Nagy Katalin: Fél nyolc van. A Vasárnapi Újság stúdiójában Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok!
Brüsszelben töltött két napot a héten, és mielőtt elindult volna a NATO-csúcsra, úgy fogalmazott, hogy veszélyes javaslatok vannak a NATO asztalán. Minek köszönhető az, hogy aztán egyik javaslatot sem fogadták el?
Két napot és két éjszakát töltöttünk Brüsszelben. Éjszakába nyúlt a megbeszélés a miniszterelnökökkel. Kockázatos dolog azért ez, megmondom őszintén, mert nagy tétek forognak kockán, és azért hajnali kettőkor, háromkor még javában gyűrjük egymást, de nagyobb baj nélkül kerültünk ki ebből a megbeszélésből. A NATO egyszerűbb volt, ugyanis a NATO lemásolta szó szerint a magyar álláspontot. Tehát ott a főtitkár közölte, hogy a NATO nem küld katonákat Ukrajnába, a NATO nem szállít fegyvert Ukrajnába, és a NATO semmilyen formában nem akar része lenni ennek a konfliktusnak. Most azt azonban fontos tudni, hogy a NATO egy sajátos módon szerveződő biztonsági közösség, ugyanis a NATO-nak nincs saját hadserege, hanem az úgy van, hogy minden tagállam kontingenseket, tehát katonai erőket ajánl föl szükség esetén, ha azokat alkalmazni kell. Tehát olyan, hogy NATO-hadsereg nem állomásozik sehol, olyan van, hogy az amerikaiak adnak katonát, a magyarok adnak katonát, a törökök adnak katonát, és ezek közösen aztán NATO-irányítás alá kerülnek, de ez nem azonos a saját hadsereggel. Ebből az is következik, hogy ez annyit jelent, hogy a NATO nem szervez majd olyan hadsereget, amely be akarna menni Ukrajnába, és nem szervez olyan akciókat, amelynek a végén fegyvereket juttat be Ukrajnába, de nem tiltja meg egyetlen tagállamnak sem azt, hogyha akar, akkor ezt megteheti. Tehát ez azt jelenti, hogy minden nemzetállamnak a saját döntése, hogy küld-e katonát és küld-e fegyvert. És itt már az álláspontok azért különbözőek, mert van, aki szeretne küldeni, sőt küld is, és van, aki pedig, mint mi, mindenképpen ki akar maradni ebből a konfliktusból. És ezek eredményezik, ez a véleménykülönbség eredményezi azt a vitát, ami miatt mondtam, hogy veszélyes javaslatok is az asztalra kerülnek, de végül is a vita eredményeképpen úgy döntöttünk, hogy mindenki tegye, amit jónak lát, de a NATO mindannyiunk közös nevében nem fog ilyen akciókat végrehajtani.
A lengyel békemisszióval vagy a lengyel javaslatban megfogalmazott békemisszióval mi a gond?
Hát, hogy nincs béke. Tehát, ugye, békefenntartó erőt akkor lehet küldeni valahova, ha legalább tűzszünet van, tehát éppen nem lőnek egymásra a felek, akkor van mit fenntartani. A tűzszünet, vagyis a harcnélküliség állapotát lehet fenntartani. De most ott lőnek egymásra, tehát ezért oda legfeljebb béketeremtő erőket lehetne küldeni. Ha béketeremtő erőt küldesz valahova, az azt jelenti, hogy részt veszel a harcokban. Ezt senki sem akarja.
A légtérzár kérdése is egyértelműen eldőlt?
A légtérzár egy intelligens kifejezés. Azt a benyomást kelti, minthogyha a levegő vagy a légtér olyan lenne, mint a hálószobánk, hogy elfordítjuk a kulcsot, és akkor be van zárva. De ez nem így van, mert a légtér egy olyan hely, ahol az egymással szemben álló felek harci eszközöket juttatnak el, tehát légi háborút folytatnak egymással szemben. Ha valaki légtérzárat rendel el, azzal azt vállalja, hogy minden a harcoló felek által felbocsátott légi járművet a földre fog kényszeríteni, vagyis leginkább lelövi. És ha valaki lelövi valamelyik harcoló félnek a légi eszközeit, azzal már benne is találta magát a háborúban, tehát valójában itt egy légi háborúról beszélünk, tehát aki légtérzárat akar, azt mondja, hogy vállaljunk légi háborút az ukrán–orosz háborúban. Ez szerintem egy tragikus döntés lenne.
