Gönczi Gábor: A stúdióban itt van velünk Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor. Jó estét! Köszönjük, hogy eljött hozzánk!
Jó estét kívánok!
Pár óra múlva indul a választás, Miniszterelnök úr. Ön azt mondta, hogy a tét háború vagy béke. Miért mondta ezt?
Nem így kezdődött. A kampány eleje arról szólt, hogy visszamenjünk-e a bukott múltba, vagy folytassuk azt, amit az elmúlt négy évben is tettünk, illetve most már tizenkét éve építünk. Előre vagy hátra, ez volt a kérdés, de beesett a háború. Ez egy komoly háború itt, a szomszédunkban, könnyű belecsúszni, könnyű belesodródni. Vannak Európában olyan országok, amelyek részt akarnak venni ebben a háborúban, direkt vagy indirekt formában, a magyar érdek pedig az, hogy ebből kimaradjunk. Tehát az a kérdés, hogy a következő kormány távol tartja-e magát a háborútól, vagy kockáztatja Magyarország biztonságát.
És a baloldal Ön szerint ezt kockáztatja, kockára teszi?
Azt tudjuk, hogy a baloldal megegyezett lényegében az ukránokkal, amiért én nem az ukránokat hibáztatom, mert hiszen ők egy hatalmas, nagy ellenféllel harcolnak, az esélyeik nem is néznek ki jól, és ők azt gondolják, hogy akkor van több esélyük, ha minél több országot minél erőteljesebben be tudnak vonni ebbe a konfliktusba. Ez az ukrán érdek. De a magyar érdek nem ez. Magyarországnak ettől távol kell maradnia, azzal, hogyha szétlövik Magyarországot, vagy fegyverszállítmányokat küldünk, és azokat lövik szét Kárpátalján, azzal nem segítettünk senkinek, ha pedig szankciókat vetünk ki az energiára, és ezzel tönkretesszük a magyar gazdaságot, azzal sem segítettünk az ukránoknak. Tehát nekünk nem az ukránok háborúját kell vívni, hanem a magyarok álláspontját kell okosan kialakítani és szilárdan képviselni. Ha a baloldal nyer, bele fogunk sodródni a háborúba.
Pedig érdekes, hogy ők is Magyarországon vannak egyébként, és mégis, ugye, a háttéralkukat ismerve, ugye, úgy tudjuk, hogy már meg is állapodtak talán, tehát itt voltak tárgyalások, Zelenszkij…
Igen, de annyit a mentségükre föl kell hoznom, mármint a baloldal – bár nem az én dolgom, de annyit föl tudok hozni a baloldal mentségére, hogy – nincsen egyedül ezzel. Tehát Európán és a NATO-n belül is van egy vita arról, hogy mi az okos magatartás. És vannak olyan országok, amelyek szó szerint azt mondják, amit a magyar baloldal miniszterelnök-jelöltje, hogy Ukrajna a mi háborúnkat vívja, segítsünk hát nekik, mintha mi magunk állnánk háborúban. De ez egy tévedés: ez nem a mi háborúnk, itt mindent el lehet veszíteni, de semmit nem tudunk rajta nyerni. Mi azon országok csoportjába tartozunk, akik azt mondják, hogy a NATO-nak is meg a tagállamoknak is inkább ki kellene maradniuk ebből a háborúból.
A baloldal vezetője szerint a kőolaj- és a földgázszállításokat is le kellene állítani, sőt a Paks 2-t is le kellene állítani. Erről mi a véleménye?
