Nagy Katalin: A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Mit gondol, hogy látja, miért történik meg az, hogy az Európai Tanács ülése után, most, néhány napja már a dán parlamentben is arra kérte az ukrán elnök az ott ülőket, hogy gyakoroljanak nyomást Magyarországra, és Magyarország engedjen át fegyvert, küldjön fegyvert, és zárja el a gázcsapokat? Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! Megértéssel kell fogadnunk az ukrán elnök erőfeszítéseit, hiszen bajban van a hazája, és ő azt reméli, hogy miután a vele szemben álló erő sokkal nagyobb, mint ő, Oroszország sokkal jelentősebb és komolyabb katonai erőt képvisel, mint Ukrajna, ő azt reméli, hogy úgy tud kikerülni ebből a szorult helyzetből, hogyha másokat is belevon a háborúba. Ezt nem róhatjuk föl neki, én legalábbis nem rovom föl neki, ő végül is az ukrán érdekeket nézi, és a saját hazáján próbál segíteni. Nincs is vele vitám igazából. Akivel vitánk van, az a magyar baloldal, amelyik szót akar fogadni az ukrán elnöknek. Ez a háború nem a mi háborúnk, itt mi semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk, és nem tudunk úgy segíteni az ukránokon, hogy közben tönkretesszük saját magunkat, szétlövetjük Magyarországot, vagy tönkretesszük a gazdaságunkat azzal, hogy nem jutunk energiaforráshoz, amely Oroszországból érkezik. Az, hogy egy nemzetközi kampányt folytat Ukrajna, pedig ebben a háborús helyzetben teljesen érthető. Mi elítéljük az orosz támadást, de nem tudunk úgy segíteni az ukránoknak, hogy közben tönkretesszük még saját magunkat is.
Elfogadható az az érv, hogy azok az országok finanszírozzák Putyin háborúját, akik nem segítik Ukrajnát? Nem egyedül Magyarországgal van ez a gond. Bulgária elnöke azt mondta, hogy nem akar belekeveredni ebbe a háborúba. Ugyanazt mondja, mint Magyarország, nem?
Vannak itt nagyfiúk is, ezen a küzdőtéren, leginkább a németek. Vannak országok, amelyeknek úgy alakult a történelme, hogy nem rendelkeznek olyan befogadó és szállító kapacitásokkal, amelyek lehetővé tennék, hogy ne Oroszországból hozzanak olajat meg gázt. Németországnak ez nagy nehézségeket okozna, ha le is akar válni az orosz rendszerről, az is éveket vesz igénybe. Hasonló cipőben jár Ausztria, így vannak a bulgárok, így vagyunk mi, nem uniós tag, de így vannak a szerbek is. Tehát nem mi döntöttük el, például Magyarország nem döntötte el, hogy ne legyen tengere. Tehát én is örömmel venném azokat a javaslatokat, hogy a saját tengeri kikötőinkbe, tankerhajókon szállítsunk folyékony gázt, illetve olajat. De úgy alakult a történelmünk, hogy elvesztettük a tengereinket, nincs nekünk erre lehetőségünk, csövön jön az olaj meg a gáz: ha jön, van, ha nem jön, nincs. Tehát nem arról van szó, hogy majd fölvesszük a pulóvert este, és egy kicsit lejjebb csavarjuk a fűtést, mint ahogy néhány okos ott, Nyugaton ezt gondolja, vagy hogy néhány forinttal többet fizetünk a gázért, meg amikor tankolunk, hanem arról van szó, hogyha Oroszországból nem jön energiaforrás, akkor nincsen energia Magyarországon. Tehát azt nem mondom, hogy lét, nem lét, de a gazdaság működése vagy nem működése itt a kérdés. Egész egyszerűen a magyar gazdaság nem működhet ilyen energiaforrások nélkül, és, ugye, belénk könnyebb belénk kötni, mint a németekbe. Olvastam is egy olyan írást, ami arról szólt, hogy amikor az ukrán elnök Magyarországot mond, akkor Németországot kell érteni.
