Köszönöm szépen a szót, Elnök úr! Sok fontos kérdés is elhangzott. Szeretném megköszönni a képviselő uraknak, akik ezeket felvetették.
Mielőtt a fontosabb kérdésekre térnék, azért ezt a kicsit gyermekdednek tűnő „ki győzött?”, „hogy győzött?” kérdést szeretném lezárni. Szerintem fontos, hogy Önök szerint mi történt Brüsszelben, örülök, hogy ezt meg is hallgathattam, de szerintem ennél még fontosabb, hogy mit gondol erről az Önök gazdája. Soros György megszólalt, és jelentem, hogy a gazdi csalódott. Ez önmagáért beszél, és úgy látom, hogy sovány lesz a vacsora.
Ami a komolyabb kérdéseket illeti, a miniszterelnök úr megidézett egy történeti analógiát teljes joggal, hivatkozott egy volt amerikai pénzügyminiszterre. Ez egy ismert dolog, és amikor tárgyalta az európai miniszterelnökök tanácsa ennek a hitelnek a kérdését… Úgyis egymás mellett ülnek a szocialista párt elnökével, igazán elmagyarázhatná neki, hogy ez az egész hitel, mert ő még ezt, úgy látom, nem pontosan tudta beazonosítani. Tehát az egész hitel. Amikor ezt a kérdést tárgyalta a miniszterelnökök tanácsa, azt a kérdést tette fel, amit a szakirodalom úgy hív, hogy eljött a hamiltoni pillanat. Amikor valóban az történt az Egyesült Államokban, hogy közösségiesítették a tagállamok adósságait, és az az adósságközösség, amely létrejött, végül is megteremtette az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi alapjait. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az Európai Tanács. A franciák és a németek – most az összes miniszterelnököt nem érdemes itt elősorolni – mindketten úgy nyilatkoztak, hogy nem ez a terv. Tehát nincs hamiltoni pillanat, amit megértek, mert – zárójelben jegyzem meg: az a bizonyos Hamilton egy pisztolypárbajban vesztette később az életét, zárójel bezárva; régi legendás idők, de – egyelőre Európa vezetői úgy gondolják, hogy ez a pillanat nem érkezett el, és ezért hangsúlyozzák minden egyes dokumentumban azt, hogy ez a mostani járvány-válságkezelő alap egyszeri és nem ismételhető meg. Ez nem válasz azonban a miniszterelnök úr felvetésére, mert attól, hogy valamit nem ismernek be, attól még történhet úgy, sőt még rossz szándékot sem kell feltételezni, az is előfordulhat, hogy nem akarják, hogy ez egy hamiltoni pillanat legyen, de belesodródhat Európa egy ilyen helyzetbe. Mert egyszer létrehozta az első ilyen csomagot, kiderül, hogy szükség lesz a következőre, létrehozza a másodikat, és onnan már csak egy lépés, hogy arról kezdjünk beszélni, hogy nemcsak a most felvett hitelből fakadó államadósságért álljunk helyt közösen, hanem a korábban felvettekért és mindegyikért. Ez a veszély szerintem létező veszély. Ezt a miniszterelnök úr nem veszélynek, hanem nagy lehetőségnek és történelmi pillanatnak tekinti, én veszélynek. Ez nem véletlenül van így, mert a világot teljesen különböző nézőpontból nézzük. Mi, akik itt ülünk, én legalábbis személy szerint biztosan, azt gondolom, hogy egy Európai Egyesült Államokba való belesodródás vagy akár annak tudatos választása az ezeréves magyar történelmi tradíció feladását és a hazánk feladását jelentené. Ezért mi nem akarunk egy ilyen helyzetbe kerülni, nem akarunk belesodródni, többek között ezért sem voltunk boldogunk, amikor kiderült, hogy egy adósságközösség jön majd létre a válságkezelés következtében. Úgyhogy a helyzet így áll, világosak a lehetőségek Magyarország polgárai előtt. Két politikai stratégia és jövőkép létezik. Van odaát egy baloldali, aminek a Jobbik is része, meg az LMP is része, meg mindenki része, akik fel akarják adni az ezeréves magyar államiságot, és bele akarnak menni egy Európai Egyesült Államokba, vigasztalva magukat azzal, ahogy a miniszterelnök úr szerintem önbecsapó módon mondja, hogy attól még fönnmaradnak persze az államok, de ha közös pénz van, ha közös költségvetés van, és mi állunk helyt a görögök meg az olaszok meg a jó ég tudja, ki mindenkinek az adósságáért, akkor ugyan mitől van már nemzeti szuverenitás? Tehát ez egy illúzió.
Tehát vannak Önök, igen, Képviselőtársaim, jobb sorsra érdemes valamikori jobbikosok is, akik nagy örömmel fognak fölmenni egy olyan választási listára, és állítanak közös jelölteket egy olyan politikai párttal, amely sosem csinált titkot abból – nemcsak az elmúlt harminc évben, zárójel bezárva, de ez most nem tartozik ide –, hogy a politikája középpontjában nem a magyar nemzet függetlenségének és szuverenitásának a megőrzése áll, hanem valami más, amit most nem akarok minősíteni, mert inkább egy intellektuális megközelítést szeretnék választani, nem pedig egy csapkodást.
