Jaromír Soukup: – Jó estét kívánok a TV Barrandov nézőinek! Üdvözlöm Önöket a „Párbaj” különkiadásában Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Üdvözlöm Önt is, Miniszterelnök úr!
– Jó estét!
– Miniszterelnök úr, beszélgetésünk első felét a magyar–cseh kapcsolatoknak szeretném szentelni. Mit jelent az Ön számára Csehország?
– „A lét elviselhetetlen könnyűsége,” „Őfelsége pincére voltam,” hát ilyesmi, „Tűz van, babám.” Nekünk, az én nemzedékemnek kultúrát jelent, cseh kultúrát, magas, nagy minőségű, mégis populáris cseh kultúrát, amelyen fölnőtt a mi nemzedékünk a hetvenes-nyolcvanas években.
– Akkor a cseh kultúra természetesen köszönetet mond a magyar miniszterelnöknek, ahogyan a cseh irodalom és filmművészet néhány évtizedét így értékeli. És a politikában?
– A politikában Csehország szövetséget jelent. Csehország szoros szövetségese Magyarországnak. Mind a ketten ahhoz a térséghez tartozunk, amely nagy jövő előtt áll, sokat szenvedett, és az elmúlt években bebizonyította életrevalóságát. A cseh–magyar szövetség a V4-eken belül, ez Európa jövője.
– Az Ön minisztere, Szijjártó Péter köszönetet mondott a cseh képviselőháznak, amely kritizálta az Európai Parlament javaslatát, hogy Magyarországgal szemben eljárás induljon azzal az indoklással, hogy megsérti az Európai Unió értékeit. Ebben a tekintetben is szövetségesnek érzi Csehországot?
– Ez több annál; több, mint szövetség, ez barátság. És jó okunk van arra, hogy baráti érzelmeket tápláljunk egymás iránt, hiszen amikor egymást kellett segíteni, akkor mindig számíthattunk a másikra, de most ez a cseh gesztus egy kiemelkedő gesztus, ami hosszú ideig meg fog maradni a magyarok emlékezetében, és hálásak is vagyunk érte.
– Tudja, hasonló bírálatokat hallhat a liberális média részéről, vagy természetesen a saját politikai ellenfeleitől Andrej Babiš miniszterelnök és Miloš Zeman elnök is, hogy nem eléggé Európa-pártiak, és hogy nem védik eléggé az európai értékeket.
– Mi pont fordítva gondoljuk. Mi azt gondoljuk, hogy az európai értékeket mi képviseljük és védelmezzük, azt gondoljuk, hogyha az ember megáll egy hegyen, és lenéz a városra, és látja Prágát, vagy megáll Budapesten, és látja Budapestet, akkor tudjuk, hogy ez itt Európa. Tehát bennünket a liberálisok valójában nem azért támadnak, amit mondanak, hanem azért támadnak, mert van egy hatalmi harc Európában, ennek a hatalmi harcnak van szellemi dimenziója is, és az a korszak, amely lassacskán véget ér, a liberálisokat is félre fogja állítani. Új korszak jön Európában, és a liberálisok a vesztüket érzik. Az már csak a politika humora, hogy az Önök miniszterelnöke a liberálisok frakciójához tartozik az Európai Parlamentben, ami jól mutatja, hogy a szavak mást jelentenek Közép-Európában, és mást jelentenek Nyugat-Európában. De az a gondolkodásmód és az a politika, amely nem tiszteli Európának a hagyományait, amely nem Európa múltjából akarja felépíteni a jövőt, hanem mindenfajta bonyolult, gyökértelen dolgokat talál ki, amely nem respektálja a kereszténységet, amely nem respektálja a nemzetállamot, amely nem fogadja el a teremtés törvényeit, ami férfiakat és nőket alkot, amely nem tiszteli a családot, ennek a gondolkodásmódnak most már vége lesz. Ennek a hatalmi pozíciói megrendültek Európában. Azoknak, akik át akarják alakítani a kontinenst szellemileg, és a migrációt is erre használják föl, az ő idejük lassan lejár. Ők azok, akik támadják az Önök elnökét, az Önök miniszterelnökét és engem is. Ez inkább politika és hatalom, nem pedig tényleges kritika.
