Laschet úr, a német kancellári poszt várományosa szerint ez újabb ok arra, hogy az Európai Unió külpolitikájában át kell térni az egyhangú döntéshozatalról a többségire. Ma közös külpolitikai döntést csak egyhangúan lehet hozni, Laschet pedig azt szeretné, ha a jövőben a többség rákényszeríthetné akaratát a kisebbségre. Mindezt az európaiság nevében. Az unió szerződései szerint a legfontosabb kérdésekben, így a külpolitikában teljes egyetértés szükséges. Magyarország tehát az alapszerződés szerint járt el, amikor vétózott. Magyarországot európaiatlansággal vádolni, amiért élt a szerződésben biztosított jogával, valójában mélyen európaiatlan.
A francia–német tengely államai köztudottan sok millió muszlim vallású polgárral rendelkeznek, akiknek a véleményét egy demokráciában nem lehet negligálni. De azt is figyelembe kell venni, hogy Közép-Európában, a visegrádi négyek területén – tehát Magyarországon is – csak elenyésző számban élnek ilyen polgárok. Azt is látjuk, hogy a nyugat-európai országok többsége belépett egy posztnemzeti és posztkeresztény életfelfogás korszakába. De azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mi ma is a zsidó–keresztény értékek, kultúra és életfelfogás szerint éljük az életünket. Ezért számunkra természetes, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni egy állam, Izrael és egy EU-s szankciós listára helyezett szervezet közé. Akkor sem, ha Laschet elnök úr a francia–német tengely nevében ezt látná helyes uniós külpolitikának. Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy a később csatlakozott közép-európai országok egyenrangú tagjai az Európai Unió közösségének. Nekünk is jogunk van kiállni a meggyőződéseink, a külpolitikai szövetségeseink és a saját érdekeink mellett.