Igen, na de, ugye, a szakértő arra utal, hogy nyolc-tíz nap tulajdonképpen elég lenne arra, hogy a magyar gazdaság megrendüljön, teljes volumenében megrendüljön, hogyha elzárják ezeket a gázcsapokat. Ezt miért nem fogadja el más ország? Ugyanakkor meg láthatja, hogy Németországban is már azt mondták, hogy egy bizonyos veszélyhelyzetet bejelentettek, mert, ugye, egy csövön nem érkezik gáz.
Elfogadják ezt. Az unió legutóbbi csúcsértekezletén a német–osztrák–magyar hármas nagyon világosan fogalmazott, és egyértelművé tettük, hogy olyan szankciók, amelyek kiterjednének az energiára, nem képzelhetők el. Nekünk nem éri meg, van egy olcsó orosz energia, gáz, és akkor ezt kapcsoljuk le, és akkor legyen helyette drága amerikai. Ez egy remek ötlet önmagában is, de ha még azt is hozzáveszem, hogy nem tudjuk, hogy hogyan jut el Magyarországra az az amerikai cseppfolyós gáz, amelyet hajón hoznak, tengeren, ha ezt is hozzáveszem, akkor jól látható, hogy ezek képtelen javaslatok. Tehát Magyarország ki fog tartani a saját álláspontja mellett. A probléma a baloldallal van, amely megkötötte a maga megállapodását szerintem már a háttérben az ukránokkal, és hogyha ők nyernének vasárnap – ez egy választás, amely nem lefutott, ezt egyáltalán nem lehet kizárni –, akkor egyfelől megindulnának azonnal a fegyverszállítmányok Ukrajnába, másfelől pedig elzárnák az Oroszországból érkező olajat és gázt, és ezzel tönkretennék Magyarországot. Ez kockázatos, ez veszélyes, a baloldal a tűzzel játszik.
De mi a jó abban, amikor az ellenzék miniszterelnök-jelöltje egyik nap azt mondja, hogy ő nem azt mondta, hogy a magyar fiatalokat el kell küldeni a háborúba, a másik nap meg azt mondja, hogy a magyar fiatalok jobban értik a vér szavát, jobban szeretik a vért, mint az olajat? Miért mond egymásnak ellentétes mondatokat?
Az elején próbálkoztam azzal, hogy megértsem ezeket az egymásnak ellentmondó gondolatokat, de ezt föladtam, mert olyan mennyiségben érkeztek, hogy ezt józan ésszel nehéz követni, nem is foglalkoznék az ellenzék, illetve a baloldal miniszterelnök-jelöltjével, ha valaki hallgatja, amit mond, ki tudja alakítani a saját véleményét.
Visszatérve még azért a gazdaságra, mert ez egy nagyon fontos kérdés. Azért elemzők beszélnek arról, hogy nemcsak az európai gazdaság roppanhat meg a szankciók következtében, főleg, hogyha elhúzódik ez a háborús konfliktus, hanem az egész világgazdaságot egy komoly változás rázza meg és rángatja meg. Erről mi a véleménye?