Az európai uniós csúcson nehezebb volt a tárgyalás – Ön így fogalmazott. Végül is milyen arányban szavazták azt le, hogy kiterjesszék a szankciókat az energiaszektorra is?
Az ilyen típusú kérdésekben egyhangúság kell. Sokszor lehet arról hallani, hogy Oroszországgal szemben az Európai Unió szankciós listákat fogadott el, talán már négyet is. De szankciós listát csak úgy lehet elfogadni, hogyha annak a tartalmában mindenki egyetért. Tehát ilyenkor javaslatok hangzanak el, és ha valamelyik tagállam azt mondja, hogy ez a szankció neki sok, vagy az ő érdekeivel nem egyeztethető össze, akkor azt lehúzzák. Mi is szoktuk ezt csinálni. Vannak olyan javaslatok, amelyek ellentétesek Magyarország érdekeivel, és akkor azokat lehúzzuk. Például ilyen a gáz- és az olajimport kérdése. De ez nem jelenti azt, hogy mindig nekünk kell megszólalnunk, mert többen is vagyunk a mi cipőnkben. Például a németek vagy az osztrákok szinte teljesen azonos helyzetben vannak, mint mi. Talán egy kicsit jobban. Ők is úgy vannak, hogyha nem jön orosz gáz meg orosz olaj, akkor megáll a német vagy az osztrák gazdaság. Tehát nem arról van szó, amit az ukránok mondanak, hogy igazán vállalhatná Magyarország, hogy a gáz vagy az olaj ára két-három forinttal több lesz, és akkor nem Oroszországból, hanem máshonnan szerezzük be; nem így áll a helyzet, hanem úgy, hogy vagy van gáz, vagy nincs, mert ezek csövön érkeznek Magyarországra, Németországba és Ausztriába is leginkább, és azon a csövön vagy jön gáz és olaj, vagy nem. Tehát olyan nincs, hogy kicsit drágábban jön. Tehát Magyarország számára nem az a kérdés, hogy hajlandó-e valamivel több pénzt fizetni az energiáért, és ezzel segíteni Ukrajnát, mert akkor erre készen állnánk, hanem arról van szó, hogy jön-e egyáltalán. Mondjuk, Magyarország esetében az összes Magyarországon felhasznált kőolaj több mint 60 százaléka csak Oroszországból szerezhető be. A kőolaj azért fontos, mert túl azon, hogy abból vegyipari termékeket állítunk elő, abból lesz az üzemanyag. Magyarország finomítói erre a típusú olajra vannak kifejlesztve. Ha át akarunk állni valami másfajta olajra, és azt valamilyen eszközzel be tudnánk hozni, amiről még senki nem mondta meg, hogy kéne azt megoldani, akkor is át kell építeni a magyarországi finomítókat, amely több évet igénylő munka lenne. Tehát amit az ukránok kérnek tőlünk, az azt jelenti, hogy Magyarországon a fölhasznált olaj 61 százaléka eltűnik, az pedig azt jelenti, hogy nincs üzemanyag Magyarországon. Ugyanez van a gázzal. Tehát ha nincs gáz, az azt jelenti, hogy az összes magyar gázfelhasználás 85 százaléka eltűnik, ugyanis ennyi jön Oroszországból. Tehát számunkra nem az a kérdés, hogy kicsit drágább, vagy nem, hanem hogy megáll-e a gazdaság. És ha nincs olaj, és nincsen gáz, akkor a magyar gazdaság lelassul, és néhány napon belül megáll. Az pedig azt jelenti, hogy gyárakat kell bezárni. Az azt jelenti, hogy elkezd nőni a munkanélküliség – nem kicsit, hanem nagyon. Akkor tömeges munkanélküliség lesz Magyarországon. Tehát amit az ukránok kérnek, az nem más, mint hogy teljes egészében állítsuk le a magyar gazdaságot, veszítsünk el megint éveket a fejlődésünkből, és essen vissza a magyar gazdaság teljesítményének a színvonala oda, ahol nyolc-tíz, vagy ki tudja, hány évvel ezelőtt jártunk. Tehát az ő kérésük nem egy egyszerű gesztus, egy kicsi ár, hanem gyakorlatilag a magyar gazdaság teljes leállítása. És én mindent megteszek, hogy segítsük az ukránokat, mert hiszen megtámadták őket, bajba jutottak. Spongyát azokra a vitákra, hogy’ bántak a kisebbségeikkel, ez most egy ilyen, drámai helyzetben másodlagos, nem felejtjük el, de másodlagos. Mindent megteszünk, amit megtehetünk, de azt nem kérhetik tőlünk, hogy tegyük tönkre magunkat az ő kedvükért.
