Baraczka Eszter (Magyar Televízió): Miniszterelnök úr, a hét elején, még mielőtt elindult ide, Brüsszelbe, erre a maratoni és nagyon sokrétű csúcstalálkozó-sorozatra, úgy fogalmazott, hogy nagyon veszélyes javaslatok is vannak a NATO és az Európai Unió asztalán. Tudjuk, illetve úgy vélem, hogy tudjuk, hogy három dologra gondolt, hogy a NATO beavatkozik-e valamilyen módon az ukrajnai háborúba, illetve az olajembargóba, illetve gázembargóba. Úgy fest, hogy ezeket most sikerült elhárítani.
Valóban azt az alapkérdést kell mindig föltennünk, hogy mi is ez a helyzet, amiben vagyunk. És vannak országok, amelyek azt mondják, hogy ez egy olyan háború, amelynek valahogy ők is részesei. Mi, magyarok pedig azt mondjuk, hogy van egy orosz–ukrán háború, ez a mi szomszédságunkban zajlik, nem lehetünk közömbösek, emberi szenvedések vannak, bajbajutottak milliói, és vannak magyar érdekek, amelyeket egy szomszédban zajló háború mindig veszélybe sodorhat, vagyis veszélyes helyzetben vagyunk, de mi Magyarország oldalán állunk, és magyar fejjel, magyar nézőpontból tekintünk erre a helyzetre. Segítünk a bajbajutottaknak, de érvényesíteni akarjuk, meg akarjuk védeni a saját nemzeti érdekeinket. Vannak országok, amelyek azt szeretnék, hogyha a NATO vagy az Európai Unió valamilyen mértékig – akár erőteljesen is – részévé válna a konfliktusnak. És vannak országok, mint például Magyarország, amelyik ki akar maradni ebből a háborúból. Ez a vita hol nyíltabb, hol rejtettebb formában folyamatosan zajlik. Ezért van jelentősége az ilyen nagy csúcstalálkozóknak, hogy ez a két álláspont összemérje magát egymással, ki hol áll, és melyik álláspont mögött mennyien vannak. Amit most tudok mondani Önnek, az, hogy a NATO-csúcson egyértelműen kiderült, hogy a magyar álláspont mögött vannak többen. Ezért a NATO ki is mondta, hogy nem részese ennek a háborúnak, nem akar benne részt venni, ki akar belőle maradni, és sem fegyvert nem küld, sem katonákat nem küld, se légtérzárat nem rendel el – ez a NATO álláspontja. Persze, ha vannak tagállamok, amelyek túl akarnak ezen menni, saját felelősségükre valamit tenni akarnak, a NATO nem akadályozza meg, de a maga részéről egy visszafogott, a magyarral teljesen egyező álláspontot alakítottak ki. Ez volt a NATO. Aztán itt az Európai Unió, ahol inkább már a gazdasági szankciók kérdéséről van szó, ahol megint csak egy érthető fölvetés az, hogyha segíteni akarunk az ukránoknak, és azt akarjuk, hogy minél hamarabb béke legyen, akkor az oroszok számára tegyük világossá, hogy ezt a háborút nem érdemes folytatniuk. Ez egy helyes törekvés, mert szerintem is a legfontosabb ma az, hogy béke legyen, minden baj orvoslásának, minden fájdalomra a gyógyírt csak a béke útján lehet megszerezni. Tehát mi a béke oldalán vagyunk. De nem lehet úgy békét teremteni, hogy szankciókat alkalmazunk, olyan szankciókat, amelyek jobban fájnak nekünk, mint az oroszoknak. Márpedig ha a szankciókat kiterjesztjük az energiára, az a helyzet áll elő, hogy a magyar gazdaság egy elviselhetetlen nyomás alá kerül, miközben az oroszoknak ez föltehetően meg sem kottyan. Tehát ezért Magyarország világossá tette, hogy a szankciók kiterjesztése az energiarendszerre alkalmatlan eszköz arra, hogy ezáltal lépéseket tegyünk a béke irányába. Más módon kell ezt megtenni, alapvetően diplomáciai tárgyalások útján.
Most lekerült ez mind az asztalról, energiára nem vet ki az Európai Unió szankciókat, de visszakerülhet, azt mondják, hogyha Putyin elnök, mondjuk, átlép egy vörös vonalat, amit az Európai Unió nem tolerál. Beszéltek-e arról, hogy mi lehet, mondjuk, ilyen vörös vonal?