Az a véleményem, hogy egy jelentős és mély európai gazdasági válság előtt állunk. Ennek a bajai mélyebbre, a baj gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint az orosz–ukrán háború. Van egy általános versenyképességi problémája az európai gazdaságnak. Ráadásul egy átállással, technológiai átállással próbálkozik Európa, ki akarta már a háborútól függetlenül is kapcsolni a gazdasági rendszeréből az úgynevezett fosszilis energiaforrásokat, szenet, gázt és olajat, és ezt úgy oldotta meg, vagy úgy akarja megoldani az Európai Unió, hogy emeli az árakat. Tehát az energiaárak nem maguktól mennek fölfelé, az egy európai, brüsszeli bürokraták által meghozott döntés következménye. Ez önmagában megrázkódtatást idézett elő. Ehhez most még jött a háború, ami önmagában is baj lett volna, de miután a háborúra az Európai Unió szankciókkal válaszolt, aminek mi sose örültünk, ezt mi sose támogattuk, de elfogadtuk, mert az európai egység érdekében úgy voltunk vele, hogy mi ezt akkor sem akadályozzuk meg, hogyha elhibázott gondolatnak találjuk. Tehát jöttek a szankciók, azok még meglökték az energia árát, és az energiaválság el fog vezetni majd egy gazdasági válsághoz nem sokára, hanem néhány héten vagy hónapon belül. Ezt nekünk majd ki kell valahogy cseleznünk, ezt meg kell úsznunk, tehát a következő kormánynak az fontos kihívást, feladatot jelent, hogy az európai magas energiaárakból származó gazdasági válság hatását Magyarország irányában tompítsuk, és valahogy megússzuk ezt a dolgot. Ez majd a választás utáni kérdés lesz, de látom a sokasodó redőket az európai vezetők homlokán. Egy csapdában vagyunk, szankciókat rendelünk el Oroszországgal szemben, közben nem akarjuk föladni az energiaár emelésére épülő klímapolitikát, és közben a világon mindenhol ettől függetlenül is mennek fölfelé az árak. Ez egy csapda. Ráadásul eddig ez csak az energiára és az áremelkedésekre terjedt ki, de most, hogy itt vannak a mezőgazdasági munkák, itt vagyunk a mezőgazdasági munkák kellős közepében, kérdéses a világ gabonaellátása is. Ukrajna és Oroszország, ha kiesik a világ gabonaellátásából, Ukrajna a háború miatt, Oroszország azért, mert szankció alá vettük őket, az élelmiszerválságot robbanthat ki a világban, elsősorban Afrikában, de talán még ide, Európába is megérkezhet ez. Olyasmi is megtörténhet, amire nem számítottunk, hogy bizonyos alapvető élelmiszerekből akár hiány is felléphet. Szóval sűrűsödnek a felhők az égbolton.
Hogyan kellene ezt a magyar megoldást megtalálni? Már csak azért is, mert az ellenzék azt állítja, hogyha a kormány tovább folytatja a munkáját a választások után, akkor megszorításokat fog bevezetni.
Mindig van egy vita arról, hogy hogyan kell gazdasági válságokat kezelni. Magyarország látott az elmúlt harminc évben néhány gazdaságilag nehéz időszakot, válságot is, és azt is tudjuk, hogy melyik politikai irányzat hogyan szokta kezelni a válságokat. A baloldal azért gondol ilyenkor mindig megszorításokra, mert ő mindig megszorításokat alkalmaz. A megszorítás egy baloldali gazdasági válságkezelési eszköz. Így vették a tizenharmadik havi nyugdíjat, így vették el a fizetések egy részét, így szüntették meg a lakástámogatási rendszert, így építették le a családtámogatási rendszert. Ez egy baloldali, közgazdaságilag jól kimunkált, rendkívül fájdalmas és szerintem elhibázott válságkezelési módszer. Mi sosem ezt alkalmazzuk, a nemzeti oldal más: inkább a gazdasági növekedést, az adócsökkentést előtérbe helyező gyógyszert alkalmaz ilyenkor.
Igen, de ahhoz pénz kell, nem? Látjuk, hogy a magyar kormány tett lépéseket már tavaly ősztől, akár a benzinár-stopra gondolunk, akár az alapvető élelmiszerek ármaximalizálására, vagy, mondjuk, a hiteltörlesztő kamatoknak a befagyasztására. Tehát milyen lehetősége, mozgástere van a kormánynak? Most valamennyi pénz érkezett az unióból, de nyilván elsősorban arra adták, hogy az ide érkező több mint félmillió, amennyien már jöttek, ugye, közel félmillió menekült ellátására fordítsuk.
