Nagy Katalin: – Megvannak a csúcsjelöltek. Az Európai Néppárt Manfred Weber bajor CSU-politikust választotta, aki azt mondta, hídépítők vagyunk. A Fidesz is megszavazta a jelöltet. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Felejtsük el a sérelmünket, hogy Weber úr megszavazta a Sargentini-jelentést?
– Jó reggelt kívánok! Mindent a maga helyén kell kezelnünk. Két jelöltből lehetett választani; az egyik egy extrém, tehát szélsőséges módon liberális és bevándorláspárti politikát hirdető jelölt volt, egy skandináv ember, a másik pedig egy bajor kereszténydemokrata. Nem volt nehéz eldönteni, hogy kire szavazzunk. Másfelől pedig nem kell talán titkolnunk azt, hogy a magyarok a politikában érvényesítenek néhány olyan megfontolást, amit a mindennapi életben is szoktunk. Weber úr eljött a legutóbbi parlamenti választási kampányban Magyarországra, kiállt mellettünk, mellettem is, támogatott bennünket, a magyar nép figyelmébe ajánlott bennünket. Elmondta, hogy ő a mögöttünk álló európai támogatást is szimbolizálja itt, tehát segített nekünk, amikor szükségünk volt rá, és szokták mondani, a politika egy másik világ, de csak részben igaz, vannak egyetemes emberi törvények, és ha valaki egyszer megsegített, akkor azt illik visszasegíteni, mintha kalákában lennénk.
– Hogyan látja, milyen állapotban van az Európai Néppárt? Készen áll arra, hogy nekiinduljon, hát persze jövő tavasszal, de készen áll arra, egységes ez a párt annyira, hogy meg tudja nyerni azt a választást?
– Szerintem még nem állunk készen. A választás májusban lesz, de fontos elindulási pont volt a mostani kongresszusunk. Ugye, a néppártról a hallgatóknak azt érdemes tudniuk, hogy ez Európa legerősebb, legbefolyásosabb, leghatalmasabb politikai pártcsaládja, az elmúlt években is mi adtuk az Európai Unió vezetőit, mi delegáltuk. Meg szoktuk nyerni a választásokat, ez talán kicsit el is kényelmesített bennünket. Ugye, a baloldal általában európai apályban van, összeomlásban van, és bár mi sem vagyunk acélosak, de a többiek még rosszabb állapotban vannak. Most a kongresszus arra szolgált, hogy megvessük a lábunkat, ne hátráljunk tovább, és induljunk meg egy közös nagy európai kampányban. Miután mi adtuk a vezetést az előző években, a bajok viseléséhez szükséges felelősséget is vállalnunk kell, egyenesen kell beszélni az emberekkel. Két kudarcunk van, nem tudtuk a briteket benntartani, és nem tudtuk a migránsokat kívül tartani Európán. Ráadásul vannak országok, ahol a mi tagpártjaink jelentős szerepet játszanak, és migráció ügyben nem kérdezték meg az embereket, és ezekben az országokban az emberek eltávolodtak tőlünk, ellöktek bennünket maguktól. Nem érzik úgy, hogy az ő oldalukon állnánk, és ezekben az országokban vissza kell szerezni a bizalmat. Magyarország szerencsére nem ilyen ország, ami elsősorban annak köszönhető, hogy mi a legfontosabb kérdésekben, mint például a migráció, meg szoktuk kérdezni az embereket. A mi felfogásunk szerint jobb az emberekkel kormányozni, mint az emberek nélkül, és végképp jobb, mint az emberek ellenében. Tehát jobb, hogyha megvannak azok a formák, amelyekkel két választás között is kikérik az emberek véleményét. Migráció ügyben mi ezt tettük, rajtunk kívül szinte senki, és ahol ezt nem tették meg, és migrációpárti politikát folytattak a nemzeti kormányok, ott mindenhol bizalomvesztés lett ennek az eredménye. Ez visszahat a mi európai pártcsaládunkra, most el kell indulni egy másik irányba.
