Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Robert!
Köszönöm, hogy fogadtál itt, és hogy egy érdemi eszmecserén vehettem részt. Röviden visszaemlékszem arra, hogy milyen sikeres európai uniós csúcsot rendeztetek itt szeptemberben, amely világosan megmutatta, hogy mindannyian egy hajóban ülünk, minden európai miniszterelnök egy hajóban ül. Most azért jöttem el, hogy tájékoztassam a miniszterelnök urat az Európai Unió soros elnökeként a magyar népszavazásról. Mi, magyarok mindig is nagy jelentőséget adtunk annak, hogy az Európai Unió vezetését vetésforgóban látják el a tagállamok. A magyar fölfogás szerint az Európai Unió nem Brüsszelben van, hanem Pozsonyban van, Varsóban van, Budapesten, Bukarestben, Berlinben vagy Párizsban, merthogy az Európai Unió nem Brüsszelhez, hanem a szabad nemzetek közösségéhez tartozik, és Európának a szabad nemzetek közösségének kell maradnia. A népszavazásnak az eredménye itt is ismert. 1990 óta, tehát a magyar demokrácia kezdete óta egyetlen népszavazáson sem volt ennyi egy irányba mutató akarat, és függetlenül attól, hogy a magyar alkotmányos rendszer a népszavazás érvényességéhez nagyon szigorú feltételeket rendel, most az történt, hogy hárommillió-háromszázezer ember egy irányban fejezte ki az akaratát, és ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni. És miután a népszavazás önmagában nem tudta fölruházni magát jogi, közjogi következménnyel, most a parlamentnek kell ezt megtennie, ezért azt a kérdést, hogy kivel élünk együtt, csak a Magyar Országgyűlés dönthesse el – ehhez nekünk most alkotmányt kell módosítanunk. Egész pontosan nem is módosítanunk, hanem ki kell egészítenünk, és bele kell írni, hogy a magyarokra senki sem kényszeríthet semmilyen betelepítési kvótát, de ezt nélkülem is tudhatta volna a miniszterelnök úr.
Azért jöttem el, hogy elmondjam a miniszterelnök úrnak, ez az alkotmánymódosítás az európai jogrendszer keretein belül marad. Miután most ő felel azért, hogy az európai miniszterelnökök akarata ne hagyja el az Európai Unió határait, ne lépje túl az Európai Unió határait, ezért ma egy garanciát adtam a miniszterelnök úrnak, hogy a magyar alkotmánymódosítás az európai jogrendszer keretein belül marad. Az Európai Unió Alapszerződése rögzíti a nemzeti identitást, nyilvánvaló, hogy egy országnak a területe, egy országnak a népessége, államformája a nemzeti identitáshoz tartozik, amely érinthetetlen.
A másik ügy, amiért jöttem, szintén a bevándorlással függ össze. Még az év elején hoztunk európai miniszterelnökök egy döntést, határidőt is rendeltünk hozzá, és azt mondtuk, hogy 2016. november közepére vissza kell térni a schengeni rendszerhez, vagyishogy a külső határokat légmentesen meg kell védeni, és a schengeni területen belül ideiglenesen emelt határokat pedig el kell takarítani. Én arra kértem a miniszterelnök urat, hogy szerezzen érvényt ennek a korábbi döntésünknek, és térjünk vissza a korábbi jogi helyzethez.
Ezen a ponton szeretnék szólni Szlovákiáról is, amit nyilván a szlovák politikusok így nem mondhatnak el, mert az öndicséret lenne, de szeretném világossá tenni, hogy Magyarországról nézve Szlovákia egy sikertörténet. Akármilyen számot nézek – költségvetési hiány, munkanélküliség, növekedés – mind kiemelkedő az Európai Unión belül. Ha átjövök Komáromnál, és itt, Pozsony után visszamegyek Magyarországra, látom a fejlődést. Most Magyarországról csak annyit mondanék, hogy mi is igyekszünk. Ezek a sikerek nem ajándékba érkeztek ide, és a magyar sikerek sem csak úgy maguktól lettek. Ezekért a sikerekért megdolgoztak a szlovák emberek is meg a magyar emberek is. Ezért szeretném megismételni, hogy egy olyan betelepítési kvótarendszer, amelynek nincs fölső korlátja, és amely kötelező, egy nagy népvándorlás esetén, aminek küszöbén állunk, meggyőződésem szerint tönkreteheti azokat az eredményeket, amiket elértünk. Elveheti mindazt, lerombolhatja mindazt, amiért megdolgoztunk. Európa nem egy átjáróház, Magyarország sem egy átjáróház, és nyilván a szlovákok sem akarnak átjáróházzá válni. Nem akarunk bűnözőket, és nem akarunk terrorcselekményeket sem, meg akarjuk védeni a polgáraink biztonságát meg az elért eredményeinket.
Kedves Szlovák Barátaink!
Lehet, hogy Önök még nem láttak élő migránst, de ez leginkább azért van így, mert Magyarország déli határait megvédjük. Rajtunk százezerszám mentek keresztül törvényellenesen. Higgyék el, nem egy elméleti problémáról beszélek. Hús-vér valóság volt, hogy a saját jogrendünket figyelembe nem véve átgázoltak egy országon több százezren, köztük olyan emberek is, akik utána Párizsban tucatszám öltek meg európai polgárokat. És mi biztonságban szeretünk élni, de ami Párizsban megtörténhet, megtörténhet Pozsonyban, megtörténhet Budapesten, ezzel nem lehet játszani, nem babra megy a játék. Én azt kértem a miniszterelnök úrtól, hogy az ügyet teljes súlyával kezeljük, a saját népeink biztonságáért mi, miniszterelnökök vagyunk a felelősek, és kérem, hogy támogassa azt a gondolatot, hogy egyszer s mindenkorra a kötelező betelepítési kvótákat vegyék le az Európai Unió napirendjéről.
Végezetül köszönetet mondok a miniszterelnök úrnak a kétoldalú kapcsolatokért. Nekünk sok szép közös tervünk van, nagy dolgokat akarunk csinálni közösen, utakat, hidakat, határátkelőket akarunk építeni, jó szomszédként segíteni akarjuk egymást, és a következő években szerintem lesz is erre lehetőségünk.
Köszönöm szépen!
