Törőcsik Zsolt: A héten derült ki, hogy nemzeti konzultációt indít a kormány a brüsszeli szankciókról és azok hatásairól. Az indoklás szerint azért fontos meghallgatni az emberek véleményét, mert ők azok, akik szembesülnek a Moszkvára kivetett uniós büntetőintézkedések következményeivel. Orbán Viktor miniszterelnök stúdiónk vendége. Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok!
Azért ilyenkor óhatatlanul is felmerül a kérdés az emberben, hogyha hallja a konzultációról szóló híreket, hogy mennyit ér egy-egy válasz, egy-egy konzultációs kérdőív kitöltése ebben a geopolitikai játszmában? Mert azért hogyha a nagy egészet nézzük, mégiscsak erről van szó.
Ugyan a politikáról sokat szoktak okoskodni, de ez egy tapasztalati műfaj, tehát a legjobb – már hogyha van az embernek tapasztalata – azt használni. És voltak nehéz, sőt válságos pillanatok az elmúlt tizenkét éves kormányzásunk idején, mert volt egy gazdasági válság, amit megörököltünk még a 2010-es évek legelején, aztán beesett egy migráció, ami azért komoly dilemmákat vetett föl, volt COVID-válság is. És én azt tanultam meg ez alatt a tizenkét év alatt, azt a tapasztalatot gyűjtöttem össze, hogy a legjobb, ha ilyenkor valamilyen formában be tudjuk vonni az embereket a döntésbe. Mert vannak olyan döntések a politikában, ahol egyszerűen csak szakmailag kell jó döntést hozni. Egy-egy gazdasági ügy, egy-egy költségvetési tétel, tehát azok inkább a szakértelem területét jelentik, de vannak olyan kérdések, mondjuk a migráció, hogy kikkel fogunk együttélni hetedíziglen Magyarországon, vagy a COVID, hogy azt hogyan kell kezelni, mit bír el a társadalom. Ilyenkor az a jó, ha valamilyen formában be tudjuk vonni az embereket a döntésbe. Ennek több lehetősége is van: népszavazás, de ilyen a nemzeti konzultáció is. Jogilag ez a legrugalmasabb forma, ezért a nemzeti konzultációt szoktuk ilyenkor alkalmazni. Nem mintha ne lenne véleményem arról egyébként, hogy mit gondoljak a szankciókról, meg mit gondolok arról, hogy mi Magyarország nemzeti érdeke e tekintetben. Nekem van erről álláspontom, ki is fogom tölteni majd a konzultációs ívet éppen ezért, de most nem az a kérdés, hogy a kormánynak van-e véleménye, hanem hogy egyetértési pontot tudunk-e létrehozni, mert minél nehezebb, válságosabb időszakot élünk, annál nagyobb szükség van az egységre. Az egység pedig nem magától jön létre. Szokták mondani, hogy a konszenzust meg kell keresni, de az nem egy húsvéti tojás, hogy keresgéljük, azt létre kell hozni. Tehát az egyetértést létre kell hozni, esélyt kell adni az embereknek, hogy egyetérthessenek, vagy elmondhassák a különvéleményüket. Ehhez formákat kell találni. A nemzeti konzultáció az elmúlt tizenkét év egyik legsikeresebb nemzeti, nemzetstratégiai kormányzati eszköze. Most nehéz időket élünk, szükség van nemzeti konzultációra.
Ugye azért is érdekes, hogy szükség van-e rá, mert vannak olyan kormányok, amelyek meg más utat választottak. Annalena Baerbock német külügyminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy őt nem érdekli, hogy mit gondolnak a szavazói. Ő teljesíteni akarja azt, amit Ukrajnának ígért.
