Tisztelettel köszöntöm Önöket. Ha megengedik, először Ukrajna miniszterelnökének szavaihoz kapcsolódom. Van itt egy erkölcsi kérdés, amely nyomja a vállunkat. Amikor Ukrajna úgy döntött, hogy megváltoztatja a történelmét, és új irányt vesz, akkor az Európai Unióból kizárólag, ismétlem: kizárólag bátorító és támogató hangokat kapott. Azt az ígérvényt kapta, hogy az Európai Unió országai készen állnak arra, hogy lépésről lépésre megvalósítsák Ukrajna befogadását abba a természetes közegbe, ahova Ukrajna, mint közép-európai ország tartozik, vagyis az Európai Unióba. Az elmúlt két évben ez ügyben nem történt semmi. Ami történt, annak nem kellett volna megtörténnie, például hogy Hollandia egy népszavazással Ukrajna ellenében foglalt állást. Beszéljünk egyenesen: a helyzet rendkívül nehéz, az Európai Unió a saját bajaival, belső bajaival küszködik, és egyfajta bővítési fáradtságtól szenved. Elfogytak azok az országok, amelyek továbbra is támogatják Ukrajna közeledését az Európai Unióhoz. Mi négyen, akik a visegrádi országokhoz tartozunk, megmaradtunk Ukrajna barátainak, és megmaradtunk olyan országoknak, amelyek támogatják Ukrajna minél gyorsabb közeledését az Európai Unióhoz. Belátjuk, hogy az Európai Uniónak nehézségei vannak, de ez nem ok arra, hogy ne adjuk meg azt, amit megadhatnánk. Amit ma megadhatnánk, az a vízummentesség, az nem kerül pénzbe, vagy ha igen, csak kevésbe, ahhoz nem kell pénzeket kiszakítani az egyébként is gondokkal küzdő költségvetéseinkből, az nem vet fel bonyolult diplomáciai kérdéseket. Egész egyszerűen tartani kell a szavunkat, amit Ukrajnának adtunk, és meg kell adni Ukrajna állampolgárai számára a vízummentes beutazás lehetőségét az Európai Unió területére. Ebben az ügyben elkötelezettek vagyunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami a pozsonyi csúcstalálkozóra való fölkészülésünket illeti, mi a mai találkozót eredményesnek tekintjük. Úgy látjuk, hogy az a közvélekedés alakult ki, hogy a Brexit egy óriási lehetőség, egy nagy esély, hogy szembenézzünk a saját hibáinkkal és gyengeségeinkkel, egy nyilvánvaló ok és sürgető kényszer, hogy néhány hibánkat, az Európai Unió néhány hibáját kijavítsuk. Mi ma egységesen állást foglaltunk abban, hogy az Európai Unióra szükségünk van. Egy széttagolt Európa mindig rosszabb, mint egy egységesülő Európa, de nekünk nem akármilyen, hanem egy erős Európai Unióra van szükségünk. Az Európai Unió ma ugyan gazdag, de gyenge, ez a legrosszabb kombináció, és ez hozta a fejünkre a bajt, amit ma migrációnak nevezünk, hiszen milliók kelnek útra, hogy ebben a közösségben, az Európai Unióban, egy gazdag, gyenge, önmaga megvédésére képtelen közösségben új életet kezdjenek, és ez ellenőrizetlenül, a biztonságukra való tekintet nélkül zajló történelmi folyamat. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ennek a folyamatnak véget kell vetni. Keresztény országok vagyunk, tudjuk tehát, mi következik, milyen erkölcsi parancsolat következik az elveinkből. A mi álláspontunk az, hogy segítséget kell odavinni, és nem a bajt kell idehozni. Ezt a politikát szeretnénk végrehajtani, ezért mi támogatjuk, és úgy látom, hogy egyetértés van köztünk, hogy a védekezést az ellenőrizetlen migrációval szemben minél inkább a déli irányba le kell vinni. Bulgáriáról ma külön hangsúllyal is beszéltünk. Én támogatom azokat az országokat, amelyek Bulgária gyors megsegítését említették sürgető teendőként a mai napon, minden mást pedig meglátunk Pozsonyban.
Köszönöm a figyelmüket!
