Köszönöm szépen. A helyzet úgy áll, ahogy az előbb hallhatták: a frakció ülést tart itt, Miskolcon, és részben úgy illendő, részben úgy ésszerű, hogyha már itt vagyunk, akkor a polgármester úrral tekintsük át a teendőinket. Ez most megtörtént. Való igaz, hogy az elmúlt esztendőkben több alkalommal is találkoztunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rendben lenne, hanem inkább azt, hogy lényegében minden rendben van, de ahogyan Bécsben mondják: minden rendben van, de semmi nincs a helyén. Ez körülbelül Magyarország, a mostani Magyarország helyzete. Fejlesztések vannak, megindultunk, de nagyon nehezen lehet azt még kívülről látni, hogyan állnak össze ezek a fejlesztések végül is, mondjuk, Miskolc esetében egy modern várossá, vagy hogyan állnak össze az ország különböző pontjain zajló fejlesztések egy modern Magyarországgá, hogyha ez nem plagizálás.
A dolog a következőképpen összegezhető. Miskolcot, amikor értékeltük, és a Modern Város Program miskolci verzióját létrehoztuk, akkor azt láttuk, hogy nagy potenciál van a városban. Ezek a potenciálok azonban fejlesztések nélkül nem használhatók ki. Most vannak területek, ahol jól láthatóan értünk el sikereket, meg érünk is el, és vannak még területek, amiket nem sikerült még mozgósítanunk. Én azt gondolom, hogy az a potenciálja ennek a városnak, hogy nagy arányú népessége van, s ez a potenciál erősödik. Én úgy látom, hogy a demográfiai mutatók kifejezetten biztatóak, és azok az erőteljes föllépések, amelyek a város közrendjének, közbiztonságának megteremtése érdekében történtek, egyre inkább vonzóvá teszik a várost, még hogyha egyébként ezek olyan városi döntéseket is követelnek, amelyek mindenfajta emberi jogi és egyéb szervezetek érdeklődését és kritikáját váltják ki. Tehát ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas városban rend, biztonság, kiegyensúlyozottság legyen, személy- és vagyonbiztonság, bizony bizonyos lépéseket meg kell tenni, mert egyébként a nagy népesség inkább problémát fog okozni, nem pedig előnyt jelent. Márpedig Miskolc egyik potenciális előnye a nagy népesség. Én potenciálnak tekintem az ipari múltat is. Persze nem az acélváros korát, ahogyan a polgármester úr mondta, hanem az embereket, akik ezekben az ipari üzemekben dolgoztak, mert itt munkaképes, képzett, a munkaerőpiac törvényeit ismerő emberek élnek. Tehát ha tudunk nekik munkát adni, akkor lesz teljesítmény is. És a harmadik nagy potenciál az egyetem, amely ebben a pillanatban nem kiaknázott terület még. Én úgy érzem, hogy a város és az egyetem együttműködésében sokkal több lehetőség van, mint amit eddig sikerült kihasználnunk. Ez mind az oktatási területért felelős miniszterre, mind pedig a területfejlesztésért felelős kormányzati emberekre és a polgármester úrra is teendőket hárít.
No, most, konkrétan a futó fejlesztések áttekintéséről a következőt tudom Önöknek mondani. A vár második üteme és a tapolcai strandfürdő korábban aláírt, megállapodás szerinti építése abban a szakaszban van, hogy az engedélyes terveket hamarosan kézhez vehetjük, és úgy számoltuk a polgármester úrral, hogy az év végén, de legkésőbb a következő év elején a tényleges építkezés is látható lesz, mert megindul. Van egy megállapodásunk az iparterület-fejlesztésről, erre a kormány elkülönített már egymilliárd-hétszázmillió forintot, ami tulajdonképpen az ipari park új ipari övezeteinek létrehozását célozza. Itt ugyan vannak még jogi nehézségeink, de miután a pénzt elkülönítettük, ezért a megvalósulásnak nincsen akadálya. Áttekintettük a város vízellátásának kérdését is, ami összefügg néhány itteni ipari fejlesztés lehetőségével, és a kormány is azon az állásponton van, mint a polgármester úr meg a szakemberek, hogy a városban a vízbázis védelemnek elsőbbséget kell adni, az erre vonatkozó döntéseket majd az állam és a helyi szervek meg fogják hozni. Egy területen érzem úgy, hogy