Őkirályi fensége! Tisztelt Főigazgató Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Regionális Igazgató Asszony! Excellenciás Miniszter Asszonyok és Urak! Mélyen tisztelt Nagykövet Asszony! Hölgyeim és Uraim!
Megtisztelőnek tartom, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete Magyarországot, Budapestet választotta európai regionális bizottsága mostani ülésének helyszínéül. Személyesen is köszönöm, hogy itt lehetek Önökkel. Köszönöm, hogy ilyen jól kezdődhet az én hetem is: zenével és nem csatározásokkal, ami ritka ajándék az én foglalkozásomban. Nagy öröm számunkra, hogy vendégül láthatjuk a rendezvény több mint hatszáz résztvevőjét, köztük a régiónkhoz tartozó 53 ország egészségügyi szakembereit és felelős döntéshozóit. Egy ilyen megnyitó beszédben két dologról kell mindenképpen szólnom. Először is ki kell fejeznem Magyarország tiszteletét és nagyrabecsülését az Önök szervezete iránt, és utána fel kell idéznem néhány példát a mi életünkből, amely a mostani tanácskozáshoz kapcsolható.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A WHO egy globális szervezet. Önök, akik ismerik a politika világát, naponta láthatják, hogy a világ vitáinak középpontjában ma a nemzetállamok és a globalizmus vitája áll. Láthatják, hogy a mostani globális renddel szemben erős kritikákat hallani, itt-ott lázadásokat is tapasztalunk, számos globális szervezet él át nehéz napokat. Mindeközben, a globális intézmények általános bírálata közepette soha egyetlen bíráló hangot sem hallunk a WHO kapcsán. Mindenki belátja, hogy ez egy olyan szervezet, amelyre – gondoljunk bármit a szuverén államok és a nemzetközi szervezetek viszonyáról –, erre a szervezetre mindig, minden körülmények között szükség volt, van és lesz is. Mi, magyarok is egy ilyen vita középpontjában állunk, úgy érezzük, hogy meg kell védeni a szabadságunkat a birodalmi politikai törekvésekkel szemben, azonban ez az álláspont nem a globális intézmények szükségességének, tagadásának talaján áll, sokkal inkább megpróbálja összehangolni a nemzetek feletti szintet a nemzeti szuverenitással. Szóval Önök a globális intézményeket gyakran bíráló ország vendégei ma, de ez a bírálat nem terjed ki a WHO-ra, sőt éppen fordítva: a WHO iránti nagyrabecsülés és tisztelet országában vannak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mi közép-európai régiónk arra az erkölcsi talapzatra épült, hogy önmagunkért és felebarátainkért felelősséggel tartozunk. Ez pedig azt jelenti, hogy felelősséggel tartozunk a családokon túl tágabb közösségeink, településünk, népünk, nemzetünk és a régiónkban élő emberek állapotáért is. Amikor 2011-ben hatalmas viták közepette egy új Alaptörvényt alkottunk, akkor abban kimondtuk, ez olvasható a mai magyar alkotmányban, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Ezt a felelősséget, a másokért is felelősséget vállaló magatartást és értékrendet képviseli a WHO, ezért is tisztelik Önöket ebben az országban kiemelkedően. Magyarország elkötelezett tagja az Önök szervezetének. Fontos nekünk, hogy mi, akik a világ szerencsésebb részében születhettünk, és oda tartozhatunk, a világ jobb módú részében élhetünk, törekedjünk arra, hogy mindenki – bárhova is születik, bárhol is van az otthona – egészséges körülmények között élhessen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha jól értem, a mostani tanácskozásnak az is célja, hogy a régióban tapasztalható népegészségügyi kihívásokról beszéljenek a globális problémák fényében. Itt könnyen találnak majd buktatókat, hiszen vannak olyan jelenségek, amelyek egészen másképpen festenek, ha globálisan nézzük őket, és másképp, ha regionális szinten. Ilyen téma például a népesedés. Mert miközben globális szinten a világ növekedésének, a világ népességének növekedéséről és az azzal összefüggő kihívásokról beszélünk, addig ma a régiónkban, Európa számos országában, így Magyarországon is a népességfogyás jelenti a legégetőbb problémát. És van egy pont, ahol ez a két kihívás összeér, és egy harmadik kihívást alkot, ez pedig a tömeges migráció.