Nagy Katalin: Az oltási akcióhét második hetének végén járunk, és körülbelül közel egymillió oltást adtak be Magyarországon. Tőlünk nyugatra és környezetünkben zárnak, több helyen kötelezővé tennék az oltást, Magyarországon pedig megkönnyítették az oltás felvételét. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Hogyan értékeli a kormány ezt az eredményt?
Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! A számok magukért beszélnek. Az elmúlt két hétben az oltópontokon tegnap estig – ezek a ma hajnali összesített adatok, amiket mondok – egymillió oltást adtunk be. Ebből az egymillió oltásból 800 ezer megerősítő, vagyis harmadik oltás volt, és 115 ezer volt az első oltás. Ez azt jelenti, hogy 115 ezer ember, aki eddig valamilyen rejtélyes okból nem oltatta be magát, most mégis úgy döntött, hogy felveszi az oltást. Az elmúlt két hétben Magyarországon a biztonság, az emberek biztonsága az oltásoknak köszönhetően jelentős mértékben nőtt. A harmadik oltás tekintetében pedig egészen száguldunk vagy vágtatunk, jól állunk. 2 millió 600 ezernél vagyunk, ez a lakosság 27 százaléka, ők fölvették már a harmadik oltást. Az uniós átlag 10 százalék körül van. Legutóbb az operatív törzsön megnézték, hogy az első és második oltás hatékonysága mikor kezd csökkenni. Az most a közbölcsesség, hogy hat hónap után ez bekövetkezik, de a harmadik oltással a védettségi szint ismét 90 százalék fölé emelhető. Azt is megnéztük, hogy ki mikor oltatta be magát, tehát látjuk, hogy milyen ütemben veszítik el a beoltott emberek a védettségüket az oltás hatékonyságának hat hónap után kezdődő csökkenése miatt, és ezért megindítottuk ezt az oltási hetet, sőt újabb döntéseket hoztunk. Azt gondolja az operatív törzs, magam is osztozom ebben, hogy a legnagyobb ajándék, amit idén egymásnak adhatunk meg a szeretteinknek, az, hogyha beoltjuk egymást, tehát egy újabb akciót fogunk indítani.
Az akciópontok felállítása, amiről szó volt a kormányszóvivői tájékoztatón, nem jelent túl nagy terhet az egészségügyre, vagy ezt igyekszenek úgy megoldani, hogy legyen segítség?
Hogy túl nagyot jelent, azt nem tudom, hogy nagyot, az biztos, de eddig fantasztikusan küzdött mindenki. Tehát az orvosok, az ápolónők, a háziorvosok, a besegítő rendőrök, katonák, a védekezést szervező államigazgatási emberek, tehát eddig mindenki jól küzdött. Tehát nagy teher volt rajtuk, de nem volt túl nagy, mert ha túl nagy lett volna, akkor összeroppantak volna, de nem roppantak össze, sőt fordítva. Ugye, a magyar egészségügyi kapacitás jól állja a sarat. Ausztriában például azért kell bezárni, mert egy ilyen vírusjárvány esetén az ellátásba bevonható ágyaknak a száma jóval kisebb, mint Magyarországon, vagyis a kórházi ellátási kapacitás gyengébb, mint Magyarországon. Jól állja a sarat a magyar egészségügy. Ez részben azt jelenti, hogy jól fölszereltük technikailag a kórházainkat, de másfelől azt jelenti, hogy fantasztikus, kiváló, az esküjüket komolyan vevő emberek szolgálnak a kórházainkban. No, tehát amit most tervezünk, az, hogy a kormány mindenkit meg fog keresni személyesen. Nem kell megijedni, tehát nem fogunk rájuk törni, és bekopogtatni minden ajtón, erről azért nincsen szó, hanem a digitalizáció segítségével most már tudunk jelentkezni e-mailben, SMS-ben meg levélben is, és akinek lejár a védettségi ideje, vagy úgy gondoljuk, hogy most már az ő oltása, amit korábban fölvett, elgyengült, őt értesíteni fogjuk, hogy ez bekövetkezett. Nagyon sok ember van, aki azt hiszi, hogy két oltást kapott, és nem tudja, hogy ez nem örök életre szól, hanem a tudomány mostani állása szerint a hatodik hónap után a hatás, a védettség foka csökken, ezért figyelmeztetni fogjuk őket erre a tényre, hogy ez bekövetkezik náluk, és megkérjük őket, hogy vegyék fel a harmadik oltást. És a következő másfél hónapban minden településen oltási akciónapokat szervezünk, és erről személyesen mindenkit értesíteni fogunk. Azt várom, hogy ettől a harmadik oltást felvevők száma rakétasebességgel növekszik majd.
