Nagy Katalin: Fél nyolc múlt három perccel. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt, aki több mint egy hónapja járt a „Jó reggelt Magyarország!” szerkesztőségében. Emlékszem, akkor tervezte a kormány azt, hogy oltási napokat, illetve hétvégéket, ilyen rendkívülieket, ahova nem kell előre bejelentkezni, tervez. Hogyan látja, beváltották ezek a hozzá fűzött reményeket? Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! Valóban rég jártam itt Önöknél, köszönöm, hogy ma itt lehetek. Ugye, karácsony előtt volt még, amikor láthattuk egymást, úgyhogy hadd mondjam először azt, hogy ez már majdnem olyan karácsony volt, mint amit elképzel az ember. Azért itt volt a vírus árnyéka a családok feje fölött, de már azért össze tudtunk jönni, tudtunk találkozni, és ha a veszély nem is múlt el, de annak a foka, a fenyegető ereje gyengébb volt, mint korábban, és a szilveszter is egészen normális, emberi szilveszternek tűnt. Ha nincs is vége még a járványnak, és ez az új variáns, amit omikronnak neveznek, minden orvos szakértő szerint gyengébb, mint az előző, delta variáns, sőt a rosszabb, delta variánst ez az omikron a szakemberek szerint ki is szorítja, de nem jelenti azt, hogy nem kellene védekeznünk. És az eszköz, ami a kezünkben van, ez esetben is működik; ez az oltás, ezért beszéltünk, beszélek az oltási akciónapok kérdéséről és annak fontosságáról. Tehát van a kezünkben egy aduász, az üti mind a kettőt, a deltát is meg az omikront is. Mindenkit arra biztatok, ha még nem vette föl az oltást, vegye föl, ha kettőt vett föl, vegye föl a harmadikat, a szülőket kérem, hogy fontolják meg a gyerek beoltatását, ennek lesz jelentősége az iskolai oktatás szempontjából is. Szóval ne érezzük még úgy, hogy túl vagyunk rajta, mert egy gyengébb variáns látszik eluralkodni most, mint azok voltak, amelyektől korábban szenvedtünk. Az oltási napok tekintetében próbálok pontosan fogalmazni, föl is írta nekem az operatív törzs, hogy mi a menetrend. Ez pedig a következő: januárban minden hétvégén van oltási akciónap. Csütörtökön, pénteken és szombaton lehet időpontfoglalás nélkül kérni az oltást a kórházi oltópontokon és a járásközponti szakrendelőkben. Azt mondja az operatív törzs, hogy csütörtökön és pénteken 14 és 18 óra között, szombaton pedig 10 és 18 óra között van erre lehetőség, és mindenkit kérünk, hogy kövesse a háziorvosának az információit is, mert a háziorvosok is fognak tartani a helyi sajátosságoknak megfelelően valamelyik hétvégi napon, a szokásos rendelésen túl egész napos oltást. Tehát az állam, a közigazgatás, az egészségügyi rendszer, az orvosok készen állnak arra, hogy mindenkit beoltsunk. Az operatív törzs ma reggeli jelentéséből azt is aláhúztam, hogy mennyi oltóanyagunk van, és Pfizerből van több mint 2 millió, Modernából pedig majdnem 700 ezer, tehát van elegendő modern vakcinánk is, hogy az oltási napokon jelentkezőknek az igényeit ki tudjuk elégíteni. Talán még azt el kell mondanom, ha már karácsonyról beszéltünk, hogy mindenkinek köszönjük. Tehát köszönjük a határőröknek, a rendőröknek, a katonáknak – mert a migráció karácsonykor sem szűnt meg –, köszönjük a katasztrófavédelem munkatársainak, és köszönjük az orvosoknak, ápolóknak, egészségügyi dolgozóknak, hogy karácsony idején is mindenki tette a dolgát, nem otthon volt, sokan közülük nem otthon voltak, hanem szolgálták a többi ember biztonságát és egészségét.
