Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
Örülök, hogy ez a fórum is létrejött. A számokat hallották, mind a beruházási, mind a kereskedelmi számokat; udvarias volt a házigazdánk, és nem tette hozzá azt a jelzőt, amit én most hozzáteszek: szerény. A két ország közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok volumene szerény, mégis itt van ez a nagy delegáció, amely Magyarországról érkezett. Mi az oka? Hiszen más országokkal jelentősebb kereskedelmi és beruházási kapcsolataink vannak. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azért vagyunk itt, mert Magyarország hozott egy stratégiai döntést ezelőtt másfél-két évvel, amelynek az volt a lényege, hogy kiválasszuk azt az országot, amely Magyarországnak stratégiai partnere lehet ebben a térségben, a délkelet-ázsiai térségben. Azt mi, magyarok is pontosan látjuk, hogy a világgazdaságban egy olyan mértékű átrendeződés zajlik, amihez hasonlót keveset ismerünk. A világgazdaság fókusza a nyugati irányból a keleti irányba tolódik át. Gazdaságtörténetben járatosak tudják azt, hogy az 1520-as években a világ teljes össztermékének 40 százalékát India meg Kína adta együtt, és akkor még nem számoltuk hozzá a délkelet-ázsiai térséget. Amit most látunk, egy visszatérés ehhez a korábbi világgazdasági állapothoz. Nekünk, európaiaknak, nyugatiaknak azzal kell együtt élnünk, hogy a következő évtizedekben ez a folyamat erősödni fog, és a világgazdaság termelési, kereskedelmi súlypontja nyugatról keleti irányba mozdul el. Ezt a folyamatot mi elemeztük, és kerestük azt az országot, amellyel Délkelet-Ázsiában stratégiai partnerséget alakíthatunk ki. Ugye, mi nem vagyunk akkorák, mint az angolszászok vagy a németek vagy a franciák, akik elegendő erővel és gazdasági kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy egy térségben minden országgal azonos kapcsolatokat építsenek ki. Magyarország egy tízmilliós ország, a mi képességeink és lehetőségeink korlátosabbak, kisebbek, nekünk koncentrálni kell az erőnkre. Ezért volt helyes döntés a magyar kormány részéről, hogy a délkelet-ázsiai térségben Vietnamot jelölte ki, mint célterületet, illetve lehetséges stratégiai partnert. Ezért vagyunk most itt. Nem eltagadva, hogy a vietnami házelnök asszony tavaszi látogatása Budapesten szintén nagy benyomást tett ránk, aki Vietnam nyitottságát hangsúlyozta, és meggyőzött bennünket, hogy ez egy jó kormányzati politika lehet.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az a sok egymásnak ellentmondó és zavaros hír, ami – gondolom – a világnak erre a sarkára is eljut, vagy ebbe a sarkába is eljut Európából, mind abból fakad, hogy ehhez az új világhelyzethez Európának, Nyugatnak is igazodni kell. Ez nem könnyű folyamat. Nem könnyű katonailag sem, hiszen a katonaság és a biztonság alapját is a gazdasági teljesítmény adja, nem könnyű gazdaságilag és kereskedelempolitikailag sem, és lelkileg sem egyszerű, hiszen a Nyugatnak most azzal kell együtt élnie – ahogyan a budapesti flaszteren mondják –, hogy a következő évtizedekben nem ő fújja a passzátszelet. Ezzel a helyzettel együtt élni, ehhez alkalmazkodni: ez egy komoly kihívás.
Közép-Európa, ahonnan mi érkeztünk, egy olyan térsége Európának, amely jól halad előre az alkalmazkodás folyamatában. Gyorsabban, mint az európai kontinens más részei, és a közép-európai országok ennek megfelelően gyorsabban is fejlődnek és szélesebb kapcsolatokat is építettek ki a világ keleti felével, így Délkelet-Ázsiával is, mint jó néhány tradicionálisan meghatározó nagy európai ország. Magyarország egy olyan ország, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amely megalapozott döntést hozott, amikor a vietnami kapcsolatok elmélyítését választotta. Több okunk is volt erre. Először is van egy 67 éves gazdasági és politikai együttműködés a két ország között. Az elsők között ismertük el Vietnamot, és ez a gesztus, ez az egykori diplomáciai döntés mind a mai napig alapját jelenti a vietnami–magyar barátságnak. Ezt meg is kell őrizni. Másfelől van itt, Vietnamban háromezer olyan ember, aki a diplomáját Magyarországon szerezte, többé-kevésbé beszél magyarul, ismer bennünket, megtapasztalta a magyarokkal való együttműködést, kiismerte a magyar üzletembereknek az észjárását, tehát nem idegenként tekint ránk, hanem ismerősként üdvözöl bennünket. Van ezen túl Magyarországon egy többezres vietnami kolónia, alapvetően kis- és középvállalkozások, akik törvénytisztelő polgárai Magyarországnak, alapvetően a korábbi diákokból maradtak ők ott, és illeszkedtek be, házasodtak be magyar családokba. Meg is találták a helyüket, értékes és megbecsült részét adják a magyar állampolgárok körének, úgyhogy ez is egy jó tapasztalat a mi számunkra.
