Kiss Gábor István: – Jó reggelt kívánok mindenkinek, a 180 percet, a Kossuth Rádió reggeli hírmagazinját hallják, itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok Önnek is!
– Jó reggelt kívánok!
– Megkezdődött a parlament utolsó – mondhatjuk így – teljes értékű ülésszaka a választás előtt a héten. Ön az ország gazdasági teljesítményét, a gazdasági mutatókat ajánlotta a képviselők figyelmébe. Tehette, hiszen ezek valóban impozáns számok, és az is kiderült, hogy úgy tűnik, hogy a kormánynak továbbra is stratégiai célja, hogy a munkával megszerezhető életszínvonal-növekedés legyen az alapja a hétköznapoknak Magyarországon. Van egy közkeletű megközelítés az ország gazdasági teljesítményét illetően, Ön sem tartja talán igazságtalannak, ha ezzel kezdjük a beszélgetést, hiszen Ön is használta ezt a relációt: mikor érjük utol Ausztriát?
– Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, de majd térjünk rá vissza. Valóban a parlament úgy szokta megkezdeni az ülésszakot, hogy a miniszterelnök beszámol a legutóbbi ülés óta eltelt időszakról, ez, ugye, a második negyedév végét is magában foglalja, negyedévenként teszik közé a gazdasági adatokat. Itt mindig van az a játék, hogy az ellenzék úgy csinál, minthogyha én a kormány eredményeiről akarnék beszélni, nekem ez meg eszem ágában sincsen, mert én az ország helyzetéről akarok beszélni. Amikor gazdasági eredményekről vagy biztató tendenciákról beszélek, akkor nem a kormány gazdaságpolitikájáról beszélek – az is megérne egy misét –, hanem arról beszélek, hogy az a több mint 4 millió ember, aki dolgozik, a munkája révén milyen gazdasági teljesítményt állít elő, tehát az ország teljesítményéről beszélek. Nem árt, hogyha van egy értelmes gazdaságpolitikát folytató kormánya egy országnak, de azért a gazdaság sikere mégis azon múlik, hogy az emberek elhiszik-e, hogy érdemes dolgozniuk, és érdemes újabb és újabb erőfeszítéseket, többlet-erőfeszítéseket tenni. Ha ezt elhiszik, ha úgy látják, hogy ez a helyzet, akkor a gazdaság fejlődik, ha úgy látják, hogy nincs értelme a munkának, nincs rendesen megfizetve, vagy nem kapják meg a megbecsülést, ha úgy látják, hogy a megkeresett pénz szétfolyik az ujjaik közül, mert mondjuk, az infláció felemészti, akkor a munkakedv, az eltökéltség, az erőfeszítés lanyhul, és abban a pillanatban a gazdasági teljesítmény nem nő, hanem csökken. Most azonban a helyzet az, hogy közelfogadottságnak örvend az a mondat vagy az a gondolat, hogy ebben az országban ma már aki akar, az tud dolgozni; ha nem is éppen az álmai munkáját kapja meg, de kap munkát, meg tud élni a saját erőfeszítésének köszönhetően, el tudja tartani a családját, és megkapja a megbecsülést és elismerést is, hiszen ötven-egynéhány hónapja a bérek is folyamatosan nőnek.
– Igen, ez a reálbér-emelkedés, amire Ön is utalt, valóban ez az egész évben kettő számjegyű lehet, ami egy komoly siker. Mondjuk, ha megnézünk egy háromgyermekes családot, akkor az úgynevezett reálbére, a nettó jövedelme majdnem megduplázódott 2010 óta ebben a körben.
– Ez azért van, mert a kétgyermekes családoknak a gyermekek után igénybe vehető családi adó mértékét, amit le tud írni az adójából, azt az összeget jelentősen emeljük minden évben, és így aztán a bruttó béremeléshez képest a nettó béremelés egyes családoknál még nagyobb is, ami szokatlan jelenség a gazdaságban.
