Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr!
Valóban, két optimista miniszterelnök találkozott itt ma, és kifejezetten jó kedvünk van, leginkább azért, mert a pandémia ugyan meggyötört bennünket, és sok mindent és sok mindenkit vesztettünk el, és hát persze mindannyiunkat meggyötört, de összességében mindkét ország a sikeresen védekező országok közé tartozik, és a gazdaságaink pedig erősebben jönnek ki ebből a válságból, mint ahogy belementünk. Kevés ilyen ország van, de mi mindketten ebbe a csapatba tartozunk, úgyhogy Miniszterelnök úrnak gratulálunk ehhez a teljesítményhez. Bár Szlovénia gazdagabb ország, mint Magyarország, de azért nekünk is sikerült valahogy úgy rendezni a gazdaságpolitikai lépéseinket, hogy a válságból erősebben kerüljünk ki, mint ahogy az ránk köszöntött.
Fontosnak tartom a megállapodást, amit most aláírtunk, nemcsak azért, ami benne van, az nagyon fontos az itt élőknek, de a megállapodás nemcsak az itt élőknek, hanem minden szlovénnak és minden magyarnak is jót tesz, akkor is, ha távolabbi régiókban élnek, mert erősíti a két ország közötti barátságot és a két ország közötti szövetséget. Olyan időket élünk, és még inkább olyanokat fogunk élni, kedves Szlovén Barátaink, ahol a barátság lesz a legértékesebb valuta, és az őszinte barátság meg a történelmi sorsközösség lesz a legértékesebb dolog. Nagyon sok kihívással állunk majd szemben a jövőben, ebből csak az egyik az orosz–ukrán konfliktus. Lesznek itt még más természetű, nagy bajok is; elég, ha Önök ránéznek néhány nagy európai ország adósságszínvonalára, vagy látják a világgazdasági átrendeződést, ami a Kelet javára és a Nyugat rovására zajlik le, ezek mind komoly kihívások lesznek. És együtt könnyebb lesz megtalálni a válaszokat, mint külön-külön.
Miniszterelnök úr említette a harminc éves évfordulót. Megmondom Önöknek őszintén, mindig különös érzésekkel jövök Szlovéniába, ha a miniszterelnök úrral találkozhatom. Ugye, ő az egész közép-európai szabadságharcnak egy ikonikus alakja, és amikor a nagy ügyek voltak, én is ott voltam, tettem-vettem, de nem voltam kormányzati tényező – szemben Miniszterelnök úrral. Úgyhogy azt kell mondani, kevés veteránabb ember van ma a politikában, mint én, de Janez Janša kétségkívül veteránabb, mint jómagam. Úgyhogy ezért mindig van egy sajátos hangulata a mi tárgyalásainknak, hiszen vannak a konkrét ügyek, de nekünk van egy történelmi dimenziónk, harminc évre látunk visszafele, és azt reméljük, hogyha harminc évre visszafele látunk, akkor előre is tudunk legalább ekkora távot befogni, ezért mindig van egy nagyon sajátos intellektuális és stratégiai tartalma a tárgyalásainknak, amiért mindig hálás vagyok.
Szeretném elmondani Önöknek, hogy megváltozott a helyzet Európában is. Ezelőtt néhány évvel még azt gondoltuk, hogy a nyugati gazdaság nélkül nem működnek a közép-európai gazdaságok, és ez talán most még mindig igaz is, csak ez az igazság kiegészült egy másik igazsággal, hogy a közép-európai gazdaságok nélkül nem működnek többé a nyugat-európai gazdaságok. Ha Önök vetnek egy pillantást arra, hogy Németország kereskedelme a közép-európai államokkal, ideértve Magyarországot és Szlovéniát is, hogy’ aránylik a német–francia kereskedelemhez, akkor azt fogják látni, hogy Közép-Európával több mint kétszer akkora kereskedelmet bonyolít már Németország, mint a franciákkal. Ha mi nem lennénk, akkor nem működne a német gazdaság, ha mi nem lennénk, nem működne a nyugat-európai gazdaság, és persze ez fordítva is igaz. Tehát sokkal egyenrangúbb viszonyok jöttek létre gazdasági erő és egymásrautaltság szempontjából az unióban, mint korábban. Az az egyik magyarázata annak, amit Önök is időnként láthatnak, hogy Magyarország bátrabban áll ki a saját igaza, a saját fölfogása, a saját tervei mellett. Mi nem troublemakerek vagyunk, tehát mi nem bajkeverők vagyunk, csak megerősödtünk, és tudatában vagyunk annak, hogy a mi hangunkat legalább ugyanolyan mértékig meg kell hallani Brüsszelben, mint ahogy a nyugat-európai országokét. És minél inkább együttműködnek a közép-európai országok, annál inkább erősebb lesz a hangjuk.
Köszönetet mondok Miniszterelnök úrnak az illegális bevándorlással szembeni együttműködésért is, és köszönetet mondok a szlovén elnökségért, amely egybeesett a magyar visegrádi elnökséggel, és jól tudtunk együttműködni olyan ügyekben, amelynek eddigi eredményeit látják most itt. Valóban, Európa egy érdekes hónap előtt áll, ha áprilisra gondolunk. Lesz négy fontos hétvége, lesz húsvét, aztán lesz egy magyar választás, egy szlovén választás is és egy francia választás is, és ezek a hetek meg is fogják majd határozni ebben az évben az európai menetrendet.
Végezetül engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki, hogy egy húron pendülünk, szlovénok és magyarok abból a szempontból, hogy a kisebbségekben, akik egymás területén élnek, többé nem konfliktus-, hanem erőforrást látunk. Azt gondoljuk, hogy ezek a közösségek hozzáadnak a mi erőnkhöz, erősebbé teszik Szlovéniát is meg Magyarországot is; ha együttműködünk, akkor pedig egyszerre mindkettőnket tesznek majd erőssé.
Köszönöm szépen, Miniszterelnök úr, hogy aláírhattam Önnel ezt a megállapodást.