– Tudja, Miniszterelnök úr, én Önnel sok mindenben egyetértek. Egyetért Önnel egy egész sor – és most minősítem őket – cseh hazafi, és a politikai színtér effajta polarizációját Európának személy szerint természetesnek találom. Amit azonban nem találok természetesnek, hogy azok az emberek, akik nem voltak sikeresek a választásokon, és nem tudták megszólítani a saját választóikat, nagyon gyakran rögtön – és nemcsak Csehországban, hanem Magyarországon is – vádolni kezdik azokat, akik a választásokon sikeresek voltak, hogy nem demokratikusak, szélsőségesek, nem európaiak, stb.
– Az igazság az, hogy mi Csehországban azt szeretjük a legjobban, hogy csehek laknak benne. Aztán itt most Magyarországnak az a legfőbb vonzereje, hogy magyarok laknak benne, tehát mi nem akarjuk föladni az identitásunkat, a történelmünket, és a választók azért támogatnak bennünket, mert mi meg akarjuk védeni az országainkat, illetve az országaink értékeit. Akik választásokat veszítenek, azok szembekerülnek a választópolgárok többségével. Ők ilyenkor elszaladnak Brüsszelbe. Brüsszelt sajnos Közép-Európában a választásokat elvesztő baloldali ellenzék gyakran tekinti úgy, mint utolsó mentsvárat, ahonnan majd még egy támadást lehet indítani Prága, Budapest, a prágai vagy a budapesti nemzeti kormányokkal szemben. Ez egy rossz fölfogás, és én nem örülök annak, hogy Brüsszelben a bürokraták teret adnak ennek a magatartásnak, hiszen a brüsszeli bürokraták valójában az Önök, a mi alkalmazottaink, hiszen Brüsszel nem létezne Csehország, nem létezne Magyarország, nem létezne a nemzetállamok nélkül. Nem helyes, hogy a nemzetállamokkal szemben lehet Brüsszelből politikát csinálni.
– Menjünk tovább egy olyan témához, ami Magyarországot és a cseh közvéleményt is foglalkoztatja, s ez a migráció. Ön Magyarországon továbbra is nagyon népszerű, tartja a nagyon magas népszerűségi szintjét, és részben a migrációellenes politika keményebbé tételére épít. 2015-ben kerítést építtetett Magyarország határára, amelynek a feladata, hogy megakadályozza a Magyarországra irányuló illegális migrációt, tranzitzónákat hozott létre, sőt Magyarország ellen még eljárás is folyamatban van az európai igazságügyi szervezeteknél a migrációellenes törvények miatt, amelyek büntetést rónak ki a migráció támogatóira. Hogyan váltak be ezek az intézkedések?
– Nézze, valóban, engem gyűlölnek a liberálisok, mert az ő álmuk egy olyan Európa, amely megszabadul a történelmétől. Egy olyan Európa, amely megszabadul a nemzetektől, a nemzetállamoktól, megszabadul az állampolgárságtól, megszabadul a nemzeti karaktertől, és összekeveredik valamilyen ideérkezőekkel egy új minőségben. Ők nem cseheket, lengyeleket, magyarokat, németeket akarnak látni, hanem egy új európai emberfajtát, ami úgy jön létre, hogy behozzák ide a világ távoli végeiről, a különböző civilizációkból az embereket, összekeverik velünk, és ebből létrejön szerintük egy valami magasztosabb, valami nagyszerűbb Európa, mint a mi cseh, magyar, lengyel vagy éppen német Európánk. Én egyáltalán nem értek egyet ezzel a gondolattal. Talán én voltam az első, aki ezt ilyen nyíltan és egyenesen fölvetettem, és az intézkedéseimmel, ami a határvédelemre vonatkozik, meg a kerítésépítéssel nemcsak beszéltem, hanem próbáltunk valamit mi, magyarok tenni is az ilyen politika ellen. Ezért vagyunk mi feketebárányok Brüsszelben.
– Nos, a feketebárány. Ön egyrészt kemény kritikában részesül, másrészről azonban az Ön intézkedései sikeresek, és ezt támogatja a közvélemény. Valóban Ön volt az, aki elsőként minősítette őrültnek a migrációs kvóták tervét, és nagyon bátran elsőként mondta ki, hogy a magyaroknak meg kell védeni keresztény értékeiket, akár hívők, akár nem hívők. Tényleg komolyan gondolja azt, amit most elmondott nekem, hogy a keresztény kultúra, a nemzetállamok fokozatosan eltűnnek, hogyha fennmarad ez a brüsszeli hozzáállás, amit most leírt?