Nem ezt tartom a legvalószínűbb forgatókönyvnek, azzal kell inkább egyetértenünk, és abban kell gondolkodnunk, hogy amikor összejönnek a miniszterelnökök, akkor ez a két álláspont mindig újra és újra képviselteti magát. Tehát ezelőtt két héttel Versailles-ban már egyszer elmondtuk, hogy nem küldünk katonát, nem küldünk fegyvert, és nem akarjuk, hogy az unió vagy a NATO része legyen ennek a háborúnak. Azt is elmondtuk, hogy nem akarunk légi háborút sem, tehát légtérzárat sem. Eltelt két hét, és újra előkerültek ezek a javaslatok. Tehát azt kell mondanom, hogy miután az álláspontok különbözőek, ezért minden egyes nemzetközi találkozó alkalmával ezek a javaslatok felszínre kerülnek, és Magyarországnak minden egyes alkalommal, újra és újra ki kell állnia a saját nemzeti érdekei mellett. Ezért nem mindegy, hogy milyen kormánya van Magyarországnak, olyan kormánya van-e, amely kiáll a nemzeti érdekek mellett, vagy olyan, amelyik a nagyokkal vagy az éppen számára tekintélyt sugárzó, más országokkal akar alárendelt szerepben együtt úszni. Mi egy a nemzeti érdekekért kiálló kormány vagyunk, és ezt akarjuk tenni a következő időszakban is. Ez meg is hozza az eredményét, mert ma a legnagyobb változás az, hogy a két országról, amit itt gyakran kritizáltak, Lengyelországról és Magyarországról a legnagyobb elismerés hangján beszélnek. Szóval mindenki látja azt a hatalmas terhet, amit a lengyel meg a magyar emberek visznek a hátukon. Lengyelország, bár az egy 40 milliós ország, talán még nagyobbat is, mint mi, hiszen oda 2,5 millió menekült érkezett, de hozzánk is érkezett több mint ötszázezer. Ez a népesség arányában számítva körülbelül a teljes magyar népesség öt százaléka. Ebből a szempontból arányaiban mi viseljük a legnagyobb terhet, és fantasztikusan áll helyt Magyarország, ezt itt mindenki látja. Erről szólnak a tudósítások, akik eljönnek, megnézik a határon a munkát, mind látják. Rengeteg önkéntesünk van, az aktivisták, a civil szervezetek, az egyházak fantasztikusan dolgoznak, nyíltszívűek a magyar emberek, semmi önzés nincs bennük, teljes szívből segítenek az ukránoknak. Nem érdekes, hogy milyen vitáink voltak korábban az ukránokkal, mondjuk, a magyar kisebbség ügyében, ez most nem számít, mert az ukránok bajban vannak, segítünk nekik, és a magyar állam is jól működik, hiszen megszervezte a védekezést és a menekültek fogadását. Ez nagyon nagy elismerést váltott itt ki, de tisztában vannak azzal is, hogy ez egy teher is. Ezért például sürgettem, hogy a Magyarország számára elérhető pénzügyi forrásokat minél hamarabb nyissák meg, és már meg is érkezett a bizottság részéről a válasz. Az első 300 millió eurót, ami több mint 100 milliárd forint, rugalmasan, a korábbi célokhoz képest sokkal szabadabban, gyorsabban, elérhetővé tették, elérhetővé és felhasználhatóvá tették Magyarország számára. Tehát ezt mind az önkénteseinknek köszönhetjük, maga az ország harcolta ki ezt a megítélést.
Nem tudom nem megkérdezni, hiszen a híradásokban ott volt, hogy az ukrán elnök ugyanakkor nem volt elégedett a NATO-val; ő úgy fogalmazott, hogy a NATO cserbenhagyta Ukrajnát, az Európai Unió cselekedett ugyan, de későn lépett a szankciók ügyében, és Önt személyesen is megszólította és bírálta, és azt mondta, hogy nem segít Magyarország eleget Ukrajnának. Hogy lehet egy ilyen helyzetben higgadtnak maradni, és megfelelő választ adni egy ilyen felvetésre, hiszen végül is Ukrajnát mégiscsak megtámadták, tűz alatt áll, és nyilván az elnöknek a véleményét, a hangulatát ez befolyásolja.
Ukrajna nehéz helyzetben van, mégiscsak megtámadták őket, és háború van a területükön. És a területük egy részét már el is vesztették, és emberek millióinak kell elhagyniuk Ukrajnát menekültként. Azért ez egy szívfacsaró, nagyon nehéz érzés lehet. Tehát az első dolog, hogy meg kell érteni ilyenkor az ukrán elnököt, hogy egy ilyen helyzetben ő azt szeretné, ha az egész világ nemcsak osztozna a fájdalmában, nemcsak a menekülteken segítene, hanem magáévá tenné az ukrán pozíciót, és azonnal beavatkozna. Ő azt kéri, hogy a NATO menjen be, vállaljon légi csatát, küldjön fegyvereket. Én ezt megértem, mert az ukránoknak ez egy teljesen érthető szempontja, de mi nem ukránok vagyunk, meg nem oroszok, hanem magyarok. És Magyarországnak azon túl, hogy segít minden bajba jutott ukrán embernek, azért erről nem feledkeznék el még az ukrán elnök helyében sem, hogy sok százezer ukránon segítünk, enni adunk, inni adunk, óvoda, bölcsőde, iskola áll rendelkezésre, szállást adunk, maradhatnak nálunk, munkát kaphatnak, tehát mi segítünk, de mi nem akarunk bevonódni ebbe a háborúba, mert ez a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes. Arra a kérdésre, hogy hol áll Magyarország, az a válasz, hogy Magyarország Magyarország oldalán áll.