Nem vagyunk egyformák. Kinek a pap, kinek a papné. És Németországban ezt meg lehet tenni, ott mások a politikai hagyományok, de mi magyarok vagyunk. Ha egy ilyen mondatot mondott volna bármelyik magyar kormánytag, magamat is ideértve, nem hiszem, hogy sok sót megevett volna utána a közéletben. Tehát ez nálunk nem megy. Németországban – úgy látom – még csak föl sem horkantak rá, máshoz vannak szokva, más a történelmük, de Magyarországon ilyet nem lehet csinálni, meg Magyarországon ez inkább tiszteletlenségnek minősül. Németországban talán úgy hangzik, hogy ő jobban tudja. Magyarországon ezt valahogy az emberek másképpen értelmezik. Ezért, miután az emberek fizetik meg a szankciós politika árát, tehát van egy szankciós felár, amikor gázt, villanyt meg olajat vagy benzint vásárolunk, akkor az európai emberek, így a magyarok is fizetnek egy szankciós felárat. És az energia ára nem gazdasági összefüggések miatt ment föl. Volt már olyan a világban egyébként, hogy a gazdaság saját összefüggései hajtották fölfele az energiaárat, kereslet-kínálat szempontjai, de ez nem ilyen helyzet. Itt politikai döntéseket hozunk, politikai döntéseket hoztak Brüsszelben, és ezek a döntések, amelyek politikai természetűek, hiszen politikusok hozzák, ezek hajtották föl az árat. Ha nem lenne szankció, akkor valahol ott lenne az energia ára, ahol, mondjuk az áprilisi választások meg a választási kampányunk időszakában volt, valahol 100 dollár körül, ami nem egy jó ár, mert szokott annál alacsonyabb is lenni, de mi is azzal számoltunk a választások idején, hogy olyan 100 dollár környékén stabilizálódik az olaj és a gáz ára, és akkor az egy menedzselhető, a rezsiszabályok megváltoztatása nélkül is menedzselhető helyzet lesz majd. És ebben meg is állapodtunk egyébként Brüsszelben, hogy a szankciókat nem terjesztjük ki az energiára. Még a választási kampány előtt talán Versailles-ban volt egy csúcstalálkozó, ahol a németek és Magyarország vezetésével, ha az egeret, meg az elefántot szabad egy mondatban említeni, tehát mi ketten voltunk a legerőteljesebbek, akik vezettük azt a csoportot, hogy ne terjesszék ki a szankciókat az energiára. És ebben akkor meg is állapodtunk. És akkor egyszer csak júniusban a németek átálltak, és Brüsszelben megváltoztatták a döntésüket, és egyszer csak bevezették a szankciót az olajra és napirendre vették a gázszankciót. Az energiaárak meg kilőttek az égbe. És azóta fizetjük ezt a szankciós felárat, ami miatt a rezsicsökkentési rendszert is át kellett alakítani Magyarországon, árstopokat kellett bevezetni, és ami miatt mindenki oszt, szoroz, számol, mert okkal bizonytalannak látja egyébként a következő hónapokat – mind a vállalkozások, mind pedig a családok esetében. A kormány meg próbál segíteni, ez az új helyzet. Most az a kérdés, hogy tovább rontunk-e ezen a helyzeten, mert újabb és újabb szankciókat akarnak bevezetni Brüsszelben. Egyszer már becsaptak bennünket. Most próbálok elegánsabban fogalmazni, de az igazság az, hogy hazudtak Brüsszelben az európai embereknek, mert azt mondták, hogy a szankciókat nem terjesztik ki az energiára, aztán mégis kiterjesztették; azt is mondták, hogy a szankcióval véget lehet vetni a háborúnak. A háború elhúzódik, nincs ma ember, aki gyors lezárással számolna, viszont az árak meg az égben vannak, és ez gyötri az embereket, a spekulánsok meg dörzsölik a tenyerüket.