– A munkáltatók adója is csökken ugyanebből fakadóan, merthogy a reálbérek emelkednek Magyarországon. Ugye, a bérmegállapodásból, tegnap ezt már a nemzetgazdasági miniszter be is jelentette, hogy januártól kisebb lehet az adóterhe a munkáltatóknak. Lemondtunk-e arról, vagy lemondott-e arról a kormány, hogy egyszámjegyű jövedelemadó legyen, ha az ország gazdasági teljesítménye olyan, amilyennek látszik ezekből a számokból?
– Nézze, a legjobb a nulla, tehát az az adó a legjobb, amit nem kell befizetni. Ezt mindenki tudja, aki fizetett már életében adót. Sajnos ez nem lehetséges, mert valahogyan a közös kiadásait, legyen szó az oktatásról, a közbiztonságról, a honvédelemről, a közegészségügyről, szóval ezeket a szolgáltatásokat, amelyekre mindannyian vágyunk, ugyanakkor valahogyan finanszírozni kell. Ezért adóknak, valamilyen adónak mindig lenni kell, adók lesznek. Én annak a híve vagyok, hogy a munkát terhelő adókat folyamatosan csökkentsük, mert ez teszi hihetővé azt a gondolatot, hogy érdemes dolgozni, és minél többet dolgozni, hiszen az állam arra biztat az alacsony adókulcsokkal is, hogy keressél minél több pénzt. És ezért vagyok híve annak, hogy inkább a pénz elköltésénél alkalmazzunk adót, ezért nagyobb Magyarországon az áfa, mint a jövedelemadó kulcsa, mert azt gondolom, hogy amikor elköltik az emberek a pénzt, akkor tud az állam igazából biztosan bevételhez jutni, és szerintem az még igazságosabb is, mint a gyakran elrejthető jövedelmeket adóztatni. Emlékszünk mindannyian, még mielőtt sikerült volna átállítanunk a magyar gazdaságot munkaalapú gazdasággá, akkor a jövedelemadó kulcsa magas volt. Az ügyesebbek, okosabbak és gazdagabbak rendszeresen el is rejtettük jövedelmük egy részét, azt nem tudta megadóztatni az állam, ebből a szegényebbek azt a következtetést vonták le, hogy a gazdagabbak mindig ki tudják játszani az adórendszert, úgy igazságos, ha ők is megpróbálják ezt megtenni, és egy rossz össznépi játék keveredett ki ebből, az igazságosság szempontja elveszett, és végül a gazdaság elkezdett megbénulni. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy 2010-ben Magyarországon 3 millió 700 ezer ember dolgozott és körülbelül 1 millió 800 ezer ember fizetett adót. Kész csoda, hogy életben maradtunk. Most dolgozik több mint 4 millió 400 ember és mindenki fizet adót.
– Közben van egy gondolkodás arról, hogy hol lehetne még, ugye, bizonyos társadalmi csoportok terheit csökkenteni – nyilván ez is a gazdaság teljesítményéből fakad –, és a diákhitelről azért beszélnék néhány mondatot Önnel, mert az abból a szempontból is különleges, hogy itt, ugye, a bankok nem jótékonykodnak, amikor, ugye, arról döntött a kormány, hogy bővítik a diákhitelkeretét, a másik konstrukció pedig kamatmentessé válik. Szóval a bankok nem jótékonykodva elengedik ezeket a kamatokat, hanem a kormány átvállalja ezt a pár százalékot.