Ahogy telnek a napok, a hetek és a hónapok, februártól úgy tűnik, hogy változik az is, hogy ki számít védettnek.
Igen, azt mondta Gulyás Gergő nekem, hogy nagyon pontos legyek, mert ha az ember ebben hibázik, akkor az káoszt tud előidézni, ezért itt is, ha megengedi, a pontos szövegre kell támaszkodnom. Tehát azért mások a szabályok – kezdjük talán ezzel –, mint korábban voltak, mert ez a betegség gyorsabb lefolyású, és azt mondták nekünk a virológusok, a szakemberek, hogy ezért változtassunk, érdemes változtatni a járványügyi protokollon. Ráadásul Európában, ahol előrébb tart a dolog, tehát az omikron gyorsabban vagy jobban elterjedt már, mint Magyarországon, ott is meghozták ezeket a döntéseket, tehát ezeket mások már kipróbálták, ezért biztonságban vagyunk, amikor Magyarországon követjük az előttünk járókat. A karanténnak a hossza tíz napról hét napra csökken. Sőt, öt nap után, ha van egy pozitív teszt, akkor a karanténból lehet szabadulni.
Negatív teszt.
Igen, tehát egy rossz teszt. Tehát ami azt mutatja, hogy az ember nem fertőzött.
Igen. Ja, olyan értelemben igen.
Igen. Tehát van egy fertőzött, van egy tesztünk, amelyik azt mondja, hogy a tesztelt személy nem fertőzött, akkor öt nap után is ki tud jönni a karanténból. És az iskolákban is van egy változás: ha van fertőzés egy osztályban, akkor csak az oltatlan gyermekeknek kell otthon maradniuk, és nekik is az előbb elmondott időtartamban. A többi gyermek, tehát az oltott gyermekeknek az iskolai oktatása a megszokott rendben folytatódik. Most változnak még azok a szabályok, amelyek a védettségi igazolványra vonatkoznak. Ugye, február 15-e után már csak oltás alapján adunk ki védettségi igazolványt. Korábban az is megkaphatta a védettségi igazolványt, aki átesett a fertőzésen, de ez most megszűnik, tulajdonképpen a védettségi igazolványból oltási igazolvány lesz. Az kapja meg február 15-étől ezt az oltási, védettségi igazolványt, akinek megvan a három oltása, ez gyerekeknél kettő, vagy a második oltás óta kevesebb, mint hat hónap telt el. Most a kormány foglalkozott a szerdai ülésén a negyedik oltás kérdésével is. Időnként orvosi konzíliumnak érzi az ember a kormányülést, miközben kifejezetten tilos úgy éreznünk, hogy értünk ezekhez a mély, szakmai kérdésekhez, tehát inkább hallgatunk a miniszterre meg az operatív törzsnek a jelentésére, és ők azt a javaslatot hozták, hogy a negyedik oltást támogassuk. Úgy gondoljuk, hogy a harmadik oltás nagyon erősen megnöveli a védettséget, nagyon ajánljuk mindenkinek, hogy vegye föl, de ha valaki úgy érzi, hogy neki negyedik oltásra is szüksége van, és eltelt a harmadik oltás után már legalább négy hónap, akkor fölveheti, hat hónap után pedig javasoljuk is, hogy tegye ezt meg. De mindenképpen szükséges az orvos, a saját helyi háziorvosunknak a véleménye, akkor vegyék föl, hogyha előtte konzultáltak erről a háziorvossal.
A kórházi kapacitások megfelelőek?