Paks 2 az egy egyszerűbb eset. Semmi okunk, hogy leállítsuk, hiszen ha azt akarjuk, hogy Magyarországon tiszta energiával működtessük a gazdaságot és a háztartásokat, akkor szükségünk van nukleáris energiára. A magyar atomerőmű, amely létezik, Pakson van, nem akarunk máshol az országban atomerőművet építeni, tehát Pakson kell az új telephelyet is létrehozni, annak meg orosz technológiája van lassan negyven éve, nem lehet két technológiát biztonsági kockázat nélkül egymás mellett működtetni, tehát szerintem a Paks-ügy az egyszerűbb. A gáz meg az olaj az nehezebb eset. Ugye, a magyar összes gázfelhasználás 85 százaléka Oroszországból érkezik, és az olajnak is több mint 60 százaléka, ráadásul csövön. Tehát nekünk nincsen tengerünk, nem a mi döntésünk volt, hogy ne legyen, nem tudunk tankerhajókkal energiát szállítani, olajat, gázt szállítani Magyarország területére, csak csövön, és ha csövön jön energia, gáz és olaj, akkor van, ha nem jön, akkor nincs. Aki tehát le akarja állítani a gázszállításokat meg az olajszállításokat, valójában megbénítja, egy pillanat alatt romba dönti a magyar gazdaságot. Nem arról van szó, hogy vegyünk föl még egy pulóvert otthon este, és akkor segítünk az ukránoknak, ha lejjebb tekerjük a fűtést.
Ahogy Európából is hallottuk.
Persze, de ők ott, bent, a békés belső Európában, ahol már jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak, meg miket beszéljenek, azt én megértem. De mi, akik itt élünk, a keleti peremen, frontország vagyunk, vagy könnyen azzá válhatunk, itt mások a realitások, tehát itt az ilyen bohókás ötletek, hogy egy kicsit föladunk a kényelmünkből, és akkor majd a világ megjavul…
Vagy egy picit többet fizetünk érte…
…igen, szóval ez itt nem működik. A tét az, hogy a magyar gazdaság talpon marad-e, vagy sem. Ha kiterjesztik a szankciókat a gázra meg az olajra, akkor a tartalékainkat kell fölhasználnunk, azoknak néhány hét alatt a végére fogunk érni, és utána megáll a gazdaság. Ez azt jelenti, hogy üzemeket kell bezárni, tehát nagyon sok ember elveszítené a munkáját. Én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez ne következzen be, be is jelentettük, hogy ez vörös vonal Magyarország számára. Mi támogatjuk az európai egységet, az Oroszországgal szembeni szankciókat is, habár nem értünk vele egyet, de elfogadjuk, nem vétózzuk meg, de van egy vörös vonal, amin nem léphetünk át, és ez a magyar gazdaság alapvető érdeke.
Egyébként Zelenszkij is, ugye, azt üzente nekünk, hogy mi nem segítünk eleget, ami elég rosszul eshetett, hiszen rengeteget segítünk.
Lakosságarányosan mi segítjük a legtöbbet. Ugyan Lengyelországba többen érkeztek menekültek Ukrajnából, mint Magyarországra, de az egy majd 40 milliós ország. Népességarányosan a legtöbb emberen mi segítettünk. Beengedjük őket, enni adunk, inni adunk, szállást adunk, a közlekedést biztosítjuk a számukra, ha tovább akarnak menni, akik itt maradnak, azoknak a gyerekei ingyen vannak a bölcsődében, az óvodában, ingyen lesznek az iskolában is, megszervezzük nekik, hogy dolgozhassanak. Tehát a magyarok nagyon becsületesen és szívből segítenek az ukránoknak akkor is egyébként, ha nem felejtették el, hogy egyébként a békeidőkben az ukránok rosszul bántak a magyarokkal. Erre mindenki emlékszik, de a magyar egy intelligens nép, és pontosan tudja, hogy nem most kell előhozakodni ezekkel a régi ügyekkel, majd elrendezzük a jövőben, most bajba jutottak az ukránok, az életükért futnak, ilyenkor rendes ember segít nekik.
Amikor kitört a háború, akkor az én generációmba beköltözött a halálfélelem. Érdekes, a koronavírus-járvány alatt talán nem is volt ekkora halálfélelem. Ilyenkor az ország vezetőjének azért nagyon komoly kompetenciákkal kell rendelkezni, és nagyon higgadtnak kell lenni.