– Igen. Nézze, ráadásul a migrációs ügy valójában demokráciakérdés is. A helyzet úgy fest, hogy a migrációval nyilvánvalóan megváltozik az országoknak a karaktere, és megváltozna a mi életünk is. Ez egy olyan mélységű változás, amire nem mondhat politikai vezető igent anélkül, hogy megkérdezné az embereket. Tehát a saját választóik, a magyarok, a csehek, a németek, a franciák megkérdezése nélkül hozni bevándorláspárti döntéseket előbb-utóbb mély demokratikus válságokat fog előidézni. Mert az emberek úgy fogják érezni, hogy úgy változtatják meg a hazájukat és az ő életüket, hogy nem volt módjuk erről véleményt nyilvánítani. Tehát én úgy gondolom, hogy Önök, csehek, mi, magyarok, lengyelek, mi mindannyian demokraták vagyunk. Mi azt tesszük, amit a választók akarnak. Akik szemben állnak velünk, olyasmit akarnak ránk kényszeríteni, amit a mi népeink nem akarnak. Az egy másik dolog, hogy Nyugat-Európában meg sem kérdezték az embereket arról, hogy akarják-e azokat a változásokat, amik ott most történnek, de ez nem tartozik ránk, ez az ő problémájuk. Mi csak azt kérjük, hogy ne akarjanak ránk erőltetni olyasmit, amit a mi embereink, a mi népeink nem akarnak. A kvóta pedig azért nevetséges dolog, mert amikor van egy házban egy csőtörés, akkor nem arról kell vitatkozni, hogy a betört vizet hogyan osszuk el egymás között, hanem meg kell szüntetni a csőtörést, és azt kell mondani, hogy védjük meg a határainkat, hogy a baj ne folytatódjon.
– Miniszterelnök úr, én nagyon örülök, hogy tulajdonképpen első alkalommal hallom így, összefüggéseiben és a televíziónézők szintén az Ön európai vízióját. Nekem logikusnak tűnik, amit mond. Beszélt ma a migrációs politikáról Andrej Babišsal? Egyetértettek ebben Önök?
– Nézze, én nagy tisztelője vagyok az Önök miniszterelnökének, és nagyon örülök annak, hogy érkezett az európai politikába valaki, aki a politikán kívülről jött. Én már harminc éve vagyok a nemzetközi és a magyar politikában, és én látom, hogy időnként mókuskerékszerűen ugyanazok az ügyek jönnek elő, és néha kellenek új emberek, akik kívülről jönnek, sajátos megközelítést alkalmaznak, bátrak, és fölforgatják egy kicsit azokat a dolgokat, amelyek sikertelenül és unalmasan mindig ugyanabban a vágányban haladnak. És Babiš miniszterelnök úr kétségtelenül ilyen ember, akinek nagy tekintélye van Magyarországon a pénzügyminisztersége miatt, hiszen ő olyan gazdasági eredményeket ért el, amit mi, magyarok nagyra tartunk és csodálunk, és örülünk annak, hogy miniszterelnökként pedig továbbra is a józan ész talaján áll, és a migrációs ügyben én, amikor Brüsszelben csatázni kell, bármikor számíthatok rá, és ő is számíthat rám. Gyakran van az úgy, hogy kettőnknek közösen kell egy-egy álláspontot erőteljesen képviselni. Tudnánk mindketten ebből több történetet is fölidézni, ilyen hajnali órákban zajló politikai csatákból, ahol a csehek számíthattak ránk, és mi is számíthattunk a csehekre.
– Önről úgy tartják, hogy nagy munkabírású, a cseh miniszterelnök szintén. Elhiszem Önnek, hogy gyakran csak hajnalban jutottak el megegyezésekhez. Azt mondják, hogy Andrej Babiš három órát alszik. Önnek mennyi ideje jut alvásra a munkaterhelése mellett?