Egyébként az érdekes, amit mondott, hogy Brüsszelből az volt a kommunikáció, hogy a szankciókat azért kell kiterjeszteni és folyamatosan újakat és újakat hozni, mert ez véget vet majd a háborúnak. Szakértők már amikor elkezdtek az energiaszankciókról beszélni, azért hiányolták a hatástanulmányokat. Önök, akár az állam és kormányfők ülésén, láttak ilyet, láttak arra vonatkozó számításokat, hogy ez majd kinek és milyen mértékben fáj?
Nem láttunk ilyet, de az az igazság, hogy engem olyan nagyon nem is érdekeltek, mert én azt az összefüggést világosan láttam, hogyha elkezdjük lebegtetni azt a kérdést, hogy a gázra kivetünk-e szankciókat, az olajra meg ténylegesen ki is vetünk, annak egyetlen következménye lesz, ehhez nem kell atomtudósnak lenni. Ez pedig az, hogy az árak, az energiaárak pillanatok alatt emelkedni kezdenek. Ilyenkor megmozdul mindenki. A kereskedők új lehetőséget látnak, az eladók alkalmazkodnak ehhez, hogy többet vagy kevesebbet termelnek ki, szóval ilyenkor mindenki megmozdul. És miután itt nagyon nagy pénzek mozognak, tehát az energiacégek a világ legnagyobb profittal dolgozó cégei, itt óriási erők kezdenek ilyenkor dolgozni azért, hogy alkalmazkodjanak egy általuk föltételezett magasabb árhoz, és ez önmagában már viszi is föl az árat. A spekulánsok, mint mondtam, itt Soros Györgytől kezdve, most már lehet tudni, hogy a nagy részvénytulajdonosok az energiacégekben súlyos extraprofit milliárdokra tesznek szert, csörög a kassza, és gyűjtik be a pénzt. Én azért nem láttam szükségét alaposabb hatástanulmányoknak, mert mi nem szavaztuk meg a szankciókat. Legyen ez annak a gondja, aki megszavazta. Mi nem szavaztuk meg, hanem mi kiharcoltunk, és kivételt is, mentesítést is kaptunk. Tehát szerencsére, ha nem így lenne, hogy Magyarország kiharcolta volna a kivételt, akkor sokkal rosszabb helyzet lenne Magyarországon. Akkor nem az árak miatt berzenkednénk, ami elég sok fejfájást okoz, hanem akkor az lenne a baj, hogy nincs is energia. De Magyarországnak, miután mentesítést kapott, így nekünk van energiánk, az ár meg világpiaci, ahhoz meg alkalmazkodnunk kell. Nem tudunk külön magyar árat kitalálni egy olyan gazdasági világban, amikor az energia ára Európában mindenhol lényegében egységes, mert egy egységes közös piacon vagyunk. Amit rögtön tudtunk a számítások nélkül is, amikor láttam, hogy a németek átállnak, és a a brüsszeli bürokraták átviszik a szankciót, hogy az energiaárak miatt meg fog nőni az élelmiszer ára is. Mert a műtrágyához, ugye, gáz kell, a szállításnak költségei vannak, és az élelmiszer-előállításnak is energiaigénye van, és tudtam, hogy ebből egy fölgyorsuló inflációs élelmiszer-árnövekedés lesz, meg még az aszály is beütött közben itthon, tehát a mezőgazdászokat meg az élelmiszeripart gyötri ez az új helyzet, és minket aztán, miután őket gyötri, így bennünket is gyötör, mint vásárlókat a boltban. Ezért kellett bevezetni az élelmiszerár-stopot. Ezt mi rögtön láttuk már az elején, hogy kénytelenek leszünk ilyen lépésekkel védekezni.
Mindjárt beszélünk a hazai helyzetről is, de ha még egy kicsit az európai gazdasági helyzetről beszélünk, július végén, legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondta, hogy az októbert tartja vízválasztónak, amikor kiderül, hogy az európai gazdaság belesodródik-e egy háborús gazdaságba. Holnap október 1-je van, és a szankciós politikán Brüsszel nem változtatott, és a háború sem, úgy tűnik, ahogyan Ön is utalt rá, hogy a vége felé közeledne. Most hogyan látja?