Ráadásul a világban ma divatos, hogy bátran hosszú távú elemzéseket készítenek egy-egy térség fejlődéséről, és az általunk ismert tanulmányok, azok mind azt mondják, hogy a következő harminc évben a világgazdaság legkiegyensúlyozottabban és leggyorsabban fejlődő országa az Vietnam lehet. Nem tudjuk, hogy így lesz-e, de a racionális kalkulációk e felé terelik az ember gondolatait, ezért Vietnammal Magyarország nem egy-két éves távlatban, hanem húsz-harminc éves távlatban is számol. Hasonló elemzések Közép-Európáról is biztató dolgokat mondanak. Közép-Európát elsősorban a visegrádi négyeknek nevezett országok Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország alkotja, amely egyébként összehangolja a politikáit,és amelynek munkáját most éppen Magyarország koordinálja. Ez az országcsoport fog a leggyorsabban fejlődni Közép-Európában, tehát ha valaki a vietnami gazdaságból európai hídfőállást szeretne kiépíteni, egy dinamikusan fejlődő gazdasági térségben, akkor érdemes a közép-európai országokat megvizsgálnia és azok közül választania – akár bennünket is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A miniszterelnök úrral ma gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk. Megállapodtunk néhány konkrét dologban. Először is végre valahára hozzákezdhetünk annak a kórháznak a megépítéséhez, amelyet már korábban eltökéltünk, talán az is látható ott. Az ott a makettje. Annyit mondhatok, hogy egy fantasztikus kórházat fogunk építeni itt, Vietnamban, és miután a külgazdaságért felelős miniszter a kötöttsegély-hitelkeretből a maximális összeget, ami erre a térségre jutna, összehozta egy vietnami alapba, ezért a következő időszakban is több százmillió dollárnyi hitelkeret áll rendelkezésre itteni beruházásokra. A nemzetközi diplomácia nyelvén hívják ezt kötött segélyprogramnak, a valóságban azonban ez egy beruházási-befektetési hitelkeret, és nem segély. Ez egy olyan beruházási és befektetési hitelkeret, amit mi, magyarok finanszírozunk olyan vietnami–magyar közös projektek számára, amelyekben jövőt, lehetőséget látunk. Ez több százmillió dollár. Most van ennek egy fölső korlátja, de ha az élet igazolja ennek a gondolatnak a helyességét, akkor készek vagyunk arra, hogy a későbbiekben ezt meg is emeljük. Itt van velünk az Eximbank vezetője is, neki kell majd finanszíroznia ezeket a remek projekteket, amit jól láthatóan lelkesen vállal is. Annál is inkább lelkes lehet, hiszen a kereskedelmi forgalom az elmúlt időszakban jelentősen nőtt. Ugyan a potenciáltól messze elmarad, mint a miniszterelnök-helyettes is mondta, de ha megnézzük a növekedésnek a dinamikáját, akkor azt látjuk, hogy itt harminc, negyven, ötven százalékos növekedési lehetőségek is vannak. Tehát ez a volumen, amit a két ország kereskedelme mutat, a következő időszakban nagyságrendekkel növekedhet, és mi ebben reménykedünk is.
Tisztelt Vietnami Barátaink!
Van néhány terület, ahol különösen is érdemes keresni a magyar cégekkel való együttműködést. Van néhány olyan terület, ahol mi a világ legjobbjai között foglalunk helyet a tudásunk és a technológiai fölkészültségünk színvonalát illetően. Ilyenek vagyunk az egészségiparban, ezt majd látni fogják, ha a kórházat felépítjük.