Történt egy furcsa eset az európai uniós csúcson. Zelenszkij elnök bejelentkezett online, ahogy szokott, és személy szerint megszólította Önt, és számon kérte, hogy mi miért nem adunk és miért nem küldünk fegyvereket.
Az igazság az, hogy mindenkit. Tehát az történt – csak hát a magyar média érthetően és helyesen a magyar ügyekre összpontosít –, de mindenkit, aki nem ért vele egyet, mind megszólította.
De név szerint?
Igen, igen, például a német kancellárt is, fölidézte a németek történelmi helytállását a különböző háborúkban, elég éles hangon, tehát mindenkit megtámadott, akiről úgy gondolta, hogy nem elég elkötelezett az ukrán ügy mellett.
Jó, akkor is, én megnéztem ezt a felvételt, és miután kommunikációval foglalkozom elég régóta, az látszott, hogy így kamerába nézni, ahogy Zelenszkij nézett, csak egy professzionális színész tud.
Ő az.
Az, az, igen, csak azt mondom, hogy nem érezte éppen ezért úgy, hogy egy megrendezett jelenetben ül?
Egyfolytában ezt érzem. Az európai politika nagy része megrendezett jelenetekből áll, ebben nincs semmi rendkívüli, ettől még komolyan kell venni az ilyesmit. Én jogász vagyok, tehát én onnan jövök, én azzal a tudással élek, amit a jog világában gyűjtöttem össze, aki színész, az meg azzal a tudással él, és abból dolgozik, amit színészként gyűjtött össze. Ebben sem látok semmi rendkívülit. Sőt, abban sem látok rendkívülit, hogy ilyen élesen beszél az elnök, talán szokatlan, na de a háborúnál szokatlanabb dolog nincs. Tehát én nem tartom az elnök viselkedését indokolatlannak. És azt is értem, amit ő mond, mert az ő álláspontja egyszerű. „Ukrajna háborúban áll. Hozzátok jelentkeztünk NATO-tagnak. Hozzátok jelentkeztünk európai uniós tagnak, most miért nem segítetek? Miért nem jöttök ide? Miért nem harcoltok velünk? Miért nincs itt egy magyar katona sem vagy egy amerikai vagy egy lengyel? Miért hagyjátok, hogy a nyilvánvaló erőfölényét kihasználva Oroszország legyőzzön bennünket?” Az ukrán érdek az, hogy minél több országot belevonjon ebbe a háborúba. Ezt lehet kifogásolni, de mindenképpen meg kell érteni.
Jó, de egy mondat nem hiányzott Zelenszkij úrtól, például az a félmillió menekült, akit befogadtunk?
De, de, természetesen, de ilyen drámai helyzetekben az árnyaltság hiánya talán elnézhető. De ilyenkor a legfontosabb az, hogy mi világossá tegyük az ő számára, hogy mi nem akarunk részt venni ebben a háborúban, és ugyan megteszünk mindent, amit megtehetünk, de a mi erkölcsi felelősségünk nem Ukrajnáért áll fenn. A mi erkölcsi felelősségünk a saját népünkért áll fenn. Én nem Ukrajna népével kell, hogy elszámoljak az Úr színe előtt, hanem a magyarokéval. Tehát nekem azt kell néznem, hogy mi a magyarok érdeke, mit kell tenni a magyaroknak. És persze a magyarok a bajbajutottaknak mindig segítenek, különösen, ha azok a szomszédban élnek. Itt vannak például az ukránok. Népességarányosan a legtöbb menekült Magyarországra érkezett Ukrajnából. Az abszolút számokat tekintve persze Lengyelországba, de népességarányosan több mint 5 százaléka a magyar népességnek, aki menekültként Magyarországra jött, és mindenkit elláttunk. Most én megértem, hogy amikor az ember az életéért harcol, akkor nem az jut eszébe, hogy ezért köszönetet mondjon, ezt is értem. Ezt én megértem, de a legfontosabb, hogy mi nem az ukrán elnökkel vitatkozunk, mert ő azt teszi, amit az ő helyzetében logikusan tennie kell. A vita arról szól Magyarországon – és ez a baloldal és a kormány között áll fönn –, hogy kinek a szempontja szerint kell itt eljárni: az ukránok kérésének kell eleget tenni, vagy meg kell néznünk, hogy hogyan tudunk úgy segíteni az ukránoknak, hogy közben ne romboljuk le a magyar érdekeket. Például ne vonódjunk be a háborúba, ne haljon meg egyetlen magyar ember se ebben a háborúban, ne tegyük tönkre a gazdaságunkat, de persze segítsük az ukránokat. Az az alternatíva, amit itt Gyurcsány Ferenctől vagy talán valamelyik másik, baloldali főnöktől hallottam, hogy csak két lehetőség van, hogy vagy erkölcsileg pocskondiázzuk magunkat, vagy pedig föláldozzuk az érdekeinket az ukrán érdekek oltárán, és azt tesszük, amit az ukrán elnök mond.