– Hát keveset. Nem ebben akarok versenyezni Babiš miniszterelnök úrral, de kétségkívül ez egy olyan munka, ami megterheli az embert. Én a farkasalvás híve vagyok. A farkasalvás egy 10-15 perces mélyalvás, ami után az ember képes újra folytatni a munkáját. Mindenkinek más módszerei vannak, de kétségkívül ez egy melós állás, tehát itt nyomni kell az ipart, ha nem vagy ott a szeren, akkor előbb-utóbb elveszted a fonalat, és már nem tudod, hogy mi történik. Tehát aki vállalja ezt, én szeretem ezt a munkát egyébként, nem panaszkodom, hogy sokat kell dolgozni, én örülök, hogy sokat dolgozhatok, szeretem ezt a munkát, ez egy szép munka, és ha vannak eredmények, akkor pedig az ember kifejezetten lelkesen végzi a munkáját, és nekem nagyon sok ilyen lelkesítő pillanatban volt részem az elmúlt tizenhárom évben. Már tizenharmadik éve vagyok miniszterelnök.
– Ezt az energiát lehet érezni Önben. Miniszterelnök úr, egy másik dolog, ami miatt kritizálni szokták Önt, az a jogi szabályozás, amely a migrációt támogató NGO-kra vonatkozik, amelyet lex Sorosnak hívnak. Amit Soros Györgyről, a magyar származású amerikai filantrópról neveztek el, emiatt nagyon bírálják Önt. Feltételezem, hogy kitart a szabályozás mellett.
– Létezik egy Soros György nevű magyar ember, egy tehetséges ember, mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy általában tehetségesnek látjuk saját magunkat. Most egy ilyen emberről van itt szó, aki nagyon sok pénzt csinált a pénzügyi spekuláns piacokon, és képes jól megszervezni saját szándékai szerint a dolgokat, és ő egész Közép-Európában létrehozott egy nagyon komoly hálózatot. Ezek magukat civilnek mondó fizetett politikai aktivisták, akik nagy hálózatban sok országot behálóznak, végzik a munkájukat. Én úgy vagyok ezzel meg Soros úrral is, hogy eldiskurálunk mi, ha filozófiáról van szó, meg néhány társadalmi kérdésről. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni sem Soros úrnak, sem az NGO-knak, sem a fizetett civil aktivistáknak: ez pedig a nemzetbiztonság. A viszony azért lett éles Magyarországon, mert a migráció egy nemzetbiztonsági kérdés. És én Magyarországon nem engedem meg senkinek, hogy a magyarok biztonságát veszélyeztesse. És aki a migrációt támogatja, az a terrorizmust is támogatja, az a bűnözés növekedését is támogatja, és olyasmit akar, ami veszélyt jelent a magyarokra. Én világossá tettem, és a magyar törvényhozás ebben engem megerősített, hogy ez egy biztonsági kérdés, és azoknak a civil szervezeteknek, akik ezzel a biztonsági kérdéssel, migrációval akarnak foglalkozni, szoros ellenőrzés alatt kell állniuk, és nem végezhetik úgy a tevékenységüket, mint hogyha mondjuk környezetvédelmi kérdésekkel foglalkoznának, mert ez egy speciális nemzetbiztonsági terület.
– Értem. Tudja, Soros György viszonylag aktív Csehországban is, van itt több think tank intézet is, amelyeket Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa finanszíroz. Ez vitát vált ki, és természetesen logikus kérdéseket vet fel. Hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek vindikálják maguknak a jogot a közéletben való részvételre és a hatalomra a közéletben, főleg a hatalomra, mindezt úgy, hogy nem vesznek részt a választásokon, és külföldi tőke áll mögöttük? Ez az egyik kérdés. Aztán van itt néhány ellentmondásos tevékenység. Az utóbbi időkben emlegetnek egy újságírónőt, aki egy olyan nagy ügy mögött áll, amely Andrej Babišt érinti, amelynek során – véleményem szerint – visszaéltek a miniszterelnök fiának a betegségével. Ez egy olyan ügy, ami a kormány bukásához is vezethetett volna. Nos, ezt az újságírónőt Soros György finanszírozza, ami komoly kérdéseket vetett fel a cseh társadalomban.