– Nézze, amikor az ember a gazdaságról beszél, akkor fontos, hogy ne felejtsünk ki két nagy csoportot, a nemzeti közösségünk két nagy csoportját: az egyik a nyugdíjasoké, a másik pedig a diákoké. Mert az egyik része volt a gazdaságnak, a másik pedig része lesz a gazdaságnak, de én nem szeretek úgy gondolkodni a gazdaságról, hogy közben nem gondolkodunk a nyugdíjasokról és nem gondolkodunk a diákokról. Tehát a nyugdíjak értékének megőrzése egy olyan vállalás volt a részemről 2010-ben, amelyről megállapodást kötöttem a nyugdíjasokkal. Amíg ez a kormány, a mi kormányunk lesz, addig nem fordulhat elő az, ami korábban a szocialisták alatt előfordult, hogy elveszik az emberektől a nyugdíjat, részben direkt módon – a tizenharmadik havi nyugdíjat törölték –, részben rejtett módon, hogy az árak növekedése meghaladja a nyugdíjak növekedését. Én megígértem, hogy erre nem fog sor kerülni, és úgy érzem, hogy a nyugdíjasok is látják, hogy erőnket megfeszítve tartottuk is ezt a vállalásunkat. Tehát azt akarom mondani ezzel, hogy a következő időszakban is lehet erre számítani. A magyar gazdaság elég erős ahhoz, hogy a tisztességben megőszült, az életük során nagy teljesítményt nyújtó, éveken keresztül becsületesen dolgozó emberek, a mai nyugdíjasok, a mi szüleink megkapják azt, ami megilleti őket. Tehát a nyugdíjak értéke nem csökken, sőt hosszú évek óta képesek vagyunk arra, ha szerény mértékben is, de folyamatosan emeljük.
– Ősszel lehet egy nyugdíj-kiegészítés?
– Úgy gondolom, hogy lesz, mert van egy szabály, ami arról szól, hogy fair módon kell a nyugdíjasokkal elszámolni. Novemberben látjuk az egész éves adatokat, az egész éves gazdasági teljesítmény függvényében pedig egy tisztességes nyugdíjkalkulációt hajtunk végre, és ha szükséges – az az igazság, hogy általában szükséges szokott lenni –, akkor egy korrekciót, utólagos emelést szoktunk végrehajtani. Ezek nem nagy összegek, de fontosak, a nyugdíjasoknak minden forint számít, másfelől meg fontos, hogy a nyugdíjasok úgy érezzék, hogy egy korrekt és fair elszámolásban vannak a kormányzattal. Ami a fiatalokat illeti, ugye, őket abban kell segíteni, hogy meg tudják indítani az életüket. Ehhez két dolog kell: családtámogatási rendszer, erről talán már beszéltünk és a tanulásnak a segítése. Kétféle diákhitel-rendszer működik Magyarországon. Én erre személyesen is büszke vagyok, mert még a legelső kormányzásunk idején, még a kilencvenes évek végén indítottuk meg ezt a hitelformát, ez a mi gyerekünk – ha úgy tetszik. A Diákhitel1 arra való, hogy a tanulás során a létfenntartáshoz szükséges összeget a szülőktől ilyen támogatásra nem számító fiatalok megkaphassák, a Diákhitel2 pedig azoknak a költségeknek a fedezésére jó.
– Tandíj lényegében.
– Mondhatjuk tandíjnak is, de ugyanakkor nincsen tandíj, tehát az oktatás nagy része ingyenes, és ha valaki még újabb stúdiumokat vállal, és azért már fizetni kell, ezt a költséget fedezi. Most azt tudja a magyar gazdaság nyújtani ma a fiataloknak, hogy a második típusú diákhitelt kamatmentessé tettük, az első típusú diákhitelnek az összegét, hogy mennyit lehet egy hónapban felvenni, azt pedig érzékelhető módon megemeltük.
– Ugye, még mindig a költségvetési teljesítménynél maradunk, akkor azt látjuk, hogy Magyarország pillanatnyilag legnagyobb léptékű fejlesztése a Modern Városok Program döntően hazai forrásból, költségvetési forrásból finanszírozódik. Mit vár el az új minisztertől például? Hiszen a Modern Városok Programot, ugye, Kósa Lajos kezébe adja.
– Szabad személyes megközelítést alkalmaznom?
– Hogyne!
– Én egy falusi gyerek vagyok, és azt gondolom, hogy a falusi életforma és a falun élő emberek óriási erőtartaléka Magyarországnak. A kérdés az, hogyan lehet a vidéknek a falusi energiát megmozdítani, kihasználni, hogyan lehet segítséget nyújtani az ott élő embereknek. Nekem az a véleményem, hogy a modern világ modern gazdasága úgy fejlődik, hogy a falvaknak az a jó, hogyha elérhető távolságban tőlük jelentős, fejlett nagyvárosok vannak. Tehát megmondom őszintén, hogy én szeretem támogatni azokat is, akik a nagyvárosokban élnek, és ők a közvetlen kedvezményezettjei a Modern Városok Programnak, de rajtuk keresztül tudom megsegíteni a faluban élőket, illetve tudom mozgósítani azt az általam jól ismert, mély magyar energiákat, amelyek a falusi világban fellelhetőek. Tehát a Modern Városok Program egyszerre fejleszti a nagyvárosainkat, jó az ott élőknek, és nyújt egy biztonságot, munkalehetőséget és hátországot az egyébként több mint háromezer magyar falunak. Magyarország egy falusias ország abban az értelemben, hogy a településeink nagy része nem város, hanem falu, nem is szabad róluk elfeledkezni. És kell egy miniszter, mert itt egy óriási koordinációs feladat áll előttünk, a városokat úgy fejlesztjük, hogy a városok gazdasági életétől a kulturális életén át az egészségügyön keresztül a sportéletén át minden dimenzióban lehetőségeket akarunk teremteni. Ez pedig a hagyományos munkamegosztás szerint három-négy, időnként öt különböző miniszterhez tartozó terület. Ugyanakkor mégis egy városban kell időben összefogottan, koncentráltan végrehajtani a fejlesztéseket, ezért kell egy olyan miniszter, aki összefogja egyébként a másképpen szétaprózódott feladatokat. Így fest a dolog. Hogy magyar pénz-e vagy európai uniós pénz-e, én nem ismerem ezt a különbségtételt.
– Pont erre akartam kitérni egyébként.
– Én ezt állandóan hallom Önöktől is. Most az Ön kérdésében is visszaköszönt ez. Még az utcán is, az emberek is úgy gondolkodnak, hogy van EU-s pénz, meg van nem EU-s pénz, de ez tévedés, az mind a mi pénzünk. Az Európai Uniótól mi egyetlen fillér ajándékot sem kapunk, minden fillérért adunk valamit. Először is nemcsak kapunk, hanem fizetünk is oda be, a közös költségvetésbe, másfelől megnyitottuk a határainkat, kinyitottunk a kereskedelmünket, olyan lehetőségeket adtunk a nyugatiaknak, akik nálunk fejlettebbek voltak, amit egyébként nem kaptak volna meg. Tehát minden egyes forint, ami a magyar gazdaságban megfordul, egyetlen fillér sem ajándék, az mind a magyarok pénze, mindegy, hogy formálisan éppen honnan indul el, Budapestről vagy Brüsszelből.
– Csak azért akartam erre kilyukadni, amerre most már Ön is elkanyarodott, mert elképzelhető, hogy itt az Európai Bírósággal, a brüsszeli döntéshozatallal folytatott vitában le kell mondanunk bizonyos uniós forrásokról büntetések formájában, forrásmegvonások formájában. Szóval hogyha tartja magát ez a politika, akkor elképzelhető, hogy erre fel kell készülnünk.
– Nem készülök ilyesmire. Ez teljesen elképzelhetetlen, ilyen típusú fenyegetésnek semmilyen jogalapja sincsen meg az Európai Unió jogrendszerében, az unió alapját adó dokumentumban, a Szerződésben végkép nincs róla szó. Minden olyan mondat, amely akárcsak arra utalna, hogy össze akar kötni össze nem tartozó dolgokat, például, hogy mi nem akarunk bevándorlóországgá válni, de rá akarnak bennünket erre kényszeríteni, és ha nem vagyunk hajlandóak, akkor majd pénzbeli büntetést adnak, ez az összekötés mind törvénytelen. Ez a jogállamisággal szemben van, az Európai Unió semmi ilyet nem ismer. Azok az európai vezetők, akik ezt megteszik a nyilatkozataikban, folyamatos jogsértéseket követnek el.
– Adjunk egy definíciót, mert gyakran halljuk, Öntől is, a kormánytól és másoktól is a Soros-terv kifejezést. Próbáltuk már egy szakértővel itt, a 180 percben definiálni, de Ön a hitelesebb forrás. Itt arra gondoljunk, hogy van ez a bizonyos felső korlát nélküli betelepítési terv, amely egyre inkább ott van a brüsszeli döntéshozók asztalán, és nagyon nem akar onnan eltűnni.
