Jan Palička: Ön szerint mi a közös Csehországban és Magyarországban? Mit tanulhatunk egymástól? Hogyan kellene kinéznie az együttműködésnek?
Sorsközösségben élünk. A jelenben is együtt álljuk a sarat az aktuális birodalmi központ, azaz Brüsszel politikai nyomásgyakorlásával szemben. Régen is úgy volt, amikor az aktuális birodalom képes volt minket, közép-európaiakat egymás ellen fordítani, akkor meggyengültünk, de ha összefogtunk, akkor érvényesítettük érdekeinket. Ez a tapasztalat a jövőre nézve is meghatározó. Csak egymással együttműködve érhetjük el, hogy Közép-Európa önálló geopolitikai tényezővé váljon. Ez létkérdés.
Hogyan látja a Visegrádi Négyek jelenlegi szerepét? Van-e jövője ennek a projektnek, és kell-e azt továbbépítenünk, vagy inkább azt mondja, hogy ez csupán már a múlt, és teljesítette a küldetését?
Úgy látom, hogy a térség országai számára ez az egyetlen olyan tartós formáció, amely a felemelkedést szolgálja. Ezt pártpolitikai hovatartozástól függetlenül minden ország politikai vezetői felismerték. A V4-országok kormányait különböző pártcsaládok adják. Abban rejlik a szövetség ereje, hogy nem az ideológiai különbségekre, hanem az érdekazonosságokra koncentrál. És már vannak eredmények: mára elértük azt, hogy Közép-Európa nélkül, Közép-Európa akarata ellenére nem lehet fontos döntéseket meghozni Brüsszelben. Ezt Manfred Weber és Frans Timmermans urak, akik Közép-Európa ellen fordulva akartak maguknak pozíciót szerezni, a saját bőrükön is érezték. Van egy magyar mondás: semmit rólunk, nélkülünk. Ezt kell megértetnünk az Európai Unió nyugati államaival is. Ehhez pedig egységet kell mutatnunk.
Sokan beszélnek arról, hogy Ausztriát is fel kellene venni a Visegrádi Négyek közé. Ön szerint ez helyes lenne? Nem érzi úgy, hogy ezt a gondolatot az Osztrák-Magyar Monarchia szelleme járja át? Lehetségesnek tartja, hogy ez a közép-európai blokk lesz az Európai Unió felhajtóereje?
A V4-ek kézenfekvő partnere Szlovénia, Horvátország, vagy akár unión kívüli országként Szerbia is. Ausztria is partner lehetne, ehhez viszont az osztrákoknak el kell dönteniük, hogy Németország csatolt részeként vagy egy közép-európai erőközpont meghatározó tagjaként képzelik el országuk jövőjét. Ez stratégiai kérdés, a döntés rajtuk áll. A mostani osztrák vezetés, úgy látom, érti ezt a dilemmát, ezért több területen jól tudunk együtt dolgozni. Ilyen például a migráció ügye, ahol Sebastian Kurz kancellár nagyon racionális politikát folytat.
Ön szerint hol van Magyarország és Csehország helye az Európai Unióban? Mi lehet a mi célkitűzésünk, és hogyan érjük el azt?
Nagy-Britannia elhagyta az uniót. Ráadásul Németországban éppen átmeneti hatalmi helyzet alakult ki, Franciaország elnöke pedig választások előtt áll. A déli országok mind rendkívül eladósodottak, és a migráció miatt politikai bizonytalansággal küzdenek. De Közép-Európa jó formában van: országaink tiszteletet ébresztő gazdasági növekedést produkálnak évről évre, érdekérvényesítő képességük erősödik, értékeire büszkék és magabiztosak. Amelyik ország szövetséget köt velünk Európában, az jól jár, aki nem, az pedig könnyen elmerülhet a brüsszeli bürokrácia tengerében. Ennél jobb ajánlatot most senki más nem tud adni.
Mindkét ország idén ünnepli, hogy harminc éve vetett véget a szocialista rendszernek. Ön szerint mi jelenti manapság a legnagyobb veszélyt a demokráciára? Vajon van-e a létező szocializmussal kapcsolatos történelmi tapasztalatainknak köszönhetően egy szellemi „fékünk,” amely annak idején megvédett bennünket, és amely most megakadályozhatja, hogy újra behozzuk azt Nyugatról, immár progresszivizmus és woke mozgalom néven?
Térségünk számos veterán szabadságharcos politikus otthona. Ilyennek gondolom Janez Janša miniszterelnök urat Szlovéniából és Jarosław Kaczyński urat Lengyelországból. Ilyen attitűd jellemzi Babiš miniszterelnök urat is, csak ő az üzleti életből hozta a self-made man-ek független karakterét. Mi felismerjük, ha meg akarnak vezetni bennünket. Ma azt látjuk, hogy a marxizmus új formában, woke ideológia, genderőrület és a politikai korrektség álcájában igyekszik visszatérni, most éppen nem Keletről, hanem Nyugatról támadva minket. Nemcsak COVID-, hanem woke-járvány is fenyeget. De mi, közép-európaiak megkaptuk a woke-vírus elleni védőoltást a négy évtizednyi kommunista elnyomás alatt. Ellenállunk a szabadság-intoleranciában szenvedő, hatalmával visszaélő Brüsszel támadásainak.
A külföldi közvélemény úgy látja, Magyarországon sajátosan paradox helyzet van: egyrészt európai bajkeverőnek tekintik, másrészt pedig az egyik legelkötelezettebb az Európai Unió iránt. A Cseh Köztársaságtól eltérően az Európai Unióból való kilépés nem is téma, és az uniós tagság támogatottsága is sokkal erősebb. A magyarok büszkék a nemzetükre, ugyanakkor erősen páneurópaiak. Ön szerint mi ennek az oka?