Igen, én nem az unióban bízom, meg sosem a külső erőkben, hanem saját magunkban. Pénz akkor van, ha dolgozunk. Azért működik ma a magyar gazdaság jól, és azért hiszem, hogy a választásokat a kormányoldal meg tudja nyerni, mert az elmúlt időszakban egymillió új munkahelyet hoztunk létre. És ha munka van, akkor minden van, például pénz is. Én jól emlékszem, hogy 2010 előtt tömeges munkanélküliség volt Magyarországon, ma pedig több állás- és munkalehetőség van, mint amennyi ember dolgozni tud, és 4 millió 700 ezer ember dolgozik körülbelül. Mert a munkából lesz pénz, és a munkával lehet válságot kezelni, ezért majd ha eljön ez a nehéz európai helyzet, akkor a magyar kormánynak elsősorban arra kell törekednie minden eszközzel, hogy megőrizze a munkahelyeket.
A családok védelmére mindig is hangsúlyt fektetett az Orbán-kormány, akár a második, akár a harmadik. Hogyan látja, mit kellene még ahhoz tenni, hogy a családok még inkább meggondoltan és megfontoltan, de bővülő keretek között élhessék az életüket?
Most először védekeznünk kell, tehát ki kell védenünk a háború következményeit, ki kell védeni a brüsszeli energiaár-emeléseknek a következményeit, és ki kell védenünk a háború miatt átrendeződő, nemzetközi, gazdasági változások következményeit. És aztán utána meg kell valósítani azokat a terveinket, amelyeket még a pandémia előtt meg a háború előtt gondoltunk ki: tovább kell erősíteni a családok támogatását. Jó rendszer, amit fölépítettünk, példaként szokták emlegetni egész Európában, de van néhány luk azért rajta, azokat be kell foltozni. Most, hogy megjött a 25 évnél fiatalabbak számára a személyijövedelemadó-mentességnek a korszaka, ez hatást gyakorol majd a fiataloknak a munkavállalására, hatást gyakorol arra, hogy mikor és hogyan vállalnak gyermeket, mikor kell segítség nekik a családalapításhoz, tehát van még munka, hogy a családtámogatási rendszert kiegészítsük.
A családoknak fontos a gyermek. Most a szavazással egy időben népszavazást is tartunk április 3-án. Mi a véleménye arról, hogy az LMBTQ-szervezetek és a Soros-hálózathoz köthető NGO-k arra biztatják a választókat, hogy szavazzanak érvénytelenül ezen a népszavazáson?
Valóban, a háború ráborult a választási kampányra, beterítette azt, a népszavazás pedig végképp háttérbe szorult, ami érthető, mert mégiscsak ennek a választásnak a legfontosabb tétjévé a béke és a háború kérdése vált. Az emberek békét akarnak, a nemzeti oldal a béke garanciája, a baloldal szerintem kockázatot jelent a békénkre és a biztonságunkra, és ez egy olyan erejű kérdés, amely minden mást háttérbe szorított már. Ehhez képest az is, hogy a bukott múlt visszatérjen-e, a 2010 előtti Gyurcsány-korszak visszatérjen-e, vagy folytassuk azt, amit megkezdtünk az elmúlt tizenkét évben, ez is másodlagossá vált, habár nagyon fontos. És az emberek azt is érzik, hogy ezt egyszer lehet elrontani, tehát vasárnap lesz 13 óránk reggel 6-tól este 7-ig, hogy eldöntsük Magyarország jövőjét. Akkor kell dönteni, a fölmérések másodlagosak, ez a 13 óra számít. Ha jól döntünk, akkor megmentjük a következő négy évünket, ha nem, akkor bajba sodorjuk magunkat. Most a népszavazás is egy olyan