Tehát szeretném világossá tenni, hogy ez két különböző jövő, két különböző lehetőség, két különböző élet a gyerekeink meg az unokáink számára, és mi, akik itt ülünk, azt szeretnénk, ha a gyerekeink és az unokáink magyarok lennének, nem egy magyar népcsoport az Európai Unión belül, hanem a független, szuverén magyar állam büszke örökösei. Ezt szeretnénk. Szerintem a vita komoly, a vita folytatásra érdemes. Azt gondolom, hogy az Európai Unió döntésének ilyen összefüggésben való értelmezése is indokolt, és jól teszi a Magyar Országgyűlés, ha ebben az itt az ellenzék által felvázolt dimenzióban is folyamatosan értelmezi, hogy mi fog történni az európai pénzügyekben a következő esztendők során. Akár abba is hagyhatnám, de volt itt még néhány konkrét dolog, amire, ha megengedik, kitérnék
Nemcsak a jó ízlést sérti az, hogy politikai eszközként használja a Párbeszéd azt a kérdést, hogy most akkor mennyien halnak meg. Ez szerintem nemcsak a jó ízlést sérti, hanem mérhetetlenül lebecsüli azoknak az orvosoknak és ápolónőknek a munkáját, akik mindennap azért dolgoznak, hogy emberek életét mentsék meg. Önök szerint azért halnak meg az emberek, mert nem kapnak egészségügyi ellátást? Önök szerint azért halnak meg az emberek, mert az orvosok nem akarják őket megmenteni? Önök szerint azért halnak meg az emberek, mert a védőnők, ápolónők nem akarnak törődni velük? Nem erről van szó! Kinek hányják Önök a szemére, hogy meghalnak emberek, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és elviszi őket a vírus? Én értem, hogy nekem, de higgyék el, a vírus nem én vagyok. Ez egy félreértés az Önök részéről! Ez egy félreértés az Önök részéről. Önöknek meggyőződésem szerint abban kéne segíteni nem a kormányt, hanem a beteg embereket, akik benn fekszenek a kórházban, hogy szurkolnak azért, ha már többre nem képesek, legalább nem gyártanak kamuvideókat, és szurkolnak azért, hogy az orvosok és az ápolónők megmenthessék ezeket az embereket. Nem a kormánypárt miatt halnak meg az emberek, hanem mert egy világjárvány van, tisztelt Hölgyeim és Uraim, és itt az a kérdés, hogy ki hova áll, ki áll a betegek, a fertőzöttek és az ő életükért harcoló emberek oldalára, és ki áll velük szembe, reménykedve abban, hogy romlanak a statisztikák. Erről van itt szó. Ez nem egyszerűen ízléstelen, ez mérhetetlenül amorális.
Hogy a számok nyelvén is elmondjam mindezt Önöknek: a járványügyi védekezésre Magyarország a járvány kitörése óta kevesebb mint egy év alatt 1.014 milliárd forintot költött, több mint ezermilliárd forintot, a munkahelyvédelemre pedig 2.991 milliárd forintot költöttünk. És azt is el kell mondanom, hogy ennek az az eredménye, hogy nem haltak meg többen, és az is eredménye ennek a rengeteg elköltött pénznek, hogyha félreteszik az indulataikat, és a valóságot figyelik, akkor azt fogják látni, hogy jelen pillanatban Magyarországon 4 millió 458 ezer ember dolgozik. 4 millió 458 ezer ember! Ez 64 ezerrel kevesebb, mint ami egy évvel ezelőtt volt. Tehát 64 ezer olyan emberünk van, aki elvesztette az állását, és szeretném világossá tenni az Önök számára, hogy megindítjuk azokat a gazdasági programokat, amelyek a nyitás után mind a 64 ezer embernek vissza fogják adni a munkahelyét. És amennyi munkahelyet a vírus megszüntetett, azt mind létre fogjuk hozni. A 4 millió 458 ezer dolgozó emberről csak annyit szeretnék mondani a jobbikosoknak, hogy ez pontosan 800 ezerrel több, mint amikor az Önök újsütetű szövetségesei kormányozták Magyarországot. Egy olyan listára kéredzkednek fel, amelynek a vezetője és kormánya tíz évvel ezelőtt 800 ezerrel kevesebb munkahelyet tudott működtetni Magyarországon, mint mi, akiket Önök megtámadnak ebben az ügyben. Szerintem ez nem fair, amit Önök e tekintetben mondanak.