Úgy látom, hogy a mi szakmánkban, a politikában van olyan, hogy hibáznak a döntéshozók. Még olyan is van, mint ami most Brüsszelben történt, hogy hazudtak az európai embereknek, mert nem azt tették, amit vállaltak, és az intézkedéseknek nem az lett a következménye, amit ők szántak, mármint az intézkedéseknek szántak. De ezeket ki lehet javítani. Persze, van a politikában olyan hiba, amit nem lehet kijavítani, most hogy gondolkodom, ilyen például a migráció, mert ha egyszer beengedted őket, többet nem tudod kitenni, de azért ez a kivétel. A legtöbb politikai rossz döntés kijavítható. Ilyen a szankciós döntés is. Ezt ki lehet javítani. És azért fontos, hogy legyen hangunk, nemcsak azért, mert dühösek vagyunk azért, mert becsaptak bennünket, és ilyenkor azért az ember jó, ha hangot ad a dühének, mert ez visszatartja a döntéshozókat a következő hasonló dologtól, hanem azért is kell hangot adnunk a véleményünknek, mert ha nem változtatják meg a szankciós politikát, akkor ez a szankciós felár, amit ma fizetünk, és ami egy átmeneti dolog, be fog épülni a gazdaságba, és itt marad velünk hosszú távon. Tehát akkor nem arról beszélünk, hogy még néhány hónapig vagy egy évig így lesz, hogy magasan lesznek az energiaárak. Tehát ha nem tiltakozunk, ha nem érjük el, hogy a szankciós politikán Brüsszelben változtassanak, akkor beépül ez a felár, amit fizetünk az energiáért, amit az emberek fizetnek az energiáért, beépül a gazdaságba, és onnantól kezdve a következő öt-tíz évben ez az életünk részévé válik. Ezért mondtam, hogy október vízválasztó, mert akkor kell világossá tenni, hogy ezt nem akarjuk. Most lesz Prágában egy hét múlva egy csúcstalálkozó, ahol már az európai miniszterelnökök beszélnek erről a kérdésről. És a szankcióknak meg az a természete, hogy nem határozatlan időre vezetik be őket, hanem mindig hat hónapra, tehát hat havonta meg kell újítani. Ez nem most lesz, hanem majd valamikor az előttünk álló hónapok során. És akkor, amikor a szankciókat meg kell újítani, lehetősége van a brüsszeli politikusoknak is arra, hogy belássák a hibájukat, és revízió, tehát felülvizsgálat alá vonják a saját korábbi döntésüket.
Utalt már arra, hogy azért ez a háborús felár beépül a mindennapokba és a mindennapi árakba, és valóban a kormány nemrég döntött a benzinár-, az élelmiszerár- és a kamatstop meghosszabbításáról. Ezek szerint úgy látják, hogy beváltak ezek az intézkedések? Mert a kritikusok, ugye, érveltek azzal, még a háború előtt a bevezetésükkor, hogy nem fenntarthatók, de közben azért eltelt lassan egy év.
