Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Először is szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak a meghívást. Nagyon fontos tárgyaláson vagyunk túl, a tárgyalás fontosságát az európai helyzet adja. Mielőtt erről beszélnék, elmondom Önöknek, hogy röviden áttekintettük a kétoldalú kapcsolatok kérdéskörét. Én szeretnék köszönetet mondani Bulgária miniszterelnökének, hogy a kétoldalú kapcsolatokat olyan fontos ügynek tekinti. Köszönöm azt a barátságot, amivel Magyarország és a magyarok felé van a miniszterelnök úr, s köszönöm azt az együttműködést, amit az elmúlt években kialakíthattunk. A kétoldalú kapcsolatoknak az alapját a kölcsönös tisztelet adja. Ez Európában ma hiánycikk, az európai politikában túlságosan könnyen térnek el a tisztelet, a kölcsönös tisztelet elvétől, és szerintem mi, azok az európai országok, akik később csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ebbe a kulturálatlanságba nem törődhetünk bele. Európa lényege az, hogy minden országnak meg kell adni a tiszteletet a többi ország részéről. Mi, magyarok mindig megadtuk a tiszteletet a bolgár népnek is és a bolgárok választott vezetőinek is, és mindig meg is kaptuk cserébe a magyaroknak járó tiszteletet, ezért a mi együttműködésünknek a lelki alapjai, amely szerintem a legfontosabbak a nemzetközi politikában, az együttműködés lelki, kulturális alapjai nagyon erős fundamentumot jelentenek. Örömmel rögzítettük azt is, hogy a gazdasági kapcsolataink virágoznak. Jók a tapasztalataink az Önökkel való együttműködésben. A magyar cégek Bulgáriában fair elbánásban részesülnek, mi úgy látjuk, hogy itt tisztességes versenyben lehet részt venni. A magyar cégek, akik itt dolgoznak, kifejezetten jó értékelést adnak Bulgáriáról, visszajelzik, hogy Bulgária egy stabil ország, ahol nincs politikai bizonytalanság, a szabályok kiszámíthatók, egyértelműek, és semmilyen jelenséget nem tapasztalunk, amely hátrányosan befolyásolná a magyarországi cégek működését Bulgáriával. Ehhez gratulálok Bulgária miniszterelnökének, mert ez egyáltalán nem könnyű feladat. Én jól emlékszem – hiszen én már a kilencvenes évek végén is jártam miniszterelnökként Bulgáriában –, hogy itt mennyi probléma volt a csempészettel meg a bűnözéssel. Mi tapasztaljuk azokat a lépéseket, amelyeket Bulgária tett a csempészet és a szervezett bűnözés fölszámolása érdekében, tanultunk is ezekből. Önök bizonyos szempontból Európa-bajnokok, de lehet, hogy világrekorderek, mert annyi pénzt a csempészet elleni föllépésből egy költségvetés sem gyűjtött be Európában, mint éppen Bulgária. Ez egy nagyon tanulságos dolog. Mi is próbálkozunk hasonló dolgokkal, de azért Önök előttünk járnak. Úgyhogy egy stabil és kiszámítható üzleti környezet van itt, Bulgáriában, és a magyar cégek élnek is ezzel a lehetőséggel. Mondtam a miniszterelnök úrnak, hogy mi növelni szeretnénk az együttműködésünk volumenét, szeretnénk több befektetést látni Magyarországról Bulgáriába, és a Bulgáriából érkező érdeklődőket is szívesen látjuk Magyarországon. Szeretném megállapítani, hogy a jövőt illetően is jó okunk van az optimizmusra. Egy hagyomány a két nép között, hogy Budapesten és Magyarországon mindig sok volt a bolgár egyetemi ösztöndíjas. Itt ha az ember a bolgár kormányzattal kapcsolatba lép, előbb-utóbb talál valakit, aki beszél magyarul, ami egy olyan, tulajdonképpen érthetetlen és beszélhetetlen nyelv esetében, mint a magyar, igazán szép teljesítmény. Örülünk annak, hogy most is vannak bolgár diákok Magyarországon, van egy állami ösztöndíjprogramunk, a magyar állam fizeti ezeket az ösztöndíjakat, és azt mondtam a miniszterelnök úrnak, hogy ezt a kontingenst szívesen megemeljük, tehát a magyar állam kész még több bolgár fiatalnak ösztöndíjat adni magyar egyetemekre. Ennyit a kétoldalú kapcsolatokról.