– Nézzük történetileg, tehát, ugye, az ember azt a szót hallja, hogy Soros-terv, magam is használom ezt a kifejezést, sőt lesz is róla egy nemzeti konzultáció, akkor, ugye, keresi, hogy hol van ez, hol ez a dokumentum. Ez a dokumentum van, tehát a Soros-terv le van írva, tehát azt nem kell kikövetkeztetni, meg ki kell gondolni, azt maga a szerző, aki nevére vette ezt a tervet, Soros György közzétette. Halad az európai politikai élet, nem emlékszünk már két évvel ezelőtti eseményekre sem, de talán van, akinek még bevillan, hogy a menekültáradat és invázió a migráns válság kellős közepén közzétettem egy öt-hat pontból álló rendezési tervet, hogyan kellene ezt az egész dolgot kezelni. Miután süket fülekre talált akkor, ezért ma már kevesen emlékeznek. Most már jobban állok, de az elején azért az elismerésen kívül mindent kaptam. Na, most erre néhány napra, hogy én ezt közzétettem, Soros György is publikált egy saját tervet ezen a néven, és ő írta a cikket, magyarul is olvasható. Pontokba szedte a tervét, ez egy akcióterv, leírta, hogy szemben azzal, amit a magyar kormány és a magyar parlament javasol, mit kellene tenni, akkor még csak egy újságcikknek tűnt vagy egy papírdokumentumnak, de azóta, ha megnézzük, hogy mi történik Európában, akkor én azt látom, hogy annak a tervnek a pontról pontra történő végrehajtásán dolgoznak a brüsszeli bürokraták.
– Miért van szükség új konzultációra? Hiszen részben erről a témáról szólt már tavasszal egy konzultáció. Ott, ugye, a függetlenségünket érintő brüsszeli vitákról több kérdésben egyértelmű válasz született, volt majdnem napra pontosan ezelőtt egy népszavazás. Melyek azok a témák, amelyekre Ön a kormánya nem kapott felhatalmazást ezekben a konzultációkban, népszavazásokban?
– Nézze, a parlamenti választással – a magyar jogrendszer egy alkotmányos parlamentáris rendszer – az alkotmány keretei között a kormány mindenre felhatalmazást kap, azt leírja az alkotmány, hogy mit tehet, és mit nem a kormány. És erre egy teljes felhatalmazást kapunk, én is kaptam legutóbb ilyet. Nem az a kérdés, hogy van-e felhatalmazásom, az a kérdés, hogy van-e elegendő erőm. A válaszom az, hogy nincs. Tehát hogyha ez az egész bevándorlás elleni küzdelem úgy néz ki, mint a magyar miniszterelnök vagy a magyar kormány vagy ne adj’ Isten, a magyar parlament saját ügyében folytatott harc, ami csak neki fontos, csak ők állnak igazából az Európában képviselendő magyar álláspont mögött, akkor ezeket a küzdelmeket nem tudjuk, nem tudom megnyerni. Arra van szükségünk, hogy újra és újra, konkrét ügyekben megerősítsék az emberek azt a felhatalmazást, amit korábban egyébként egy általános választási felhatalmazás formájában már megadtak nekünk, nekem, hogy én azzal tudjak érvelni és harcolni a nemzetközi porondon, hogy a magyar közönség, a magyar nemzeti közösség nagy része, kitapintható, érzékelhető, magát megmutatni hajlandó, elsöprő többsége ugyanazt az álláspontot képviseli, mint amit a magyar miniszterelnök. Egy demokratikus rendszerben – az Európai Unió rendszere egy demokratikus rendszerként van elgondolva – ennek óriási jelentősége van. Én azért kérek mindenkit, hogy vegyen részt a konzultációban, mert ezzel tud segíteni abban, hogy azokat a célokat, amelyek a magyar polgárok, családok biztonsága érdekében elérendő célok, hogy meg tudjuk védeni magunkat a bevándorlással szemben, elérhessük.