A pedagógus szakszervezet attól tart, hogy tanárhiány lesz, hogyha lesznek, márpedig állítólag vannak olyan pedagógusok, akik nem akarják fölvenni az oltást. Ettől nem tartanak? A számok mit mutatnak?
Persze a pedagógushiány nem kellemes dolog, de ha a gyerekeink megbetegednek, és komolyan betegednek meg, az még sokkal nagyobb baj, mert fontosak persze a pedagógusok, de a legfontosabbak mégis a gyerekeink. És az a tiszteletteljes kérésünk van a pedagógusokhoz, hogy ezt értsék meg, vagy fogadják el, hogy nekünk, szülőknek a gyerek a legfontosabb, és azt szeretnénk, hogy akik foglalkoznak a gyerekeinkkel, nekik is a gyerekeink legyenek a legfontosabbak. És egy ilyen helyzetben arra kérjük őket, hogy vegyék föl a harmadik oltást, vagy ha a harmadikat nem is, mert még nem tartanak ott, akkor vegyék föl az elsőt meg a másodikat. Tehát én úgy érzem, hogy a szülők részéről kellő tisztelettel, de mégis egy jogos elvárás a pedagógusaink felé, hogyha a gyerekeinkkel foglalkoznak, akkor tegyenek meg ők is mindent a mi gyerekeink egészsége érdekében, vagyis tegyék meg azt, hogy felveszik az oltást.
Itt egy újabb variáns. Az embernek van egy déjà vu érzése, mert tavaly ilyenkor a brit mutánstól féltünk nagyon, és, ugye, azért volt lezárás például Nagy-Britanniában is. Most, ugye, megoszlanak a vélemények, és nagyon reméljük, hogy azoknak lesz igaza, akik azt mondják, hogy nem kell megijedni, mert bár gyorsan fertőz ez az omikron, de nem okoz olyan súlyos tüneteket. De mégis, mintha ugyanaz a helyzet ismétlődne, mint egy évvel ezelőtt, nem gondolja?
Nem merek orvosszakmai kérdésekben itt biztos álláspontot elfoglalni, mert az orvosokkal való konzultációkban meg a járványügyi szakemberekkel való beszélgetésben is érzem a tudományos vagy szakmai bizonytalanságot. Tehát annak a kérdésnek a megítélése, hogy ez az új dolog, ez az új variáns, amit omikronnak neveznek, ez most mennyivel veszélyesebb, mint a korábbi, mennyivel terjed gyorsabban, nagyobb bajt okoz-e, vagy csak gyorsabban terjed, ezekben a kérdésekben nincs a tudományos közösségnek általánosan elfogadott álláspontja. Hallok ilyet, hallok olyat, amikor beszámoltatom a minisztert, akkor ő rendszeresen a nemzetközi tudományos eredményekről is tájékoztatja a kormányt, és látjuk azokat a vitákat, amelyek fönnállnak. Szerintem, amit most merek mondani, az, hogy az első egy-két nap ijedtsége, úgy tűnik, nagyobb volt, mint amit egyébként ennek az új variánsnak az ereje indokolt volna, de hát, aki egyszer megégette a száját forró tejjel, az a hideg vizet is fújva issza, tehát mi is így vagyunk, jobb az óvatosság.
A parlamentben megszavazta a többség, természetesen úgy, hogy az ellenzék fölállt, és nem vett részt a szavazáson, a gyermekvédelmi népszavazást. Ugyanakkor az teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság a kezdetektől fogva tiltakozik ez ellen a törvény ellen. Nem tartja furcsának azt, hogy a Velencei Bizottság nem tartotta jogi értelemben összeegyeztethetetlennek ezt a jogszabályt a közösségi joggal, az Európai Bizottság pedig folyamatosan támadja ezért a magyar kormányt?
