Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hálásak vagyunk Szerbiának, hogy eljött az elnökük, és hálásak vagyunk az osztrákoknak, hogy itt van velünk a kancellárjuk. Ahogy az előre látható volt, ez egy hosszabb sorozat első nyitótalálkozója. Amiért összejöttünk, az a migráció. Három olyan ország vezetője áll most Önök előtt, akiket a lehető legsúlyosabban érint ez a kérdéskör. Mind a hárman szenvedünk az illegális migrációtól. Ez rengeteg energiát, élőerőt és óriási összegeket emészt föl, miközben egyáltalán nem vagyunk elégedettek azzal a helyzettel, ami kialakult. Meg kellett állapítanunk, hogy a szerbek határőrei, a magyarok határőrei és az osztrák határt védő rendőrök és katonák heroikus küzdelmet folytatnak az illegális migráció megfékezése és az embercsempészek ellen. Csak a legnagyobb elismeréssel tudunk szólni az egyenruhásaink teljesítményéről. Ennek ellenére a helyzet egyre nehezebb, a számok és a tények egyre riasztóbbak. Miközben a világnak ma vannak más, égető problémái, a figyelem is ezekre irányul elsősorban, hiszen itt az orosz–ukrán háború, itt van a mindannyiunkat gyötrő magas energiaárak és a szankciók problémája, és a migrációra nem irányul elegendő figyelem, pedig ez legalább olyan fontos kérdés, mint a másik kettő. Arra tettünk most kísérletet, hogy szembenézzünk a helyzettel, és intézkedéseket dolgozzunk ki. Magyarország azért kezdeményezte ezt az összejövetelt, mert mi vagyunk a legspeciálisabb helyzetben, ugyanis nekünk két irányból van migrációs problémánk. Az orosz–ukrán háború következtében több mint egymillió menekült érkezett keleti irányból, Ukrajna felől, miközben a déli irányból is a határunk folyamatos ostrom alatt áll. Csak az idén mintegy 180 ezer illegális határátlépési kísérletet kellett semlegesítenünk.
Ha a jövőt nézzük, akkor van néhány olyan fejlemény előttünk, amely tovább fogja nehezíteni a helyzetet. Először is nem látom, hogy a migrációt ösztönző, a pull-faktorokat erősítő brüsszeli politika változna. Az újraelosztási kvóták mindig újra és újra napirendre kerülnek. Itt van előttünk a post-Cotonounak nevezett nagy összeurópai megállapodás, a háború és a szankciók miatt egy világgazdasági visszaesés és egy világélelmezési nehéz helyzet. Ezek együtt mind növelni fogják az illegális migráció súlyát. Az Európába vezető migrációs útvonalak közül a legsúlyosabban érintett a nyugat-balkáni útvonal, itt jönnek a legtöbben. Ráadásul azt észleltük, ez különösen nekünk, szerbeknek és magyaroknak okoz nehézséget, hogy az illegális migráció és az embercsempészek aktivitása szintet lépett, egy minőségi szintet lépett: éles fegyvereket is használnak az egymás közötti konfliktusokban és a határőreink ellen is. Ez a három ország nem egyszerűen csak a saját határait védi – persze én Magyarország nevében beszélek elsősorban –, hanem egész Európát védjük. Magyarország teljesíti a schengeni tagságból fakadó kötelezettségeket, de az lenne az érdekünk, egész Európának is és mindhármunknak, akik itt állunk, hogy ezt a védvonalat minél délebbre toljuk. Ma az elsődleges védvonal a szerb–magyar határ, és mindannyiunknak az az érdeke, hogy ez a védvonal délebbre kerüljön. Eddig is adtunk segítséget, Magyarország is és Ausztria is Szerbiának és Észak-Macedóniának, de úgy érezzük, hogy most az együttműködés egy új dimenziójára van szükség. Ezért a mai szándékokat tisztázó és a politikai irányt kijelölő találkozó után, hamarosan lesz egy következő találkozó Belgrádban, ahol az illetékes miniszterek találkoznak, ahol a konkrét lépéseket fogják megfelelő jogi formába önteni, illetve ha közös föllépés lesz, amit szeretnénk, ennek a pénzügyi és élőerő föltételeit is ott fogjuk majd tisztázni. És egy harmadik találkozót is tervezünk, aminek majd a kancellár úr ad otthont Bécsben.
Köszönöm szépen a figyelmüket!