Tisztelettel köszöntöm Önöket. Jó napot kívánok!
Amikor ilyen sok aláírás van, az ember kicsit hasonlóan érzi magát, mint egy egyházi szertartáson: nem mindent ért pontosan, csak azt tudja, hogy minden nagyon fontos, ami történik, és ez most is így van. És azért írtunk alá ilyen sok megállapodást, mert a kirgiz–magyar kapcsolatok egy elhanyagolt területe volt eddig a mi külkapcsolati rendszerünknek. És az elnök úr látogatása, akit most itt nagy tisztelettel köszöntök, azért különleges alkalom, mert ezt a kapcsolatrendszert végre megtölti olyan tartalommal, amit egyébként a két nép közötti baráti érzelmek indokolnak. Minden magyar, aki járt gimnáziumba, és a mi nemzedékünkhöz tartozik, amikor még az olvasás gyakoribb szokás volt, mint manapság, olvasott kirgiz novellákat vagy regényeket, hiszen a kommunista időkben a könyvkiadásban nem hanyagolták el a kirgiz irodalomnak a magyar nyelvre fordítását és kiadását, ezért a mi nemzedékünk hozzá is férhetett magyar nyelven ehhez a kultúrához. Ezt azért bocsátom előre, mert Magyarország számára egy országnak a súlyát és jelentőségét nemcsak a népességszám, a terület vagy éppen az egy főre jutó GDP adja meg, hanem a kulturális teljesítmény is. Úgyhogy nem véletlen, hogy a magyar kormány ezen a mai tárgyaláson ilyen nagy erőkkel vonult fel. Ezzel is ki akartuk fejezni tiszteletünket Kirgizisztán iránt és azok iránt a kulturális alkotások iránt, amivel Kirgizisztán hozzájárult az egyetemes emberi műveltséghez. Úgyhogy büszkék vagyunk arra, hogy fogadhattuk az elnök urat. És különösen jólesett számunkra, hogy a tárgyalások során világossá tette, hogy Kirgizisztánban nyilvántartják, hogy a kirgizek és a magyarok valaha, a régi időkben egy nép voltak, amihez csak azt tudom hozzátenni, hogy nemcsak a múltban, a régmúltban kapcsolódott össze a sorsunk, hanem a közelmúltban is. Hiszen amikor Magyarországon megdöntöttük a kommunizmust, és kiszorítottuk innen a szovjet csapatokat, és fölbomlott a Szovjetunió, ez az egész folyamat kellett ahhoz is, hogy Kirgizisztán is visszanyerhesse a függetlenségét. Úgyhogy nemcsak a régi időkben, hanem a modern időkben is történtek olyan dolgok, amelyek mind a két nép sorsát alapvetően határozták meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elnök úr érkezését áprilisra vártuk, de a járvány azt lehetetlenné tette. És mint emlékeznek rá, a járvány első szakaszában Magyarország úgy védekezett, hogy gyakorlatilag, ahol lehetett, megállítottuk az életet, hiszen egy ismeretlen ellenséggel álltunk szemben, nem ismertük a járványnak a természetét. Most már okosabbak vagyunk, és most a második hullámban, Elnök úr, mert itt most, Európában, Magyarországon a második hullámot éljük át, itt most másképpen védekezünk. A mostani védekezésnek a vezérfonala az, hogy az országnak, Magyarországnak működnie kell. Ez azt jelenti, hogy működnie kell a diplomáciának is, és működnie kell a külkapcsolatainknak is, azokat sem hanyagolhatjuk el. Úgyhogy szeretném az ország közvéleményét tájékoztatni, hogy a diplomácia, ha nem is a szokásos lendülettel, de folytatódik Magyarországon, érkeznek hozzánk vendégek a következő időszakban, és mi is látogatunk számunkra fontos országokba. Úgyhogy, Elnök úr, köszönjük, hogy áprilisi látogatását most megtehettük, illetve Ön megtehette, és mi pedig fogadhattuk Önt.
Néhány konkrét dolgot szeretnék kiemelni. Az aláírt megállapodások között szerepel egy fejlesztési alap felállítása, kirgiz–magyar fejlesztési alap felállítása 50 millió dollárral, amely a két ország együttműködését, különösen vegyes cégeket hivatott finanszírozni. Abban állapodtunk meg az elnök úrral, hogyha kimerülne, akkor készen állunk arra, hogy ennek az összegét tovább emeljük. A két nép között meglévő közös eredet és a barátság mindennapi megélésének ma a legnagyobb akadálya a távolság. Úgyhogy ha azt akarjuk, hogy ez a rokonszenv és a kapcsolatok ne csak a diplomácia kiváltsága legyen, hanem a mindennapi életnek is tapasztalata, ahhoz össze kell kötni a két országot légi járattal, méghozzá közvetlen légi járattal. És abban maradtunk az elnök úrral, hogy Biskek és Budapest között mindenképpen szükséges megindítani egy közvetlen légi járatot, ennek a jogi és pénzügyi föltételeit sikerült is megteremteni. Reméljük, hogy hamarosan meg is indul ez a járat. Szeretném Önöket tájékoztatni arról is, hogy Magyarország ma 75 állami ösztöndíjat biztosít kirgiz diákok számára. A mai tárgyalások eredményeképpen megállapodtunk, hogy ezt a számot 150-re fogjuk emelni. Hiszünk abban, hogy a barátság nemcsak a jelenben fontos, hanem a jövőben is, a jövő pedig a fiatalok kezében van, ezért a fiatalokat is meg kell ismertetni a két nép kultúrájával, és ennek egyik legjobb eszköze az az ösztöndíjrendszer, amit Magyarország – mint látják – növekvő méretben működtet. És végezetül szeretném elmondani Önöknek azt, hogy az elnök úrral megállapodtunk abban, hogy lehetőség nyílik meghatározott szektorokban Magyarország részéről befektetéseket eszközölni Kirgizisztánban. A magyar gazdaság ezzel élni is fog, és ott, ahol rendelkezünk megfelelő technológiával, meg fogunk jelenni a kirgiz gazdaság piacán is.
Elnök úr, még egyszer hálásak vagyunk, hogy meglátogatott bennünket!