Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr!
Szeretném megismételni az ideérkezésem utáni első mondatomat. Köszönetet mondok Lengyelországnak és személyesen a miniszterelnök úrnak is, amiért az elmúlt évek során végig támogatta Magyarországot és engem személy szerint is a miniszterelnök úr. Közép-Európa a barátságokat sokra tartja. Sosem fogjuk elfelejteni, hogy a miniszterelnök úr a nagyon nehéz és éles, legutóbbi választási küzdelem utolsó napjainak egyikén meglátogatott bennünket Magyarországon, és ezzel bátorított bennünket is meg azokat a magyarokat is, akik hisznek a lengyel–magyar barátságban, úgyhogy személyesen is hálás vagyok ezért a miniszterelnök úrnak. Az pedig, hogy ma itt – ahogy mi hívjuk – Bem apónak a relikviáit is megnézhettük, és láttuk, hogy milyen nagy becsben tartják ezeket itt, különösen megérintette a szívünket, és miután láthattuk Bem apónak a szablyáját is, láttuk azt, hogy vannak örök dolgok; bizonyos nagy célokat csak küzdelem árán lehet elérni. Fölhasználtam az alkalmat arra, hogy gratuláljak a miniszterelnök úrnak. Történnek itt, Lengyelországban olyan dolgok, amikből mi sokat tanulunk, és bátorságot, elszántságot is merítünk. Elsősorban a családpolitikára gondolok. Bennünket is kínoz az, ami Önöket, hogy kevés gyerek születik, holott a fiataljaink pontosan úgy, ahogy mi meg a mi szüleink is hisznek a család fontosságában, és arra gondolunk, hogy akkor az államéletben lehet valami zavar, amit el kéne hárítani, mert akkor ismét növekedő pályára tudnának állni a nemzeteink. És Lengyelország jó példát mutat. Látom a legutóbbi számokat meg eredményeket, mi ebből igyekszünk tanulni és természetesen mutatis mutandis ezt a politikát átvenni és alkalmazni Magyarországon. Gratuláltam a miniszterelnök úrnak a gazdasági növekedés kiváló számaihoz is. Nem győzöm mindenhol elmondani, hogy a modern politikában kevés, ha az embernek igaza van. Nem semmi, csak kevés. Fontos, hogy az embernek igaza legyen, de nem elegendő, sikerre is szükség van. Ha nem vagy sikeres, akkor nem tudsz érvényt szerezni az igazadnak. Lengyelország abból a szempontból is példa a számunkra, hogy egy nemzet, amely a történelmi igazság talaján áll, hogyan tud egyszerre sikeres is lenni a modern világban. Mi is valami ilyesmit szeretnénk Budapesten és Magyarországon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen gratuláltam a miniszterelnök úrnak a közelgő századik évfordulóhoz. A lengyel függetlenség fontos évében vagyunk itt, de hát Budapestről jöttem, és a fekete humor nálunk életszükséglet, ezért azt a szarkasztikus megjegyzést is hozzá kellett fűznöm a gratulációinkhoz, hogy legalább egy jó dolog történt abban a bizonyos 1918-as évben. A látogatás abban a szellemben zajlott, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy két baráti nemzet találkozott. Hangsúlyt helyeztünk arra – tetszett ez a gondolat az Önök miniszterelnökétől –, hogy azért hangsúlyozzuk a múlt mellett azt is, hogy bennünket a közös jövő is összeköt. Itt nemcsak egy kipróbált, ezeréves barátságról van szó, amely már a hátunk mögött van, hanem van egy vízió, egy elgondolás a jövőről is, és bennünket a jövő is összeköt. És valóban a tárgyalások után azt mondhatom, hogy mindketten erős Európát akarunk, részt akarunk venni Európát megjavító, fölerősítő európai reformokban és vitákban. Mindketten békés fejlődést akarunk, és a lengyelek és a magyarok is erős Közép-Európát akarnak, mert meggyőződésünk, hogy ez szolgálja az érdekeinket, másfelől egybevág az Európai Unió fő célkitűzésével, hogy erős régiókból álljon az európai kontinens, és egy erős közép-európai régió sokat adhat az egész európai kontinens erejéhez. Miniszterelnök úr említette, hogy nehéz ügyekről is beszéltünk. Ilyen a migráció. Itt csak annyit tudok Önöknek mondani, hogy ez számunkra nem taktikai kérdés, hanem a legfontosabb, a nemzeti szuverenitás legfontosabb elvi kérdéséről van szó: ki dönthet arról, hogy kik tartózkodhatnak egy ország területén. És én csak annyit mondhatok, minthogy a magyar elszántságot is kifejezendő a mi szüleink meg a nagyszüleink, az elődeink általában forognának a sírjukban, hogyha mi hozzájárulnánk ahhoz, hogy ne a magyarok, hanem valaki más mondja meg, hogy kik tartózkodnak az ország területén.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Érintettük a költségvetési kérdéseket. Ezzel még sok dolgunk lesz, mert a magyar meg a lengyel álláspont közel van egymáshoz, de számos európai uniós országnak vannak javaslatai, amelyek viszont messze esnek a mi álláspontjainktól. Itt most csak két elvet szeretnék megemlíteni, ahol – ha jól értettem – egyetértettünk. Az első, hogy a gazdáink érdekeit meg akarjuk védeni, tehát nem tartjuk helyesnek, hogyha a mezőgazdasági költségvetés csökken. És abban az elvben is egyetértettünk, hogy nem kifogásoljuk, ha új pénzügyi alapok jönnek létre, mert új feladatok mindig jelentkeznek, de új pénzügyi alapok létrehozása nem lehet érv arra, hogy a régi, jól működő alapokat meg lecsökkentsük. Tehát azokat meg kell védeni. Ha jól értem, ebben is egyezik az álláspontunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összességében mérföldkőnek tartom a legutóbbi néhány hónap gazdasági fejleményét, amelyben az Önök légitársasága új járatokat indított Magyarországról. Nagyon régóta keressük azt a zászlóshajót, azt az egy nagy gazdasági, mindenki által jól látható teljesítményt, amely lengyel–magyar közös dolog, és ami bizonyítja a gazdaság minden szereplője számára, hogy van keresnivalónk egymás piacán. Most Lengyelország ezt a zászlóshajót megtalálta, ez a LOT, amely fantasztikus sikereket ér el a magyar piacon, és nagyon reméljük, hogy tovább fogja bővíteni a tevékenységét, és még sikeresebb cégként, szolgáltatásait bővítve szerepel majd a magyar gazdaságban. Mi elkötelezett hívei vagyunk annak, hogy a lengyel gazdaság szereplői sikeresek legyenek Magyarországon, és szeretnénk minél több magyar céget is sikeresnek látni itt, Lengyelországban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összességében, azt kell mondanom, jó döntés volt, hogy a korábbi két magyar választások utáni szokásomat a harmadik választás után is megtartottam, és első külföldi utam Lengyelországba vezetett. Egyetlen gond lehet ebből, hogy rögtön a legjobbal kezdeni kicsit elveszi az ember kedvét a hátralévő, majdnem még meglévő négy évtől. De majd bízunk abban, hogy azért lesznek ennek a négyéves ciklusnak még hasonlóan baráti és örömteli pillanatai, mint amilyen az első lehetett, amikor itt lehettem most az Önök vendégeként Varsóban. Miniszterelnök Úr, hálás vagyok Magyarország nevében a barátságért és az együttműködésért!