Gönci Gábor: A „Tények Extra” vendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. A beszélgetést pedig néhány órával az élő adás előtt, csütörtök délután rögzítjük. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!
Jó napot kívánok!
Kezdjük egy viszonylag friss hírrel, mégpedig Jean-Claude Juncker üzenetével. Az Európai Bizottság elnöke a France24 nevű francia állami hírtelevízió kedd esti adásában üzent a magyaroknak és Kelet-Európának, és azt üzente, hogy próbáljuk meg megtanulni, megszeretni a migránsokat és a betelepítési kvótát. Mi erről a véleménye?
Először is köszönjük a jó tanácsot, de van, akit szeressünk. Mindenkinek van Magyarországon közössége, családja, meg van hazája, azt szeretjük mi. Mindenesetre egy higgadt és nyugodt párbeszédre lesz szükség majd a népszavazás után Brüsszel és Budapest között, hogy ezt a kérdést rendezzük.
Ez azért némileg továbblépés vagy ellépés ahhoz képest, ahogy Juncker korábban fogalmazott. Ez számít valamit?
A helyzet a következő. Hoztak Brüsszelben döntéseket, amelyekben azt mondták, hogy fölső korlát nélkül az unió területére érkező migránsokat szét fogják osztani kötelező erővel a tagállamok között. Ez egy olyan szabály – ezt az Európai Bizottság hozta –, amit nekünk meg kell változtatni. Van rá mód, mert a miniszterek tanácsa ezt megváltoztathatja, de ahhoz ott többségbe kell kerülnünk.
Ön miért gondolja úgy, hogy a brüsszeli bevándorláspolitika téves úton jár? És hogyha így gondolja, akkor mióta jár ezen az úton?
Az elejétől fogva nem tisztázta magában az Európai Unió, illetve annak jó néhány tagállama, hogy hogyan segítsen a bajba jutott embereken. Mert segíteni lehet jól, meg lehet rosszul, és jó néhány ország úgy döntött, hogy azzal próbál segíteni a bajba jutott embereken, hogy beengedi őket, sőt meghívja őket a saját országába. Aztán rájött arra, elsősorban Németország, hogy ebből baj lesz, mert ennek nincs vége, az utánpótlás tulajdonképpen korlátlan, és nem tud mit kezdeni azokkal, akiket behívott, illetve beengedett a saját országába, és akkor azt gondolják most, hogy kiválogatják azokat, akikre szükségük van, a többit meg szétosztják a többi tagállam között. Ez szerintem nem helyes eljárás. Mi az első pillanattól kezdve jó vonalon voltunk; mi azt mondtuk, hogy nekünk alapvetően egy önvédelmi migránspolitikát kell folytatni, a határainkat meg kell védeni, Európa külső határait meg kell védeni, és nekünk, magyaroknak kell eldönteni, hogy kikkel akarunk együtt élni és kikkel nem. Mi nem akarjuk, hogy a közbiztonság romoljon, nem akarunk terrorfenyegetettséget, nem akarjuk megváltoztatni az életünket, nem akarjuk más alapokra helyezni a családi viszonyainkat, a nőkről való gondoskodásunkat, a sajtó- és vallásszabadságról kialakított eszméinket, ezeket meg akarjuk őrizni, és nem akarjuk megváltoztatni senkinek a kedvéért sem.
Hogyha ez mégsem így lenne, és érvényesülne Brüsszel bevándorláspolitikája, az Ön véleménye szerint milyen terheket róna ránk, magyarokra, a magyar településekre, a magyar emberekre?
Úgy kell ezt nézni, hogy mi történt a többi országban? Tehát ahol behívták és beengedték őket, ott egy idő után szét is terítették, tehát nem menekülttáborban vannak ezek az emberek, hanem minden falunak meg városnak adtak belőle. Ha Magyarországra rákényszerítenék a migránsok befogadását, akkor itt is egy ilyen szétterítés érvényesülne. Ezért mondom, hogy a népszavazás nem egy országos ügyről szól mindösszesen, persze a hazánk sorsáról is, de szól minden település életéről is.
Tehát Magyarország minden településére kerülnének. Tudunk konkrét számokat is, hogy mennyiről volna szó, erre voltak már számítások?
Azt nem állítom, hogy mindegyikre kerülne, de szétterítenék őket az országban. Ugye, én próbálkoztam korábban azzal, a magyar kormánynak volt egy olyan álláspontja, hogy aki beérkezik Magyarországra jogellenesen, még ha be is adja a menedékkérelmét, mi táborokban, zárt táborokban tartottuk, de az unió ezt megtiltotta nekünk, ki kellett őket engedni ezelőtt egy évvel. Talán emlékeznek sokan még erre. Tehát nincs mód arra, hogyha ide küldik őket, akkor elkülönített helyen tartsuk őket, akkor szét kell őket osztani.
Nyilván ennek van egy pénzügyi vonatkozása is. Tehát most, hogyha van egy bevándorlási matematika, tehát hogy ez az öt év alatt – ugye, itt egy 160 ezres számról lehetett olvasni – konkrétan mennyibe kerülne, hogyha ez megtörténne így, ilyen formában?