Ami az európai kérdést illeti, itt kellő higgadtsággal azt kell mondanom Önöknek, hogy Bulgáriával szemben kettős mércét alkalmaznak Európában. Szerintem az nem fair, hogy Brüsszelben nem ismerik el Bulgária eredményeit. Szerintem az nem fair, hogy Bulgáriát nem akarják felvenni a schengeni övezetbe. Szerintem az nem fair, hogy pótlólagosan utólagos föltételeket támasztanak Bulgáriával szemben. CVM, ismerik ezeket a kódjeleket… Szerintem nem fair, hogy nem ismerik el, hogy a mostani migránsválság során Bulgária teljesített a legjobban, a legjobban teljesítő, nem schengeni zónához tartozó ország Bulgária volt. Azt kell mondanom, hogyha a bankoknak volt stressz tesztjük Európában az előző években, akkor most volt stressz teszt minden ország számára, aki a migránsútvonalon fekszik, és Bulgária szerintem ezt a stressz tesztet hibátlanul állta, jobban, mint az európai bankok a pénzügyi stressz teszteket. Kiderült, hogy amit vállalt Bulgária, azt betartja, a határait képes megvédeni, nemcsak a csempészeknek, hanem a migránsoknak is képes kontrollt teremteni, ellenőrzés alá vonni őket. Úgyhogy a magyar álláspont egyértelmű: ha Európa hű akar lenni önmagához, márpedig a fairness, a korrektség, a méltányosság a legfontosabb európai érték, akkor Bulgáriának fel kell ajánlani a tagságot Schengenbe. Az egy másik kérdés, hogy a felajánlott tagságot egy éppen haldokló intézménybe egy ország elfogad-e, és bizony bolgár fejjel ezen érdemes elgondolkodni.
Ami az európai migránshelyzetet illeti, itt most egy fordulóponthoz érkeztünk. Egész eddig ezt a népvándorlást, tömeges migrációt alapvetően gazdasági és kulturális kérdésként kezeltük. Ez is súlyos kérdés volt. A legutóbbi hetekben azonban ez most már biztonsági kérdéssé vált, itt most már nem a kultúránkról, nemcsak a kultúráról, nemcsak a pénzünkről, nemcsak a szociális ellátórendszerünkről van szó, hanem egész egyszerűen a mindennapok biztonságáról, nő a terrorfenyegetettség, és romlik a közbiztonság. Nem szabad ilyet mondani Európában, ez be van tiltva, egyes országokban le sem fogják adni, amit most mondok, mert olyan csúnya dolog, de a helyzet az, hogy veszélynek vannak kitéve az európai emberek, különösen a gyengébbek, a nők és a magukat megvédeni képtelenek. Ez elfogadhatatlan, ezért szerintem a migránsügy alapvetően közbiztonsági kérdés mostantól. Szerintem minden politikust azért választottak meg elsősorban, hogy biztonságot és védelmet adjon a saját polgárainak. Egyre több olyan ország van Európában, amely ezt az alapvető kötelességét nem tudja teljesíteni. Ez nagy baj. Az ügyet komolyan kell venni, és ha nem akarjuk kitenni a bolgár vagy a magyar embereket a bűnözésnek, az erőszaknak, akkor meg kell őket védenünk. Szép dolog diskurálni az elvekről, de most nem az elveket kell megvédeni, hanem az embereket a terrorveszéllyel és a bűnözéssel szemben, konkrét embereket kell megvédeni. Én nem tudom, hogy itt, Bulgáriában milyen a kultúra, de Magyarországon nekünk már három éves korunkban az óvodában azt tanítják, hogyha valaki bánt egy lányt, akkor a lányokat meg kell védeni. És szerintem ez kötelessége minden kormánynak, legalábbis mifelénk ez a helyzet. Úgyhogy ezért a migrációs kihívást közbiztonsági kérdésnek is kell tekintenünk.
Lesz egy tanácskozás február 15-én Prágában, ahol a visegrádi négyek találkoznak, meghívtuk oda az Önök miniszterelnökét is. Kíváncsiak vagyunk, hogy látja Bulgária helyzetét, milyen javaslatai vannak, és milyen együttműködést tudnánk kialakítani. Ezért várjuk Boriszov miniszterelnök urat február 15-én Prágába, ahol a ma megkezdett beszélgetést immáron közép-európai keretekben folytathatjuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket!