Köszönöm szépen a szót, Elnök úr!
A bőség zavarával küzdök, annyi minden hangzott itt el, hogy napestig vitatkozhatnánk ezekről a kérdésekről. Én megpróbálok azért valami rendszert vinni ezekbe a hozzászólásokba.
Először talán a vita általános színvonaláról mondanék néhány szót. Először is bár mindenki felém próbálta kilövöldözni a nyilait, szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy nem velem vitatkoznak. Konzultációról van szó, amiben részt vett egymillió-hétszázezer ember. Az meglehet, hogy Önöknek nem tetszik egymillió-hétszázezer ember véleménye, de ezért nem érdemes éppen a kormányzópártokra vagy éppen a miniszterelnökre haragudni. Kérem, éljenek együtt azzal, ez egy ilyen ország, az emberek ezt gondolják, ezt akarják, és ne az emberekre legyenek dühösek. Amit az emberek akarnak, nem esik egybe az Önök pártpolitikai programjaival. Ezért vannak Önök ellenzékben. Azt is meg kell mondanom, hogy nehéz megütközés nélkül hallgatni nem is azt, amit mondanak, ezen falak között hallottam én már cifrábbakat is, hanem inkább, ahogy mondják. Úgy látom, itt egy versenyt hirdetett meg valaki titokban, amely valószínűleg arról szól, hogy ki tud durvábbakat mondani, és ki tud alpáribb lenni. Gratulálok Önöknek ehhez! Azt látom, hogy az állapotok itt, a Tisztelt Ház falai között mintha egyre romlanának. Eleinte, amikor az első ilyen durva és alpári, minden korábbi magyar alkotmányos hagyományt megcsúfoló hangütést itt hallottam, akkor azt gondoltam, hogy tulajdonképpen nekünk mondják mindezt. Még azt is keresgéltem, van-e esetleg valami valóságmagja, de meg kell mondanom őszintén, egy idő után az ember rájön arra, hogy nem nekünk mondják Önök mindezt, nem nekünk címzik, Önök egymással versenyeznek. A verseny neve: ki lesz a legerősebb ellenzéki párt? Én megértem, hogy ez egy komoly verseny. Azt kell mondanom, mi is futottunk már ilyen versenyben, de ilyesmit, hogy a magyar parlament és alkotmányos hagyomány házát ilyen alpári színvonalra süllyesszük, sose engedtünk meg magunknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A konkrétumokról talán annyit, hogy ami a korrupciót illeti, azt javaslom, hogy a törvényeket mindenki tartsa be, és akkor nem lesz baj – igaz, tisztelt Jobbik?
Ami Szent Lászlót illeti, merthogy közben kitágultak a vita dimenziói, nem tisztem nekem bepótolni a középiskolás történelemleckéket, ül az MSZP frakciójában történész, különb, mint bármelyikünk ezen az oldalon. Talán majd ő megteszi, de ha már Szent Lászlóról meg az egyoldalú nyugati orientációról beszélünk, akkor némi korrekciót érdemes végrehajtani, és esetleg az Ön frakciójának nemzetközi hírű és Magyarországon tisztelt történésze majd elmondja Önöknek, hogy Szent László nem véletlenül adta egyébként a lányát bizánci császárkirálynévá, és nem véletlenül egyensúlyozott. És neki is volt annyi esze, hogy nemcsak Német-római Császárság létezik, és nem ér véget Magyarország határa meg a földgömb meg Európa valahol ott, délen, hanem mögötte még vannak hatalmak, amiket hol iszlámnak, hol Bizáncnak, hol Orosz Birodalomnak, mikor minek neveznek. És olyan komoly magyar király még sose volt ebben az országban, aki nyugati vakságban szenvedett volna. Nem hiszem, hogy nekem kell mindezt elmondanom, szerintem az MSZP frakciója talán ezt a torz történelemképet és hibás Szent László-interpretációt saját erőből is ki tudja javítani.