Ami a konkrét számokat illeti, azt érdemes tudni, az uniónak ma egy olyan döntése van, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök úr javaslatára a bizottság olyan döntést hozott, hogyha ide ismét nagy tömegben érkeznek – akármennyi is az, tehát nincs fölső korlát –, azokat mind szét kell osztani. Ha öten jönnek, ötöt, ha százezren, százezret, ha tízmillió, akkor tízmilliót. Ez a legveszélyesebb az egészben, ezért folyik Németországban egy vita arról, hogy ki kellene mondani a fölső határt, ameddig Németország embereket tud befogadni. Magyarország azonban Európa megvédéséhez nem a befogadással tud hozzájárulni, hanem azzal, hogy megvédi az Európai Unió külső határait. A mi fölfogásunk szerint úgy kell segíteni az embereken – jól kell rajtuk segíteni –, hogy nem idehívjuk őket, mert ezzel a bajt is beengedjük magunk közé, hanem a segítséget visszük oda, ahol arra valóban szükség van. És azt kell lehetővé tenni, hogy azok az emberek, akik ma nekiindulnak, és most már nemcsak a háborús övezetekről van szó, hanem Pakisztánról meg Afrikáról is, ott tudjanak emberhez méltó életet élni.
Ugye, a párizsi mészárlások egy kulcsfigurájáról, Salah Abdeslamról ma már tudjuk, hogy háromszor is járt Magyarországon. Erre most már bizonyítékaink is vannak, végső soron pedig innen indult el Ausztriába, onnan pedig Franciaországba. Amikor kockázatokról beszélünk, akkor erre kell gondolnunk, vagy erre is kell gondolnunk?
Erre is. Tehát ha az a kérdés, hogy van-e terrorkockázat Magyarországon abban az esetben, ha nagyszámú migráns tartózkodik Magyarország területén, a válasz az, hogy van. Minél több a migráns, annál nagyobb a terror kockázata, és Magyarországot mi szeretnénk megőrizni biztonságos országként olyannak, amilyen most is.
Az ellenzék szerint azonban nincsen vészhelyzet, és most így, a referendum előtt három nappal is, és az elmúlt hetekben is, ugye, arra buzdították az embereket, másról sem szólt a mi közéletünk, ugye, csak a plakátháborúra ha gondolunk, ahol vagy érvénytelen szavazásra, szándékos érvénytelen szavazásra, vagy az igennel való szavazásra, vagy pedig a távol maradásra buzdították az embereket. Erről mi a véleménye?
Az igazság az, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne pártügy, hanem nemzeti ügy legyen a népszavazás. Szerintem ez sikerült is. Tehát miközben persze a pártok is elmondják a véleményüket, én úgy látom, hogy az emberek nem veszítették el a józan eszüket, pontosan tudják, hogy ez nem az MSZP-ről, a Jobbikról, a Fideszről vagy akárkiről szól, a kereszténydemokratákról, hanem hazánk jövőjéről. Ettől még pártvélemények vannak, és azzal együtt kell élni tartósan Magyarországon, hogy úgy, mint Európa minden országában, két politikai tábor létezik. A baloldaliak általában bevándorlás-pártiak, a magunkfajta kereszténydemokrata jobboldaliak pedig bevándorlás-ellenesek. Tehát Magyarországon a baloldali pártok be szeretnék engedni, lehetővé akarják tenni, hogy nagy számban éljenek velünk migránsok, sőt elfogadják, ha ezt a döntést nem mi, hanem Brüsszel hozza meg. Mi pedig nem tudunk együtt élni ezzel a gondolattal, mi úgy szeretnénk megőrizni a hazánkat, amilyen az most.
Így most már sokadszorra mondom, ugye, három nappal vagyunk a referendum előtt. Sokan talán még most is úgy gondolnak erre, hogy szép idő lesz, otthon maradunk, „á, úgysem számít a véleményünk,” meg valahogy demonstrálni tudják ezzel az ellenérzésüket is, hogyha van ilyen a témával kapcsolatban. Mit üzenne nekik?
Szerintem jó állapotban van ország, én nem tapasztalok elfordulást. Én inkább úgy látom, hogy az emberek megértették, hogy a jövőjükről van szó. Tehát arról van szó, hogy a gyerekeink, de még mi magunk is meg a gyerekeink meg az unokáink milyen Magyarországon fognak élni. Ha valaki végignézi a tőlünk nyugatra található országok, különösen a nagyvárosok adatait, akkor láthatja, hogy az elmúlt húsz évben hogyan változott meg azoknak az összetétele és a kulturális arculata, egyáltalán: hogyan változott ott meg az élet. Mi nem akarjuk, hogy Magyarország ilyen irányban változzon. Szerintem az emberek ezt értik. Tehát szerintem el is fognak jönni. Ráadásul van itt egy másik dolog is. Ugye, demokráciában élünk, érdemes azt a kérdést föltenni mit jelent az, ha valaki nem jön el szavazni. Egy demokráciában ez azt jelenti, hogy rábízta a döntést a többiekre, tehát tud együtt élni azzal a döntéssel, amit az ő részvétele nélkül mások hoztak meg. Egy demokráciában a távolmaradás ezt jelenti. Tehát én nagyon bízom abban, hogy a nemek többségben lesznek, és ha a nemek többségben vannak, akkor az elegendő is ahhoz, hogy tovább tudjuk folytatni a küzdelmet Magyarország megvédéséért.
