A Minden harminc évben egyszer a fősodorba kerülünk [1] címmel közölt, egész oldalas írásban a kormányfő kiemelte: vasárnap sokan figyelnek Magyarországra, és bár látszólag egyszerű kérdésről döntünk, abban minden benne van, ami jelenleg az Európai Unió és Magyarország sorsát érintheti.
A kormányfő szerint úgy tűnik, Magyarországot „érzékeny földrajzi elhelyezkedése” minden harminc évben egyszer „élvonalba”, az éppen aktuális európai csaták fősodrába löki. Így volt 1956-ban és 1989-ben, most pedig „nekünk kell megállítani a délről fenyegető népvándorlást Európa határainál”.
Az ellenőrizetlen bevándorlást valóságos fenyegetésnek nevezte, hangsúlyozva: valójában népvándorlásról van szó, „ráadásul ez még csak az előőrs, az igazi nagy nyomás majd akkor nehezedik Európára, amikor Afrika belsejében is megmozdulnak az ott várakozó sok-sok milliós tömegek”. Nyilvánvalónak nevezte azt, hogy a migránsok nem menekültek, nem a biztonság, hanem a jobb élet miatt igyekeznek Németországba, Ausztriába és Svédországba.
Hangsúlyozta ugyanakkor azt is: keresztényekként tisztázva viszonyunkat a bevándorlókhoz „áldozatnak tekintjük őket”. „Áldozatai a helyi konfliktusoknak és annak a liberális európai politikának, amelyik elhitette velük, hogy ide lehet jönni, és itt lesz számukra a Kánaán” – fogalmazott. A kormányfő szerint a Brüsszel által képviselt politika hozta a bajt, „amely Európába invitálta a jobb élet reményében nekiinduló szerencsétlen emberek tömegeit”.
A bevándorlást illető eddigi tényeket, tapasztalatokat lehangolónak nevezte, kiemelve a közbiztonság romlását, a szociális, egészségügyi, kulturális és gazdasági következményeket. A miniszterelnök szerint „a hamis illúziókkal ellentétben a valóság az, hogy az idejövőkkel semmilyen versenyképes hiányzó munkaerőt nem lehet pótolni”. Ha tényleg segíteni akarunk, akkor a segítséget kell odavinni, és nem a bajt kell idehozni – szögezte le.
Kitért arra is, hogy nem kerestük maguknak a vitákat, sem az „európai ébresztőóra szerepét”. Csak meg akartuk védeni magunkat, hogy „senki más, csak mi dönthessük el, kikkel akarunk együtt élni” – fogalmazott Orbán Viktor. Felidézte, hogy Magyarországon a történelmi súlyú kihívások esetében népszavazáson határozták meg az egyetértési pontokat, így történt a rendszerváltáskor, valamint az EU- és NATO-csatlakozáskor, és hasonlóan zajlott a szociális népszavazás is.
Magyarország az első és – egyelőre – az egyetlen olyan uniós tagállam, ahol megkérdezik az embereket a bevándorlásról – emelte ki, általános európai életérzésnek nevezve, hogy a brüsszeli elit az európai polgárok feje fölött hoz döntéseket. „Mi szeretnénk, ha ez a gyakorlat véget érne” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a változáshoz nyilván nem elegendőek egyedül a magyarok, de „ha változást akarunk, valakinek meg kell tennie az első lépést, és ez nem méret függvénye”.
Kifejtette: a következő néhány hónapban meg kell akadályoznunk, hogy Brüsszel végigvigye azokat a jogszabályokat, amelyekkel ránk akarja erőltetni a bevándorlókat. Ebben nagy szerepe lesz a visegrádi országoknak is, és jövőre kiderül, hogy az Európa nagy országaiban lezajlott választások után milyen irányba tudjuk megváltoztatni az Európai Uniót – írta Orbán Viktor.
Vasárnap az a feladat, hogy hozzunk létre egy minél szélesebb egységet – fogalmazott. Leszögezte: „most mindenkire szükség van, aki szereti Magyarországot, és úgy szereti, ahogy van, erényeivel és hibáival együtt, és nem akarja, hogy mások erőszakkal megváltoztassák. Szükség van azokra, akik ragaszkodnak Európához is, az Európai Unió eredeti gondolatához, az európai nemzetek sokszínűségéhez”. A kormányfő szerint az Európai Unió a megújulás vagy a szétesés keresztútja előtt áll, „az álszent moralizálás, a kettős mérce, a liberális elit növekvő gőgje és a cselekvést megbénító ideológiai viták lejtőre terelhetik az uniót”.
Orbán Viktor szerint az Európai Unió és benne Magyarország sorsát érintheti a vasárnapi népszavazás, és „aki távolmaradásra buzdít, gyengíti az országot, rontja az esélyeinket, kilátásainkat, kockáztatja a függetlenségünket, a biztonságunkat”.