A kórházi kapacitásaink fantasztikusak, különösen a humán kapacitásaink, mert olyan nyomást bírtak ki eddig az orvosaink, az ápolónőink, ami párját ritkítja. Ugye, a Nyugatról érkező híreket is leginkább azzal a szemmel figyelem, hogy ott az egészségügyi rendszerek mennyire ellenállóképesek, hogy’ bírják a nyomást, és büszkék lehetünk az orvosainkra meg a kórházi vezetőinkre meg az ápolónőinkre, egyáltalán mindenki, aki a kórházakban dolgozik, versenyképes teljesítményt nyújt bármelyik másik, nálunk gazdagabb ország egészségügyi rendszerével is. A mai hajnali jelentés, amit kaptam, arról beszél, hogy kórházban van most 2.611 honfitársunk, lélegeztetőgépen van, invazív lélegeztetőgépen 243 ember, szerencsére gyermek nincsen közöttük. 2.611, volt már ez a szám tízezer fölött is, és Magyarországon nemcsak hogy tízezer, hanem jóval tízezer fölött is rendelkezésre áll orvosi ágy és szükség esetén azt kezelni képes, ellátni képes személyzet is. Tehát az orvosi ellátás, az ápolónői ellátás, a szakellátás szempontjából biztonságban érezhetjük magunkat.
A héten bejelentette a kormány az élelmiszerár-stopot. Miért volt erre szükség? Hiszen úgy látjuk, hogy decemberben már kicsit alacsonyabb volt a novemberi 7 százaléknál az infláció.
Szabad egy kicsit messzebbről kezdenem, ugye? Tehát mi egy olyan kormány vagyunk, amelyik abban hisz, hogy a gazdaság akkor működik a legjobban, ha az emberek minél szabadabban tudják követni a saját érdekeiket. Tehát mi hiszünk abban, hogy a piacnak, a gazdaságnak van egy olyan szabályrendszere, amely képes elrendezni a gazdasági élet rendjét. Ugyanakkor mégiscsak vannak válságos szituációk. És az a kérdés, hogy ilyenkor szabad-e, és ha igen, milyen mértékig szabad beavatkozni a gazdaság természetes működési rendjébe. Én még Demján Sándortól tanultam a kilencvenes évek legelején valamikor, amikor még nagy liberális közgazdasági divat uralkodott Magyarországon, szinte kizárólagosan ez az eszmerendszer határozta meg a gondolkodást, aminek sok vonzó eleme van egyébként. Azt mondta Demján Sándor, hogy kedves barátaim, persze, általában az a jó, ha a gazdaságra egységes, normatív szabályokat alkotunk, de válság idején nincs normativitás. És egy olyan infláció van ebben a pillanatban egész Európában, amely eltéríti a gazdaságot a normális működéstől. Ugye, az energiaárak állnak a magas infláció mögött, európai inflációtól szenvedünk, jó lenne az inflációt megállítani az országhatárokon, ez nem lehetséges, ezért az infláció ránk gyakorolt, negatív hatásainak a tompítását kell célul kitűzni. Most mit lehet ilyenkor tenni? Két irányba kell védekezni, két irányba lehet. Az egyik, hogy emeljük a béreket meg a nyugdíjakat, hogyha magasabbak az árak, több pénze legyen az embereknek, ki tudják fizetni a magasabb árakat is. A másik, hogy ott, ahol lehetséges, megfogjuk az árak emelkedését. De nem hihetjük azt, hogy az átlagos árszintet is meg tudjuk fogni, de célzottan – ahogy Demján Sándor is mondta –, bizonyos területeken beavatkozva érhetünk el eredményeket. Most az a kérdés, hogy sikerül-e jól kiválasztani azokat a területeket, ahol eredményeket akarunk elérni. Mit csináltunk eddig? Ugye, már 2012-2013 óta van egy rezsicsökkentés Magyarországon, tehát már akkor rögzítettük a családok rezsiköltségének az