talán lassabban haladunk, mint ahogy kellene, de itt azt hiszem, hogy a kormányzati bürokráciát illeti elsősorban a megjegyzésem, hogy a teljes városra kiterjedő kamerarendszer kiépítése lassabban halad a kelleténél, de ez elsősorban egy NISZ nevű rejtélyes kormányzati szerv döntésének az elmaradása. Tehát hogy még nem születtek meg a szükséges döntések, ezt a következő kormányülésen elő fogjuk venni, és a döntéseket meg fogjuk hozni. Tegnap döntött a kormány egy intermodális csomópont támogatásáról, ez nyolcmilliárd forintot jelent a város számára. Ilyen szó a magyarban persze nincsen, hogy intermodális – ez valami tolvajnyelv Brüsszelből, azt hiszem –, valójában közlekedési csomópontról van szó, régen vasútállomásnak is mondták. A dolognak az a lényege, hogy a különböző közlekedési eszközök csomópontjait egy helyre telepítjük, hogy az emberek egyik eszközről a másikra könnyebben tudjanak átszállni. Ráadásul a polgármester úr igényét azért is vettük előre, és az intermodális csomópontok közül azért döntöttünk elsőként Miskolcról, mert ott az iparterületeknek a föltárásához is szükséges ez a beruházás. Nemcsak kényelmi meg közlekedésszervezési kérdésről, hanem gazdaságfejlesztési kérdésről is szó van. Bizonyos területeket úgy tud bevonni a város az iparfejlődésbe, hogyha ezek a fejlesztések megtörténnek. Összességében azt tudom mondani, hogy időarányosan haladunk, tehát a mostani állapot időarányos, és mind a város, mind a kormány tartja a szavát, ezért jó esély van arra, hogy a Modern Városok Program Miskolcra vonatkozó részeit végre tudjuk hajtani.
Két általános megjegyzést szeretnék még tenni. Minden szakmának vannak könnyebb és nehezebb részei. Mondjuk, sikeres, modern várost létrehozni Budapestből a könnyebb feladatok közé tartozik, Debrecent is idesorolnám, Szegedet is idesorolnám. De, mondjuk, Tatabányán, Dunaújvárosban vagy éppen Miskolcon? Ez egy másik kávéház. Tehát egy modern ipari várost létrehozni abból az állapotból, ahova ezek a városok a rendszerváltás után kerültek, na, az egy komoly szakmai feladat, és azt kell mondanom, hogy a város ebből a szempontból jó ütemben halad. Én a pozitív oldalát nézem annak a jelenségnek, hogy lassan munkaerőhiánnyal kell megküzdeni a városban. Miskolc arról volt híres, hogy reménytelenül vagy orvosolhatatlannak tűnő mértékben magas volt a munkanélküliség. Ehhez képest az elmúlt néhány évben a polgármester úrral sikerült eljutnunk odáig, hogy a 12 százalék fölötti munkanélküliséget 7 százalék alá vittük, szerintem hamarosan 6 alá is megy az majd, és ma már az ideérkező, itt fejlesztő befektetőknek munkaerőhiányuk van. Tehát Miskolc ma nem a munkanélküliek városa, hanem a munkaerőt kereső vállalkozások városa. Ez mutatja azt a fejlődést, amin a város átment. Munkásokat keresnek, és nekünk majd segítenünk kell, hogy a befektetők és a vállalkozók – külföldiek, de magyarok is – minél inkább jól képzett munkásokhoz juthassanak. Ennek a jelenségnek a költségvetési oldala pedig az, hogy amikor a munkát megkezdtük itt közösen Miskolc városában a polgármester úrral, az iparűzési adó valahol 6-6,2 milliárd forintnál volt évente, és most pedig 9 milliárd magasságában, valahol 8,9 milliárd forintnál van. Ez egy hatalmas fejlődés néhány év alatt, ami az itt élő emberek munkáját, az itteni vállalkozók munkáját, valamint a városvezetésnek a vállalkozásbarát munkáját dicséri.
Összességében tehát azt kell mondanom, hogy a megállapodásokat eddig betartottuk. A következő időszakban a vállalások teljesítéséhez szükséges pénzeszközök rendelkezésre állnak, és nagyon remélem, hogy hamarosan nemcsak beszélünk ezekről a beruházásokról, és nemcsak tervekről beszélünk, amik valahol az asztalokban vannak, hanem láthatóak lesznek a munkagépek, a daruk és a munkás emberek is, akik megkezdik a város következő korszakának nagyszerű fejlesztéseit.
Köszönöm szépen a figyelmüket!