ügy, amely önmagában kiemelkedően fontos lenne, hogyha nem ebben a kialakult helyzetben kerülne sor rá. Én mindenhol fölhívom az emberek figyelmét arra, hogy ne engedjék, hogy ez leessen az asztalról, mert itt meg a gyerekeink jövőjéről kell dönteni. És Nyugat-Európában is úgy kezdték, hogy legyintettek az ilyen genderőrületre, azt gondolták, hogy ez nem gyermekvédelmi kérdés, hanem egy életmódbeli divat, majd elmúlik. Aztán nem elmúlt, hanem megszerveződött. És ma már a nyugat-európai világban a szülők nem uralják a gyermekük nevelésének kérdését, már nem tudják ők megszabni annak a ritmusát és ütemét, hogy, mondjuk, a szexuális felvilágosítás ügyében mikor mi kerül a gyermekeik elé, mert megszerveződtek nyomásgyakorló csoportok, lobbiszervezetek, mögéjük állt egy nagy liberális világmédia, amely azt próbálja elhitetni a gyerekeinkkel, hogy a születésükkor bekövetkezett tény, hogy ők fiúk vagy lányok, megváltoztatható, és az életük néhány bajára, amiből fiatalkorban van bőségesen, épp egy ilyen változás jelentene megoldást. És a szülők elveszítették azt a lehetőségüket, hogy ők szembesítsék a gyereküket akkor, amikor és úgy, ahogy jónak látják, ezekkel a nagyon nehéz kérdésekkel. Magyarország még nem sodródott bele ebbe a helyzetbe, Magyarország még meg tudja védeni a gyerekeit, Magyarország még gátat tud vetni a genderőrületnek – akkor, hogyha egy népszavazással világossá tesszük azt az egyszerű állítást, hogy az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén, és akkor meg tudjuk védeni a gyerekeinket és a szülők jogát is a gyermekek szexuális felvilágosításához. Ez egy sokkal fontosabb ügy, mint amilyennek most itt, a háború árnyékában látszik.
Nagyon hosszú ez a mostani kampány. Tulajdonképpen már tavaly elkezdte az ellenzék a kampányolást – itt az előválasztásra gondolok–, de azért itt, az utolsó hetekben vagy napokban nagyon sokféle eszköz nyilvánosságra került. Olyanok is, amelyek felvetik akár a választási csalás gyanúját. Hogyan látja, az, hogy több százezer ember, aki soha nem adta meg sem a nevét, sem a címét, sem a telefonszámát baloldali pártnak, baloldali szervezetnek, az is SMS-eket kapott úgy, hogy a keresztnevén szólítják meg, és arra kérik, hogy szavazzon a változásra?
Ez egy súlyos ügy. Már az 1990-es első parlamenti választáson is részt vettem. Tehát harminc éve látom a választásokat, önkormányzatit, európai parlamentit vagy nemzeti választást, sőt láttam népszavazásokat is, de ilyen csalást még nem láttam. Stiklik elő szoktak fordulni, az se szép dolog, de ez nem stikli, tehát amikor emberek százezreinek szerzik meg törvénytelen módon az adatait, majd utána erre politikai üzeneteket küldenek anélkül, hogy az emberek ehhez hozzájárultak volna, ez nemcsak egy választási csalás, hanem a szabadság kérdését is fölveti. Ki rendelkezik a rólam szóló információkkal, ki gyűjtötte össze, hogy’ szedte össze, ki adta oda, ki adott erre engedélyt, hova vitték, kivitték külföldre, onnan küldik vissza? Tehát azt hiszem, hogy lesz a jogászoknak bőségesen dolguk a választások után, mert ez egy orbitális választási csalás, egy nagyon súlyos jogsértés, amit az utolsó szögig ki kell vizsgálni.