Ilyenkor a kormánynak és nekem személy szerint is két dolgom van. Az első, hogy mindent megtegyek azért, hogy Magyarországon legyen energia. Ugye, ezért harcoltunk ki mentesítést a szankciós döntés alól, és ezért gyorsítottuk fel a beszerzési tárgyalásainkat, és nagyon sok pénzt mozgósítottunk annak érdekében, hogy betároljunk energiát, elsősorban gázt. Ma az a helyzet, és ezért lehet mindenki az ellátás felől nyugodt, hogy Magyarország képes arra, hogy ha holnap reggeltől egy csepp nem jönne, egy molekula sem jönne a gázvezetékeken, akkor is körülbelül négy és fél, öt hónapig a magyar gazdaság úgy működne, mint ahogy most, nem éreznénk meg, mert betároltunk. Tehát úgy érzem, hogy az első feladatot sikerült megoldani. A második feladat, hogy védjük a családokat, mert közben az árak európai színvonalú árak – egységes piacon vagyunk, ezért – Magyarországon is felmennek, viszont a magyar emberek nem keresnek annyit, hogy ezt ki tudják gazdálkodni, ezért meg kell őket védeni. Meg kell védeni a családokat, és meg kell védeni a vállalkozásokat is, hogy legyen az embereknek munkahelyük, mert egyébként a vállalkozások becsuknak, nincs munkahely. Na, most, ami a családok védelmét illeti, ott sok eszközt használunk. Van a rezsivédelem. Ezt nehéz elképzelni az embereknek, de mégis mindig elmondom: átlagosan egy család 181 ezer forintot kap havonta a rezsicsökkentett ár formájában. Tehát ha a kormány nem ezt a politikát folytatná, akkor a családok átlagosan minden hónapban 181 ezer forinttal fizetnének többet. Mi van nyugaton? Ott is próbálnak segíteni, de mondjuk, mi az átlagjövedelemnek a 30 százalékát adjuk támogatásként, ez a németeknél talán 20, és az osztrákoknál pedig 6 százalék. Tehát messze Európában az első helyen vagyunk a családoknak nyújtott védelmi rendszer tekintetében, pénzügyi védelmi rendszer tekintetében. Ezt egyelőre bírja a magyar költségvetés. Ebben az évben biztosan tudom mondani, hogy ki is gazdálkodtuk és jó reményeim vannak, hogy ezt a rendszert fönn tudjuk tartani a következő, 2023-as évben is, de azért még nagyon sokat kell majd dolgozni. Aztán indítottunk tűzifa-programot, indítottunk barnaszén-programot, bevezettük az üzemanyagár-stopot, az élelmiszerár-stopot meg a kamatstopot is. Ez az a rendszer, amivel védjük a családokat. A vállalkozások nehézségei most halmozódnak, ezért most indítottunk meg egy kis- és középvállalkozások számára elérhető 200 milliárd – ez nagyon sok pénz – összegű programot, hogy őket tudjuk megsegíteni. Nagy gyárak, nagy magyar tulajdonban lévő gyárak is bajban vannak. Ha azok kiesnek a nemzetközi ellátási láncból, valaki azonnal a helyükre lép, tehát érdekünk, hogy a magyar gyárakat bent tartsuk a nemzetközi munkamegosztás rendszerében. Ehhez segítségre van szükségük, ezért lesz gyármentő program is, ez a nagyobb cégeknek szól meg nagyobb foglalkoztatóknak. És ha a munkanélküliség emelkedni kezdene a vállalkozások világában jelentkező zavarok miatt, ezt nem tudjuk így lesz-e, de kizárni egyáltalán nem lehet, akkor azonnal munkahelyvédelmi akciótervet kell indítani, aminek a munkálatai szintén zajlanak. Ez az, amit tenni lehet ebben a helyzetben.
Hogyan lehet tervezni akár államháztartási szempontból, akár a cégek számára, mert, ugye, az egyik probléma az, hogy magasak az energiaárak, de hektikusak is. Például a gázárat megnéztem az elmúlt két napban a holland gáztőzsdén, tegnapelőtt 207 euró volt, aztán tegnap már csak 187, de gyakorlatilag egy ilyen cikcakkos görbét ír le az ár.
