Miniszterelnök úr, Ön többször járt már Veszprémben. Milyen benyomásai vannak a városunkról?
Az igazság az, hogy majdnem mindig politikai okokból jöttem, úgyhogy az én benyomásaim összekapcsolódnak azzal, hogy mikor kaptunk itt bizalmat, és mikor utasítottak el bennünket. Kétségkívül, hogy a változó hadiszerencse mögött azért mindig ugyanaz a város állt, és a város akkor is, ha az ember kesereg a rossz eredmény miatt, és akkor is, hogyha boldog a siker okán, mégiscsak egy nagyszerű város. És nemcsak a magamfajta falusi gyereknek van ilyen érzése, hanem szerintem a városból érkezőknek is, mert van egy sajátos bakonyi, pannon hangulata ennek a városnak.
Miniszterelnök úr, milyen pontokon látja a városnak a kitörési pontjai?
A legfontosabb, hogy először is maradjon saját maga. Mindig van csábítás, mindig jönnek nagy elméletek arról, hogy milyenek lesznek majd a modern városok, meg hogy lehet sikeresnek lenni, de szerintem minden sikernek az ősforrása az a saját kulturális önazonosságunk, és ennek a városnak nagyon erős fundamentumai vannak. Azt érdemes mind megőrizni, mégiscsak egy érseki székhelyről beszélünk, ez mégiscsak Gizella városa, ez egy magyar város, egy dunántúli város. Megnéztem a gazdasági adatokat. Itt hatvan-egynéhányezer emberre jut 7.000 vállalkozó. Tehát itt mozgékony, bátor, kockáztatni meg a saját sorsukért felelősséget vállalni képes emberek laknak, ezt mind érdemes szerintem megőrizni. Ugyanakkor ez egy kultúrváros. Ha már valaki járt a színházban, a színházkertben, meg fölsétált oda, a várfalhoz, és onnan lenézett, akkor rögtön látja, hogy egy fantasztikus kultúrvárosban vagyunk. A múltból hozott erősségek, amikre érdemes építeni: önbizalom, siker, történelem, kultúra és mozgékony szellem.
A modern városok kapcsán országosan Ön mivel lenne elégedett?
Nézze, az az igazság, hogy küszködünk azzal a kérdéssel, hogyan lehet megőrizni Magyarországnak azt a sajátosságát, hogy egy széttagolt településszerkezet keretei között élünk. Van egy nagy fővárosunk, vannak a nagyvárosaink, és vannak a középvárosaink, mögöttük pedig a falvaink, és világ afelé megy, hogy terelik be az embereket a városokba. Részben a gazdasági folyamatok, részben a politika és a politikusok, részben a pénzügyi szorítás, hogy jobban ki lehet őket szolgálni, ha egy helyen laknak. Szerintem Magyarországnak az a legnagyobb értéke, hogy be van lakva. Minden egyes megszűnt falu veszteség Magyarország számára, de a dolog kulcsa nem a falvakban van, hanem a városokban. Tehát hogyha a városok fejlődnek, munkalehetőségeket kínálnak, meg tudjuk szervezni az oda való bejutást meg hazajutást, akkor szerintem a vidéki kistelepüléseknek is nagyobb esélyük van megmaradni. Bármilyen furcsa, a bakonyi falvak megmaradásának első előföltétele egy jól fejlődő Veszprém, és szerintem ezt az összefüggést ismerte föl a Modern Városok Program. Hogyha az ország egész területén akarunk fejlődéseket, akkor ezt a huszon-egynéhány kiemelt nagyvárosunkat kell jól megfejleszteni. Aztán persze jönnek majd a középvárosok is, de ezek a nagyvárosok kapcsolják be az embereket a munkahelyeken és a lakóhelyeken keresztül a magyar, az európai és a világvérkeringésbe. Szerintem ez a kulcsa mindennek. Ezért erősítjük meg ezeket a nagy vidéki városokat.
Mikor látjuk Önt újra Veszprémben?
Most annyi megállapodást írtam alá a polgármester úrral, hogy apropó éppen lesz majd, hogy jöhessünk. Én a völgyhídra gyúrok, megmondom őszintén. Meglátjuk, milyet terveznek, és ha sikerül egy igazán szép, esztétikailag is szemet gyönyörködtető megoldást találni, akkor szívesen lennék itt Önökkel, amikor átadjuk.