Igen. „Vagy meghalsz” – így fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
Igen, de hát micsoda gondolkodás ez? Azért mi egy felnőtt, érett nép vagyunk, van egy több mint ezeréves történelmünk. Tudjuk, hogy kik vagyunk mi, tudjuk, kik az oroszok, kik az ukránok, meg tudjuk határozni a helyünket a világban a saját érdekeinkből kiindulva is, nekünk nem másokhoz kell viszonyítani a pozíciónkat. Ha az a kérdés, hogy mi kinek az oldalán állunk, akkor ezeregyszáz éve mi a magyarok oldalán állunk, mert mi egy közös nemzet vagyunk. Az a gondolkodásmód, amely erkölcsileg le akarja minősíteni a magyar álláspontot, téves és káros álláspont. A magyarok erkölcsileg helyes álláspontot képviselnek. Mindent megadunk az ukránoknak, amit lehet, talán még erőnkön felül is, de semmilyen igényüket nem elégítjük ki, amely egyébként tönkretenné a mi nemzeti közösségünket, akár biológiai értelemben, mármint hogy meghalnak a fiaink valaki másnak a háborújában, vagy tönkretenné Magyarország gazdaságát. Ezt nem tudjuk vállalni, de ezt nem is kérheti tőlünk senki. Bennünket senki nem kérdezett meg, velünk senki nem konzultált, mi nem vettünk részt abban a döntésben, aminek az eredményeképpen előállt a háborús helyzet ukrán és orosz oldalon. Ezért a mi viszonyunk ehhez a szituációhoz vagy ehhez a konfliktushoz világos és egyértelmű és nem egyedülálló. Azért több más ország is hasonló álláspontot foglal el, tehát nem vagyunk egyedül.
Nemcsak Zelenszkij elnök, de más európai uniós vezető, akár még olyan is, akivel a V4-ekben össze szoktunk tartani, úgy fogalmaz, hogy nem érti, hogy miért fontosabb nekünk az olcsó olaj, mint az ukrán élet, ilyen élesen fogalmaznak. Az embernek az jut az eszébe, hogy vajon miért nem kérik számon Németországon, Franciaországon vagy Olaszországon azt, hogy 2015 és 2020 között fegyvert szállítottak Oroszországnak akkor, amikor azt európai uniós szankciók tiltották. Ezer ilyen fegyverszállítási engedélyt adtak ki ez alatt az öt év alatt. Az nem számít Putyin-barátságnak? Csak az az állítólagos Putyin-barátság, hogyha Magyarország nem akar belekeveredni ebbe a háborúba?