– Először is, ugye, demokráciában élünk. Az emberekbe nem szabad és nem is lehet belefojtani a szót. Ráadásul most már, most egy tévében ülünk, de hát vannak már modernebb kommunikációs technológiák, social media, ilyesmi, tehát ma már mindenki szabadon elmondhatja a véleményét. Ezért nekünk egyetlen lehetőségünk van a Soros-féle hálózatokkal szemben. Mi nem mondhatjuk azt, hogy fogjátok be a szátokat. Egy demokráciában ez nem lehetséges. Mi egy dolgot tehetünk, hogy szisztematikusan föltárjuk, hogy kicsodák ők, ki fizeti őket, miért kapják a pénzt, milyen hálózatba szerveződnek, milyen ügyekben lépnek föl, és bemutatjuk ezt a magyar vagy cseh választóknak, és azt mondjuk, hogy látjátok, ezek a mi ellenfeleink, eljön a választás, válasszatok, döntsetek. És az az igazság, hogy Magyarország úttörő volt abban, hogy a víz alatt rejtőzködő hálózatokat arra kényszerítette, Soros Györgyöt is, hogy a víz fölé jöjjön, és az egész hálózatát egész Közép-Európában a nyilvánosság előtt be kellett mutatnia, vállalnia kellett, mert lelepleztük. Most ami az Önök miniszterelnökével kapcsolatos ügyet illeti, a konkrét ügyben nem kívánok véleményt nyilvánítani, a családi ügyek Magyarországon szentek, de a történet egy általános jelenségre utal. Ez pedig az, hogy a politika, mint szakma egyre durvábbá vált. Mint említettem, én régóta vagyok a politikában. Ez húsz éve nem így volt, húsz évvel ezelőtt, ha megtámadták volna a cseh miniszterelnököt valamelyik nehéz sorsú gyermekén keresztül, akkor az egész, gondolom, hogy a cseh, de a nemzetközi közvélemény is azt mondta volna, hogy ilyet nem lehet csinálni. Mert a politika az politika, a család meg család. De az elmúlt húsz évben úgy eldurvult a politika, hogy az ellenfeleink, különösen a nemzetközi, globalista, Soros-féle ellenfeleink, karaktergyilkosságokat akarnak végrehajtani. És ennek látjuk egy lenyomatát Csehországban. A politika olyanná lett, mint a ketrecharc. Ehhez nekem is, nekünk is alkalmazkodnunk kell; aki nem küzd, nem harcol, azt letapossák. És ha bennünket letaposnak, akkor azzal letapossák a saját népeinket is, tehát tudomásul kell venni, hogy a harcmodor megváltozott, és nekünk is ebben kell bekeményítenünk.
– Ön egy interjúban azt mondta, hogy korábban a politikát kesztyűs, fehér inges urak csinálták, ma pedig ez inkább ökölvívás, ezt így kell értenem. Miniszterelnök úr, haladjunk tovább a V4-es együttműködéshez. Véleménye szerint van még mindig jelentősége a visegrádi együttműködésnek?
– Meggyőződésem, hogy a V4-ek jelentik Európa jövőjét. A gazdasági növekedés ebben a régióban kétszer akkora, mint az Európai Unió átlaga, és úgy tűnik, hogy a tendencia folytatódni fog. Tehát a gazdasági növekedés motorja ma a cseh, a magyar, a lengyel és a szlovák munkások kezében van, mi hajtjuk az Európai uniós lokomotívot, és ez még hosszú ideig így lesz. Tehát mi egy sikeres térség vagyunk, érdemes így tekinteni magunkra. Mi nem koldusok vagyunk, akik pénzért járnak Brüsszelbe. Nekünk teljesítményünk van, nekünk virágzó gazdaságaink vannak, mi beengedjük ide a nyugat-európaiakat, és elvárjuk, hogy fair módon bánjanak velünk, és bánjanak a saját embereikkel, a munkásaikkal és a kormányainkkal is. Tehát én nagyon hiszek abban, hogy ez a négyes együttműködés, ennek az erősödése jó Európának, jó Közép-Európának, és jó mind a négy államnak külön-külön is. Ami hiányzik, és amiben én együttműködök az Önök miniszterelnökével, hogy a kommunista időkben az összes fontos hálózat – energia, közlekedés – mind kelet–nyugat irányban épült meg, az észak–déliek hiányoznak. Nincsenek gyorsvasútjaink, nincsenek észak–dél irányú autópályáink, nehéz a villamos energiát továbbítani, a földgázhálózatok is kelet–nyugatiak és nem észak–déliek. Tehát nekünk, ennek a négy országnak, a V4-eknek Közép-Európát nagy gazdasági beruházásokkal mint gazdasági térséget is meg kellene építeni. Ez egy nagy feladat, de a következő tíz év legszebb feladata is.