A félelem ma nem indokolatlan, különösen az idősek esetében, akik láttak már ilyet. Ugye, mi, fiatalabbak nem láttunk Magyarország területén háborút, de az idősebbek láttak. És ők pontosan tudják, hogy könnyű egy háborút megnyitni, könnyű egy háborúba akár lelkesen is belelépni, de nagyon nehéz kijönni belőle. Tehát ha az ember elkezd egy háborút, nem tudja, hogy hol a vége. Ennek az ukrán–orosz háborúnak is ez a fenesége, hogy elkezdték ott valahol, keleten, de már a bombák Kijev környékén vannak, de már Lemberg környékén is hullanak rakéták, és az egész frontvonal közeledik, halad nyugat felé, és közeledik a Kárpátokhoz. Tehát nem tudom, hogy pontosan mit gondoltak a vezetők, amikor ezt a háborút megindították, de azt pontosan tudom, hogy akármit is gondoltak, a háborúnak sosem az a vége, mint amit az elindítók az elején szoktak gondolni. Tehát ez egy veszélyes helyzet, és ilyenkor meg kell őrizni a nyugalmunkat. Kicsit furcsa szó, de nem véletlenül kezdtem használni rögtön a háború elején a stratégiai nyugalom kifejezést, ami arról szól, hogy higgadtság, nyugodtság, tapasztalat, átgondoltság, tervszerűség. Tehát nem szabad lelkesedésből vagy indulatból vagy akár a szívünk által vezettetve olyan lépéseket tenni, amiket aztán később meg fogunk bánni.
Komoly válságok vannak mögöttünk, benne is vagyunk egyben, előttünk is van, de 2010 előtt is láttunk válságokat, abba majdnem csődbe ment az ország, sőt csődközeli állapotban vették át Önök az irányítást. Mit csináltak ennyire másképpen? Mi volt az az egészen más filozófia, amivel egy válságnak neki lehetett menni, és, mondjuk, tavaly 7 százalékos növekedést lehetett elérni? Rekordot döntöttek a beruházások.
Hadd menjek még egy lépéssel hátrább. Én már voltam úgy miniszterelnök, hogy közben háború volt a szomszédban, mert 1999-ben a jugoszláv háború második fölvonása éppen a mi kormányzásunk idejére esett, akkor léptünk be a NATO-ba, de akkor Belgrádot bombázták, tehát súlyos állapotok voltak tőlünk délre. Az sem volt könnyű, sokan is érkeztek menekültként Magyarország területére, és akkor is bele akartak bennünket nyomni egyébként a háborúba, ez most már elvész a történelem ködébe, de akkor is voltak törekvések, hogy Magyarország a déli határai mentén nyisson tüzet Szerbiára, és fegyveresen avatkozzon be. Akkor is sikerült kimaradni a háborúból, de az kevesebb veszélyt jelentett, mint a mostani, mert az két nálunk kisebb nép és kisebb ország közötti konfliktus volt. A mostani más, ez egy 40 milliós ukrán és egy 140 milliós Oroszország vagy orosz nép közötti háború, és Oroszország atomnagyhatalom. Ennek a kockázata összehasonlíthatatlanul nagyobb. Tehát nekünk van tapasztalatunk, hogy hogy’ kell kimaradni egy háborúból, ha sikerült kicsiben, most azért imádkozom, hogy sikerüljön nagyban is. Ami az egyéb válságok kezelését illeti, ott is számít a tapasztalat, meg a rutin. Vannak sablonok, amiket mindig tanácsolnak nemzetközi szervezetek, meg az ember fölüt ilyen politikai kézikönyveket, oda is le van írva, hogy nagyjából mit kell csinálni, amire én mindig azt mondom, hogy ezek közül csak azt szabad átvenni, ami a magyar alkatnak, a magyar adottságoknak, a magyar körülményeknek megfelel. Általában az ilyen okosságok nem felelnek meg a magyar érdekeknek.