Én nem nagyon foglalkozom mások ügyeivel, mert tudnék még említeni hasonló eseteket bőven, például a 2014 utáni, oroszokkal szemben bevezetett gazdasági embargó következtében van, aki kifejezetten nyert rajta, és van, aki vesztett. Mi például vesztettünk rajta, mások meg nyertek. Én is tudok hozni még számos ilyen példát, de ez nem érdekes, mert nekünk azt kell világossá tenni, hogy mi vagyunk a magyarok. Ezért mi mindig magyarbarát politikát folytatunk. Az ellenfeleink persze próbálnak kimozgatni bennünket, a nemzeti pozícióink föladására rávenni bennünket azzal, hogy negatívan minősítik a mi pozíciónkat, de a magyar politika nem ukránbarát, meg nem oroszbarát, hanem az magyarbarát politika. Nemzeti alapon állunk. A nagyhatalmak abban érdekeltek, hogy ne nemzeti alapon álljanak a velük együttműködő országok, hanem inkább birodalmi vagy nemzetek fölötti alapon álljanak, adják föl a saját nemzeti érdekeiket, és engedjenek a nagyok nyomásának. Nem olyan bonyolult képlet ez, ismerjük, ez sem ma kezdődött, több száz éves történelmünk van, láttunk már ilyet, tudjuk, hogy kell képviselni a magyar érdekeket. A lényeg a nyugalom, mert látja, hogy itt azért morális természetű zsarolási helyzetek is vannak – lásd az ukrán elnök is ezt az eszközt használja –, amit – még egyszer aláhúzom, hogy – én megértek. Csak a nyugalmat is megtartom, ezt hívom stratégiai nyugalomnak, amikor csapkodnak a villámok, mindenki ideges, és érthető módon nagyon nehéz helyzetben lévő államok vezetői beszélnek, akkor nagyon fontos, hogy megőrizzük a higgadtságunkat, a körültekintésünket, a nyugalmunkat. A veszélyek korába léptünk, veszélyes időket élünk, ilyenkor a nyugalom, a higgadtság értéke megnő.
Akkor ezeket az úgymond beszólásokat írjuk a kampány számlájára? Mindenki nyilván tisztában van azzal, hogy egy hét múlva Magyarországon választások lesznek, és úgy gondolják, hogy miért ne fricskázzák meg egy kicsit Magyarországot vagy éppen a magyar kormányt. Vagy pedig arról van szó, hogy mindenki érzékeli, hogy egy geopolitikai változás előtt állunk? Hatalmi érdekek változnak meg, és a csoportosulások összeállítása is lehet, hogy meg fog változni, és mindenki próbál helyezkedni ebben a helyzetben?
Ebben sok igazság van. Ahogy Deák Ferenc mondta, időnként a mellényt újra kell gombolni, és most az európai mellény újragombolásának időszakában vagyunk. Tehát a háború megváltoztatta az európai biztonsági helyzetet, és megváltoztatta az európai gazdasági helyzetet is. Most mindent újra kell számolni. Ezért például az európai uniós csúcson, merthogy innen indult a beszélgetésünk, a háború kérdése mellett a másik nagy és fontos ügy az energia kérdése volt, amely persze összefügg a háborúval, de a háború előtt is már az egekben járt az energia ára Európában. Kérdés tehát, hogy jó energiapolitikát folytat-e ma Brüsszel, a brüsszeli bürokraták, vagy azon valamilyen korrekciót érdemes végrehajtani. Ez elvitte egy egész napját egyébként a 27 miniszterelnöknek, mert teljesen különböző javaslatok kerültek az asztalra, és egészen különbözőek a megközelítések. De visszatérve a magyar helyzetre: itt azért a kampányt sem lehet kikapcsolni, mindenki tudja, hogy Magyarországon választások lesznek. Magyarországnak a nemzetközi térben világos, sajátos hangja van, nemcsak választás lesz, hanem népszavazás is. Ebben az egész nyugati genderőrületben Magyarország a nyugalom szigete. Ugye, mi nem csatlakozunk ehhez az őrülethez, mi továbbra is a hagyományos családi megközelítést alkalmazzuk. Az anya nő például, az apa férfi, a gyerekeinket hagyják békén. Mindenki érzi, hogy itt olyan dolgok dőlnek majd el Magyarországon, amelyeknek lesz európai következménye és európai jelentősége. Ugyanakkor a háború ráborult az egész magyar kampányra. Most már nemcsak az a kérdés, hogy visszamenjünk-e a kudarcos múltba, hogy akkor a tizenharmadik havi nyugdíjat mi megtartjuk, az ellenfél meg talán megint elvenné, a családtámogatási rendszert mi fejleszteni akarjuk, ők eltörölték, nyilván megint ezt tennék, nem szavazták meg a parlamentben sem ezeket a döntéseket. Tehát van az a tét, hogy visszamenjünk-e, mondjuk úgy, hogy a Gyurcsány-korszakba, vagy menjünk tovább előre. Erre mondjuk mi, hogy Magyarországnak előre kell mennie, és nem hátra, de ezen túl most már a béke meg a biztonság kérdése is bekerült a választás tétjei közé, és a mi üzenetünk világos, hogy csak a Fidesz tud békét teremteni Magyarországon, csak mi tudjuk garantálni a magyar emberek biztonságát, és így egy nemzetközi dimenzióval gazdagabb lett a választási kampányunk, ezért izgalmasabb is. Van, aki ezt rosszul éli meg, van, aki úgy gondolja, hogy egy csendesebb kampány jobb lenne, van, aki pedig úgy gondolja, hogy itt a lehetőség arra, hogy végre komolyan, őszintén és mélyen beszéljünk nagyon fontos kérdésekről. Én az utóbbiak közé tartozom, tehát én nem csillapítani akarom a kampányt, hanem próbálok bevonni minél több embert, mozgósítani, beszélni velük, elérni őket, kezet fogni velük, beszélni őszintén és komolyan ezekről a nehéz kérdésekről, mégiscsak eldöntjük majd jövő vasárnap Magyarország sorsát legalább négy évre.