Valóban van itt egy lökdösődés, keszekusza zavarosság, hogy melyik nemzetközi szervezet mit mond erről, de így, hogy ketten vagyunk, bevallom Önnek, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel, mondhatnak, amit akarnak, és nem hiszem, hogy én vagyok ezzel egyedül így Magyarországon. A saját gyerekeink nevelése ügyében nekünk megvan a magunk véleménye. Nem szeretném, ha a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság vagy akárki beleszólna abba, hogy mi, magyarok és én személy szerint is például vagy éppen Ön, hogyan nevelik, neveljük a gyermekeinket, úgyhogy inkább a saját eszünk után kell menni. És itt kell néhány egyszerű dolgot rögzíteni, hogy az ember ebben a nemzetközi vitában eligazodjék. Én fontosnak tartom, hogy a gyerekeim magyarok legyenek. Fontosnak tartom azt, hogy ne csak én gondoljam ezt így, hanem minél több magyar úgy vélekedjen, hogy fontos, hogy a gyerekei magyarok legyenek, vigyék tovább a kultúránkat, és azt akarjuk, hogy a jövőben is magyarok éljenek Magyarországon. Ez a kiindulópont. Ha ezt elfoglaltuk, innentől már mindegy, ki mit mond, mert ezt a pozíciót fogjuk védeni. És szerintem nekünk jogunk van ahhoz, hogy így gondolkodjunk a saját életünkről, a gyerekeink életéről, meg így gondolkodjunk a hazánkról. És ha így gondolkodunk, akkor meg is kell védeni ezeket az álláspontokat. Van Nyugat-Európában egy – én őrületnek mondom, nem akarok senkit sem megsérteni, de van egy – hullám, amely egész egyszerűen nem tartja tiszteletben a szülőknek azt a jogát, hogy a gyermekek nevelése, emberi, emberré nevelése, ideértve a szexuális nevelés kérdését is, a szülőknek a kizárólagos joga. Tehát az nem fordulhat elő, hogy elküldjük a gyerekeinket az iskolába, kötelező iskolába ráadásul, tehát Magyarországon kötelező elküldenünk a gyermekeket az oktatásba, és akkor ott mindenfajta aktivisták az élet fontos kérdéseiről, például, hogy hogyan kell belenőni a szexuális nagykorúságba, mindenfajta eszméket, ideákat és ötleteket meg életmódokat népszerűsítenek, amivel én, mint szülő egyáltalán nem értek egyet. Tehát azt hiszem, hogy a szülőknek a joga, a saját gyermekeink neveléséhez való joga ezekben a kérdésekben minden mást megelőz, Brüsszelt, Velencei Bizottságot meg az egész miskulanciát itt, a nemzetközi politikában. Itt egész egyszerűen ki kell állnunk a saját gyerekeink védelme mellett. Ki is fogunk állni, ezért is lesz Magyarországon népszavazás, mert óriási nyomás alatt vagyunk. Valószínűleg most, hogy itt küszködünk a járvánnyal meg az energiaválsággal, meg rezsiharcot vívunk, ez leköti az embereknek a politikai figyelmét, de valahol azért ezek mögött a kérdések mögött zajlik, és talán jó, hogyha ezt mindenki tudja Magyarországon, zajlik egy másik, a jövőnkről, a hosszabb távú jövőnkről szóló, elkeseredett küzdelem a gyermekeink lelkéért, gondolkodásmódjáért, vagyis a jövőért. És nem tudja a kormány, bármit is teszünk, nem tudja a kormány megvédeni egyedül a magyarok érdekét, csak akkor, hogyha a magyarok fölsorakoznak, és együtt védjük meg Magyarország érdekét. Ezért van szükség népszavazásra. Egyszer bevált, mert ugyanilyen súlyú, a jövőnket meghatározó nagy ügy a bevándorlás is; az egyszer bevált, amikor Brüsszelből már szinte legyűrtek bennünket, akkor egy népszavazással a pozícióinkat megerősítettük, és mind a mai napig láthatja, hogy semmilyen kötelező kvóta vagy idegenek ide való betelepítése nem vált lehetségessé azért, mert Magyarország egy népszavazással, az emberek segítségével megvédte magát. Most ugyanezt kell tennünk, vagy ezt javaslom legalábbis a magyar embereknek, hogy tegyük ugyanezt most a gyermekeink jövője érdekében.
