Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak, hogy volt olyan kedves, és meghívott ide, Újvidékre. Köszönöm, hogy bemutatta nekem a polgármester urat. Örülök, hogy megismerkedhettem az egyetem rektorával is, örülök, hogy a miniszterelnök úrral azonos szellemi alapokon állunk. Mélyen osztom azt a véleményét, hogy a különbségeinkre büszkéknek kell lennünk, azokat meg kell becsülnünk, és művelnünk is kell, ugyanakkor a különbözőségeinkkel együtt, közösen élünk. Azt szeretnénk, hogyha nemcsak egymás mellett élnénk, hanem egymással is élnénk, hogy a két nép között minél intenzívebb kapcsolat legyen – legyen szó gazdaságról vagy szellemi életről. Én meg vagyok győződve, hogy nincs messze az az idő, amikor szerb vállalkozók megjelennek Magyarországon, és beruházásokat fognak létrehozni, várjuk őket, és majd támogatni is fogjuk őket. Köszönöm szépen a miniszterelnök úrnak, hogy a Magyarországon élő szerb kisebbség sorsát mindig is a szívén viselte, ők is nagyon fontosak a két nép együttélése szempontjából, és mi is azért dolgozunk, hogy otthon érezzék magukat Magyarországon, és saját hazájuknak tekinthessék Magyarországot. Ha azon az úton haladunk, amelyen elindultunk, akkor szép eredményeket fogunk elérni. Alig vártam, hogy végre Szerbiában egy ilyen gondolkodásmód irányítsa a kormányzat működését, örülök, hogy most így van. Remélem, hogy ez még sokáig így is marad, és tudjuk folytatni azt az együttműködést, amit elkezdtünk. Nehéz dolog együttműködni. Az ember nem is gondolná, hogy milyen bonyolult dolog ez, nem megy egyik pillanatról a másikra, ahhoz együtt kell és közösen kell élni és gondolkodni. Ez most megvan itt. Ez nagy érték, és Pásztor elnök úrnak is köszönetet mondok ezért. Sok sikert kívánok Szerbiának, a miniszterelnök úrnak és a Szerbiában élő magyaroknak is.
Ha van esetleg kérdésük, szívesen válaszolok.