Ami az MSZP részéről a korrupció ügyét illeti, én egyetértek Kósa Lajos képviselőtársammal: szerintem az a párt, amelyik Sukoró ügyét a sajátjának érezheti, több szerénységgel is nyilatkozhatna a korrupcióról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Többen beszéltek az európai uniós támogatások kérdéséről. A ténybeli tévedéseket talán nem tisztem helyreigazítani, de azt a bántó szemléletmódot, amit az LMP-sek adnak elő többedszerre itt, a Tisztelt Házban, talán érdemes megemlíteni. Szóval ez a – felírtam, nehogy túl durvát mondjak – szolgalelkű, koldus és kuncsorgó tempó, ahogyan Önök az európai pénzekről beszélnek, nem fér össze a mi gondolkodásunkkal, és szerintem – ha már Szent Lászlóról van szó – nem fér össze Magyarország önbecsülésével sem. Az a helyzet, hogy mi egyetlen fillért sem kapunk ajándékba az Európai Uniótól. A dolog úgy fest – csak hogy a dolgok nagyságrendjét is érezzék, mert úgy látom, talán a nagyságrendek ismerete nélkül beszélnek erről a kérdésről –, hogy a magyar nemzeti össztermék körülbelül 35 ezer milliárd forintra tehető, és az európai uniós támogatás pedig évi körülbelül kétezer milliárd forintra, csak hogy érzékeljék a nagyságrendeket, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném jelezni az Önök számára, hogy az Európai Unió úgy van összerakva, hogy mi, akik később léptünk be, semmilyen előnyt nem élvezünk. Az unió úgy van összerakva, hogy rajtunk a nyugatiak keresnek; az igaz, ha jól csináljuk, mi is keresünk rajtuk, és a két dolog egyensúlyba jöhet. Mi erre törekszünk, és azt gondolom, hogy nagyjából egyensúlyban is vagyunk. A mi kormányunk nem véletlenül akarja megvédeni a Brüsszel és Budapest között a jelenleg fennálló hatáskörmegosztást, mert a mostani hatáskörmegosztás mellett elképzelhető olyan európai uniós politika Budapestről, amely azt a pénzt, amit ők keresnek rajtunk, azzal, amit mi keresünk rajtuk, egyensúlyban tudja tartani. De ha megváltoztatják a hatásköröket, ha azokból Brüsszelbe elvisznek, és itt kevesebb marad, akkor ezt az egyensúlyi politikát nem fogjuk tudni fenntartani, és eljutunk oda, hogy a végén csak ők fognak keresni rajtunk. Ezt kell megakadályozni, és ezért kell Brüsszel hatáskörelvonását megakadályozni. Ez az a gondolkodásmód, ahol szerintem valóságos alapokból kiindulva, kellő nemzeti önbecsüléssel lehet viszonyt kialakítani az Európai Unióhoz. Koldus tempó, kuncsorgás, koldus kultúra – méltatlan ehhez a házhoz, és méltatlan Magyarországhoz is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami a béruniót illeti, én megismétlem, amit korábban is elmondtam, hogy mi nem béruniót kezdeményezünk, hanem béreket emelünk. Bérunió kezdeményezéséből magyar ember még többet egy forinttal sem keresett. Ezzel szemben a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt kormánypolitikájának eredményeképpen, jelentős béremelések eredményeképpen többet kereshetnek az emberek. Nézzék el nekünk, hogy a hagymázas bérunió helyett mi a magyar kormány saját erejéből végrehajtott béremelésére akarunk támaszkodni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!
A szocialista párt elmondta nekünk, hogy miről kellett volna igazából konzultációt tartani, miért nem erről vagy éppen arról kérdeztük meg az embereket. Itt csak halkan jegyzem meg, hogy amíg Önök nyolc évig kormányon voltak, egyszer sem indítottak konzultációt. Ott lehetett volna okoskodni, hogyan és miről kell, és érdemes megkérdezni az embereket. Így, hogy nyolc év alatt egyszer sem kérdezték meg őket, utólag tanácsokat adni, egy kicsit olyan snassz. Nem, tisztelt Hölgyeim és Uraim?