Próbálunk olyan fizetési módszerekről megállapodni a szállítókkal – ez az MVM-nek kiadott feladat, ez egy energetikai cég, Magyar Villamos Művek, ő veszi a Magyarországra érkező energia nagy részét –, arra utasítottuk őket, hogy olyan rugalmas fizetési megoldásokat találjanak, amely alkalmazkodik ehhez a gyorsan változó árszínvonalhoz. A költségvetés szintjén szinte lehetetlen most tervezni, ezért inkább óvatosak vagyunk, októberben is kifizetjük a béreket, meg amit föltétlenül kell, de a többi pénzt benn tartjuk. Október végére talán látom, látja a pénzügyminiszter, hogy hogyan alakulnak a költségvetési számok, szerintem belül leszünk a vállalt hiány mértékén. Ami a nehezebb ügy, az a következő év, mert az az idei év lezárásához három hónapot kell előre látni, de a következő évhez még plusz 12 hónapot. Ott nehéz a helyzet. Abban is maradtunk, hogy a költségvetési törvényt most úgy hagyjuk, ahogy van, a 2023-as évre vonatkozót úgy hagyjuk, ahogy van, és december elején ülünk le, és akkor azt reméljük, hogy már világosabban, tisztábban lehet látni, és decemberben hajtjuk végre a következő évi költségvetésen azokat a változtatásokat, amiket az energiaár-ingadozás megkövetel.
Sokat beszélünk arról, hogyha negatív világgazdasági folyamatok vannak és főleg inflációs hatások, annak a nyugdíjasok különösen ki vannak téve. Ők mire számíthatnak a kormánytól?
Ebben a bizonytalan helyzetben van néhány fix pont. Az egyik a nyugdíjasoknak a helyzete. Ez politikailag is egy fontos dolog, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy erkölcsi szempontból, mert 2010-ben kötöttünk egy megállapodást a nyugdíjasokkal. Ha visszaemlékszünk, tizenkét évvel ezelőtt volt, de 2010-ben attól szenvedtek a nyugdíjasok, hogy a nyugdíjak értéke folyamatosan csökkent. Elvették tőlük a tizenharmadik havi nyugdíjat, és nem kompenzálták az áremelkedések miatti értékcsökkentést. És 2010-ben, amikor a választást megnyertük, azt a megállapodást kötöttük a nyugdíjasokkal, hogy ez a kormány, ez a polgári nemzeti kormány garantálja a nyugdíjasok számára, hogy megvédi a nyugdíjak értékét. Miután a gazdaság jól teljesített az elmúlt tizen-egynéhány évben, és a kormány is szerintem eredményes gazdaságpolitikát folytatott, ezért sikerült annyi pénzt előállítani, hogy ne csak a nyugdíjak értékét védjük meg, hanem visszaadjuk a tizenharmadik havi nyugdíjat, tehát növelni is tudtuk. És tartani fogom ezt az ígéretemet. Ez egy megállapodás, becsületbeli ügynek is tekintem, tehát a nyugdíjasok meg fogják kapni a tizenharmadik havi nyugdíjat úgy, ahogy megkapták az idén, jövőre is, és tartjuk az inflációkövető nyugdíjemelést, tehát ahogy az infláció megy fölfele, annak megfelelően emeljük a nyugdíjakat. Ha látjuk előre, hogy hogy’ alakul az infláció, akkor már az év közepén emelünk. Ez történt most is júliusban, ha pedig nem látható előre, vagy kisebb az infláció mértéke, akkor mindig novemberben korrigáljuk a nyugdíjakat. Hozzáteszem, hogyha az infláció alacsonyabb, mint ahogy számítottuk, akkor nem veszünk vissza a nyugdíjakból, de ha magasabb, akkor mindig odaadjuk. Sőt, nemcsak annak a körnek adjuk oda egyébként, akinek törvény szerint ez járna, hanem egy szélesebb körben adjuk oda, a nyugdíjszerű ellátást kapó embereknek is. Ez még 400 ezer embert jelent a több mint 2 millió nyugdíjason fölül, akik megkapják törvényi kötelezettség nélkül azt a pénzt, amit ilyenkor a nyugdíjasoknak odaadunk. Tehát lesz egy inflációkövető emelés, és van egy olyan szabályunk is – mert együtt sírunk, együtt nevetünk –, hogyha a növekedés meghaladja a nemzetgazdasági szinten a 3,5 százalékot, akkor még azután is adunk a nyugdíjasoknak egy összeget. Szerintem az idén, bár erről vita van, de szerintem idén ez be fog következni. A nemzeti bank szerint 4 százalékos növekedésünk lesz, ennek megfelelően az inflációs kiegészítésen túl még egy nyugdíjprémiumot is kapnak majd a nyugdíjasok, és a nyugdíjszerű ellátást kapó plusz 400 ezer ember is megkapja a nyugdíjprémiumot. Ez a terv most, ezeket a döntéseket már meghoztuk.
Ha már azt említette, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, akkor felmerül a kérdés, hogy akár a szankciókkal kapcsolatos küzdelemben, akár a hazai erőfeszítésekben számíthat-e a kormány a hazai baloldalra? Azért kérdezem ezt, mert nemrég, ugye, kiderült egy kampányfinanszírozási ügy, amit ők maguk ismertek el, hogy milliárdos nagyságrendben támogatást kaptak Amerikából. Ennek van-e hatása arra, ahogy ők ezekhez a kérdésekhez viszonyulnak Ön szerint?
Ez nehézséget okoz. Szerintem ezt politikával nem foglalkozó hallgatók és emberek is könnyen beláthatják. Tehát nehéz együttműködni olyan emberekkel, akikről tudod, hogy nem urai a saját akaratuknak, hanem valaki másnak a kottájából játszanak. Tehát úgy együttműködni valakivel, hogy te tudod, hogy megvásárolták a te partneredet vagy a te tárgyalópartneredet, és ott a háttérben van valaki, és neked nem is ezzel kéne tárgyalni, hanem a háttérben lévő emberrel, mert úgyis ő dönti el, hogy mi lesz, szóval így nagyon nehéz együttműködni bárkivel. A magánéletben is nehéz, az üzleti életben is nehéz és a politikai életben is. Ezért hiba lenne, hogyha az ellenzékkel való együttműködésre alapozná a kormány meg az ország a politikáját, mert ők egyszerűen nem urai saját maguknak, Amerikából pénzelik őket: aki fizet, az rendeli a nótát. Ezzel kell élnünk, most ilyen ellenzékünk van.
Beszéljünk az interjú végén még egy témáról, amely nagy visszhangot váltott ki az elmúlt hetekben. Ez a belügyminiszternek az úgynevezett szívhang-rendelete. Jelenti ez azt is, hogy szigorodik az abortusz törvényi szabályozása Magyarországon? Mert, ugye, itt arról van szó, hogy egy abortusztervező anyának a terhességmegszakítás előtt meg kell hallgatnia a gyermeke szívhangját.
Magyarországon törvény szabályozza az abortuszt. Ezt a törvényt elég régen alkotta meg a magyar parlament. Szerintem ez az abortusz körüli mindig erőteljes vitákat nyugvópontra juttatta. Nincs tökéletes abortusztörvény, de ez egy olyan szabály, amivel a magyar társadalom együtt tud élni, és ezért hiba lenne ezt a törvényt megváltoztatni. Tehát én mereven ellenzek mindenfajta abortusztörvény-módosítást, a mostani rendszer fönntartása mellett érvelek. Ráadásul ez nem az az ügy, amivel nekünk most foglalkozni kell, hiszen szankció van, háború van, égben vannak az energiaárak, itt ez a dollárbaloldal a hátunkban, tehát ilyen körülmények között nem ezzel a kérdéssel kell foglalkozni. De ha foglalkoznánk vele, akkor is arra az álláspontra jutna a kormány, hogy abortusztörvény-módosítást nem tervez, nem is tartom elképzelhetőnek.
A brüsszeli szankciókról, azok hatásairól és az ezekről induló nemzeti konzultációról is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.