Lehet, hogy sok szülő egyetért Önnel, de mi lesz, ha megvonják tőlünk a pénzt, hiszen nyár óta nem képes Brüsszel aláírni azt a tervet, amit Magyarország benyújtott?
A helyzet az, hogy valóban zsarolnak bennünket, de ami jár, az jár. Mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak, mi oda befizetjük a bennünket terhelő összegeket. A gazdaságunkat az egységes európai piac részévé tettük, tehát beengedjük ide a külföldieket befektetőként is és kereskedőként is. Jogaink vannak, a pénz nekünk jár, és azt ki is fogjuk szorítani belőlük. Tehát énnekem nincs kétségem afelől, hogy azt a jogtalanságot, hogy pénzügyi eszközökkel zsarolnak bennünket, hosszabb távon nem lehet fönntartani. Ezt a vitát meg fogjuk nyerni, a pénzek ide fognak érkezni, addig is egyébként a költségvetés megelőlegezi őket, tehát a gazdaság fejlődésében törés nem lesz, de ki kell tartani. Ez egy idegjáték is, a másik oldal fenyeget, tehát túlerőben vannak, nem kétséges, de megvannak a korlátaik, nem engedhetnek meg maguknak akármit, és ha mi, magyarok kitartunk, akkor éppúgy, mint a bevándorlásban, a gyerekeink nevelésének az ügyében is győzni fogunk.
De hogyha elindíthatják a jogállamisági eljárást, akkor ez nem módosulhat? Most az uniós tanácsnok az Európai Bíróságon azt mondta, hogy el kell utasítani Magyarország és Lengyelország kérvényét, és igenis, hogyha bizonyos feltételek nem teljesülnek, akkor megvonhatják tőlünk a pénzt.
Igen, de majd mi jól fogjuk tenni a dolgunkat, és a szükséges feltételeket teljesíteni fogjuk, eddig is teljesítettük. A zsarolásnak nincsen meg a ténybeli alapja, tehát meg fogjuk védeni a magyar pozíciókat gazdasági, pénzügyi kérdésekben is.
Na, de a magyar ellenzék is azt mondja, és a baloldali miniszterelnök-jelölt is azt mondja, hogy tulajdonképpen ez az LMBTQ-probléma Magyarországon nem is probléma, nálunk még óvodások nem akarnak a szülő beleegyezése nélkül nemet váltani.
Mert tiltja a törvény. Azért Magyarország egy normális ország, tehát ebben a pillanatban azok a szabályok, amelyekkel rendelkezünk, lehetőséget adnak a kormánynak arra, hogy megvédje az iskolába járó gyerekeinket meg óvodába járó gyerekeinket, de a nyomás, hogy ezt változtassuk meg, óriási. Ha nem lenne ez az ügy fontos, akkor az Európai Unió egészen a pénzügyi zsarolást is ideértve nem akarna bennünket rávenni, hogy a gyermekvédelmi törvényt helyezzük hatályon kívül. Ha ez nem egy fontos ügy, akkor miért zsarol bennünket az Európai Unió? Ha ennek nincsen jelentősége, akkor Brüsszel miért akarja rákényszeríteni a magyarokat, hogy egy gyermekvédelmi törvényt helyezzünk hatályon kívül? Azért, mert fontos, igenis fontos, terveik vannak Magyarországgal, azt a nyugat-európai kultúrát, amely beengedi az iskolákba az úgynevezett LMBTQ-aktivistákat, azt elvárják tőlünk is. Mi ennek állunk ellen. Tehát mi nem támadtunk meg senkit, mi nem akarjuk megmondani Brüsszelnek, hogy hogy’ neveljék Brüsszelben a gyerekeket vagy éppen Berlinben. Mi csak azt a jogunkat védjük, hogy mi mondjuk meg, hogy itt ez hogyan történjen, ez nemzeti hatáskör. De ők egy nagyon fontos törvényt, amely kijelöli a gyermekek nevelésének magyarországi útját, módját és határait, ezt a törvényt ők el akarják tőlünk venni. Arra akarnak bennünket rákényszeríteni, hogy ezt a törvényt helyezzük hatályon kívül. Ez egy fontos ügy. Hogyha nem volna fontos, akkor Brüsszel nem csinálna ekkora balhét belőle. Tehát a magyar ellenzéknek a lekicsinylő véleményét éppen a brüsszeli támadás és nyomásgyakorlás súlya cáfolja.