Az m betűnél nyílik ki, ugye, a megszorításoknál…
Így van, tehát nekünk mindig saját receptet kell kidolgozni, mert mindig azt szokták tanácsolni, hogy megszorítás, ami azt jelenti magyarul, hogy az emberekkel fizettesd meg a válság árát. És ezt én sosem voltam hajlandó megtenni. 2010-ben, a nagy pénzügyi válság idején is azt mondtuk, hogy munkahelyvédelmi akcióterv: inkább szervezzünk közmunkát azoknak, akiknek nem ad a piac lehetőséget, inkább emeljük a béreket, inkább próbáljunk minél több munkahelyet nyitva tartani, és az embereket munkához juttatni. Ezért sikerült 2010-ben nemcsak kezelni a válságot, hanem közben átalakítani a magyar gazdaság szerkezetét is. Most pedig a pandémia, a COVID-járvány idején is az volt a recept általában, hogy osszál szét minél több pénzt – ezt hívták propellerpénznek –, ami nem rossz gondolat, mert az ember szereti, hogyha az égből pénz esik, de annak később meg kell fizetni az árát. És mi azt mondtuk, hogy ehelyett inkább csináljuk azt, hogy egyezzünk meg a vállalkozókkal, hiszen ők adják a munkát, és a válság idején úgy okoskodjunk, hogy támogassuk meg a magyar kis- és közepes, sőt a nemzetközi, nagy cégeket is, cserébe azért, hogy nem bocsátják el az embereket, és újabb beruházásokat hajtanak végre. Ha például a turizmusnak be kell zárnia, mert nincs vendég, akkor adjunk nekik arra pénzt, hogy fölújítsák a hoteleket, a vendéglátóipari helyeket, tehát korszerűsítsék magukat, hogy amikor ismét kinyit a piac, akkor kedvezőbb helyzetből tudjanak indulni. És ezért van az, hogy sikerült kanyarban előznünk. Az régen volt, hogy Magyarországnak sikerült az Európai Unió átlagához képest ismét fölfele mennie. Most a válság idején is vagy 2 százalékkal az egy főre eső nemzeti össztermék szempontjából előre mentünk, és most már Portugália előtt vagyunk. Legjobb reményekkel nézek a következő válság elé.
Picit kanyarodjunk vissza a választásra. Választási csalásokat emlegetnek itt a pártok. Ön pedig azt mondta, hogy a legnagyobb választási csalást most éppen a baloldal követte el, történelmi távlatokban is nézve.
Új dolgok vannak. Minden választás nagyon gyorsan, teljesen új körülmények között, megváltozott formában történik. Ha Ön visszaemlékszik a négy vagy nyolc évvel ezelőtti választásra, akkor például a technológiának a szerepe sokkal kisebb volt. Az, hogy ajtótól ajtóig megyünk, kopogtatunk, találkozunk, gyűléseket tartunk, annak a súlya egy kampányon belül sokkal nagyobb volt, mint manapság. Manapság ez a sok kütyü, elektronikus eszköz, a különböző platformok és a mozgósításra alkalmas üzenetküldési rendszerek sokkal fejlettebbek, és nagyobb szerepet játszanak, mint bármikor korábban. Itt az adatvédelem jelentősége megnő. És most azt látom, hogy a baloldal emberek adatait szerezte meg, én úgy látom, hogy törvénytelenül, az ő beleegyezésük nélkül, majd ezeket az adatokat kivitték külföldre, ott újrarendezték, onnan visszatáplálták Magyarországra, és anélkül, hogy engedélyt kértek volna erre, adatbázisokat hoztak létre, és bombázzák az embereket a saját politikai üzeneteikkel. Szerintem az én jogi megközelítésem szerint ez súlyos törvénysértés, de talán nem nekem kell ezt kimondanom, majd a választások utáni jogi eljárások ezt tisztázzák. Ha ez igaz, akkor okkal mondom azt, hogy ilyen méretű tömeges csalásra magyar választások történetében én nem emlékszem.
Holnap reggel népszavazás is lesz. Ugye, a gyermekvédelmi népszavazás. A háború árnyékában a jelentőségét most talán kevesebbnek érezzük, de nagyon fontos.