árszintjét. Ez általában is egy helyes dolog, de amikor beüt a baj, mint most, elszabadul az infláció, akkor ez különösen jótékony hatású, tehát védi a családokat. Magyarországon nem tudják, én járok a miniszterelnökök közé, amikor tanácskozunk, de Magyarországon nem tudják, hogy milyen hatalmas szociális feszültséget okoz Nyugat-Európában, hogy az árak hirtelen a családokat terhelő számlákon is megmutatják a hatásukat. Tehát ott egy-egy családnak a rezsiköltsége két-három hónap alatt, a mögöttünk hagyott év során föl tudott emelkedni másfél-kétszeresére. Most képzelje el mindenki, hogyha itthon az a rezsi, amit ő fizet – gáz, villany, víz –, hirtelen megduplázódna, hogy az hány családot hozna szinte reménytelen helyzetbe, és még az erősebb középosztályban élő családokat is, tehát nemcsak a kispénzűeket, hanem a középosztályhoz tartozókat is bizony nehéz kihívás elé állítaná. Ez nekünk nincs a rezsirendszer árszabályozása miatt. Most, miután az európai infláció megnövekedett, ez azonnal beütött az üzemanyagárakba. Azzal meg az a baj, hogy az nemcsak az üzemanyag árát növeli, hanem mindenben megjelenik, mert, ugye, az árukat szállítani kell. Ezért megpróbáltunk ott bevezetni egy árstopot. Nagy viták voltak róla, hogy kell-e, lehet-e, mikor. És ez sikerült. Tehát azt gondolom, hogy nemcsak hogy bevezetni sikerült – az az egyszerű dolog, hogy az ember aláír egy rendeletet –, hanem hogy működik a valóságban is, tehát megfogtuk az üzemanyagár-emelkedést. Van egy másik, fenyegető dolog a családok életében, ez pedig az, hogy akinek hitelkamatai vannak, különösen, akinek jelzálog, mert ott a lakásról, a fejünk fölötti fedélről van szó, korábban hiteleket vettek föl, és nem fix kamaton vették föl, ott kamatnövekedés következik be, mert az infláció sajnos olyan, hogy fölviszi a hitelkamatokat is. Itt bevezettünk egy kamatstopot, nehogy a végén oda jussunk, hogy a megnövekedett kamatszint miatt családok veszítik el azt a házat, azt a fedelet a fejük fölül, amiért egyébként hosszú évekig dolgoztak. Tehát inflációs időkben is próbáljuk védeni a családokat. Ezek példátlan intézkedések, ilyet nem vagy alig csináltak máshol Európában. És most látjuk, hogy nőnek az élelmiszerárak, tehát így érkezem meg az Ön kérdésére adandó válaszhoz. Mit kell csinálni ilyenkor? Először is körül kell nézni. Mert nem szabad az embernek azt hinnie, hogy csak ő tudja a megoldást, tanulni sosem szégyen, tehát meg kell nézni, mit csinálnak mások. És a szerbeknél találtam én novemberben egy rendkívül izgalmas dolgot, beszéltem is Vučić elnök úrral, ők azt csinálták, hogy ugyan nem tudják az összes bolti cikk árát szabályozni, és végképp nem tudnák ellenőrizni, de kiválasztottak ők – azt hiszem – ötöt, öt olyan alapvető élelmiszert, ahol azt mondták, hogy mindegy, hogy most mennyi az ár, vissza kell menni egy korábbi időpont árszintjéhez. Ezt mi október 15-ében határoztuk meg, vagyis az a helyzet, hogy a Magyarországon kiválasztott hat termék esetében – ezek alapvető élelmiszerek – vissza kell menni a boltoknak arra az árszintre, ahol október 15-én voltak. És persze előírtuk kötelezően, mint ahogy a szerbek is tették, hogy ezekből az árukból mindig kell lenni a polcon. Tehát azt nem lehet megtenni, hogy miután alacsony az ár, nem tartanak ilyen terméket.
