Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm a várpalotaiakat, a pétfürdőieket. Látom, vannak Veszprémből is, és jöttek Fehérvárról is. A polgármester urakat tisztelettel köszöntöm. Mielőtt elmondanám az erre az alkalomra kanyarított hivatalos megnyitó köszöntésemet, egy személyes megjegyzést szeretnék tenni. Cser-Palkovics polgármester úr nyilván érteni fogja, amit mondok, hiszen én is abba a szomszéd várba való vagyok, amelyet most ő vezet. Gyerekkorom régi élménye mindmáig friss az emlékezetemben, hogy rendszeresen erre jöttünk, és Várpalotán át kellett jönni, ami egyfelől ésszerűtlen volt, mert éreztük, hogy a pokolba kívánnak bennünket azok, akik itt békességben akarnak élni, mi pedig másik, több mint 19 ezer járművel áthajtunk itt a városon. De ennél szomorúbb élmény az, hogy a város bejáratánál állandóan rendőrök posztoltak, mindig megbírságolták az embert, lehetetlen volt elkerülni. Az ország legszőrösszívűbb rendőrei szolgáltak itt, és mi, fehérváriak is hozzájárultunk jelentős összegekkel, hogy a rendvédelmi bírságok révén az a pénz összegyűljön, amelyből ezt az elkerülőt meg lehetett építeni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami a mai alkalmat illeti, a magyar kormány nevében tisztelettel köszöntöm Önöket, és örülök annak, hogy egy jókora adósságot törleszthetünk Várpalota felé. Ez régi terve volt a város polgárainak, legyen végre egy elkerülő út. Ez nem csoda, hiszen ki szeretne egy olyan főút mellett élni, amelyen húszezer jármű dübörög végig naponta? Hallhattuk, ez nemcsak zajjal jár, nemcsak a levegőt szennyezi, de veszélyes is volt. Ma azért állhatunk itt, mert a várpalotaiak éles szemmel olyan képviselőt küldtek a Magyar Országgyűlésbe, és itt most Kontrát Károly úr nevét külön meg kell említenem, és olyan városvezetőket választottak, Mártának is köszönjük a munkáját, akik addig jártak a kormány nyakára, míg el nem érték azt, amire Várpalotának és a várpalotaiaknak szükségük van. És sorban ki is harcoltak mindent.
Ma persze itt egy elkerülő utat adunk át, de emlékeztetem magunkat arra, hogy az MVM Zrt. itt az Önök megyéjében, Veszprém megyében hét naperőmű-beruházást valósít meg hamarosan, és ebből kettőt Várpalotán fog megépíteni. Tanuszodát építünk, 800 millió forintból megújítottuk a kórházat, de ahogyan Károlytól hallhattuk: még mindig sok probléma van. Úgyhogy vannak újabb terveik is a várpalotaiaknak, mert úgy gondolják, hogy ott még maradt teendő bőven, amit a kormánynak el kell végezni. Összeszámoltam, hogy a várpalotai iskolákban összesen 465 millió forint értékben hajtottunk végre fejlesztéseket. Elköltöttünk 150 millió forintot a Thury-vár felújítására, és 464 millió forrást javaslunk a Zichy-kastély, a Trianon Múzeum turisztikai fejlesztésére. És mielőtt kijöttünk volna ide, Önökhöz, a polgármester asszonnyal tárgyaltam, és megállapodtunk abban, hogy a Thury-várra egy minden országos programtól különálló, önálló fejlesztési tervet fog készíteni a város, hogy kihasználhassák az abban rejlő gazdasági és turisztikai lehetőségeket. Most pedig átadjuk a várost tehermentesítő 9,4 kilométeres elkerülő utat, amit a kormány 28, azaz huszonnyolcmilliárd forintból épített meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy ilyen forgalmas út, miközben persze kényelmetlenséget is hoz az emberek nyakába egyben azt is jelzi, hogy azért Várpalota kiváló helyen van, a Veszprém–Székesfehérvár tengelyen nagyjából félúton. Nekünk most az a célunk – remélem, ezt sikerült megvalósítani –, hogy a várpalotaiak ezentúl úgy élvezhessék kiváló földrajzi elhelyezkedésük előnyeit, hogy közben a hátrányaitól megszabadulnak. Elsősorban a várpalotaiak biztonsága és jobb életminősége volt az az érv, amit Kontrát Károly bemutatott a kormánynak, és ami eldöntötte a kérdést, hogy az elkerülőt mindenképpen meg kell építeni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról is hadd szóljak néhány szót, hogy a polgárok biztonságán és kényelmén túl van egy másik fontos szempont, ami az ilyen beruházási döntések mögött megtalálható. Ez pedig a versenyképesség. Meggyőződésem, hogy Várpalotát és az egész térséget tesszük versenyképesebbé ennek az útnak az átadásával. A modern világban a versenyképesség alapja a kiváló infrastruktúra. Tervünk az, hogy minden várost be tudjunk kapcsolni az országos közlekedési hálózatba, a sztrádákat mindenkihez közelebb vigyük, a sztrádák pedig elérjék az országhatárokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2010 óta Magyarországon 670 kilométernyi új útszakasz épült, hozzávetőlegesen 1.200 milliárd forintból. Ezek közül 389 kilométer volt új gyorsforgalmi út, 164 kilométer új főút, és 119 kilométer egyéb, alsóbb besorolású útszakasz. 