A vétó ügyében az LMP-s képviselőtársamnak szeretnék, azt hiszem, részben egyetértőleg mondani valamit, mert többször hangzott el negatív összefüggésben a vétó; volt, aki pedig a zsarolás szinonimájaként használta. A vétó az európai Alapszerződésben biztosított nemzeti jog; minden országot megillet azokban a kérdésekben, amelyek a szerződés szerint vitális nemzeti érdekéhez tartoznak. Ha tehát egy nemzet él a vétójogával, akkor nem fenyegetőzik, nem zsarol, nem kényszerít, az Alapszerződésben biztosított alkotmányos jogával él. Kár, hogy Önök csatlakoztak az ezzel szembeni értelmezéshez és a nyomást gyakorló nyugati barátaikhoz.
Ami az átlagbérek kérdését illeti, mert ez is idekerült. Szeretném szintén a valószínűleg szűken tájékozódó jobbikos képviselőtársaimnak elmondani, hogy az átlagbérre vonatkozó statisztikákat Magyarországon nem mi, magyarok tesszük közzé, még csak nem is a KSH. Azok az adatok, amelyeket Önök használnak, és Önök valótlannak állítanak be, mind az Eurostat adatai – kivétel nélkül. Amikor tehát arról beszélünk, hogy amikor Önök, illetve az Önök leendő partnerei kormányozták Magyarországot, akkor 200 ezer forint volt Magyarországon az átlagbér, most pedig az Eurostat szerint 383 ezer; ennek a valóságtartalmáért nem én kívánok helytállni, ez az Eurostatnak a nyilvántartása. Szeretném megismételni, mert látom, bántja Önöket, ezért szeretném megismételni, hogy azok a kormányzati tisztviselők, akikkel Önök majd most egy listán fognak szerepelni, kedves Jobbikosok, Magyarországon olyan gazdaságpolitikát csináltak, hogy 2010-ben az átlagbér 200 ezer forint volt az európaiak szerint, és most pedig ugyanez a szám az európaiak szerint 383 ezer forint. Gratulálok a jó választásukhoz!
Volt egy megjegyzés szintén egy tágasabb kitekintéssel, talán azt is az LMP elnöke mondta, hogy fel kéne lépni Kínával szemben. Miért is? Szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy 2017-ben történt meg az, és azóta ez így van, hogy Németország első számú gazdasági partnere Kína lett. Miért kéne nekünk fellépni velük szemben? Németország első számú gazdasági partnerével szemben fel kéne lépni Magyarországnak? Milyen gondolat ez, már ne haragudjanak?! Én azt tudom mondani Önöknek, hogy leéltem az életemből 26 évet egy hidegháború körülményei közepette, amikor szemben állt a világ két nagy hatalma, és mindenkinek körülöttük kellett valamilyen módon elrendeződni. Higgyék el, ez nem volt jó sem a világnak, sem Európának, sem Magyarországnak. Miért akarják újra föltalálni a hidegháborút? Látom, vannak Amerikában olyanok, akik föl akarják találni újra a hidegháborút, de nekünk, magyaroknak miért volna az jó, ha a világ megint ugyanerre a logikára feszítené fel magát ahelyett, hogy azt mondaná, hogy az új korszak, ami előttünk áll, az együttműködés korszaka, és amiben lehet, inkább működjünk egymással együtt? Miért kellene Magyarországnak kiiratkoznia a Kínával való gazdasági kapcsolatrendszerből, ahogy Ön javasolja – hacsak az amerikaiak érdekében nem kéne ezt tennünk – ahelyett, hogy követnénk a német vonalat, amelynek a legnagyobb gazdasági partnerévé léptek ott elő? Miért nem ezt a vonalat követjük? Szeretném világossá tenni, hogy külkereskedelemben, gazdaságpolitikában az ideológiai megközelítés téves megközelítés, és a végén elvezet bennünket olyan szembenállásokhoz, amelyek végezetül a magyar nemzeti érdekek ellenében fognak majd végződni, az nem jó nekünk. Úgyhogy arra kérem Önöket, ne sarkalljanak bennünket arra, hogy a magyar kormány szálljon szembe Kínával. Ez lehet, hogy amerikai érdek, de semmiképpen nem lehet magyar érdek, és nem is európai érdek. Ha figyelik, akkor láthatják, hogy az európai vezetők éppen azt akarják elkerülni, hogy beleszoruljunk valamilyen módon egy újabb hidegháborús helyzetbe. Ezért van az, hogy az európaiak nem állnak se ide, se oda, hanem önálló gazdaságpolitikát alakítanak ki az amerikaiak irányába is meg a kínaiak felé is. Miért nem ezt az európai vonalat próbáljuk inkább megérteni és ebben megtalálni Magyarország helyét?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nyugdíjasokról is szó volt. Ott csak szeretném megismételni, hogy a magyar kormány elkötelezett: járvány- és gazdasági következmények ide vagy oda, januártól megkezdjük a 13. havi nyugdíj visszaépítését, ami a jövőnknek is egy megfelelő szép szimbóluma lesz, és azt mutatja, hogy a gazdasági válság után Magyarország olyan emelkedő pályára áll, amely lehetővé teszi, hogy mindent, amit a szocialista kormányok elvettek az emberektől, a polgári kormány visszaadhassa.