Köszönöm szépen, Elnök Úr!
Mintegy húsz megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakhoz. Először is szeretnék megköszönni minden pozitív észrevételt; másodsorban pedig szeretném kifejezni a csalódásomat, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem értik a helyzetet, és nem képesek a pártpolitikai szempontjaik fölé emelkedni. Azt a szamárságot különösképpen határozottan kell minősítenem, miszerint Magyarországon a kormány felelős lenne azért, mert nem akadályozta meg, hogy betörjön a vírus Magyarországra. Szóval ezeket a szamárságokat inkább hagyjuk abba, mert ilyen alapon nem lehet együttműködni, és nem lehet együtt dolgozni!
Ami az egészségügyi védekezéshez szükséges forrásokat illeti, itt valami félreértés lehet. Kérem, olvassák el még egyszer az erről szóló rendelkezéseket: egy felülről nyitott, korlátlan költségvetési keret áll rendelkezésre. Tehát nem szükséges tételenként nekem megneveznem, hogy mikor mennyi pénz kell a védekezésre, hanem megnyitottam egy költségvetési keretet, egy fölülről nyitott keretet, és ami szükséges a védekezéshez, ahhoz minden forrás rendelkezésre áll, illetve azt biztosítjuk. Ezt elmondtam a nyilvánosságban, most is megismétlem: a védekezéshez szükséges minden költségvetési forrás nemcsak rendelkezésre áll, hanem gyorsan és azonnal igénybe vehető módon áll rendelkezésre. Ami a védekezésben dolgozók számára juttatandó védőfelszereléseket illeti, őket az első helyre tettük, különösképpen azért, mert Kínában a védekezésben részt vevő egészségügyi dolgozók 4 százaléka, Olaszországban pedig a 10 százaléka fertőződött meg. Tehát nekünk föl kell készülnünk arra, hogyha valamilyen mértékben ez itt is megtörténik; ha ők kiesnek az ellátásból, az ő munkájukat mással kell elvégeztetni. Tehát elemi érdekünk, hogy a védőeszközök elsősorban az egészségügyi ellátásban dolgozókhoz jussanak el. Ma reggel azt is elrendeltem, ezt az előbb nem is mondtam, hogy az egészségügyi felsőoktatásban tanulókat is egészségügyi dolgozóknak minősítettük, ami azt jelenti, hogy úgy, mint az ország összes többi egészségügyi dolgozója, nem hagyhatják el az országot, behívhatók és vezényelhetők. Ezt a lépést már megtettük a rendőrök esetében is, tehát a tisztjelöltek most szolgálatba léptek. Ezt az egészségügyre is kiterjesztettük a mai napon.
Arra a kérdésre, hogy hogyan tudnak tenni a munkavállalók a munkahelyük megőrzése érdekében, azt szeretném mondani, hogy minél hamarabb egyezzenek meg a munkaadóikkal, hogy milyen változásokat tudnak elfogadni. Tehát arra kérem Magyarország minden, megismétlem: minden munkaadóját és munkavállalóját, hogy tegyen személyes erőfeszítéseket ő is, hogy meg tudja őrizni a munkahelyét, állapodjanak meg, úgy, mint ahogy ilyen esetekben máshol is és korábban Magyarországon is megtörtént. Nem lesz rendkívüli helyzet számunkra, hogyha a munkanélküliség gyorsan nőni kezd, hiszen 2010-ben emlékeim szerint 12 százalékos munkanélküliség volt Magyarországon, és ma pedig kevesebb, mint 3 százalék, de ennek az az oka, hogy pont az ellenkező irányba kell elindulni, mint amit Önök javasolnak. Nem akarok itt vitát nyitni, mert hallottuk, hogy az én felelősségem a dolog, esetleg a vírusé is, de nem szeretnék gazdaságpolitikai vitákat folytatni Önökkel, amikor minden felelősséget az én nyakamba tesznek. Csak jelezni szeretném, hogy a munkahelyvédelmi akciótervünknek a logikája pont az ellenkezője annak, mint amit Önök itt elmondtak. Tehát a mi elképzelésünk szerint olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek segítik az embereket munkában maradni. Azt kell támogatnunk, hogy a munkaadó meg tudja tartani a munkavállalóját. Tehát abban kell segítséget nyújtani, hogy ne essenek ki a munkából. Tehát nem az a cél, hogy pótoljuk a kieső jövedelmüket – ilyenre is lehet majd szükség –, hanem olyan intézkedéseket kell hozni, hogy bent tudjanak maradni. Szeretném jelezni, hogy Magyarországon a 12 százalékos munkanélküliséget így szorítottuk le 3 százalékra, mert olyan munkahelyvédelmi akciótervet hirdettünk itt meg 2010-ben, talán valaki még emlékszik erre, ami kifejezetten járulékcsökkentéssel és más eszközökkel ahhoz segítette hozzá a munkaadókat, hogy meg tudjanak egyezni a munkavállalókkal, és munkában tudják tartani az embereket. Egyébként a németországi szabályozás is, a Kurzarbeit rendszere, amit éppen most vezetnek be, pontosan ugyanerre a logikára épül. Tehát ne azon gondolkodjunk, hogy hogyan kárpótoljuk azokat, akik kiesnek a munkából, hanem első helyen azon gondolkodjunk, hogy senki se essen ki a munkából. Én azon dolgozom, hogy mindenkinek legyen munkája.
