Excellenciás Bíboros Úr! Polgármester Úr! Tisztelt Egyházi és Világi Elöljárók! Hölgyeim és Uraim! Kedves Esztergomiak!
Esztergom városa minden magyarnak otthona. Még akkor is, ha nem tud róla. Ahogy Babits írja Esztergomról „Éppen olyanok, mint otthoni dombjaim: alattam, fölöttem egy kis darab enyim.” Értjük ezt a beszédet. Esztergom olyan a magyarságnak, mint amilyen a tisztaszoba volt a parasztház népének: szent hely, ahová csak kellő okkal szabad belépni. Egy darab a városból a miénk. Egy darab a lelkünkből itt él. A jobbik részünk esztergomi polgár.
Tisztelt Ünneplők!
A város sorsa és a magyarság történelme szétválaszthatatlanul összefonódott. Azt hiszem, ez nem a véletlen furcsa összjátéka, inkább egy magasabb erő rendelte, hogy így legyen, s tette Esztergomot az ország első városává. Innen küldött Géza fejedelem békeköveteket a német császárnak, és cserébe nem kért mást, csak a kereszténység felvételéhez szükséges térítőket. Itt alapították az ország első érsekségét, s a környék tele van a középkori Magyarország szellemi életének emlékeivel. Mátyás alatt megfordult itt a művelt Európa legjava: művészek és tudósemberek, költők, csillagászok, történetírók, építőmesterek. Esztergom a mi szellemi központunk, s egyben legfontosabb kapcsolatunk azzal a nyugati keresztény civilizációval, amelynek több mint ezer éve részévé váltunk.
Tisztelt Ünneplők!
Esztergom nélkül a magyar államiság is elképzelhetetlen lenne. A koronázás kivételes feladatán túl a mindenkori esztergomi érseknek kötelessége volt az is, hogy figyelmeztesse a királyt az alkotmány tiszteletben tartására. Nyugodtan mondhatjuk, a prímási intézmény volt Magyarország első igazi alkotmánybírósága.
Kedves Esztergomiak!
Úgy képzelem, hogy az esztergomiak egyetlen szívfájdalma, hogy nem lehetnek egyszerre két helyen: Esztergomban és Párkányban is, ezért nem láthatják igazán, milyen szép is a városuk. De a helyzet azért nem ennyire rózsás. Bármennyire is becses a magyarság számára Esztergom, a baj nem kerülte el az egykori fővárost sem. A tatárok rövid, de kegyetlen ittlétük alatt feldúlták a magyar királyok termeit és csarnokait, majd évszázadok múlva az Esztergomot védő idegen zsoldosok árulással feladták a várost a töröknek. A krónikák szerint se szeri, se száma azoknak a kincseknek, amit a hívatlan vendégek magukkal vittek. Ezek nagy része azóta sem került elő, és mi azóta is várjuk a becsületes megtalálók jelentkezését. Az elmúlt száz év megviselte Esztergomot, ahogy megviselte az egész országot. Százkét éve annak, hogy elvesztettük országunk kétharmadát, s az ország közepén ékeskedő Esztergomból határváros lett. A tragédia megtörtént ugyan, de az ország első városa még őrizte ősi rangját. A koporsószeget – mint oly sokszor – itt is a kommunisták verték be. 1950-ben felszámolták a régi vármegyék rendszerét, s Esztergom, a Kárpát-medencei magyarok első városa megszűnt megyeszékhelynek, de még csak megyei jogú városnak is lenni. Ami egykor első volt, közjogi értelemben csak egy lett a sok közül.
Mélyen tisztelt Esztergomiak!
Ma azért vagyunk itt, hogy ezt az országos jelentőségű várost visszahelyezzük régi rangjába. Vannak, akik azt mondják, nincs ennek jelentősége, mert az idő kerekét úgysem lehet visszaforgatni. De most nem is erről van szó. Mert ha egy gyermek eltéved, és mi hazavezetjük, vajon visszaforgatjuk-e az idő kerekét? Ha egy folyó vize elszennyeződik, és mi megtisztítjuk, vajon visszaforgatjuk-e az idő kerekét? Ha egy régi barátunkkal kibékülünk, vajon visszaforgatjuk-e az idő kerekét? A válasz magától értetődő: haza kell vezetni, aki elveszett, meg kell tisztítanunk, ami beszennyeződött, és meg kell békülni ott, ahol teret nyert a viszály. Esztergom régi rangjának visszaállítása a magyarság régi adóssága. Ma pedig lerójuk azt, amivel mi, magyarok saját magunknak tartozunk. És ezt senki sem teheti meg helyettünk. És egyben ez a gratuláció ideje is. Mindig öröm, ha az ember visszaszerez valamit, ami az övé, biztosan lesz majd még ilyen örömben részünk. De még nagyobb öröm, ha minden erejével meg is dolgozott a sikerért. Esztergom az elmúlt években tettekkel bizonyította, hogy nemcsak történelme teszi az egyik legfontosabb magyar várossá, hanem polgárainak szorgalma, ereje, kultúrája és hazaszeretete.
Gratulálok minden esztergomi polgárnak! A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt! Erőt, egészséget és boldog éveket kívánok Esztergom városának!