Ettől félnek itthon is, hogy ezt lesz majd a…
Nem. Kötelező tartaniuk, és ha nem, ellenőrizni is fogjuk, azért nem tudunk minden terméket árstop alá vonni, túl azon, hogy talán nem is szükséges, mert nem tudnánk ellenőrizni a betartását, sőt maguk a boltosok sem tudnák betartani, és olyat elvárni az emberektől, a kereskedőktől, amit ők nem tudnak betartani, nem lenne helyes. Tehát mi egy olyan szabályt hoztunk, ami betartható, és van hozzá erőnk is, hogy ennek a betartását, ha szükséges, akkor kikényszerítsük. Tehát ha nincs ez az áru a polcokon, akkor büntetni fogunk, nagyon komoly pénzügyi tételekkel fogunk büntetni, de nagyon remélem, hogy nem szükséges itt fenyegetőzni, hanem be fogják látni a kereskedők és a boltosok is, elsősorban persze a nagy nemzetközi láncok, hogy ezekből a termékekből az emberek érdekében megfelelő mennyiséget tartaniuk kell. Ez sem maradhat így örökké, 90 napra vezettük be. A szerbek is úgy csinálták, hogy bevezették 60 napra, majd amikor úgy látták, hogy az infláció még nem ment vissza, meghosszabbították. Én nagyon remélem, hogy mire ez a 90 napos időszak letelik, addigra az európai infláció szintje is lejjebb megy, és ez könnyebbséget jelent majd Magyarország számára is.
De ez alatt a 90 nap alatt újabb termékek elérkezhetnek ebbe a stádiumba, hogy egy korábbi árat kell majd érvényesíteni?
Nem vagyok jövendőmondó, bár ez is része a munkámnak, hogy fürkészem, hogy mi fog történni, és végképp nem szeretnék spekulálni. Ha ezt a hat terméket, ennek a hat terméknek az árát ott tudjuk tartani, ahol az október 15-én volt, akkor szerintem ezt a nehezebb, inflációs időszakot kibekkeljük.
Az ellenzék azt mondja, hogy inkább a forgalmi adót kellett volna mérsékelni, az áfát, merthogy piacellenes, piactorzító ez az intézkedés. Tényleg nem tartanak attól, hogy az Európai Unió majd megint egy kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen?
Hogy Brüsszel mit fog tenni, azt nem tudjuk, mert ott nem a józan ész az uralkodó irányzat, hanem sokkal inkább a piaci dogmák, amiknek az érvényességét én sok tekintetben elfogadom, de a kizárólagosságot nem fogadom el. És tudom, hogy egy gazdaság akkor működik jól, hogyha hagyjuk, hogy az emberek a saját érdekeiket kövessék. A piacnak éppen az a lényege, hogy mindenki megpróbál gazdaságilag ésszerű módon viselkedni, és minél nagyobb előnyre, haszonra, profitra szert tenni. Ez normális dolog a gazdaság esetében, de nem a kormány esetében. A kormánynak nemcsak piaci szempontokat kell képviselni, hanem nemzeti, össznépi, társadalmi szempontokat is. Nekünk a családok biztonsága az első. Nekünk a családokat kell védeni, és nem tárhatjuk szét a kezünket, ha valami rossz dolog zajlik a piacon, mondván, hogy hát ilyen a piacgazdaság, hanem meg kell próbálni beavatkozni. Elő szokott fordulni, hogy a munkanélküliség növekszik, akkor be kell avatkozni. Létrehoztuk a közmunkarendszert például, vagy megemeljük a béreket, vagy lecsökkentjük a vállalkozók adóit, hogy több embert tudjanak alkalmazni. Tehát nem szabad, hogy egy kormány egyszerűen csak nézze, hogy mi történik a gazdaságban, amikor nagyon hátrányos és a szokásostól eltérő jelenségeket tapasztal a gazdaságban, akkor be kell avatkozni. Brüsszelben nem így gondolják, tehát föl vagyok készülve arra, hogy majd meg kell védeni ezt az intézkedést. Ami a baloldali kritikákat illeti, ott ismerethiány van, azt hiszem, hiszen az alapvető élelmiszereknek az áfáját már levittük 5 százalékra. Sőt, az az ismerethiány is van, hogy ők azt nem szavazták meg. Tehát amikor a kormány levitte az alapvető élelmiszerek árát 5 százalékra, akkor a baloldal azt nem szavazta meg. Megmondom őszintén, nem lep meg, ami történik, de nem tartom normálisnak, mert attól, hogy valaki baloldali, vagy éppen ellenzékben van, de lát egy intézkedést, ami fontos az embereknek, mondhatná rá, hogy jó, esetleg azt is, hogy támogatja. Nem ért egyet a kormánnyal, sőt még azt is mondhatja, hogy rühelli – habár ez nem egy szerencsés álláspont, de ilyen van, a háta közepére se kívánja –, de egy-egy ügyben, ami fontos az embereknek, nem a pártlogika alapján kell közelíteni a kérdésekhez, hanem az emberek érdeke felől. Mennyibe került volna, vagy mibe került volna azt mondani, hogy no, hát legalább hat élelmiszer esetében jó döntést hozott a kormány? De ez nem tud kijönni a szájukon, és teljesen ésszerűtlen dolgokat mondanak, tehát én ebből azt látom, hogy rájuk ebben nem lehet számítani. Amikor – még egyszer mondom – a legfontosabb élelmiszerek áfáját csökkentettük, és volt lehetőség a parlamentben, hogy ők ezt megszavazzák, akkor nem szavazták meg.