De ezzel megpróbálnak beavatkozni a következő évi magyar parlamenti választásba.
Nézze, egy választás nem egy délutáni kiruccanás vagy egy kávéházi összejövetel, hanem egy komoly dolog. Egy választás arról szól, hogy mi lesz velünk, mi lesz a következő években a jövőnkkel, milyen lesz az. És persze, hogy be akarnak avatkozni, hiszen ők azt szeretnék, hogy a következő négy évben Brüsszel bevándorláskérdésben, energiaáremelés-kérdésben vagy éppen a gyermekeink nevelésének a kérdésében akadálytalanul tudja érvényesíteni a szándékait. Ma nem tudja, mert Magyarországnak nemzeti kormánya van. Megvédjük a nemzeti érdekeinket; ott, ahol megfelel valami a magyarok érdekének, ott együttműködünk Brüsszellel, ott, ahol meg olyasmit akarnak, ami nem jó a magyaroknak, ott meg ellenállunk. Ettől elszoktak ott, Brüsszelben. Olyan kormányt akarnak Magyarországon, amely csak annyit mond a brüsszeli igényekről, hogy Jawohl! De a mi kormányunk nem ilyen kormány, ez egy magyar kormány, és mi eldöntjük, hogy mi az, amivel egyetértünk, s mivel nem. Ami jó a magyaroknak, átvesszük, ami nem jó, ott pedig a saját utunkat járjuk.
Említette az energiaárakat, hogy itt is vita van Brüsszellel, és a baloldal szeretné a piac törvényei által meghatározottnak látni az energiaárakat, akár a gáz, akár a villany árát. De Magyarország nem állt meg itt, hogy az állampolgárainak biztosítja a hatósági árat, hanem azt mondta, hogy lehetőséget ad a kisvállalkozóknak és a bizonyos önkormányzatoknak is erre. Erre hogyan lesz pénz?
Ezt az energiaszolgáltatóknak ki kell fizetniük. Hogyha ilyen brutálisan tetszik engem kérdezni, akkor ilyen egyszerű választ kell adnom: valakinek ezt a veszteséget le kell nyelni. Az én álláspontom az, hogy amikor jól mennek a dolgok, akkor ezek a hatalmas, nagy, nemzetközi cégek nagyon sok pénzt keresnek, de van, amikor nem mennek jól a dolgok, akkor pedig fedezni kell a veszteséget. Az, hogy ezt áthárítják a magyarokra, nem lehetséges. Lehet, hogy ilyen politikát Brüsszelben meg Európa más országaiban lehet folytatni, de 2012-2013 óta, mióta a nemzeti kormány a rezsicsökkentéses csatáját megvívta és megnyerte Brüsszelben egyébként, tehát kiderült, hogy jogunk van egy olyan árszabályozáshoz, mint amit bevezettünk, azóta Magyarországon az ilyen típusú veszteséget a nagy nemzetközi cégeknek kell viselniük, hiszen ennek többszörösen megkeresték már a profitját. No, most a kormány valóban döntött szerdán arról, és ez nem volt egy egyszerű döntés, 33 ezer kisvállalkozóról beszélünk, hogy a kedvezőbb energiaár-kategóriába soroljuk be, illetve lehetővé tesszük, hogy ezek a vállalkozások belépjenek egy kedvezőbb árkategóriájú energiaellátási díjszabásba a következő időszakban, ha a szerződéseik egyébként nem kötelezték el őket más irányba, vagyis nem kötöttek hosszabb távú szerződéseket, mert az egy másik eset, de akik még ilyet nem kötöttek, azok beléphetnek, abban az esetben ebbe az új és kedvezőbb árrendszerbe, hogyha nem alkalmaznak több embert, mint tízet, illetve hogyha az