Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Köszönöm szépen a meghívást. A magyarok szeretnek Párizsba jönni. Külön köszönöm, hogy ősszel hívott meg. Az újságíróknak mondom, hogy az egyik leghíresebb magyar verssor valahogyan úgy szól, hogy Párizsba beszökött az ősz. Minden középiskolás ismeri ezt. Az, hogy ősszel kaptunk meghívást Párizsba, megtiszteltetés.
Elnök úr elmondta, hogy milyen témákról fogunk beszélni. Szó lesz nyilván hatalomról, vezetésről, európai politikáról, de engem legalább ilyen mértékig az intellektuális érdeklődés hozott ide. Magyarországon, habár sok mindenben nem értünk egyet, de nagy tisztelet övezi Franciaország elnökét, mert egy olyan vezető, aki visszahozta a víziókról szóló viták intellektuális erejét az európai politikába, és ezt mi nagyra értékeljük. Az a reményünk, hogy ismét lehet képzelőereje Európának, és a konkrét ügyeken túl a jövőről, a tágasabb jövőről is tudunk egymással beszélni. Ma inkább arról szeretnék majd beszélni az elnök úrral, amiben egyetértünk. Mert Franciaország és Magyarország egyaránt sikeres és gazdaságilag erős Európát szeretne. Különböző országok, különböző régiók vannak Európában, az unió keleti fele különbözik a nyugatitól, de egységre van szükségünk és együttműködésre, és én hiszem, hogy meg is fogjuk találni ennek az útját.
A biztonság egy kiváló téma. Úgy érzem, hogy ott a közép-európai és francia álláspontok közel vannak egymáshoz, a határvédelem fontosságáról vallott nézetek közel vannak egymáshoz, a közös európai haderőről szóló nézetek közel vannak egymáshoz. És ha ma lesz elég időm, akkor megpróbálom az elnök úrral megértetni, hogy a migráció kérdésében miért olyan más a magyar álláspont, mint a francia. Magyarországnak mások a civilizációs tradíciói, más a nyelve, ezért mi az európai biztonsághoz másfajta módon tudunk a szolidaritás eszközével hozzájárulni, mint Franciaország, de mi arra képesek vagyunk, és készen is állunk.
A francia–magyar kapcsolatokról csak annyit szeretnék mondani, hogy az Önök országa, tisztelt Elnök úr, a negyedik legnagyobb befektető Magyarországon. Kiválóak a gazdasági kapcsolataink, 670 francia cég dolgozik Magyarországon, és ők 40 ezer embernek adnak munkát, és ezt mi nagyra értékeljük. És remélem, hogy a francia befektetők Magyarországon folytatni fogják a tevékenységüket.
Én úgy készülök, hogy a mai napon hosszan fogunk beszélni a bővítésről, mert ez az európai vízió leglényegesebb kérdése. És arról fogok beszélni majd az elnök úrnak, hogy a bővítés ugyan mindig sok kérdést, részletkérdést és gondot vet föl, de a meghatározó dimenzió mégis a biztonság. Ezt egy olyan ország vezetőjeként mondom, amely a kapuja Európának déli irányból, az Európai Uniónak a kapuja déli irányból, és én pontosan tudom, hogy Európa biztonságát akkor tudjuk növelni, ha ezt a kaput lejjebb toljuk déli irányba, és megtaláljuk a bővítésnek azt a formáját és módszerét, amellyel tudjuk erősíteni egész Európa biztonságát. Úgyhogy emellett fogok ma érvelni az elnök úrnak, hogy találjuk meg a megfelelő ütemet és a megfelelő módszereket.
Klímaügyben természetesen beszélünk. Magyarország egy klímabajnok. Kedves Elnök úr, a karbonkibocsátásban a legjobban teljesítő európai országok első harmadában vagyunk. Mi készen állunk arra, hogy az erőfeszítéseinket folytassuk, de meg akarjuk találni az egyensúlyt és az összhangot a versenyképesség és a klímavédelem között.
Összességében tehát jó reményekkel nézek a mai megbeszélés elé, és szeretném megismételni, hogy megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Chirac elnök úr neve már elhangzott, Giscard d’Estaing nevét is szeretném megemlíteni. Ő még ahhoz a nemzedékhez tartozott, aki 1998-ban, amikor először nyertem választást, akkor Giscard d’Estaing elnök úr személyesen eljött, és személyesen kampányolt az én sikerem érdekében. Úgyhogy én nagyra becsültem és tiszteltem mindig is a francia politika nagyjait, akiktől én személyesen is sokat tanulhattam, és akik mindig is barátai voltak Magyarországnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket!