Mindent visz a háború meg a béke, mert hogyha azt elhibázzuk, akkor utána nem tudjuk kijavítani. Tehát ha bevonódunk a háborúba, akkor nem tudjuk azt mondani majd néhány hét múlva, hogy bocsánat, nem így gondoltuk, elszámítottuk magunkat, szeretnénk kimaradni. Ha egyszer oda bemegyünk, ha egyszer részt veszünk a háborúban, és baj van, akkor a víz mindent visz. Egész életek munkáját viszi el egy háború és annak következményei, érthető, ha ez mindent betakar most. De közben vannak más, fontos kérdések is. Ilyen a népszavazás kérdése, amely a gyermekeink neveléséről szól. Nyugat-Európában egészen furcsa divatok kezdődtek meg néhány évtizeddel korábban, amit senki sem tartott veszélyesnek. Olyan mókás dolog volt, hogy tőlünk eltérő életvitelű emberek megjelentek, nyíltan vállalták a másságukat, sőt azt mondták, hogy azt szeretnék, hogyha őket is emberszámba vennék, ami teljesen rendben van. És egyszer csak kiderült azonban, hogy ezek létrehoznak szervezeteket, létrejönnek lobbicsoportok, és elkezdik az ő életfölfogásukat, amihez felnőttként egyébként joguk van, hiszen szabad világban élünk, a gyermekek között is népszerűsíteni. És akkor a szülők fejében megszólalt a vészcsengő Nyugat-Európában is, de akkor már késő volt. Most Magyarországon is látunk ilyen furcsa divatokat. Ez a gender dolog nyugati irányból halad Közép-Európa felé, és ha most az elején nem állítjuk meg, ha nem tesszük tisztába ezeket a kérdéseket, ha nem mondjuk ki egyenesen, hogy az anya az nő, az apa a férfi, a gyerekeinket pedig hagyják békén, akkor ez a propaganda, a gyerekeinkre irányuló szexuális propaganda akadálytalanul bejut majd az iskolákba, és amikor megálljt akarunk neki parancsolni mi, szülők, akkor erre nem leszünk képesek. Arra fogunk egyszer csak ébredni, hogy a saját gyerekeink nevelése nincs a saját kezünkben. Egyébként ez így sem könnyű ebben a modern világban. Aki nevel gyereket, az pontosan tudja, hogy rendes embert nevelni a gyerekekből egy ilyen érzékeny életkorban, így, 14 és 18 év között komoly feladat a szülők számára. Nem engedhetjük meg, hogy más végezze el ezt a munkát helyettünk, és olyan hatásoknak tegye ki a gyermekeinket, amiknek mi nem akarjuk, hogy kitegyék őket. Tehát itt most a szülők jogait, a gyermekük neveléséhez fűződő jogait kell megvédenünk a népszavazáskor.
Miniszterelnök úr, néhány óra múlva nyitnak a szavazókörök. Ez volt az Ön utolsó interjúja, itt, a televízióban. Körülbelül egymillióan néznek most bennünket. Mi az utolsó üzenete? Miért szavazzanak a Fidesz–KDNP-re a választók?
Először is köszönöm a nézőknek, hogy megnéztek bennünket. Arra kérem őket, hogy gondolják át a döntésüket, semmiképpen ne maradjanak otthon. A választás mégiscsak egy ünnep, és egyben felelősségteljes ünnep is, hiszen együtt fogjuk eldönteni, hogy milyen irányban haladjon Magyarország a következő négy évben. Tehát arra biztatom őket, hogy menjenek el választani, és gondolkodjanak el azon, amit én tanácsolok, ez pedig az, hogy a háború és a béke jelenti ennek a választásnak a tétjét. És arra kérem őket, hogy ne kockáztassák Magyarország békéjét és biztonságát. A nemzeti oldal, a Fidesz és a KDNP meg tudja védeni a békét, és garantálni tudja a biztonságot, a baloldal pedig háborús kockázatot jelent. Erre gondoljanak, amikor szavaznak.
Köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk!
Én is köszönöm, hogy itt lehettem!