Még visszatérve a magas energiaárakra, amelyekről most már a belga miniszterelnök is úgy beszél, hogy egyszerűen óriási terhet, szinte elviselhetetlen terhet tesz az állampolgárokra. Hollandiából hallottuk azt a hírt, hogy négyszeresére nőtt a gáz ára. De fölmerült-e vajon az élelmiszerhiány, ami lehet, hogy a háború következtében bekövetkezik? Most egy G7-es csúcs is volt, ahol megfogalmazták azt, hogy jó lenne, hogyha az orosz áruk exportjára nem vonatkoznának a szankciók, mert abból megint nagyon nagy baj lesz. Sőt, még észrevették azt is, hogy Magyarország kormánya azt mondta, hogy ne vigyenek ki gabonát Magyarországról, legyen elég itthon.
Beszéljünk először az élelmiszerárról és utána az energiáról, bár a kettő összefügg egymással. Valóban megkongatták a vészharangot, a francia elnök vezette ezt, és szokatlanul éles és durva hangon beszéltek arról, hogy élelmiszerhiány léphet fel a világ több pontján, még Európában is. Persze a legnagyobb baj most még nem itt körvonalazódik, hanem inkább az afrikai térségekben. Ukrajna és Oroszország együtt, mind a ketten nagy gabonaexportőrök, a világ gabonakereskedelmének tekintélyes részét adják ki, és leginkább olyan helyekre szállítanak, ahol nem terem meg a gabona, vagy nem terem elég – ez az afrikai térség. És régen volt, de a képzettebb rádióhallgatók biztosan emlékeznek rá, hogy az arab tavasz sem emberjogi mozgalomként indult. Az arab tavasz egy éhséglázadás volt, mert élelmiszerhiány lépett föl, és ezért az ottani politikai rezsimek megbillentek, és ezekből aztán felszabadítási meg szabadságharcos mozgalmak nőttek ki, és jutottak oda, ahova jutottak, ez egy másik beszélgetés lehetne. De a lényeg az, hogy a búza, tehát a gabona hiánya nemcsak országokat, hanem egész nagy térségeket, sőt kontinenseket is képes destabilizálni. És miután az orosz–ukrán háború miatt azok a készletek kiesnek vagy kieshetnek, ezért baj lehet olyan helyeken, ahonnan egyébként milliószám szoktak érkezni migránsok Európába. Tehát az egész lehetséges élelmiszerhiány összefüggésben van a migráció problémájával is, hiszen az arab tavasz volt a nagy migrációs hullám egyik elindítója, amitől mindannyian szenvedünk, és annak az oka pedig egy gabonahiány volt. Ráadásul Európa is beléphet ebbe a helyzetbe, sőt Magyarország is, és észnél kell lennünk. Mi úgy számolunk, hogy Magyarország a mostani technológiai színvonalán olyan 17 millió ember élelmiszerrel történő ellátására képes, és mi az ország határain belül csak 10 milliónyian vagyunk, tehát nekünk van feleslegünk. Ha jobban csinálnánk a dolgunkat, és szeretnénk egyre jobban csinálni, akkor ez akár 20 milliót is elérhet. Tehát olyan 10 millió emberre elegendő élelmiszert tudunk mi másoknak felajánlani. De hogyha az árak elszaladnak, és fölmegy az élelmiszer ára, akkor hirtelen megjelennek majd olyan vevők, akik olyan magas árakat ajánlhatnak a magyar termékekért, amivel egész egyszerűen kiszippantják az élelmiszerkészletet Magyarországról, és a végén még itt maradunk mi, akik fölösleget tudunk előállítani: élelmiszer nélkül. Ezért kellett bevezetni azt a vitatott döntést, az uniónak ez nem is tetszik, amely azt mondja, hogyha gabonát viszel ki Magyarországról, mielőtt megtennéd, azt előzetesen be kell jelentened, és hogyha az ország ellátásbiztonsága megköveteli, akkor a magyar államnak elővásárlási joga van. Tehát mi nem veszünk el senkitől semmit, nem vagyunk kommunisták, de megvédjük a nemzeti érdeket, és