– El kell indulni egy másik irányba, de decemberben meg ott lesz majd az aláírása az ENSZ migrációs paktumának. Ugye, tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok után Ausztrália, aztán Magyarország, most Ausztria mondta azt, hogy köszöni szépen, nem kér ebből az egyezményből, és nagyon sok helyen vita van arról, itt Európában, hogy elfogadják vagy ne, maradjanak ebben a tárgyalássorozatban, vagy ne, aláírják vagy ne?
– Igen, én azt tudom mondani összekötve ezt a kérdést a tegnapi néppárti választással, hogy nekünk az a dolgunk, ugye, mi az Európai Néppárt vagyunk, ez a nevünk is, az a dolgunk, hogy az emberek oldalán álljunk, ott, ahol ezt elmulasztották a társ tagpártjaink, ott ezt újra meg kell tenni, az emberek oldalára kell állni, és meg kell őket védeni az illegális migrációtól, terrorizmustól, bűnözéstől és gazdasági nehézségektől. Ezért nem szabad szerintünk aláírni az ENSZ migrációs csomagjáról szóló nemzetközi megállapodást sem, mert az európai emberek szerintem elsöprő többségének az akaratával és érdekével ez szemben áll. Ezért van az, hogy Magyarország időben másodikként az Egyesült Államok után elolvasván, elemezvén ezt a készülő paktumot mi elutasítottuk, és láttuk, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Szijjártó Pétert, külügyminiszter urunkat dicséri egyébként az, hogy kellő időben, az elsők között tudtunk reagálni, most azt látjuk, hogy egyre többen követik a példánkat, egymás után jelentik be az országok, hogy ők sem akarnak ebben részt venni. Én általában híve vagyok egyébként a nemzetközi szerződéseknek, hasznos dolgok azok a legtöbb esetben, de itt most egy kivétellel van dolgunk. Ez egy rossz szerződéstervezet, ez rossz az embereknek. Itt olyasmiket akarnak nemzetközi köztámogatottság szintjére emelni, amik ellentétesek a magyar emberek érdekével, például hogy a migráció egyfajta emberi jog, és hogyha valaki megindul, és megérkezik valahova, akkor ott a helyiekkel azonos ellátást kell kapnia. Szóval ezek mind olyan dolgok, amelyek én megértem, hogy Afrikából, vagy Ázsia néhány országából nézve kívánatosak, bár ezzel is lehetne éppen vitatkozni, miért jó, hogyha elvesztik a legmozgékonyabb, legbátrabb, legkockázatvállalóbb és legmunkaképesebb néprétegeiket, de hát mind ez legyen az ő dolguk, de az ENSZ-ben azért mégiscsak azok az országok vannak elsöprő többségben, akik migránsokat bocsátanak ki. És itt van egy nyilvánvaló érdekellentét. Mi nem akarunk migránsokat befogadni, és ezért nem is tudunk elfogadni egy, ezt a célt nemesnek, emelkedettnek és az emberiség közös céljának bemutató dokumentumot.
– Ugye, talán az sem véletlen, hogy azok az országok mondták legelőször ki azt, hogy köszönjük nem, amelyek már szembesültek ezzel a problémával. Tudják, hogy mi az, ha ott vannak a határon az illegális bevándorlók papírok nélkül, és fenyegetőznek, és követelőznek.