2022-ig további 900 kilométernyi négysávos útszakasz készül majd el Magyarországon, reményeink szerint azokat is majd átadhatjuk, de erről majd április 9-én tudunk bővebben nyilatkozni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A meglévő úthálózat karbantartásáról is gondoskodtunk. Közel 4.000 kilométernyi útszakasz újult meg, ennek ellenére még mindig nagyon sok a panasz az ország különböző részein. A fennálló úthálózat fönntartására a jövőben többet kell fordítanunk. A Székesfehérvár–Várpalota–Veszprém tengelyen százezer ember él, és több száz vállalkozás működik, közöttük jó néhány nagyvállalat is. Most azt tettük meg, azt értük el, hogy ezzel az úttal egy teljes hosszában négysávos, településeket elkerülő összeköttetést hoztunk létre Székesfehérvár, valójában az M7-es autópálya és Veszprém között. A szakasz folytatásaként pedig megindult az M8, Körmend–Rábafüzes kapcsolat kivitelezése is. A mostani fejlesztéssel százezer ember életminőségén és több ezer vállalkozás versenyképességén javítunk, és elérhető közelségbe hozza ez a mai útszakasz azt a tervünket vagy célunkat, hogy a Székesfehérvár–Várpalota–Veszprém tengely hamarosan a magyar gazdaság egyik zászlóshajója legyen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez pedig akkor fog bekövetkezni, hogyha a tengely minden tagja külön-külön is erős lesz. Székesfehérvár teljesítményét senkinek sem kell bemutatni, ez egy bivalyerős város. Veszprém is sok izmot szedett magára a Modern Városok Programban, és megkap minden olyan támogatást, ami ahhoz kell, hogy gazdasági központtá nője ki magát. A következő kormányzati ciklusban a mi terveink szerint a középvárosokra és a falvakra fogunk majd összpontosítani. A középvárosok fejlesztési programjának olyan városok adják a magját, a lényegét, mint amilyen az Önök városa, Várpalota.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ugyanakkor arról is beszélnem kell – a választási kampánytól függetlenül is, de annak árnyékában különösképpen –, hogy persze lehetnek nekünk terveink útépítésre, fejlesztésre, zászlóshajókra, középvárosokra, modern falvakra, hogyha egyébként a forrásokat Magyarország fejlesztése helyett a migrációra kell költenünk. Erről egyenesen és őszintén kell beszélnünk. Az igazság az, hogy minden fejlesztésnek a pénzügyi alapjai veszélybe kerülnek abban az esetben, ha ránk erőltetik azokat a brüsszeli terveket, amelyekkel Magyarországot bevándorlóországgá akarják velünk alakíttatni. A migráció integrációt jelent, rengeteg pénzbe kerül. A magyar vidék, a magyar középvárosok fejlesztési forrásait, ha Magyarország bevándorlóország lesz, illetve azzá teszik, akkor leginkább majd integrációra és egy bevándorlóország fölépítésére kell fordítanunk. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, nincs messze, menjenek el Ausztriába vagy Bajorországba, és nézzék meg, hogy a pénzügyi források milyen hatalmas százalékát emészti föl egy gazdag ország esetében is egy bevándorlóországnak a fölépítése. Agyonnyomná Magyarországot. A jövőre vonatkozó fejlesztési terveinket, a nyugdíjemelést, a családtámogatást mind zárójelbe tehetnénk, hogyha évente mintegy kilencmillió forintot ki kellene fizetnünk a bevándorlók után.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A közbiztonság romlásáról, a terrorveszélyről pedig már nem is akarok szólni. Most csupán a gazdasági vonatkozásokról beszélek. Magyarország egész egyszerűen ezt nem bírná ki. Évente 100 milliárd forint körüli összeg csak az, ami egy bevándorlóország közvetlen első éves működtetése során szükséges lenne. Én azt javaslom, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat inkább fordítsuk olyan célokra, amelyek valóban az itt élő magyarok érdekét szolgálják. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy április 8-án hol fognak ünnepelni majd: Várpalotán vagy Brüsszelben. Én azt tanácsolom, hogy inkább ünnepeljünk Várpalotán, Veszprémben, Székesfehérváron vagy Budapesten, a magyarok ünneplésétől legyen hangos az az este.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül pedig nem maradt más dolgom, minthogy köszönetet mondjak minden mérnöknek és dolgozónak, akinek munkája volt ebben az útban, és határidőre, kiváló minőségben megépítették ezt az útszakaszt. Köszönjük szépen! Ha ők nincsenek, akkor hiába lett volna a kormány szándéka, a kiváló képviselő, a bennünket mindenben támogató polgármester asszony, ezt a munkát nem tudtuk volna elvégezni. De elvégeztük, ezt tehát kipipálhatjuk, ezzel a feladattal megvolnánk.
Hajrá, Várpalota, hajrá Magyarország!