Az év eleji intézkedésekre már utalt. Például azzal kapcsolatban mi a brüsszeliták véleménye, hogy itt, Magyarországon a gyermeket nevelő családok visszakapják a személyi jövedelemadót, amit befizettek az elmúlt évre?
Azt hiszem, hogy ezzel nem lesz baj. Illúziónk ne legyen, nagyító alatt vizsgálgatnak bennünket. Ugye, az alaphelyzet mégiscsak az, hogy a magyar gondolkodásnak meg a magyar kormánynak az iránya, a politikájának az iránya más, mint amit Brüsszelben szeretnek. Ugye, Brüsszelben abban hisznek, hogy a legtöbb ész ott van. Ez nagyvárosokban gyakori, hogy azt gondolják, hogy minél nagyobb egy város, annál több ész is van abban a városban. Ez logikusnak tűnik, de nem feltétlenül van így. A vidéki embereknek is lehet igazuk meg a faluban élőknek, meg a kistelepüléseken élőknek is lehet igazuk. Tehát egy adott település mérete és az ott rendelkezésre álló ész mennyisége között nincs egyenes arányú összefüggés, ezt falusi gyerekként is mondom, a saját magunk önbizalmát is alátámasztva. Tehát azt gondolják, hogy Brüsszel mégiscsak egy birodalmi központ, Európa politikai fővárosa, a legtöbb tudás mégiscsak ott gyűlik össze, tehát – gondolják ők – meg is mondhatják, hogy hol, kinek, mit kellene csinálni. A mi fölfogásunk nem ilyen. Mi azt gondoljuk, hogy nagy különbség van Berlin és Budapest között, nagy különbség van egy francia középváros meg egy magyar kistelepülés között, tehát hagyni kell, hogy mindenhol olyan döntések születhessenek, ahol az élet természetes rendje szerint az logikus. Tehát azt gondolom, hogy lesznek támadások a családokat védő intézkedéseink miatt Brüsszelből, de ezeket ki tudjuk védeni, részben, mert vannak európai jogszabályok, amelyek a mi jogainkat is garantálják, részben az elmúlt időszakban, tíz-egynéhány évben a magyarok bebizonyították, hogy nem vagyunk gyávák, nem száll inunkba a bátorságunk, kiállunk a gátra, és megvédjük a saját érdekeinket. Itt is ez lesz majd.
Kihirdette a köztársasági elnök, hogy április 3-án lesznek az országgyűlési választások, és ugyanazon a napon lesz a népszavazás is a gyermekvédelmi kérdésekben, amelyeket, ugye, elfogadtak. Most éppen az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatović adott ki egy közleményt tegnap, amelyben azt írja, hogy ez a népszavazás nem jó, nem helyes, mert kirekeszti az LMBTQ-csoportba tartozó embereket. Miért gondolja, hogy fontos egy ilyen népszavazás?