Ön most végig ült két bizalmas, hosszú beszélgetést, egyet a NATO-ban, egyet itt. Mit tud ebből elmondani nekünk, kívülállóknak, akik azért aggódunk, és azt szeretnénk tudni, hogy akkor mennyire aggódjunk, hogy’ látja a helyzetet?
Onnan érdemes kiindulnunk, hogy Magyarország a NATO tagja. A NATO egységes és erős, sőt nagyon-nagyon erős. Sokkal erősebb, mint Oroszország. Tehát abban lehet bizodalmunk, hogy a NATO összes tagállama, Magyarország, Lengyelország, mögöttünk a németek, aztán a franciák és az amerikaiak, szóval a NATO együtt egy hatalmas erőt képvisel. Ha a magyarok maguk is megteszik, amit meg kell tenni, van hadseregük, azokat fölvonultatják, ugye, a határhoz, ha látszik, hogy mi készen állunk, hogy megvédjük magunkat, akkor a többi szövetséges ország is segíteni fog bennünket, és így, együtt mindenki másnál erősebbek vagyunk ma a világon. Ennél nagyobb biztonsági garancia ma nem létezik. Tehát ezért emberi számítás szerint, minden emberi számítás szerint ma nincs biztonságosabb hely és ország a Földön, mint a NATO-tagállamok országai, köztük Magyarország. De ugyanakkor ez egy háború, és a szomszédunkban van. Észnél kell lenni. Tehát a stratégiai nyugalom, a higgadtság, a kiszámíthatóság, a magyar érdekek pontos meghatározása és az aszerint történő cselekvés most itt a döntő, de úgy érzem, hogy eddig Magyarország ezekkel az erényekkel rendelkezett.
Közvetve viszont, azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy hasson ránk a háború. Most a mai nap folyamán az energiáról, a csillagászati energiaárakról volt egy nagyon hosszú vita, ötvözve azzal a súlyos helyzettel, hogy a szomszédban háború dúl, és az egyik hadviselő fél a legnagyobb európai energiaszállító, ugye, Oroszországról van szó. Szeretne az Európai Unió függetlenedni az orosz energiától, a nagyobb ellátási biztonság érdekében. Egy példát engedjen meg, hogy felhozzak. Itt, Belgiumban kaptunk egy levelet az elektromos áramszolgáltatónktól a héten, és közölték velünk, hogy júniustól az eddigi havi 80 euró helyett 230 eurót fogunk fizetni – csak a villamos áramért. Milyen megnyugtató válaszokat tud adni nemcsak nekem, hanem annak a nagyon-nagyon sok európainak, aki hasonló cipőben jár?
Órákat tárgyaltunk ma erről a kérdésről. A háborútól függetlenül is felfele mentek már az energiaárak az elmúlt hónapokban, erre a háború rátett még egy lapáttal, és ezt nem lehet tétlenül nézni. Magyarországon mi azt az utat választottuk, hogy döntéseket hoztunk, és korlátoztuk az árát az üzemanyagnak, a legalapvetőbb élelmiszereknek, rezsicsökkentést hajtottunk végre, és azt védjük. Tehát minden ország ad erre valamilyen választ. De az igazság az, hogy nemzeti alapon a válaszok nem lesznek elegendőek, kell adni közös európai választ is erre. Ugyanis az energiaárak emelkedésének egyik oka az a politika, amit itt, Brüsszelben csinálnak, és ami szándékosan, folyamatosan emeli az energia árát, mert abból indul ki, hogyha magasabb az energia ára, akkor az emberek majd kevesebbet fognak fogyasztani, és ezzel segítjük a klímát, vagy megmenthetjük a klímát. És ezt a folyamatot, az energiaárak Brüsszelből vezényelt emelkedésének folyamatát nem akarják megszakítani. Ma nem tudtunk dűlőre jutni egymással, de majd még lesznek viták erről, mert nekem az a személyes meggyőződésem, hogy amíg a háború tart, addig ezt az energiaárak emelésére épülő brüsszeli politikát egész egyszerűen fel kell függeszteni. Nem szabad büntetni se a szénből, se az olajból, se a gázból származó energiát, mert ma nem az a kérdés, hogy mi lesz a klímával, hanem az a kérdés, hogy mi lesz a családjainkkal. Tehát vannak nehéz helyzetek, amikor átmenetileg egy-egy politikát érdemes fölfüggeszteni és zárójelbe tenni, de ettől még nagyon messze vagyunk, mert erről nagyon különböző módon gondolkodnak az országok és a miniszterelnökök. De szerintem, ha ez így megy tovább, előbb-utóbb a szükség törvény bont, és itt, Brüsszelben is be fogják látni, hogy a szándékosan emelkedő árakra épülő politikáját Brüsszelnek abba kell hagynia, vagy legalábbis fel kell függesztenie egész addig, amíg a háború véget nem ér, és visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba. De ez nem a mai estének a feladata, ez majd a következő hetek csatáinak kérdése.
Köszönöm szépen!
Én is köszönöm!