Ilyenek vagyunk informatikában. Olyan rendszereket fejlesztettünk ki az elmúlt időszakban, amelyek világszerte versenyképesek. Ha minden igaz, van is abból, amit már megvalósítottunk itt, Vietnamban. Jók vagyunk a közlekedésszervezés-, a népességnyilvántartás, egyáltalán: az állam működtetését szolgáló projektekben, és jók vagyunk az élelmiszeriparbiztonsághoz szükséges informatikai, technológiai háttér megteremtésében is. A legjobbakkal is fölvesszük a versenyt, itt nem az ország mérete számít, hanem inkább a tehetség. És mi úgy hisszük – szerénytelenül –, hogy abban elég jól el vagyunk látva. Következésképpen ezeken a területeken az informatika világában Magyarország a legjobbak között szerepel, és ott is akar maradni.
Hasonlóképpen a figyelmükbe szeretném ajánlani a magyar élelmiszeripart és a magyar mezőgazdaságot. Sok vietnami diák tanult ilyen területeken, szerzett diplomát Magyarországon, úgyhogy lehetnek első kézből emlékeik arról, hogy – még évtizedekkel ez előttre visszanyúlva is – a magyar mezőgazdaság technológiai színvonalát tekintve a világ élvonalába tartozott. Ez most sincsen másképp. Tájékoztatni szeretném a vietnami barátainkat, hogy ráadásul mi nem egyszerűen a tömegtermelés irányába megyünk, hanem a minőségi termelés felé inkább. Majd vita lesz majd a következő évtizedekben arról, hogyan lássuk el a világ növekvő népességét élelmiszerrel. Magyarországon a GMO tilos, tehát a genetikailag módosított élelmiszereket Magyarországon nem lehet létrehozni, a mezőgazdaságban ilyen terményeket nem lehet bevezetni, és az alkotmány tiltja meg ennek a mezőgazdasági irányzatnak a térnyerését Magyarországon. Mert mi abban hiszünk, hogy miután kiválóak az adottságaink mind az éghajlati, mind pedig a termőtalajbeli adottságaink, és vannak technológiáink, hagyományos tudásra épülő, modern technológiáink vannak, ezért szükségtelen olyan kockázatokat vállalnunk, amelyek a genetikailag módosított élelmiszerekből származnának. Úgyhogy Magyarország lehet – legalábbis nekünk az a tervünk – a világ első olyan országa, ahol nemcsak genetikailag módosított élelmiszert nem lehet előállítani, hanem majd a későbbiekben reményeim szerint forgalomba se lehet hozni, de ehhez még azért sokat kell dolgoznunk, az irány mindenesetre biztató.
És szeretném végezetül megemlíteni azt a negyedik magyar iparágat, ahol bennünket a legjobbak között jegyeznek, ez pedig a vízipar. Ha jól látom, akkor itt is építettünk már víztisztító művet, a kimondhatatlan Quang Binh tartományban. Remélem ez jól sikerült – ennek ellenére. Szóval ebben a tartományban sikerült egy víztisztító művet kiépítenünk, és úgy látom, hogy az ki is állta az idő próbáját. Meggyőződésem, hogy mind megbízhatóságát, mind műszaki biztonságát, mind pedig színvonalát tekintve a magyar vízipari szakemberek a világ bármely népével versenyképes szolgáltatást tudnak nyújtani.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vietnami Barátaink!
Magyarország egy olyan ország, amely a magántulajdon talaján áll. Egy olyan ország, amely arra törekszik, hogy jó teljesítményre ösztönözze az embereket, ezért Magyarországon a beruházásokat különösképpen is védjük. Az Önök beruházásait – ha lesznek Magyarországon – is védeni fogjuk. Magyarország egy olyan ország, amely éppen ezért rendkívül alacsony adókulcsokkal dolgozik, és egy rendkívül nyitott gazdaság, vagyis minden szabályozásunk arra szolgál, hogy jöhessenek is a befektetők, és tőlünk is mehessenek befektetők más országokba. A makroszámokat, ha megnézik, láthatják, hogy egy föltörekvő és erősödő ország Magyarország. Ha vietnami lennék, érdekelne, és ha vietnami vállalkozó, akkor érdekelne, mi történik abban az országban, ahol oly sok honfitársam korábban diplomát szerzett, jól érezte magát, és ahol meg is becsülik az ott élő vietnami kolóniát. Summa summárum, tisztelt Vietnami Barátaim, várjuk Önöket! Sok sikert kívánok az üzletembereknek!