– Igen, de nemcsak erről, ez is egy fontos dolog, hogy mi láttunk már karón varjút, de ennél talán még az is fontosabb, hogy mi pontosan tudjuk, hogy az ilyen típusú nemzetközi egyezmények, nyilatkozatok azok valójában, ahogy a brüsszeli nyelvben mondják, húzó hatást gyakorolnak. Tehát ezek újabb és újabb migrációs hullámokat indítanak el, mert ezt nem lehet, a világ nehezebb életkörülmények között működő részein nem lehet másképpen értelmezni, az ott élő emberek nem tudják másképp felfogni az ilyen típusú nyilatkozatokat, minthogy a világnak vannak olyan helyei, ahol várják őket. Hiszen a migráció emberi jog, meg a migráció jó dolog, meg azt nem megállítani kell, hanem menedzselni, mint ahogy ezt Brüsszelben is szokták mondani. Akkor, aki Afrikában él, és nehéz sors jutott neki osztályrészül, azt fogja gondolni, érdemes nekivágni, hiszen ott várnak bennünket. Tehát az ilyen dokumentumok újabb és újabb nemzetközi migrációs hullámokat indítanak el, ezért kell határozottan nemet mondani, és ha már az egész világ elvesztette, vagy annak egy nagy része elvesztette a józan eszét, és nem kíváncsi a saját embereinek, polgárainak a véleményére, azért legyen néhány ország, köztük Magyarország, amely világossá akarja tenni mindenki számára, hogy ide ne gyertek. Mi egyébként menekülteket a nemzetközi eljárások keretében, ami nem egy egyszerű, és nem gyors eljárás, kellő vizsgálat után természetesen beengedünk, de migránsokat nem foguk beengedni, a jobb élet reményében ide érkezőket nem engedjük be. Van egy politikánk, amely világossá teszi, hogy egy évben hány hiányszakmában mennyi vendégmunkást tudunk fogadni, de azoknak utána el kell menniük, és csak ezekben a hiányszakmákban dolgozhatnak. Tehát nekünk van egy jól, nemzeti érdekek alapján kidolgozott szabályrendszerünk, hogy hogyan viszonyuljunk az idegenekhez, kit engedünk be, kit nem engedünk be, miért engedjük be, meddig maradhat itt. S ezen a szabályrendszeren nem akarunk változtatni, mert ez a szabályrendszer nem elvont elvekből, hanem a magyar emberek érdekeiből indul ki.
– Ön azt említette, hogy sok ország nem kíváncsi a polgárai véleményére, most a magyar kormány újra megkérdezi a magyar polgárokat. A családvédelmi konzultációnak a kérdéseit, a kérdőíveit már postázzák. Ugyanakkor azt olvasni ellenzéki sajtóban, hogy tulajdonképpen épp eleget költünk már a nemzeti jövedelemhez képest a családokra, miért kell még ezt megnövelni?
– Nézze, ez egy olyan felvetés az ellenzék részéről, amit érdemes komolyan venni és megvizsgálni, mert való igaz, hogy európai összevetésben és nem abszolút számban, hanem a nemzeti össztermékünkhöz képest, tehát a gazdasági teljesítményünkhöz képest valóban úgy látom, hogy mi, magyarok költjük a legtöbbet a családok támogatására. De ennek a mélyén az érzelmeken túl, hiszen szeretjük a gyerekeket, szeretjük az asszonyokat, szeretjük a családokat, az egy jó dolog, tehát támogatni is jó dolog az ilyesmit, de ezen túl ennek a mélyén azért az a megfontolás is ott van, és ez már érzelmektől mentes, racionális megfontolás, hogy Magyarországon a népesség folyamatosan csökken. És csak matematikai egyenlet és számítási képesség függvénye, hogy az ember lássa, hogyha ez így megy tovább, akkor a magyarok el fognak fogyni. Ez ugyan abszurdnak hangzik, mert az utcán nagyon sok magyart látunk, de ha az ember politikus, és előre kell gondolkodnia sok évvel, nemcsak egy-két évvel és nemcsak a következő választásokig, hanem felelősséget kell viselnünk a magyarok, a közösség sorsáért hosszabb távon is, és nekem ez a dolgom, akkor látnom kell, hogy mi lesz tíz év múlva, húsz év múlva, harminc év múlva, ha így mennek tovább a dolgok. És Arany Jánosnak az a verse, hogy majd a végén nem lesz az Istennek több magyarja, nem egy abszurd felvetés, ez matematikailag jól belátható folyamat. Azonban ez nem egy istencsapása, ez azért van így, mert mi, magyarok – azt nem tudom pontosan miért, de valahogyan – kevesebb gyermeket vállalunk, mint amennyi a közösségünk biológiai fenntartásához szükséges lenne. Ebből mindig baj szokott lenni a történelem során. Talán a műsoridőt szétfeszítené, hogyha ezeket a példákat ide beidézném, de mindig rosszul jártunk, hogyha az életet, a gyereket, a családot nem tiszteltük eléggé. Azt is látom a felmérésekből ugyanakkor, hogy a fiatalok családban gondolkodnak, általában több gyermeket szeretnének, de amikor belépnek a felnőttkorba, és a mindennapi élet anyagi nehézségeivel szembesülnek, akkor leadják a terveiket, vagy alább adják, és a végén úgy látom, hogy alapvetően a nehézségek miatt kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyit néhány évvel korábban még gondoltak. S én megmondom őszintén, olyan Magyarországot látok magam előtt, ahol egyetlen fiatalnak sem kell megváltoztatni a gyerekvállalásra, családalapításra vonatkozó terveit csak azért, mert anyagi nehézségekkel találja magát szemben a felnőttkor küszöbén. Tehát azt kell mondanom, hogy amit mi javaslunk, hogy legyen még erősebb a családpolitika, az jó a nemzetünknek történelmi összefüggésben, jó a fiataloknak, mert ők is ezt szeretnék, és összességében mindannyiunknak jó, mert egy vidámabb, boldogabb ország leszünk, ha fiatalabbak leszünk. Egy ország átlagéletkorát pedig a gyerekek száma határozza meg.