Igen, de hát nem éppen az ellenzék volt az, amelynek tagjai hónapok óta arról beszélnek, és előszeretettel nyilatkoznak külföldi lapokban, hogy Magyarországon, itt a kormánypárt szervezett csalásra készül, nem lesznek a választások tisztességesek? Én már nem tudom, hány száz EBESZ-megfigyelő van, meg még majd jönnek is Magyarországra…
Egy hadsereg van itt most már. Szívesen látjuk őket egyébként, a magyar turizmusnak az ilyesmi jót tesz, de hát annyian jönnek, hogy egy háborút meg lehet nyerni ennyi katonával. Nézze, tizenkét év óta a magyar baloldal vereséget vereségre halmoz. Ha azt hozzászámolom, hogy már 1998-ban is egyszer elhúztuk a nótájukat, akkor én megértem, hogy ők külföldről remélnek segítséget. Tehát valamit nem jól csinálnak, ez nem az én dolgom, hogy a baloldal fejével gondolkodjak, de egy olyan helyzetbe manőverezték magukat, hogy csak kívülről remélhetnek segítséget. És most pedig végképp nagy a tét, hiszen erről már nem beszélünk itt, a választási kampány hajrájában, de hát egy teljesen szokatlan jelenség az, amit a baloldal miniszterelnök-jelöltje is beismert, hogy egy olyan választási szövetséget hoztak létre, amelyben megőrizte az önállóságát a fasiszta irányzat is meg a kommunista irányzat is. Ami azt jelenti, hogy teljesen természetellenes szövetséget hoztak létre, föladtak mindent, erkölcsi és politikailag fontos mércét és önazonosságot, becsületet is talán, tehát olyan összefogás jött létre, aminek egyetlen célja volt mindig is, csak az, hogy hatalomra tudjanak kerülni. És ha most nem nyernek, tehát még ha a siker sem magyarázza, és igazolja utólag ezt az összefogást, akkor ott nagyon komoly kérdések kerülnek elő, amely az egész baloldal jövője szempontjából izgalmas kérdés lesz. Ez nem az én dolgom, nem is akarok én ebbe beleavatkozni, de nagy lecke az minden magyar politikai párt számára, hogy a becsületet, a programot, a szellemi irányzatot, az önazonosságodat nem szabad föladni csak azért, hogy hatalomra kerülj, és nem foghatsz össze olyanokkal, antiszemitákkal meg kommunistákkal meg szélsőjobboldaliakkal, akikkel egyébként a te nézeteid nem egyeztethetők össze, és akik csak bajt hoznának a hazádra. Nagy lecke lesz ez mindannyiunknak.
Hogyan lehet ezt összeegyeztetni azzal, hogy miközben egyfolytában arról beszélnek, hogy a demokratikus jogok sérülnek Magyarországon akkor, amikor nem ők vannak hatalmon?
Azt mégsem mondhatják, hogy nézzék, ügyetlenek vagyunk, rosszul csináltuk, nem jó a programunk, elhibáztuk, tehát az ember valamilyen magyarázatot keres arra a kérdésre, hogy ki a hibás. És nagyon kevés olyan ember van egy országban, aki azt szokta erre a kérdésre válaszolni, hogy hát én vagyok a hibás. Nem várhatjuk el a baloldaltól sem, még ha ez így is van. De szerintem, ami most fontos az ország szempontjából, az nem a baloldal, hanem az ország jövője, az pedig a háború és béke kérdésén múlik. Meg kell akadályoznunk, hogy belesodródjunk ebbe a háborúba. Én csak azt tudom ismételni, hogy ez nem a mi háborúnk, a baloldal hiába mondja, hogy ez a mi háborúnk, ez nem így van, ez nem a mi háborúnk, ebből ki kell maradnunk, és ha azt akarjuk, hogy az ország épüljön, akkor békére van szükségünk. A béke építkezést jelent, a háború pedig rombolást.
Ez a tét?
Ennél nagyobb tétje még nem volt választásnak Magyarországon legalábbis az utolsó harminc évben, mióta én magam is látom a választásokat. Mindig fontosak voltak a választások, de hogy egy háborúba való belesodródás vagy egy, a gazdaság totális leállásával fenyegető energiaembargó kérdéséről döntsünk a választáson, erre még nem volt példa, úgyhogy igazán össze kell szednünk magunkat. Minden hallgatónak azt kívánom, hogy érezze át a helyzet komolyságát, lássa a háború borzalmait, szörnyűségeit, Magyarországot fenyegető következményeit, álljunk ki a hazánkért, védjük meg Magyarországot, és szavazzunk a békére.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