– Gyakorlati értelemben mire számít a következő hetekben, hónapokban, mert valóban az van, ahogy mondta, hogy ez a bevándorló ország ez egyértelműen kettéosztja az Európai Unió tagállamait a vita mentén. Merkel is megerősödhet néhány napon belül, Juncker kitartóan bevándorláspárti, ott vannak az NGO-k, amelyek segítik ezt a mozgást a Földközi-tengeren keresztül. És mi van akkor, hogyha azt mondják ezek a döntéshozók, hogy de igen, az unió tagállamának bevándorlóországnak kell lenni, különféle büntetéseket kilátásba helyeznek, és Ön pedig azt mondja az alkotmányra hivatkozva például, hogy ezzel nem ért egyet, akkor hol fog ez a karambol megtörténni Önök között?
– Az ilyen konfliktusok feloldásának van kidolgozott rendszere az Európai Unión belül. Mondok Önnek egy példát. A Soros-tervnek megfelelően már egy éve a bizottság elkészítette azt a javaslatát, amivel egy állandó, bevándorlókat szétosztó rendszert akar létrehozni Európában. Érdekes módon a magyar politikában az ellenzék időnként tagadja, hogy ilyen javaslat létezik, pedig írott formában az asztalon van. Ezt a tagállamok már a belső európai uniós szakértői körökben tárgyalják. Egy éve létezik már ez a javaslat, de a miniszterelnököknek a tanácsa még egyszer sem tűzte ezt napirendre, mert világossá tettük nemzeti konzultációkkal, népszavazásokkal, személyes küzdelmekkel és megszólalásokkal, hogy a miniszterelnökök tanácsának az ülésén, ahol egyhangúság kell mindehhez, bizony itt nem lesz meg az egyhangúság. Mert a végén, ha más nem, én biztosan vétózni fogok, volt már ilyesmire példa.
– Más kérdés, hogy arról is megy a gondolkodás, hogy ne kelljen.
– Az egy más dolog, hogy akik bevándorlóországgá akarnak tenni bennünket, közép-európaiakat, ők meg azon gondolkodnak, hogyan tudnák elkerülni azokat a fórumokat, ahol egyébként mi, akik nem akarunk bevándorlóországgá válni.
– A V4-ek szavazata döntő.
– Így van. Ez egy küzdelem. Én csak ezt válaszképpen adom az Ön kérdésére. Az Európai Unióban vannak fórumok, vannak fontos kérdések, folyamatos küzdelem zajlik, és ebben a küzdelemben egy nemzeti konzultáció, egy népszavazás, az állampolgárok bármilyen véleménynyilvánítása a mi pozíciónkat, a magyar nemzeti pozíciókat javítja.
– Tallinnban a következő alkalommal, ahol hivatalos formában is találkozik Ön a bizottság elnökével, új német kancellárként jelenik meg Merkel – a legnagyobb valószínűség szerint. Mire számít? Most például vasárnap elmond-e hangosan egy imát Merkel győzelméért, hiszen most lesz a Bundestag választása?
– Arra biztattam már a széles politika iránt érdeklődő magyar közönséget…
– És kitartott az álláspontja mellett?
– …hogy egy csendes imát mondjunk el minden este a mostani, hivatalban lévő kancellár mandátumának meghosszabbítása érdekében, mert a rendelkezésre álló lehetőségek közül, amelyek ma nyitva állnak a német polgárok előtt, magyar nézőpontból a mostani kancellár mandátumának meghosszabbítása az érdekünk. Lehet, hogy van bennem némi pártelfogultság is, hiszen Angela Merkel kereszténydemokrata néppártja a Németországi Kereszténydemokrata Párt az Európai Néppárthoz tartozik, ahová a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt is be van jegyezve. Tehát nyilván támogatjuk egymást kölcsönösen, de ha most túltekintek a pártszempontokon, akkor is azt kell mondanom, hogyha valaki meghallgatta már a szociáldemokratáknak a jelöltjét ebben a kampányban, miket és hogyan beszélt a magyarokról, milyen tiszteletlenül és bántó módon beszélt a magyarokról, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy a magyarokkal barátságosabb kancellár mellett érdemes letenni a voksot.