– Úgy látszik, hogy ez a politika most már követőkre talál, hiszen Olaszországban már konkrét intézkedések vannak napirenden a kormány előtt, ott is szeretnék segíteni a családokat. Mert Olaszország is úgy gondolja, hogy a csökkenő népességet nem a bevándorlókkal kell pótolni, hanem hazai népességgel.
– Ott most egy új kormány van, amely családbarát és migrációellenes. És a nyugat-európai országok vezetői, mondjuk – szemben velem vagy eltérő módon tőlünk – azt gondolják, hogy van egy könnyebb megoldás, és érdemes inkább azt választani. A könnyebb megoldás pedig az, hogy amennyi ember hiányzik, mert nem születik elég saját gyerek, annyi migránst legalább engedjünk be és akkor a számok rendben lesznek, a gazdaság működni fog. De a magyar másképp gondolkodik, legalábbis én biztosan, nekünk nem számok kellenek, hanem magyar gyerekek. Ezért mi nem fogadjuk el, hogy a migráció oldaná meg a mi népesedési problémáinkat, mi azt gondoljuk, hogy erre képesek vagyunk, csak nem szervezzük elég jól az életünket ahhoz, hogy ez a nagyon fontos szempont érvényesülni tudjon. Ennyiben egy húron pendülünk az olasz kormánnyal.
– Ezért fontos tehát a nemzeti konzultáció és az a tíz kérdés, amit föltettek.
– Nézze, sok minden csináltunk már. Nyilván mindenki szereti, ha elismerik a munkáját, meg örül annak, ha ő is úgy tud a munkájának egy-egy villanására legalább tekinteni, mint amire büszke lehet, ez alól én sem vagyok kivétel. És ha visszatekintünk, hogy volt 2010-ben a családok támogatása, és hogy van most, akkor van okunk arra, hogy kihúzzuk magunkat. Nyilván nemcsak nekem van erre okom, hanem az egész országnak, hiszen az ország dolgozott meg azért a lehetőségért, hogy többet tudjunk fordítani a családokra, de, ugye, bevezettük a családi adókedvezményt, aztán visszahoztuk a gyedet, a gyest, gyed extrát csináltunk, aztán visszahoztuk, illetve kitaláltuk és bevezettük a lakás- és otthonteremtési támogatást, a csokot. Most éppen néztem, a legutóbb az óvodák száma majd’ tízezerrel nőtt a férőhelyek száma, a bölcsődéké majd’ 12 ezerrel, és további óvodákat és bölcsődéket fogunk építeni. Soha ennyi gyerek nem kapott ingyen tankönyvet, és ingyen nem ehetett az iskolában. De mégis az a helyzet, hogy ez még mindig nem elég. És most a gazdaságot sikerül úgy látom egyelőre ezen az európai uniós átlagot meghaladó pályán tartani, tehát van értelme arról beszélni, hogy mit lehetne még ésszerűen tenni a gyerekek és a családok érdekében, és erről szól a konzultáció. Ahol nem részletkérdésekben, hanem irányok tekintetében várunk eligazítást a polgároktól és akkor, ha ez sikerül, akkor a következő időszakban jó néhány döntést a mostani konzultáció szellemében meg tudunk hozni. Én tudom, hogy mindenkinek sok dolga van, de arra kérem a magyarokat, különösképpen az asszonyokat, a nőket, hogy fél órát szánjanak az életükből erre a kérdőívre, és töltsék ki, mert segítik ezzel a munkánkat. És ha a munkánkat segítik, akkor a magyar családokat is segítik.
