Tisztelt Miniszterelnök Asszony! Kedves Ana! Hölgyeim és Uraim!
Tizenhatodik éve űzöm a mesterségemet, mint miniszterelnök, és sok megállapodást írtam már alá. Biztos, hogy a történelmi horizonton a legfontosabbak közé tartozik az a megállapodás, amit az elmúlt percekben írhattam alá Szerbia miniszterelnökével. Akinek pedig van érzéke a történelemhez, az pedig tudhatja, hogy nem ez az első kísérlet, amelyben a szerbek és a magyarok megpróbálnak stratégiai együttműködést kialakítani. Ilyenkor az aláírások a megegyezésekről azért szokták kísérni a kétoldalú tárgyalásokat, mert ahogy mondják: a szó elszáll, a papír meg az írás megmarad, tehát a dolgok komolyságát és tartósságát hivatottak az aláírt egyezmények bemutatni meg persze a jogi eljárások szabályozottságát garantálni. De az a megállapodás, amit most írtam alá a miniszterelnök asszonnyal – akinek ezért hálás vagyok, és hálás vagyok Szerbia köztársasági elnökének is –, egy hosszú távú elköteleződés Magyarország részéről. Egy olyan stratégiai, baráti, partnerségi megállapodás, amely a mindig változó külpolitika sodrásában egy biztos pontot fog jelenteni a következő évtizedek során is. Ebben van a jelentősége. Az, hogy eljutottunk ide, és a magyar–szerb kapcsolatok rég nem látott magasságban vannak, a személyes erőfeszítéseken túl végül is annak a népi igénynek köszönhető, amely egyébként ezt tartja természetesnek a két ország esetében. Történelmi okokból is ezt tartja helyesnek, és a mai, mindennapi életvitel szempontjából is azt tartja természetesnek, hogy a szerbek és a magyarok a lehető legszorosabban működjenek együtt a gazdaságban, a kölcsönös tisztelet alapján támogassák egymás kisebbségeit, mi itt, Magyarországon az itt élő szerbeket, a szerb kormány a Szerbia területén élő magyarokat. Kulturális és biztonsági szempontból is azt tartják az emberek kívánatosnak, ha a két ország együttműködik. Nem lehet Szerbiát megvédeni Magyarország nélkül, és nem lehet Magyarország biztonságát megvédeni Szerbia nélkül. Horribile dictu: nem lehet Európa biztonságát megvédeni Szerbia és Magyarország nélkül.
A megállapodás természetesen, amelyet most aláírtunk, miután békés időkben élünk, a gazdaságot állítja a középpontba. Egészen lelkesítően javuló számokat találhatnak Önök a két ország gazdasági kapcsolatairól: kereskedelem, beruházás, foglalkoztatás, és sorolhatnám tovább. Amikor azt vizsgáltuk ma a miniszterelnök asszonnyal, hogy ilyen rövid idő alatt hogyan sikerült történelmi léptékben ilyen példátlanul nagy lépést előretenni a két ország együttműködése területén, akkor az összeköttetéseket jelöltük meg kulcskategóriának: határátkelőhelyek, gazdasági kapcsolatok, határellenőrzés, utak, vasutak összeköttetése, most már majd a hajóközlekedés összekötése is. Ez a kulcsa a szerb–magyar gazdasági együttműködésnek: minél több ponton összekötni a két országot egymással. Van fáziseltérés a két ország gazdasági fejlődése között, de mi, akik láttuk a szerb területeket az azóta már jobblétre szenderült Jugoszlávia időszakában is, pontosan tudjuk, hogy ezek a fáziskésések változnak, hiszen a nyolcvanas években Szerbia előttünk volt, most mi vagyunk előrébb, de a szerb számokat figyelve Önök is láthatják, hogy csak idő kérdése, amikor a szerb gazdaság teljesítménye utol fogja érni a magyar gazdaság teljesítményét, hiszen olyan fantasztikus növekedési számokat, foglalkoztatási adatokat és kereskedelmi adatokat látunk Szerbia részéről, hogy biztosak lehetünk abban, hogy ez a fáziskülönbség el fog tűnni, és a szerbek meg fognak jelenni Magyarországon jelentős tőkebefektetőként is. Már erről a jövőről is beszéltünk a miniszterelnök asszonnyal, és kifejezetten várjuk azokat a szerb befektetőket, akik a következő években majd megjelennek a magyar gazdaságban, mint ahogy mi örülünk annak, hogy a szerb gazdaságban megjelent magyar befektetőket – megfelelő egyeztetések után – a szerb államhatalom és kormány örömmel fogadja.
