereslet, hiszen mindenki a járvány után többet akar termelni. Azt meg nem tudják kiszolgálni. Most leginkább chiphiány van, és ez leginkább az autógyártást érinti, az autógyárakat, és ezért Magyarországon is az autógyárak, amelyek egyébként két-három műszakban is mehetnének, időnként csak egy műszakban mennek, és ez a gazdasági teljesítményünkön meglátszik. Van más oka is, de a fő oka a korábban remélthez képest kisebb növekedésnek – tehát beszéltünk azért 8-9 százalékról –, azt, hogy most 6,5-7 környékén vagyunk, most mindenki egy visszaesésnek látja, persze ahhoz képest, hogy az előző évben meg mínusz öt volt, ahhoz képest a plusz hat meg a plusz hét az óriási eredmény. De látnunk kell, hogy lehetett volna ez jobb is, hogyha ezek a globális ellátási láncok működnek. Tehát nem a magyar gazdaságon múlott az idén, hogy nem egy 7-8, akár 10 százalékos növekedésünk lesz, hanem kifejezetten a világgazdaság működési módja volt az, ami most hátrányos volt a számunkra. Máskor előnyös, most épp hátrányos volt.
Közgazdászok mondják azt, hogy azok a juttatások, mint a pályakezdőknek az szja-mentessége, a gyermeket nevelőknek az szja-visszatérítése, vagy a nyugdíjasok teljes 13. havi nyugdíja vagy akár a bérmegállapodás tulajdonképpen növelni fogja jövőre a vásárlóerőt, és az újabb gazdasági fejlődést fog generálni. Ennek ellenére a baloldal azt mondja, hogy felelőtlen költekezés az, amit a kormány művel. Úgy tűnik, hogy a baloldal szeretne a 2010 előtti időszakhoz visszatérni.
Nézze, a nyugdíj nálam sosem alku vagy vita kérdése. Tehát én szerencsés ember vagyok, mert a nagyszüleim sokáig velem voltak, és a szüleim is megvannak. Tehát a nyugdíj nem egy ilyen elvont közgazdasági kérdés, hanem az egy érzelmi kérdés, egy társadalmi igazságossági kérdés, hogyan gondolkodik egy ország a saját szüleiről meg a nagyszüleiről. És a helyzet úgy áll, hogy ma nem lennénk ott, ahol vagyunk, ha ők nem végezték volna el a munkájukat. Tehát a mai sikerek, lehet, hogy ők már nyugdíjasok, de a mai sikerek az ő korábbi munkájuk nélkül nem jöttek volna létre. Tehát ha mód van, akkor a nyugdíjasokat mindig meg kell védeni. A nyugdíjat mindig meg kell védeni, és ha emelni lehet, akkor nem kell gondolkodni, emelni kell. És engem nyomasztott is egyébként, hogy majdnem minden sebet bekötöztünk, kitisztítottunk és bekötöztünk, amit a Gyurcsány-féle kormányzás ejtett Magyarország testén, az utolsó volt a 13. havi nyugdíjnak a kérdése. És én úgy látom a 2022-es évet, bár erről is voltak nagy viták, hogy az egyébként okosan, lassúbb ütemben, „minden évben egyheti nyugdíjat adunk vissza” ütem helyett most, hogy vett egy lendületet a gazdaság, ne habozzunk, hanem adjuk oda a teljes 13. havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak. Meg is fogják kapni valamikor február közepén, nem mondom, hogy könnyen, de ez kiszorítható a költségvetésből, és a pénzügyminiszter ezt meg is oldotta. Varga Mihálynak is köszönettel tartozunk, mert úgy rendezte a költségvetést, hogy nehezen ugyan, de kiszuszakoltuk, vagy kipréselte valahogy belőle. Egyszerűen ez fontos dolog, mert – még egyszer mondom – ez nemcsak arról szól, hogy több pénze legyen a nyugdíjasoknak – az persze nem baj –, hanem az, hogy hogyan gondolkodunk a saját szüleinkről meg az országot idáig elhozó emberek munkájáról. Én azt evidensnek vettem, hogy ezt az utolsó, még jóvátétel számba menő döntést, hogy amit a Gyurcsány-kormány elvett, adjuk vissza a nyugdíjasoknak, ezt meghozzuk. Már egy nagyobb vita volt arról, hogy belefér-e a 25 év alatti fiataloknak az szja-mentessége, de ez meg egy másik, szintén nem csak közgazdasági kérdés. Mert persze, 18 évben van Magyarországon meghatározva a felnőttkor, sokan dolgoznak, én becsülöm azokat a fiatalokat egyébként, akik 16-17-18 éves korukban már munkába állnak, de megindulni nem olyan egyszerű. Persze ők fiatalabbak, könnyebb nekik, mint a nyugdíjasoknak, mert betegség nem gyötri őket, más az időérzékelésük, mások a terveik, tehát fiatalnak lenni kétségkívül jó dolog, de nem könnyű. És megindulni úgy, hogy az ember ne egy mamahotelben lakjon, és állandóan kuncsorogjon otthon zsebpénzért, meg az édesanyjára számítson, hanem felnőtt emberként saját lábra álljon, saját lakása legyen, felelősséget vállaljon, párt válasszon magának, gyerekeket merjen vállalni, szóval az nem olyan egyszerű ebben megindulni, mindannyian ismerjük ezt. És ehhez segítség kell. És szerintem az, hogy 25 éves korig azt mondjuk, hogy dolgozz, kedves barátom, próbálj minél több pénzt összegyűjteni, próbálj a saját lábadra állni, és az állam 25 éves korodig nem veszi el az szja-t tőled, megoldjuk nélküled a közkiadásokat, majd utána többet fogsz fizetni, mert előbbre jutottál, hiszen nem fizettél adót, gyorsabban haladhattál, majd visszajön ez az országnak, ezt megelőlegezzük neked néhány évre, hogy meg tudj indulni, ez is szerintem egy helyes dolog. Ez nem csak közgazdasági kérdés. Örülök, hogy a gazdaság elég jól teljesít ahhoz, hogy ezt meg tudtuk adni a magyar fiataloknak. Nagy dolog, ha egy ország egyszerre tudja megbecsülni a fiatalokat meg az időseket. Örülök, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott döntést tudtunk hozni, hogy a fiatalok is kapnak egy lehetőséget, meg az időseket is elismerjük.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