árbevételük a 4 milliárd forintot nem haladja meg. Tehát azok a kisvállalkozások, akik tíz főt alkalmaznak vagy annál kevesebbet, és 4 milliárdnál kevesebb árbevétellel rendelkeznek, jelentkezhetnek egy kedvezőbb díjszabású új energia-, áramrendszerbe. Ennek költségei vannak. Az igazság az, hogy nemcsak a nagy nemzetközi cégeknek kell ezt lenyelni, hanem van nagy magyar állami cég is, a Magyar Villamos Művek, amelynek bizony ebből a veszteségből valamennyit el kell majd könyvelnie. Gondoskodunk is arról egyébként, hogy a villamos művek jól működjön Magyarországon. Ez az egyik legnagyobb cége Magyarországnak, az energiaellátásért viselendő felelősség nagy része az ő vállát nyomja, eddig helytállt, remélem, a jövőben is így lesz. Megnéztük a szerdai kormányülésen a nemzetközi ár-összefüggéseket, és azt látom, hogy a villamos energiáért meg a gázért a legkevesebbet vagy második legkevesebbet Magyarországon kell fizetni. A bécsi árak kétszer, a berlini árak pedig három és félszer akkorák, mint a budapestiek. Gáz esetében Bécsben háromszor annyit fizetnek, mint a magyarok, Stockholmban meg nyolcszor annyit. És rögzítettük, ugye, az üzemanyag árát is 480 forintban, ez is jelent védettséget. Egész Európában nagy energiaválság van, ez inflációt gerjeszt, ez Magyarországon is így van, de azzal, hogy 480 forintban maximáltuk a benzin árát, ezzel az inflációt is fékezni tudjuk. Most az a vita, amit Ön idéz, hogy a baloldal és közöttünk van egy vita, hogy a piac vagy az állam határozza-e meg az ár, az áram, illetve az energia árát, ez egy nagyon elegáns megfogalmazás. Mert ha ezt viszont az egyszerű magyar nyelven mondom, az azt jelenti, hogy mi azt akarjuk, hogy az emberek kevesebbet fizessenek az áramért, a gázért meg a benzinért, a baloldal meg azt akarja, hogy az emberek fizessenek többet a gázért, az áramért meg a benzinért. Persze szép ez a piac meg szabályozási elvi vita, de a valóság, amikor Ön fizet, arról szól, hogy a mi álláspontunk szerint az a jó, ha Ön kevesebbet fizet, a baloldal meg azt mondja, hogy az volna helyes, ha Ön többet fizetne. Ez a vita zajlik hosszú-hosszú évek óta Magyarországon. Az egész baloldal ebben egységes, és a nyilvánosság előtt sem leplezik vagy titkolják el az álláspontjukat. Ez bizonyos szempontból méltányolandó, mert így legalább tudjuk, hogy hányadán is állunk egymással.
Mi a véleménye arról, hogy a főváros és Hódmezővásárhely is beszállna az úgynevezett néphülyítésbe, merthogy ők is igényelték az olcsóbb rezsikategóriákba való belépést, mint önkormányzat?
Amikor egy önkormányzatról gondolkodunk, sosem a vezetőkre kell csak gondolni, hanem az ott élő emberekre. Szerintem a budapestieknek is meg a hódmezővásárhelyieknek is az a jó, ha az emberek kevesebbet fizetnek az áramért meg a gázért. Ennek a lehetőségét a kormány kinyitotta, az önkormányzatok is, úgy, mint a kisvállalkozók, az önkormányzatok is be tudnak lépni egy kedvezőbb árfekvésű elszámolási rendszerbe. Örülünk, ha segíthetünk.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
