Jó napot kívánok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Andrej!
Végre. Talán ez az egyetlen szóban összefoglalható érzésem, hogy végre megindult a diplomáciai élet is, és egymással közeli kapcsolatot, sőt szövetséget ápoló államok vezetői és a szakembereik ismét tudnak találkozni. Ez jól mutatja, hogy a világjárvány egy új szakaszába lépett, van most már vakcina. A konzultációk most már nem arról szólnak, hogy hogyan fékezzük meg a járvány terjedését, habár még ez is napirenden van, hanem inkább arról, hogy hogyan szerezzünk vakcinát, hogyan oltsuk be minél gyorsabban az embereket, és hogyan mentsünk meg minél több életet. Ezért látogatott meg bennünket Csehország miniszterelnöke és a széles körű szakmai delegációja. Hálásak vagyunk, Miniszterelnök úr, hogy eljöttetek hozzánk.
Csehországnak van egy nimbusza Magyarországon. Erről is hadd mondjak néhány szót. A miniszterelnök úrnak is van egy nimbusza, hiszen mindenki tudja, hogy Európa legjobb pénzügyminisztere volt, és mi is tőle tanultuk, hogy hogyan kell rendbe tenni egy félrecsúszott költségvetést. De Csehországnak is van egy nagy nimbusza. Mondtam a miniszterelnök úrnak, hogy tegnap este, késő este bekapcsoltam a televíziót, és egy Miloš Forman-filmet láttam, ami jól mutatja, hogy a cseh kultúra, az, sőt ez a hatvanas évek, hetvenes évek időszaka, a cseh kultúrának még az az időszaka sem esett ki a magyarok emlékezetéből, itt van velünk, része a magyar kultúrának. 15 ezer magyar él Csehországban, erről nem szoktunk beszélni. Van egy szövetségük, amely összefogja az ő működésüket. 15 ezer ember nem kevés, úgyhogy fontos az ő szempontjukból is, hogy a két ország között jó legyen a kapcsolat. Két fantasztikus fővárosunk van. A magyarok tisztelik Prágát, és örülünk annak, hogy a csehek is tisztelik Budapestet. Mind a ketten két vb-döntőt vesztettünk el a futball-világbajnokságok történetében, ez is sorsközösséget jelent a két ország között. Amikor tehát leülünk egymással beszélni, akkor mielőtt a tárgyra térnénk, mindig kultúráról, történelemről van szó, most is így volt ez.
Azt is tudhatják Önök, hogy a két ország a V4 keretén belül szövetségese egymásnak, de azt sem szoktuk elhallgatni, hogy mi egy nemes versenyben is vagyunk a csehekkel, Csehországgal, mert számos kérdésben, ami fontos nekünk, jobban teljesítenek, mint Magyarország. Egy bizonyos mércét jelentenek a számunkra, például a munkanélküliség tekintetében is, igaz, csak egy orrhossznyival, de sikeresebbek, mint mi, Európa legalacsonyabb munkanélküliségével rendelkező országról beszélünk. Németország, azt hiszem a második, és Magyarország a harmadik. De arra is fölhívnám a figyelmet, amiről kevés szó esik Magyarországon, hogy míg az elmúlt húsz-harminc évben a magyaroknak a lélekszáma, a magyar népesség több mint félmillióval csökkent, aközben a cseh állampolgárok száma több mint félmillióval nőtt. Tehát demográfiai szempontból is van mit tanulnunk Csehországtól. Úgyhogy igyekszünk, mind demográfia, mind az ipari kultúra, mind a munkanélküliség, mind a GDP-növekedés tekintetében ezt az orrhossznyit, amennyivel még hátrányban vagyunk, valahogy ledolgozni. Nagyon remélem, hogy a következő években ez a nemes verseny folytatódik majd. Nem legyőzni akarjuk egymást, csak utolérni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után a mai találkozóról is hadd mondjak néhány szót. Először is elmondtam az elnök úrnak, Miniszterelnök úrnak, hogy a gyorsaságot látjuk mi, magyarok a legfontosabbnak. Aki gyors, az életet ment, aki lassú, az életet veszít. Ezért nem várhatunk Brüsszelre, mert a brüsszeli vakcinabeszerzés egész egyszerűen lassú. Nem azért jöttünk össze, hogy ezt kritizáljuk, ennek most nincs itt az ideje, de tanulni akarunk egymástól atekintetben, hogy hogyan tudjuk fölgyorsítani a vakcinák beszerzését. Magyarország már az elmúlt év őszén, amikor láttuk, hogy a korábban a lélegeztetőgépekért folyó nemzetközi csatákat idéző vetélkedés várható a vakcinák területén, mi az elmúlt évben már megindítottuk a beszerzési kísérleteinket Oroszország és Kína irányába, ezért van az, hogy meg is kötöttük a szükséges szerződéseket. Az ezzel