Megemlítettük, mert fontos, stratégiai jelentőségű Magyarország energiabiztonsága szempontjából, hogy a két ország közötti gázvezeték-összeköttetésnek egy új fajtáját építettük meg. Létrejött egy interkonnektor. 8,5 milliárd köbméter gáz szállítása válik lehetővé Magyarországra. Itt szeretném – október 1-jétől egyébként indul a kereskedés ezen a szakaszon – megjegyezni, hogy mi értjük az ukránoknak azt a problémáját, hogy ők egy tranzitlehetőséget és tranzitdíjat veszítettek el. Senki sem beszél Magyarországról, de szeretném jelezni, hogy mi is így vagyunk ezzel. Tehát eddig rajtunk keresztül ment a gáz Szerbiába, most pedig Szerbiából jön Magyarországra. Ez Magyarország számára fontos különbség, de mi ezt nem tartjuk természetellenesnek, tehát mi sosem tiltakoztunk ez ellen a vezeték ellen, még akkor is, hogyha ez egyébként rövid távon nekünk gazdasági kiesést jelent, hiszen elveszítjük a tranzitdíjat, amit eddig Szerbia mindig tisztességesen megfizetett, hanem alkalmazkodunk ehhez az új helyzethez, tudomásul vesszük, hogy ez a helyzet, és a magyar gazdaságpolitika és energiapolitika alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, hogy innentől kezdve a Magyarországra érkező gáz nagy része délről, Szerbián keresztül fog érkezni. És egészen biztosak vagyunk abban, hogy ahogy mi garantáltuk a biztonságos ellátást Szerbiának hosszú évtizedekig, ők is garantálni fogják ezt Magyarország számára, és hogy mi mindig fair árakon tudtunk megállapodni, ha a tranzitról vont szó, biztosan viszonozni fogják majd ők is. Tehát mi úgy érezzük, hogy nem istencsapása egy ilyen változás, ehhez egész egyszerűen alkalmazkodni kell, mert ilyen a modern világgazdaság.
Beszéltünk a két ország közötti vasúti összeköttetésnek a kérdéséről. Biztosak lehetnek abban a tisztelt magyar állampolgárok, hogy a Budapest és Belgrád közötti vasútvonal felújításával 2025-re végezni fogunk, és így a görög kikötőkbe érkező keleti áruk, illetve az oda tartó nyugati áruk Magyarországon és Szerbián keresztül mozognak majd. Jövő nyártól pedig a Szeged–Szabadka vasútvonal felújítása is megmutatja az eredményeit, és egy gyors és kényelmes utazást tesz lehetővé a két város polgárai számára.
Az egyetlen olyan pontja a magyar–szerb kapcsolatoknak, amely méltatlan a két ország polgáraihoz, a határátkelőhelyeken tapasztalt helyzet és állapot. Sokat javítottunk a korábbi állapotokhoz képest, de a forgalom bennünket is megelőz. Tehát a két ország között egyre intenzívebbé váló gazdasági kapcsolat a közúti teherszállításban is egyre növekvő volument jelent, és ezt nagyon nehezen tudjuk lekövetni a határátlépéseknél, ezért torlódások és időnként sokórás várakozások alakulnak ki. Most határidőket tűztünk ki, ezen nem is kívánunk a későbbiekben módosítani. Ez azt jelenti, hogy a tompai és a röszkei átkelőhelyeknek az áteresztő kapacitását radikálisan meg fogjuk növelni a jövőben. Az ehhez szükséges beruházások 2022 végére meglesznek, és utána már a mostani, sokórás várakozások is csak rossz emlékek lesznek majd. Dolgozunk azon, hogy a hercegszántói átkelőhelyen árufuvarozás is lehetségessé váljon, tehát teherátkelő pont is legyen, ezzel mentesítve egyébként a két másik, nagy forgalmú átkelőhelyet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy dolgot szeretnék még mondani Önöknek. Sokat gondolkodtam, hogy miről is szól ez a mai tanácskozás, hogyan lehet azt jól összefoglalni. És először arra gondoltam, hogy talán az a legnagyobb segítség az Önök számára, ha azt mondom, hogy a két ország arról állapodott meg, hogy újjáépíti Közép-Európát. De aztán rájöttem, hogy ez ugyan fontos és igaz, de most nem elég újjáépíteni Közép-Európát, hanem meg kell védeni. Mert az amerikai kudarc Afganisztánban egy olyan helyzetet idézett elő, hogy többmilliós migránshullám is bekövetkezhet a következő időszakban, és ha ez szárazföldi útvonalon történik meg, ami a legvalószínűbb, akkor ez a két országot, Szerbiát és Magyarországot rendkívül nehéz helyzetbe fogja juttatni. Látjuk, hogy akik a migrációt korábban támogatták, kormányok, NGO-k, Soros szervezetek, most ugyanúgy támogatják, támogatnák az Afganisztánból érkező migrációt, amely élesen ellentétben áll mindkét ország érdekével. Úgyhogy ez egy újabb példa arra, hogy Magyarország miért elkötelezett ezer százalékig Szerbia európai uniós tagsága mellett, mert jól látható, hogy Szerbia európai uniós tagsága nélkül, anélkül, hogy beillesztenénk őket az európai biztonsági architektúrába, Európa belső részeinek biztonsága sem garantálható. Persze védjük Szerbiát, védjük Magyarországot, védjük magunkat, de mindannyian tudjuk, hogy ezek a migránsok nem Szerbiában és nem Magyarországon akarnak élni, ezek Németországba igyekeznek. Ezért amikor most megvédjük magunkat, mint oly’ sokszor a történelem során, egyben Európát, elsősorban Németországot is védjük. És ez akkor is így van, ha semmilyen elismerésre, hálára pedig végképp nem számíthatunk. Tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk, de el fogjuk végezni azt a feladatot, amit Európa megvédése kirótt ránk a történelem során már oly’ sokszor. Ne legyen kétsége Európának afelől, hogyha lesz migránshullám, akkor Szerbia és Magyarország azt közös erővel meg fogja állítani.
Kedves Ana!
Köszönöm szépen még egyszer a megtiszteltetést, hogy aláírhattam Önnel, Veled ezt a megállapodást.