– A magyar gazdaság állapota megengedi azt, hogy kiemelten támogassa a magyar kormány a családokat. Éppen most az Európai Bizottság is módosította, felfelé módosította a magyar gazdaság idei és jövő évi előrelátását, bővülési előrelátásait, ugye a nemzetközi szervezetek után. Tehát, ők is optimisták e tekintetben. Na, most abban, hogy a gazdaság jól működik, és jól termel, nő a nemzeti jövedelem, abban szerepe van a kereskedelemnek. Ön most Helsinki előtt két napig Sanghajban volt egy világkiállításon.
– Ne is mondja, Sanghajból jöttem vissza Finnországba, igen.
– Csak annyit, hogy Magyarország mérete tulajdonképpen nem igazolja azt a kiemelt szerepet, amit kaptunk mi ott Sanghajban, mivel értük ezt el?
– Általában felértékelődést figyelhetünk meg Magyarország esetében. Ez két dolognak tudható be szerintem. Hogyha Ön most körülnéz Európában, akkor azt fogja látni, hogy egyre fogy a stabil háttérrel rendelkező kormányoknak száma. Svédországban már nem tudom, hány hónapja nincs kormány. A németek is tőlük szokatlan módon fél évig szenvedtek, míg fel tudták állítani a mostani kormányukat, amely körül ismét mindenfajta rezgések vannak. Ismerjük az olasz kormány felállásának körülményeit és nehézségeit. Spanyolországban végül is kisebbségi kormány van. Tehát jól látható, hogy a politikai stabilitás nagy érték. És Közép-Európában, azon belül is kiemelten Magyarországon, különösen, hogy a harmadik választás során is sikerült fenntartani a mostani kormányzat munkáját, mert az emberek bizalmat szavaztak nekünk, egy olyan kép rajzolódik ki Magyarországról, ami rendkívül komoly előnyt és felértékelődést ad; egy politikailag stabil, kiszámítható ország. Lehet tervezni, lehet tudni, hogy mi fog történni. A külföldi befektetők, a velünk kereskedő partnerek pontosak tudják, kikkel állnak szemben. Hiszen már lassan tíz éve ugyanazokkal az emberekkel állnak szemben. Személyi folytonosság is van, politikai folytonosság van, a miniszterelnök személye is változatlan. Ráadásul egész Közép-Európa felértékelődik, és Magyarország ennek a régiónak a része. Hiszen a lengyelek, a csehek, a szlovákok, mi, időnként a románok is kétszeresét mutatják növekedésüket tekintve, mint az Európai Unió átlaga. És van egy széles szakmai egyetértés egész Európában. Ezt a magyarok általában nem szokták elhinni, mert mi egy bizalmatlan nép vagyunk, de higgyék el, hogy van egy széles szakmai egyetértés arról, hogy a következő öt-tíz évben az európai gazdaság motorja, a növekedés forrása Közép-Európa lesz, ideértve Magyarországot is. Ezt a kínaiak világosan látják. Ezért kitaláltak egy olyan együttműködési formát, ennek a kigondolásában mi is benne voltunk, ez a forma Budapesten jött létre, 16+1-nek hívják, 16 közép-európai és balkáni ország és Kína együttműködését fedi le. Egyébként innen az Önnel való beszélgetést követően a nemzeti bankba megyek, mert a 16 ország plusz a kínai jegybankelnök találkozója történik majd meg, és ennek a konferenciáját kell megnyitnom. Jól mutatja, hogy az együttműködés most már olyan kényes, érzékeny területekre is kiterjed, mint a pénzügyek, jegybanki kérdések. Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy egy a világgazdaság átlagát meghaladó mértékben növekvő Kína, egy európai gazdaság átlagát meghaladó módon növekvő Közép-Európa hosszú távú együttműködése az, amit a szemünk előtt látunk, és ebben az összefüggésben kell értelmezni, hogy miért is adnak súlyt, tekintélyt és elismerést Magyarországnak egy nálunknál százszor nagyobb országban, mint amilyen Kína.
– Sokan hajtanak ám a kínai piacra. Mi hogyan tudunk sikeresek lenni ott?