A hölgyet ismerjük, most éppen ezt a pozíciót tölti be, de ő egy régi, sorosista szereplője egyébként az európai politikának. Tehát amikor őt hallják – mondom a tisztelt rádióhallgatóknak –, akkor képzeljék mögé Soros Györgyöt, tehát ő a nem magyar hangja, hanem, azt hiszem, szerb hangja Soros Györgynek.
De tényleg, a médiatörvényt is támadta már 2011-ben.
Hát persze! Ő van ránk állítva. Tehát mondhatnám azt is, hogy a Soros-féle hadseregben ő az egyik ember, aki rá van állítva Magyarországra, és ha valami olyasmi történik, ami Soros Györgyéknek nem tetszik, akkor ez a hölgy szokott megszólalni. Minden tiszteletünk az övé, de sajnos azt kell mondanom, hogy gyakran beszél zöldségeket. Ez esetben is ez a helyzet, ez a törvény ugyanis a gyermekvédelemről szól. Magyarország egy olyan ország, ahol a felnőtt emberek, miután felnőttek, és felelősséget tudnak vállalni a saját életükért, nem kell, hogy más vállaljon ezért felelősséget, a saját belátásuk szerint alakítják az életüket a törvények keretein belül. Például, hogy hogyan élnek, mi a szexuális szokásuk, irányultságuk, ez nem tartozik a kormányra, nem tartozik a politikára, talán még a szomszédjukra se, ez már persze kicsit nehezebb kérdés, de ez az ő dolguk. Magyarország egy szabad ország, ahol a felnőtt emberek szabadon választják meg az életformájukat. És ez jól van így, ezért harcoltunk a kommunizmus idején, hogy a kommunisták ne mondják meg nekünk, hogy hogyan kell élni, majd az emberek azt el fogják dönteni. Az most persze az életnek egy furcsa változása, hogy akik korábban kommunisták voltak, és megmondták nekünk, hogy hogy’ kell élni, azok most a mindenfajta törvényi szabályozás legádázabb ellenfelei, például a gyermekek védelmét szolgáló szabályokat se akarják elfogadni. De visszatérve a kiindulóponthoz: a felnőttek, az egy dolog. Ez a szabályrendszer és ez a népszavazás nem vonatkozik a felnőttekre. Ez arról szól, hogy mi van a gyerekeinkkel, és a gyerekeinket pedig meg kell védeni. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek meg kell adni, sőt el kell ismerni, nem szükséges megadni, a természet erejénél fogva ez a jog a szülőknél van, hogy ők mondják meg, hogy hogyan akarják nevelni a gyermekeiket. Vannak gyermekvédelmi törvényeink, amelyek a gyermekeink biztonságát garantálják, és vannak szabályok, amelyek a szülőknek garantálják azt a jogot, hogy a gyermekek nevelése fölött ők rendelkezzenek, különösen, hogyha a gyermek olyan érzékeny nevelési kérdéséről van szó, mint a szexuális nevelés kérdése. És itt most mindegy, hogy homo vagy hetero, a szexuális nevelés kérdésében a szülőnek kell eldöntenie, hogy milyen ütemben, mikor, hogyan, milyen szavakkal, milyen kifejezésekkel, milyen formában vezeti be a saját gyermekét az emberi életnek ebbe az egyébként rendkívül bonyolult világába, és ráadásul pont a gyermek érzékeny időszakában kell ezt megtenni. Mindenki emlékszik a saját gyerekkorára. Nekünk se volt egyszerű, 14 és 18 éves korunk között átmenni gyerekből felnőttbe, fiúból férfiba, az egy bonyolult világ ott, és ott szükségünk van a szülőknek a támaszára és segítségére. Ezt nem adhatja át a szülő, nem veheti el tőle az iskola, és nem mondhatja azt, hogy olyan előadásokat, prezentációkat, propagandát állít szembe a gyerekeinkkel, amelyre a gyerekeink vagy nincsenek fölkészülve, vagy mi, mint szülők nem is értünk vele egyet. És ez a népszavazás arról szól, hogy a szülőknek ezt a jogát megvédjük. Ez egy gyermekvédelmi törvény, illetve a gyermekvédelmi törvényt védő népszavazás.