Ön többször is említette azt, hogy amennyiben érvényes lesz a referendum, amely, ugye, azt jelenti, hogy valamivel több mint négymillió embernek el kell mennie szavazni, és hogyha ez abba a megfelelő irányba tereli majd a döntést, és ez egy kellő felhatalmazás lesz az Önök számára, illetve az Ön számára, akkor ez kellő erőt jelent majd Brüsszelben. Mit jelent ez a kellő erő?
Ha több a nem, mint az igen, azt jelenti, hogy a magyarok nem fogadják el azt a szabályt, amit az Európai Bizottság bürokratái ma ránk akarnak erőszakolni. Ezért el kell mennünk Brüsszelbe, és ott tárgyalni kell, és eredményeket kell elérni. Én készen állok arra, és a jövő héten ezt meg is teszem.
Ezzel a népszavazási eredménnyel…
…a hátam mögött. Mert, ugye, az Európai Unió egy demokratikus közösség, az Európai Unió úgy tudja saját magáról, hogy demokráciák közössége. Ha van egy közösség, ezen belül egy nemzet, amelyik azt mondja, hogy ti akartok hozni egy szabályt, amit mi viszont nem fogadunk el, és nem a politikusaink mondják, hogy nem fogadjuk el, a magyar nép azt mondja, hogy nekünk ez a szabály nem jó, ne erőltessétek ránk, akkor szerintem Brüsszel ezt nem erőltetheti a magyarokra. Ennek szeretnék érvényt szerezni.
Ön több interjújában is úgy fogalmazott, hogy ez egy történelmi jelentőségű népszavazás, de végül is négyévente van egy történelmi jelentőségű népszavazásunk, amikor, ugye, dönthetünk a saját sorsunkról, vagy érezhetjük úgy, hogy a saját jövőnkről döntünk. Más lesz-e, vagy miért lesz más ez a mostani népszavazás?
Más az időhorizontja. Tehát a politikában vagy a nemzetek történetében kétfajta döntés van. Vannak döntések, amelyeket ha elhibázunk, ki lehet javítani. Mondjuk, ha egy alkalmatlan pártot juttatunk kormányra – volt már erre példa –, akkor a következő választáson, négy év múlva majd elzavarjuk őket, kicseréljük őket másokra. Vagy hozott a kormány egy rossz döntést, mondjuk, egy költségvetésről, akkor akár menetközben is javítani tudja. És van a döntések másik fajtája, amit nem lehet kijavítani. Ha egyszer elrontottuk, az úgy marad. Akkor azt lehet csinálni, hogy azt mondjuk, hogy de jó lenne visszaforgatni az idő kerekét, és van olyan ország, ahol ma ezt mondják. A migráció és a bevándorlás kérdése olyan ügy, ahol ha hibázunk, többet nem tudjuk kijavítani. Erről szól a mostani nyugat-európai ország mókuskerékszerűen ismétlődő, sok belső vitája és feszültsége. Ha módunk van nem elkövetni egy hibát, ha módunk van jó döntést hozni, akkor ne kövessük el azt a hibát, hozzunk jó döntést, és védjük meg magunkat. Ne kövessünk el olyan hibát, aminek még az unokáink is a levét fogják inni. A bevándorlást ha elhibázzuk, akkor nemcsak a mi Magyarországunk változik meg, hanem a gyerekeink meg az unokáink Magyarországa is egészen más lesz, mint amilyen migráció nélkül lehetne.
Végül egy személyes kérdés. Elnök úr, nemrégiben született meg az unokája. Ön szerint milyen lesz az ez Európai Unió, amelyben ő iskolába fog járni, egyetemre fog járni, elkezd majd dolgozni?
Azt nem tudhatjuk, hogy akkor még lesz-e Európai Unió, először is. Azt biztosan tudhatjuk, hogy Magyarország lesz. Ezer év óta van, biztosan lesz a következő néhány évtizedben is, és Európa is lesz, mert Európa is létezik inkább kétezer év óta, mint ezer év óta, tehát nagyon régóta. Hogy milyen formában szervezi meg az európai nép majd akkor az életét, nemzetállamok formájában vagy másképpen, ezt nem tudhatjuk, de egy dolgot biztosan tudunk: mi olyan Európát akarunk, akármilyen is az intézményrendszere, hívják akár uniónak is, mi olyan Európát akarunk és benne olyan Magyarországot, ahol az élet, mondjuk, legyen derűs, legyen biztonságos, és legyen jómódú. Ma az európai élet ilyen. Ha nem rontjuk el, akkor ilyen is maradhat, meg kell védenünk.
Bízzunk benne, hogy ez sikerülni fog. Elnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást, Önöknek pedig köszönjük a figyelmet, viszontlátásra!