hogyha egy adott szerződésben szereplő gabonamennyiségre szüksége van Magyarországnak, akkor belépünk, és azon az áron meg fogjuk vásárolni. Ez ellentétes a ma fönnálló európai uniós szabályokkal, vagy legalábbis súrolja – talán inkább kívülről – ezeket a szabályokat a magyar rendelkezés, ezért vita van róla, de én abban hiszek, hogy előbb-utóbb megváltoztatjuk a fönnálló szabályokat, mert minden országnak szüksége lesz arra, hogy a saját embereinek, a saját polgárainak az élelmiszerbiztonságát garantálja. Most ami az energiát illeti. Ugye, az energia ára a háború előtt kezdett növekedni. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy a háború miatt nő az energia ára, az csak rátett még egy lapáttal. Valójában az energia ára azért nő Európában, mert az Európai Unió emeli az árakat. Ezt nem a piac emeli, az unió maga, és ez egy program. Az Európai Bizottság azt mondja, hogy úgy kell megvédeni a klímát, hogy rá kell szorítani az embereket arra, hogy minél kevesebb energiát fogyasszanak, és ezért előre bejelentett módon, minden évben, központilag emelik az energia árát. Ezt egy bonyolult mechanizmussal érik el, ezt kvótának nevezik, ezt most nem magyarázom el, ha megengedi, de a lényeg, hogy egy ilyen speciális adót vetnek ki az energiára, és akkor elérik, hogy habár egyébként piaci alapon, mondjuk, a szénből előállított energia vagy az olajból előállított áram vagy a gáz egyébként sima üzleti alapon nyereséges lenne, tehát még lehetne is csökkenteni az árakat, de az unió által rátett speciális kvótaadó miatt valójában egyre drágább lesz, és nem is éri meg, ezért majd ki fogják kapcsolni ezeket az erőműveket, majd inkább zöldenergiát fogunk használni, mert azt nem bünteti az unió, és így bekövetkezik egy változás. Most én vitatom eleve, hogy ez egy jól megtervezett folyamat-e, de legalább filozófiailag lehet azt mondani, hogy elindulhatunk ebbe az irányba. Azonban miután a háború rátett még egy lapáttal, szerintem most ezt a politikát nem szabad folytatni. Tehát föl kell függesztenünk a mesterséges brüsszeli áremelések politikáját, és azt kell mondani, amíg a háborús hatások el nem múlnak, addig nem tehetjük ki a családjainkat annak, hogy három-négyszeresére növeljük mesterségesen az energia árát, akkor most állítsuk le ezt a folyamatot, függesszük föl, ne emelje Brüsszel az energia árát, és akkor hirtelen kifizethető, vagy legalábbis elbírhatóbb lesz az energia ára. Ez a mi javaslatunk. Na most ettől epét hánynak Brüsszelben, tehát az a helyzet, hogy egyelőre ezt csak nagyon szerényen, óvatosan, szőrmentén tudom fölvetni, de én meg vagyok arról győződve, hogy eltelik egy-két hónap, és nem lesz más választása az európai, a brüsszeli bürokratáknak, mint belássák, hogy a mesterséges áremelésnek a politikáját abba kell hagyni. Ráadásul, amikor az inflációról beszélünk, ami most már Németországban is a legaggasztóbb, kezd egyre elviselhetetlenebb méreteket ölteni, a Baltikumban pedig már 12-13-14 százalékon van, itt, Magyarországon is harcolunk mi, hogy lejjebb tudjuk szorítani, vagy az emelkedését legalább korlátok közé tudjuk szorítani, szóval ennek az áremelkedésnek az okai között legalább 50 százalékos súllyal az energiaáremelés található. Tehát ha a brüsszeli bürokraták nem emelnék az energia árát mesterségesen, azzal egy eszközt találnánk arra, hogy az infláció, a pénzromlás ütemét, az áremelkedések ütemét fékezni tudjuk.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.