Az Európai Unió működése rossz irányt vett az elmúlt években. Mi, magyarok úgy látjuk, hogy recseg-ropog az unió építménye. De mi ott fogunk állni az utolsó pillanatig, és tartani fogjuk az utolsó gerendát. A nyugat-európai barátainknak is meg kell érteniük, hogy a közép-európai országok nem feltett kézzel érkeztek az unióba, hanem minden erővel azt a politikát képviselik, amire a választópolgárok felhatalmazták a kormányokat. Ha tetszik Brüsszelnek, ha nem. A nemzeti függetlenség, identitásunk védelme, a családok támogatása és a gyermekek védelme olyan alapelvek, amelyekből senki kedvéért nem engedünk. A lengyel parlamentben is megtárgyalt elemzés világosan kimutatja: nem mi kapunk támogatást Nyugatról, hanem a nyugat-európai országok keresnek rajtunk, és viszik ki a profitot az országainkból. S közben kioktatást kapunk európai értékekből. Álljon meg a menet!
Ön szerint hogyan kellene kinéznie az Európai Uniónak? Életképes és fenntartható-e a mai formája? Ön szerint mi az az egységesítő szempont, amely fenntartja az Európai Uniót?
Pragmatikus, egymás szuverenitását tisztelő, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést tartunk kívánatosnak. Ehelyett ma a neomarxista ideológia foglyul ejtette a brüsszeli intézményeket, és válságok követik egymást. A régi tagállamok konzervatív erői időközben elsorvadtak. A mi feladatunk, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt: térjünk vissza az eredeti Európa-eszményhez, koncentráljunk a jól működő és racionális együttműködési területekre, például a gazdasági és a katonai együttműködésre. A brüsszeli bürokráciát vágjuk vissza, a politizáló és értelmetlen feszültségeket keltő intézményektől adjuk vissza a hatáskört a tagállamoknak.
A közeljövőben két választás is történik az Európai Unióban, és mindkettő nagyon fontos. Az őszi német szövetségi választások és a francia elnökválasztás 2022-ben. Egy év múlva minden bizonnyal új német kancellár lesz, és lehet, hogy a párizsi Élysée-palota élén is változás történik. Mit jelent ez Közép-Európa számára, és mit jelent az Európai Unió egésze szempontjából?
Furcsa folyamatokat látunk Nyugaton. Németországban a választásnak van eredménye, de még győztese nincs. Vesztesei vannak, akik megfizették az elmúlt években elkövetett politikai hibák árát. Németország stratégiai dilemmája, hogy európai Németországot szeretne, vagy német Európát. Történelmi tapasztalat, hogy az utóbbi semmi jóra nem vezet. Helmut Kohl azonban megmutatta, lehet olyan politikát folytatni, ami jó Németországnak, és jó Európának. Ebből a receptből kell újra főzni. Franciaországnak is stratégiai döntést kell hoznia, függetlenül attól, hogy ki ül az Élysée-palotában. Franciaország nem építhet csak a déli államokra, mert ezek mind gazdaságilag, mind társadalmaikat tekintve nem elég erősek. A fejlődés motorja Közép-Európában van. Érdemes a franciáknak errefelé is tájékozódniuk.
Mit kíván azoknak a cseheknek, akik részt vesznek az októberi parlamenti választásokon? Ön szerint hogyan lehet ösztönözni az embereket, hogy részt vegyenek a választásokon?
Babiš miniszterelnök úrral régi partnerek vagyunk. Az európai politikusok között ő a leginkább szókimondó, még nálam is jobban. Ezt tisztelem benne. Együtt vettük fel a kesztyűt Brüsszellel, amikor meg kellett állítani a migrációt. Babiš miniszterelnök úr személye garancia a sikerre.
Mi a véleménye a „green dealről”? Valóban ez lesz a legnagyobb európai téma az elkövetkezendő években? Hogyan közelítsük meg a témát, hogy a lehetőséget is észrevegyük benne? Mi a véleménye az elektromobilitásról? Hogyan építsük fel az energetikai rendszerünket annak érdekében, hogy stabilak legyünk, megfeleljünk az új szabványoknak, ugyanakkor nem fog-e az történni, hogy autói ismét csak a gazdagoknak lesznek, és luxussá válik az egyszerű emberek számára, és nem tart-e attól, hogy az energiaárak újra az egekbe szöknek?
A feladat kettős, úgy kell megóvnunk a teremtett környezetet, hogy közben ez ne veszélyeztesse az emberek megélhetését. Magyarország ebben jól áll: az elmúlt 31 évben úgy sikerült növelnünk a gazdasági teljesítményünket, hogy közben a károsanyag-kibocsátásunk csökkent. Mindössze 21 ilyen ország van a világon. Azt látjuk, hogy a nyugati politikusok ideológiai alapon közelítik meg a kérdést, és az egyszerű polgárokkal akarják megfizettetni a klímaváltozás elleni küzdelem árát ahelyett, hogy a legnagyobb szennyezőkre és a multinacionális vállalatokra terhelnék. Szerintünk ez elfogadhatatlan. Nekünk fontos az éghajlatváltozás elleni küzdelem, de azt javasoljuk az uniónak, hogy a green deal zászlaja alatt ne kövessünk el rituális öngyilkosságot. Jó lenne, ha ezúttal az unió elkerülné a migrációs válság félrekezelése miatt kapott kijózanító pofonokat.
Az eredeti interjú: https://www.info.cz/zpravodajstvi/cesko/stredoevropske-staty-musi-byt-jednotne-pro-ostatni-zeme-eu-je-vyhodne-s-nami-spolupracovat-rika-orban [1]