Kétségkívül előállhat olyan helyzet, és biztosan elő is áll, hogy van olyan szülő, aki nem tudja a gyermekét felügyelet alatt tartani. Szeretném jelezni, hogy azért nem zártuk be az iskolákat, hanem egy új tanmódot, tanrendet, tanítási eljárásrendet hirdettünk meg, hogy ilyen esetekben rendelkezésükre tudjunk állni. Ezért kellett ma reggel bemenni az igazgatóknak kivétel nélkül minden iskolába, és meg kellett szervezniük, hogy elkülönítve, kis csoportban azoknak a szülőknek a gyerekét be tudják fogadni, akik egyébként nem tudják hova tenni a gyerekeiket. Tehát gyerekmegőrzést az iskolákban továbbra is vállalunk.
A centralizálásról most nem nyitok vitát, ha Tóth Bertalan képviselőtársam megengedi, de én nem bajnak, hanem inkább szerencsés dolognak látom, hogy ebben a pillanatban az egészségügyi meg az oktatási rendszer is centralizáltan működik Magyarországon, mert így szerintem könnyebben birkózunk meg a válsággal, mintha ez decentralizált lenne. Nem véletlen, hogy minden válságkezelésben a világon mindenhol az első lépés, hogy a központi kormányzat hatékonyságát megnövelik a centralizáció eszközével. Ez nekünk rendelkezésünkre áll. Minden felelősség a kormányé, rendben van; a vírust se hagyjuk azért ki ebből, ez a kérésem.
Ami a Magyar Orvosi Kamarát illeti, a javaslataikat ismerjük, befogadjuk, és amit abból meg tudunk valósítani, meg is valósítunk.
Czunyinénak én is szeretnék köszönetet mondani, hiszen most állunk át a digitális oktatásra, bár egy évvel későbbre terveztük ezt, ezért lesznek döccenők, de át tudunk állni erre. Ez azért lehetséges, mert két éven keresztül ennek az előkészítését a képviselőtársunk kiválóan elvégezte. Köszönjük szépen!
Ami 2010 után az egészségügy szétverését illeti, ami egy állandóan visszatérő politikai téma, csak azt szeretném mondani, hogy furcsa formája a szétverésnek, hogyha minden évben 770 milliárd forinttal többet költünk az egészségügyre, mint a megelőző időszakban. Tehát aláhúzom és megismétlem: minden évben 770 milliárd forinttal többet költünk egészségügyre, mint bármikor a korábbi kormányzatok idején.
Nem tudom elfogadni a Jobbiknak azt a javaslatát, hogy a folyamatban lévő beruházásokat állítsuk le. Azért kellett pénzt adni jó néhány folyamatban lévő beruházáshoz, hogy ne álljanak le. Pont a fordítottját akarom. Én nem megszorítást akarok. Ez a válság nem úgy kezelhető, hogy megszorítás. Azt értem, hogy Önök mind megszorításokat javasoltak, tehát aki eddig itt megszólalt, az mind megszorítást javasolt. Hiszen ha nem tartjuk munkában az embereket, hanem ki akarjuk fizetni a munkaadók helyett a jövedelmüket, az a végén megszorításhoz vezet. Jó, ha ezt mindenki tudja. Amit én javaslok, nem ez. Nem megszorítások lesznek, növekedéstámogatás lesz. Tehát pont az ellenkezőjét akarjuk csinálni: élénkíteni fogunk, növekedés lesz, beruházásokat fogunk támogatni, munkában tartjuk az embereket, és nem megszorítunk. Ezt nem tudjuk elfogadni. Ezért minden beruházásnál, ami folyamatban van, és pótlólagos költségvetési forrás kell hozzá, azt mind meg fogjuk adni a következő időszakban is.