– Hát van ott hely! Most már többedszer jártam ott. Az igazság, hogy minden országnak megvan a maga haditerve, nekünk is. Ugye, Magyarország tömegtermelésben a méreteinél fogva nem tud vezető szerepet játszani, de jók vagyunk bizonyos piaci területek minőségi termékeiben. Most is négy vagy öt szerződést írtak alá ott magyar cégek. Egy expo volt, egy nemzetközi kiállítás volt, ahol részt vettem. Volt magyar pavilon, voltak magyar cégek, találkoztam ezekkel a magyar nagy-, kis- és közepes vállalkozásokkal, akik éppen tárgyaltak a kínai partnereikkel, és, mondjuk, a tokaji bortól kezdve, amit mindannyian természetesnek veszünk, mondjuk, a libapehely paplanig, mindent eladunk ott, aminek jó minősége van. És a magyarok tehetségesek, ezek a vállalkozások néhány éve – egyébként kormányzati segítséggel is – belevágtak ebbe a kalandba, megtalálták a számításaikat, és egyre nagyobb, minden évben rekordot döntünk, valahol két, két és fél milliárd dollár között van most már az exportunk, amit Kínába viszünk. És az Európai Unió államain túl, tehát rajtuk kívül az első számú partnerünk már Kína, és ez minden évben 10-15-18 százalékos növekedést mutató kereskedelmet is magában foglal. Tehát van perspektíva ebben az együttműködésben. És miután a kínai gazdaság, bár mindig vannak hírek arról, amik talán inkább vágyálmok itt, Nyugaton, hogy majd meggyengül, én láttam őket, és nem úgy néznek ki, mint akik meggyengülésre készülnek. Ott van nagy piac, vannak nagy lehetőségek, csak nekünk kell beszélnünk kínaiul, erre rá kell állnunk a gondolkodásunkkal, képezni kell a szakembereinket, és tudunk boldogulni ott, ha nem is a tömegtermelésben, de a minőségi termékek piacán egyértelműen. És persze időnként vannak zavarok, azokat el kell hárítani, ez volt az utam egyik célja, mert a madárinfluenza miatt a jelentős kereskedelmi tételt jelentő szárnyas exportunkat leállították, befagyasztották, és azt kellett elérni, mivel megváltozott itthon a közegészségügyi helyzet, hogy ezt oldják fel. Ezt sikerült is elérni, úgyhogy ez sok százmillió dollárnyi magyar üzleti lehetőséget nyitott meg újra Kínában.
– A beszélgetés végén, van még itt egy probléma, a CEU ügye. Ugye, az egyetem váltig állítja, hogy ő megfelel a törvényi előírásoknak, ugyanakkor a rektorhelyettes meg elismeri, hogy tulajdonképpen nincs olyan képzésük, anyaintézményük Amerikában, mint amit előírna a magyar törvény, és csak oklevelet ad, de nem diplomát. Nem látunk tisztán ebben az ügyben.
– Nehéz is. A Soros-egyetem ügye régi ügye a magyar politikának, és mióta itt vannak Magyarországon, állandó hisztériakeltés van körülöttük. Egyébként az emberek is keveset tudnak a Soros-egyetemről. Ez nem nagy egyetem, magyar mértékkel mérve sem. Ez egy magánegyetem egyébként, 1.700 körüli hallgatószámmal, és azt hiszem, hogy a 80 százalékuk külföldi lehet. Egyértelmű törvények vannak Magyarországon, ezek mindenkire vonatkoznak, mindenkinek be kell tartani, és hiába keltenek politikai hisztériát egy-egy egyetem körül, nem vagyok hajlandó senkinek törvényenkívüliséget biztosítani. Úgyhogy a törvényeket be kell tartani. Azt pedig, hogy az egyetem elmenne Magyarországról, én a blöff kategóriába sorolom, a magyarországi működésüknek minden törvényi feltétele megvan, a törvények garantálják az ő működésüket, merek nagy tétekbe fogadni, hogy fogjuk még őket látni Budapesten.
– Mert ők azt mondják, hogy nem fognak engedélyt kapni, és ettől tartanak.
– Még egyszer mondom: a törvény tiszta beszéd.
– Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