Ami a konzultáción részt vevők számának lebecsülését illeti, itt is óvatosabb lennék a szocialisták helyett. Csak arra szeretném emlékeztetni Önöket, hogy többen vettek részt a konzultáción, mint ahányan a Magyar Szocialista Pártra szavaztak. Ami a biztonságot illeti, beszéljünk egyenesen: a Magyar Szocialista Párt a biztonság kérdésében nem rejtette és nem rejti véka alá az elképzeléseit, világossá tette, ha rajta múlik, le fogja bontani a kerítést. Azt mondták, hogyha a baloldal hatalomra kerül, azon lesz, hogy a kerítés minél gyorsabban lebontható legyen. Azt is elmondták Önök a nagy nyilvánosság előtt, hogy Önök nem is építették volna meg a kerítést – idézem Önöket –, mivel azt teljesen hasztalannak tartják. Sőt, azt is mondták, megsértve szerintem ezzel több millió magyar ember érzéseit, idézem Önöket: „Jóérzésű ember egészen biztosan pártállástól függetlenül nem akarja, hogy Európa közepén, az országhatáron kerítés legyen.” Dehogynem, azt akarjuk, amíg migránsveszély van, kerítésnek lennie kell.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt is tudjuk, hogy a Magyar Szocialista Párt elfogadja a Brüsszelből ránk erőszakolt kötelező betelepítési kvótát, hajlandó erről tárgyalni Brüsszellel, és hajlandó a felső korlát nélküli betelepítési megoldásokat is támogatni. Nem akarok beleavatkozni semmilyen nemzetközi, szocialista, internacionalista ügyekbe, csak szeretném emlékeztetni és egyben tájékoztatni a magyar közvéleményt arról, hogy még a cseh szocialisták sem kérnek a kvótából, ők világosan megmondták: a kvótarendszer rossz, a kvóták nem működnek.
Tisztelt Szocialisták!
Ilyenkor nehéz nem azt kívánni, hogy bár nálunk is lennének ilyen szocialisták, de szeretném Önöket megnyugtatni, hogy azért politikai lakosságcserét nem fogunk szorgalmazni, azzal élünk, ami jutott nekünk. Ha ez jutott, hát ezzel.
Ugyanakkor szeretném önöket emlékeztetni arra is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy itt egy példátlan eset bontakozik ki a szemünk előtt. Eljutottunk oda, hogy egy terroristát, akit elítéltek Magyarországon terrorcselekményért nemcsak Soros György maffiája, hanem az MSZP is védelmébe vette. Eddig csak mentegették ezt a terroristát, aztán politikailag harcoltak érte, most pedig jogilag is védik. Én nem vitatom el a jogát egyetlen volt igazságügy-miniszternek sem, hogy a politikai pályája után olyan ügyeket vállaljon, amilyeneket akar, de úgy gondolom, mégiscsak van valami üzenete annak, hogy ennek a bizonyos Ahmed H.-nak az ügyvédje nem más, mint az Önök korábbi igazságügy-minisztere, aki egész egyszerűen ki akarja hozni a börtönből, és ide akarja engedni a magyar emberek közé azt az embert, aki egyébként nyilvánvalóan terrorcselekményt hajtott végre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról a terroristáról beszélünk, aki arra buzdította a migránsokat, hogy törjék át a magyar határt. Ezt a tényt a magyar bíróság rögzítette. Azt a terroristát akarják kihozni a börtönből és a magyarok közé engedni, aki kövekkel dobálta meg a magyar rendőröket. Egy olyan terroristát akarnak kihozni az Önök volt igazságügy-miniszterének a segítségével, és ideengedni a magyarok közé, akinél hét útlevelet találtak a magyar hatóságok. Hét! Hetes darabot! Egy olyan terroristát akarnak kihozni a börtönből és a magyar emberek közé engedni, aki nem mellesleg hivatalosan Cipruson él, és ott van villája. Jól van ez így, tisztelt Szocialisták?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán még egy megjegyzést engedjenek meg, mert oda is eljutottunk már, hogy a Jobbik a magyar parlamentet megpróbálja kioktatni európai gondolatból, európai integrációból és európai érzelmekből. Ezért most 2013-ból ideidézem a Jobbik elnökének, akkori és mai elnökének a mondatát, mely a nyilvánosságban is megjelent. Idézet: „Nagyon boldogok lennénk, és nagyon bízom benne, hogy Magyarország minél hamarabb eltávozik az Európai Unió közösségéből, és valódi testvéreivel fog össze.” Ezt a mondatot az sem menti, hogy éppen Isztambulban mondta.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összegezve: azt tudom mondani Önöknek, hogy a vitából nem tudok levonni más tanulságot, mint azt, hogy a magyar emberek több komolyságot, több tiszteletet és több felelősséget várnak Önöktől, és azt hiszem, igazuk is van.
Köszönöm a figyelmüket!