– Értem. Ki kellene bővíteni a visegrádi csoportot Ausztriával, ahogyan erről néha szó volt? Politikailag a nézetek sokszor már hasonlóak.
– Nagyon nehéz. Ha bármilyen bővítés szóba kerül, akkor a négy ország közül mindig van valaki, akinek van egy másik ötlete is, és akkor nincs vége. Én azt javasoltam mindig, mikor mi adtuk az elnökséget, és vezettük a V4-eket, hogy őrizzük meg a V4-et kompaktnak, és alakítsunk ki külön-külön viszonyokat másokkal. Tehát legyen V4+Ausztria, és erről legyen egy politikánk. Legyen V4+Balkán, és arra is legyen egy politikánk. V4+Baltikum, és legyen arra is egy politikánk. Tehát én nem a bővítésben, hanem inkább a speciális kapcsolatok kiépítésében látom a jövőt.
– Rendben. Miniszterelnök úr, a legutolsó kérdés: Ön szerint – és ez most egy nagyon általános kérdés – mire van Európának a leginkább szüksége?
– Európának most egy választásra lesz szüksége. Öt évvel ezelőtt választották meg az európai parlamenti képviselőket, és öt évvel ezelőtt delegálták az Európai Bizottságba az országok a biztosokat. Öt év alatt nagyléptékű változások történtek. Akik most ott vannak, már nem alkalmasak erre a munkára. Nekünk most új európai vezetés kell, új parlamenti képviselők és új Európai Bizottság. Ha sikerül a nemzeteiket szerető és a nemzeteik iránt elkötelezett képviselőket és biztosokat választani és kinevezni, akkor meg lehet indítanunk egy egészen új európai politikát. Egy modern, versenyképes, hagyományait tisztelő, önmagát szerető, az önmaga gyökereiből táplálkozni akaró, új európai politikát meg tudjuk indítani a következő év második felében, az európai választások után. Ezért én most úgy látom, hogy Európa jövője az európai emberek kezében van, és a választáskor irányt kell szabniuk, hogy merre induljon Európa.
– Tehát az alapvető impulzus Európa reformjához az Ön véleménye szerint valószínűleg a májusi EP választások után érkezik, jól értem? Még egy kiegészítő kérdés. Ez a véget nem érő migrációs válság mennyire hagyott mély sebeket az európai kapcsolatokban és a közvéleményben? És milyen hatása lesz az említett EP-választásokra?
– Ez egy külön, hosszú beszélgetést igényelne. Én most csak annyit kockáztatok meg, hogy jól láthatóan két külön csoportra váltak szét az európai országok. Vannak országok, amelyek úgy döntöttek, hogy ők bevándorlóországok lesznek, akik befogadnak milliószám bevándorlókat, és hozzákezdtek saját maguk átalakításához, ami egy hatalmas kaland. Lehet, hogy jó lesz a vége, de az is lehet, hogy inkább szomorú. És van egy másik csoportja az országoknak, akik nem vállalkoztak egy ilyen dologra. Ezek vagyunk mi. Mi nem akarjuk átalakítani magunkat, nem akarunk összekeveredni másokkal, nem akarunk összevegyülni olyan formában másokkal, hogy nem tudjuk, mi lesz ennek a kalandnak a vége. Ez most két csoport. Nagy kérdés Európában, hogy ez a két csoport, a magukat bevándorlóvá alakítók és a saját magukat megőrző országcsoportok hogyan tudnak egymással együttműködni. A választások utáni időszak legnagyobb kérdése lesz ez.
– Miniszterelnök úr, az időnk a végéhez ért. Nagyon köszönöm Önnek, hogy időt szakított ránk, a mi televíziónkra, köszönöm a válaszait, az energiáját. Kiváló volt, még egyszer köszönöm.
– Köszönöm szépen. Én is minden jót kívánok a tévénézőknek és Csehország polgárainak, és azt kívánom, hogy Isten óvja Csehországot!
– Köszönöm, Miniszterelnök úr! És köszönöm Önöknek is, kedves Nézőink, a figyelmüket!