kapcsolatos összes tapasztalatot átadtuk ma Csehországnak. Mindent tudnak a cseh barátaink arról, hogy hogy szerzünk be, kitől szerzünk be, milyen módszerekkel, milyen vizsgálatok után, hogy garantáljuk a biztonságot, hogy lehet azt forgalomba hozni, hogy lehet beadni az embereknek. Mindent fölfedtünk a tárgyalások során, egyetlen műhelytitkot sem tartottunk meg magunknak, és nagyon remélem, hogy tudjátok is majd, kedves Miniszterelnök úr, használni ezeket. Azt is elmondtuk, hogy Magyarország egy tekintetben talán kiemelkedően teljesít az európai összefüggésben, ez pedig a meghozott jogszabályok betartása. Ha valaki ezt mondta volna nekem tíz évvel ezelőtt, biztos jót nevettem volna, mert a magyarok nem arról voltak híresek, hogy betartják a szabályokat, hanem virtust inkább a kiskapuk kereséséből szoktunk mi űzni. De úgy látom, hogy amikor baj van, akkor megkomolyodunk, és az a tapasztalatom, hogy a magyarok európai méretekben is kiemelkedő arányban tartják be azokat a szabályokat, amiket a különböző hatóságaink, illetve az operatív törzs, a rendőrség megalkotott. Lehet összefüggés aközött, hogy a konzultációs rendszert is elővettük a válságkezelésben, tehát amikor lehetett, megkérdeztük az embereket arról, hogy mi az, ami még belefér, mi az, ami nem fér bele, mi az, ami még kibírható, és mi az, ami már kibírhatatlan, és a szabályalkotásnál próbáltunk erre tekintettel lenni. Így lesz ez majd most a nyitásnál is. Tehát amikor most, március elejétől szeretnénk már lazítani, ha a Jóisten megengedi, és nem romlanak a számok, tudunk lazítani, akkor ezt egy konzultáció előzi majd meg. Egy lépésben történjen-e ez, több lépésben, mindenkire kiterjedjen-e, vagy csak bizonyos körre terjedjen ki? Szóval van számos fontos kérdés, amit február közepétől március elejéig meg tudunk beszélni, és március elején már hozhatunk új döntéseket. Nekem van kétségkívül egy előnyöm a miniszterelnök úrral szemben, hogy neki egy koalíciós kormányt kell vinnie, nekem pedig ez a teher most nem nyomja a vállamat. Ezt is kipróbáltam én már, de az régen volt, 1998 és 2002 között, amikor egy négypárti kormányt kellett vinni. Azóta nem próbál meg ezzel bennünket a Jóisten, ezért a döntéshozatalunk is aránylag gördülékeny és hatékony lehet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szerbiáról is ejtettünk néhány szót, tekintettel arra, hogy a magyar tudás egy része Szerbiából származik, hiszen ott alkalmazzák most már tömegesen a kínai és az orosz vakcinát is. Ezért megosztottuk azokat a tapasztalatainkat, amiket Szerbián keresztül gyűjtöttünk össze, és kifejezetten javasoltam a miniszterelnök úrnak, hogy használják a szerb tapasztalatokat, mert Magyarországon ez bevált.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt is elmondtuk a miniszterelnök úrnak, de ennek részletes megtárgyalására most nem volt idő, mert a figyelmünket elsősorban a járvány meg a vakcina kötötte le, hogy Magyarország a védekezést lezárta, a gazdaságban sem védekezünk most már, hanem támadásba lendülünk. Megindítottuk a gazdaság újraindítási akciótervet. Ennek az első lépéseit már be is mutattuk, és jönnek egymás után a következők. Nagyon remélem, hogy amikor legközelebb találkozunk, tisztelt Miniszterelnök úr, akkor már a gazdaság újraindításában összegyűjtött tapasztalatainkat tudjuk egymással megosztani. Nézem a számokat, hiszen már vannak európai adatok, nemzeti össztermék, a GDP alakulása, államadósság, költségvetési hiány alakulása, és úgy látom, hogy Csehország nagyon erősen szerepel, úgy látom, hogy Magyarország is jól szerepel, a lengyelek is izmosak, és úgy látom, hogy a szlovákok se fognak lemaradni. Ez összességében azt jelenti, hogy a V4-ek országai ebből a megpróbáltatásból gazdasági értelemben nagyon szép reményekkel jöhetnek ki. Mi, magyarok ezt úgy hívjuk, hogy kanyarban próbálunk előzni. Meggyőződésem, hogy azt a lemaradást, amit a történelem ránk mért, Európa szerencsésebb nyugati feléhez képest, a következő években a korábbiaknál is gyorsabban tudjuk majd csökkenteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket! Miniszterelnök úr, hálásak vagyunk, hogy itt volt velünk.