Szerintem inkább örüljünk annak, hogy az egészségügyi miniszter székében Kásler professzor úr ül, mert egy intézetigazgatóval van dolgunk, aki pontosan tudja, hogy hogyan történnek a dolgok egy kórházban, és milyen rendeletek és intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a kórházakban a dolgok elfogadható módon történjenek meg.
Ami az európai uniós pénzeket illeti, én is hallottam róla. Az a reményem, hogy nem elveszik tőlünk, hanem ideadják, de erről még semmi biztosat nem tudunk egyelőre. Az semmiképpen nem tűnik jó hírnek, hogy a kohéziós alap terhére történnek a pénzmozgások; lehet, hogy a javunkra, de mindenképpen az alap terhére. Úgyhogy kellő óvatossággal kell majd eljárnunk.
Mérjünk többet, teszteljünk többet – ezt tesszük. Nem akarok itt virológiai kiselőadást tartani, csak jelezni szeretném, hogy olyan a vírus természete, hogy nem tudjuk szűrni, tehát nem lehetséges kiszűrni. Egyetlen esetben van biztos tudásunk egy szűrés, egy vizsgálat után a fertőzöttségről: ha az a bizonyos antitest már megjelent a szervezetben. Amíg az nem jelenik meg, addig a mérés biztonsága – a becslések eltérnek – 50-70 százalék között van valahol. Tehát előfordulhat, hogy valakit tesztelünk, az nem mutat ki semmit, de már meg van fertőzve, a holnapi nap megteszteljük, még mindig nem, harmadik nap megint, és ott megjelenik. Tehát ezért a teszteléssel annyit tudunk elérni, hogy aki már meg volt fertőzve, már ő védett is, mert antitest van a szervezetében, az ő kontaktjait tudjuk lenyomozni, ebben segít bennünket, ezért mérünk. De azt az illúziót szeretném eloszlatni, hogyha gyakrabban tesztelnénk az embereket, akkor meg tudnánk előzni a betegséget. Ez nem igaz! Csak a már bekövetkezetteket tudjuk gyorsabban regisztrálni. Ez nagyon fontos. Ezért egyetértek azzal, hogy a teszteket gyorsítani kell, de még egyszer mondom: sajnos megbízhatóságot nem eredményez. Ezért használjuk azt a kifejezést, hogy ennek a vírusnak az esetében a szűrés fizikailag nem lehetséges. Tehát ne kérjenek rajtunk számon szűrést, mert ez nem szűrhető ki a vírus sajátossága miatt. Tesztelni tudjuk, és bizonyos fokig már előrehaladott fertőzöttséget meg tudunk állapítani ezekkel a tesztekkel. De azt gondolom, hogy ez nem a miniszterelnök feladata. Azt kérem Önöktől, hogy minden ilyen virológiai részletkérdéssel forduljanak az emberi erőforrások miniszteréhez, aki, mint említettem, szerencsére éppen egy kórházigazgató.
Ami a kommunikációt illeti, szeretném jelezni, a kormány kommunikációja továbbra is az emberekre összpontosít majd. Ezért mindenkit arra kérek, hogy se nyíltan, se sunyi módon ne provokálják a védekezésben dolgozókat, ideértve a kormány tagjait is.
Nehéz idők jönnek, sokkal nehezebbek, mint amik eddig voltak. Nincs sok tudásunk, de ami van, az inkább riasztó. Ausztriában például a 30 esetszámról az 500 esetszámra való felemelkedés nyolc nap alatt következett be, és úgy tudom, már 800 fölött voltak ma reggel. Tehát ahogyan terjed, annak a sebessége nem arányos, tehát nem úgy történik, mint ahogy eddig, hanem gyorsuló ütemben fog történni, ezért most jön a neheze, most jön az igazi terhelés, most kell majd helytállni. Most jönnek a nehéz idők.
Láttam már néhány válságot. Azt tudom mondani Önöknek, hogy ilyenkor érthető, ha az emberek idegesek, talán zavarodottak is, de mindenképpen bizonytalanok. Az ország vezetői részéről, persze különböző felelősséggel, mint hallhattuk, hiszen a képviselőknek más a felelőssége, mint a kormányé, de mindannyian azért valamilyen mértékig az ország vezetői vagyunk, és tudom tapasztalatból, hogy ilyenkor higgadtságra, nyugalomra és határozottságra van szükség. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb higgadtságra, annál nagyobb nyugalomra és annál nagyobb határozottságra. Ezt várom el Önöktől is.
Köszönöm szépen!