Annál is inkább, mert egyre több hír lát napvilágot, ami arról tudósít bennünket, hogy bizony több középiskolában is, Budapesten is, közel Budapesthez is beférkőzött már ez a propaganda, és a szülők tudta nélkül volt például, legutóbb erről hallottunk, amikor egy transzvesztita tartott előadást a gyerekeknek.
Először is fontos – ezt pedofíliatörvénynek is nevezik, nem ok nélkül –, hogy itt azért két dolog között különbséget tegyünk. Tehát van az a jelenség, amikor a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak. Most éppen láttam a tegnapi vagy tegnapelőtti hírekben, hogy Németországban egy több száz fős pedofilhálózat bukott le. Azért Németország mégiscsak egy civilizált ország. Bár időnként vannak vitáink a németekkel, mert azt gondolják, hogy nekik ahhoz is joguk van, hogy megmondják, hogy mi hogyan szabályozzuk a saját életünket, és ezt nem fogadjuk el, de mégiscsak tiszteljük őket, és egy magas civilizációs fokon álló népnek tekintjük a németeket. Sőt, egy jól szervezett államnak tekintjük őket. És egyszer csak kiderül, hogy egy több száz fős pedofilhálózat bukik le. Ahhoz idő kell, míg kiépül egy több száz fős pedofilhálózat. Tehát azért jó, ha tudjuk, hogy ebben a modern világban, ami elég bolond bizonyos szempontból, olyan jelenségek is fölerősödnek, amiktől meg kell védeni a gyerekeinket. Ez a gyermekvédelem egyik kérdése. Ahogy a szüleink mondták – gondolom, nemcsak az én mamám, hanem az Öné is –, hogyha valaki hozzányúl a gyerekeinkhez, kikaparom a szemét. Tehát el kell fogadni, hogy a gyerekeink védelme feltétlen elsőbbséget élvez. Ez a pedofília kérdése. De most nem erről beszélünk, mert a magyar törvények ezt jól megoldják, hanem egy másik jelenségről beszélünk – aztán, hogy ez elvezet-e a pedofíliához, vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt most én nem tartom fontosnak –, a másik jelenség az, hogy bizonyos szexuális szokásokat, amelyeket a szülők egyébként nem fogadnak el, vagy nem szeretnék, ha a saját családjukban is megjelenne, ezt népszerűsíti az állam vagy az iskolai rendszer, vagy megengedi az iskolai rendszer azt, hogy ilyen népszerűsítő, propagandisztikus előadásokat a szülők megkérdezése nélkül a gyerekeink elé tárjanak. Én is igényt tartok arra, most már persze nagyok a gyerekeim, túl vagyok a nehezén, de minden szülő joggal tart igényt arra, hogy majd ő eldönti, hogyha az iskolában akarnak szokatlan dolgokkal szembesíteni, akarják szembesíteni szokatlan dolgokkal a gyermekeinket, akkor mi mit szólunk ehhez? És legyen lehetőségünk azt mondani, hogy köszönjük, nem kérjük, ezt majd mi otthon elvégezzük. Ahhoz is joga van a szülőnek, hogy azt mondja, hogy nem látok ebben problémát, ha az iskola így gondolja, akkor megengedem ezt az én gyerekem esetére is. De az a szülő döntése kell, hogy maradjon. Az a lényeg, hogy egyetlen magyar szülő se érezze úgy, hogy a gyermek, különösen a legérzékenyebb idő- és életkorszakában való neveléséhez való kizárólagos jogát bárki elveszi tőle. Vagy attól kell tartania, hogy miközben neveli a gyerekét, a gyerek olyan hatások alá kerül, amiket ő nem akar, és meglepődve érzékeli, hogy eltávolodott tőle a gyermeke. Még egyszer mondom: ez nagyon nehéz időszak a családok életében, és itt segíteni kell a szülőket, nem pedig átvállalni helyettük a munkát.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