– Viszi-e Tallinnba a számlatömbjét, hogy kiállítson Jean-Claude Junckernek egy számlát, amelynek tárgya az Európai Unió schengeni határvédelmi költsége, amely a Magyarországra eső szakaszon keletkezett? Ez 400 millió euró.
– Nézze, a magyar kormányra a jámbor szilárdság jellemző, tehát mindig nálunk van ez a bizonyos csekkfüzet, amit alá tud írni az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, és átutalhatja Magyarországnak így azt a 140 milliárd forintot, amit várunk tőle. Ez egy korrekt igény. Magyarországnak a határok megvédése, a magyar és európai határok megvédése, a magyarok és az európaiak biztonságának megvédése mintegy 270 milliárd forint körüli összegbe került. Ez a kerítést is magában foglalja, a fizikai akadályrendszer kiépítését és több mint 3.000 határvadásznak a kiképzését és munkába állítását is. Azt kérjük a bizottságtól, hogy miután európai biztonságot, határokat is védünk, ennek a költségnek a felét állja. Ők persze fizetni nem szeretnek, ezért itt még hosszú küzdelmek várhatóak, de a végén majd elszámolunk egymással.
– Lehet még egy téma, illetve ez egy kérdés, hogy lehet-e még egy téma a tallinni napirenden. Ez pedig az Ukrajna oktatási törvénye, amely elnöki aláírásra vár, és a napirend előtti felszólalásában Ön is kiállt ez ellen, és a külügyminisztere is határozott lépéseket tett az ENSZ-ben is, máshol is. Öt állam tiltakozik érintettség okán egyébként ez ellen az ukrán oktatási törvény ellen. Elegendőek lehetnek ahhoz, hogy, mondjuk, Tallinnban napirendre vegyék?
– Biztosan lesz erről szó. Nézze, az európai kultúrában az nem szokás, hogyha a kisebbségeknek már megadtunk bizonyos jogokat, akkor abból visszalépünk. Az szokás, hogy szinten tartunk, vagy a kisebbségek jogait bővítjük. Itt most Ukrajnában azt történik, hogy volt egy helyzet, ami egyébként elfogadható volt a magyarok, románok, bolgárok, görögök, lengyelek számára, tehát egy európai színvonalú jogi megoldást alkalmazott eddig Ukrajna. Sok magyar gyerek tudott így magyar iskolába járni, nem tettek semmi rosszat, csak magyarul tanultak, és egyszer csak bejelentették az ukránok, hogy visszalépnek ebből, és csökkentik a magyar nyelvű oktatásnak, a román nyelvű oktatásnak, a bolgár, görög, lengyel nyelvű oktatásnak a lehetőségét. Ez egy visszalépés, az Európai Unióban ez nem lehetséges. Ezt meg kell értenie Ukrajnának, hogyha közeledni akar az Európai Unióhoz, akkor ez a megközelítés, amit most ők alkalmaznak, hogy visszavesznek a nemzeti kisebbségeknek korábban már megadott és azok által természetes módon élvezett jogokat, nem teszi lehetővé, hogy közelebb jussanak az Európai Unióhoz. Ezt mi sem fogjuk megengedni, mert valaki vagy európai vagy nem. És ha nem az a kisebbségvédelem területén, akkor ne akarjon európai lenni a gazdaság tekintetében sem. Itt nagyon egyértelműen és világosan kell fogalmazni. Az egész ügy nem politikai természetű. Ennek az ügynek a végén gyermekek vannak, szülők, akik minden reggel viszik reggel az iskolába, és szeretnék, hogyha olyan nyelven és olyan minőségi tudást kapna, amelyet ők, mint szülők egyébként elvárnak. És nem világos, hogy mit vétettek a magyar, román, görög, bolgár gyerekek vagy az ő szüleik Ukrajnának, hogy az most visszalépjen, és jogot vegyen el tőlük.
– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották a 180 percben. Elnök úr, köszönjük, hogy rendszeresen elfogadja a meghívásunkat.
– Köszönöm, hogy itt lehettem.