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A népességfogyás olyan problémát jelent Európa számára, amely sürgős választ vár tőlünk. Önök is tudják, több megoldási javaslat is született ebben a kérdésben. Van olyan terv, amely az európai népesedési problémát migrációval kívánja megoldani. Több nemzetközi szervezet is képvisel ilyen álláspontot, és vannak országok, nemzetállamok, amelyek ellenkezőleg: betelepítés helyett a családpolitika megerősítésével kívánnak válaszolni erre a kihívásra. Mi, akik testközelből figyeljük ezt a kérdéskört, azt az álláspontot alakítottuk ki, hogy a bajt ott kell megfékezni, ahol keletkezett, nem a bajt kell a nyakunkba venni, azzal csak tetéznénk azt, hanem a segítséget kell, kellene oda vinni, ahol a baj van. Nekünk itt, Európában mindenünk megvan ahhoz, hogy segítsünk. Tudásunk, köszönhetően a modern orvostudománynak, köszönhetően a kiváló és elhivatott orvosainknak, köszönhetően a jó egyetemeinknek, és van gazdasági erőnk is, hála az európai gazdaság teljesítőképességének. Mindenünk megvan tehát ahhoz, hogy célzott egészségügyi programokat indítsunk azokban a térségekben a régiónkon kívül, ahol a leginkább szükség van erre. És rendelkezünk minden képességgel ahhoz is, hogy egy hosszú távú stratégiát összerakjunk, amivel kihúzhatjuk a bajból a most háborútól és kilátástalanságtól reményvesztett térségeket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A második feladatom, hogy bemutassak Önöknek néhány példát, intézkedéssorozatot, amelyet hazám hozott a népegészségügy területén az elmúlt években. Önöknek nincs lehetőségük, hogy ezt a remek nyelvet, amit én éppen most beszélek, közvetlenül is élvezhessék, de szeretném, ha tudnák, hogy a magyar egy ősi nyelv, és mint az ősi nyelvek általában, a fontos dolgokban pontosan fogalmaz. Az egészség szó egészen különleges szó a magyar nyelvben, nem egyszerűen fordítható le, ugyanis az egészség szó Magyarországon az egész szóból származik. Az egész szó jelenti az egészséget, és egy ősi meggyőződést fejez ki, hogy az ember akkor egészséges, hogyha egész, vagyis teljes életet tud élni. A teljes élet és az egészség szó a magyar nyelvben lényegében összeér, ezért fontos, hogy a jövőnkkel kapcsolatos kilátásainkról beszélve ne csak a születéskor várható élettartamról beszéljünk, hanem az egészségesen eltöltött várható évek hosszáról is. És ebben Magyarország még nem áll jól.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarországon ma három akcióterv fut, amely igényt tarthat az Önök érdeklődésére. Mind a három akciótervet évekkel korábban indítottuk, és élénk nemzetközi érdeklődést váltottak ki. Új megközelítéseket alkalmaztunk, és az érintett érdekcsoportok közötti új egyensúly kiépítésének igényével fogalmazódtak meg.
Az első ilyen akciótervünk a munkahelyvédelmi akcióterv, amely a munkanélküliség fölszámolását tűzte ki célul; abból a meggyőződésből indulva ki, hogyha nincs munka, akkor nincs önbecsülés, nincs jövőkép, nincs gyermekvállalás, és akkor nincs értelme az egészséges életmódra törekedni sem. Hét esztendő alatt a 12 százalékos munkanélküliséget a 4 százalék közelébe hoztuk le, kézzelfogható közelségben van hazánkban a teljes foglalkoztatás.
A második akcióterv, amely jelenleg fut a mi hazánkban, egy demográfiai akcióterv, amely a népességcsökkenés lassítását, megállítását, majd növelését tűzi ki célul. Néhány évvel ezelőtt, a demográfiai akciótervünk megindítását megelőzően a teljes termékenységi arányszám 1,25 volt, ezt hat év alatt feltornáztuk 1,49-re. És ennek a demográfiai akciótervnek az a bevallott célja, hogy a teljes termékenységi arányszám 2,1 százalék legyen, vagyis a mi nemzeti közösségünk képes legyen arra, hogy biológiai értelemben önerőből reprodukálja – legalább reprodukálja – saját magát, ezért a magyar gazdaságpolitika középpontjában a demográfiapolitika áll.
A harmadik akcióterv, amely fut Magyarországon ma, a népegészségügyi akcióterv. Ez három résztervet és három komoly csatát, ütközetet, időnként háborút tartalmaz. A népegészségügyi akciótervünk első helyén a dohányzás ellen folytatott küzdelem áll. 2010-ben mi, magyarok világelsők voltunk a tüdőrákos megbetegedésekben. Szakembereink azt mondták, hogy ennek a magas tüdőrákos megbetegedési aránynak 90 százalékban a dohányzás az oka. 2012-től az Önöket vendéglátó országban tilos a dohányzás zárt és több nyílt légterű közösségi térben, és radikálisan átalakítottuk – óriási politikai viták közepette ellenőrzés alá vonva – a teljes magyar dohánykereskedelmet. A szigorításoknak van már eredménye. 2014-es adatokat ismerünk, illetve 2014-ben publikált adatokat ismerünk, és ezek azt állítják, hogy 2012 és 2013 között 28 százalékról 19 százalékra csökkent a rendszeresen dohányzók száma Magyarországon. A második csatánk a népegészségügyi akcióterv keretében az egészségtelen élelmiszerek fogyasztása ellen vívott csata. Megadóztattuk a bizonyítottan egészségügyi kockázatot hordozó, magas cukor- és sótartalmú, illetve más, egészségkárosító összetevőktől hemzsegő élelmiszereket. Ezt a köznyelv chipsadónak nevezi. Az ebből befolyt összeg, amely megközelíti a félmilliárd eurót, az egészségügyi rendszeren belül maradt. A mindig jó étvágyú pénzügyi munkatársainkat sikerült megfékezni a kormányzatban, és ez az összeg az egészségügyön belül maradt, alapvetően a helyzet javítására, az egészségügyben dolgozók béremelésére tudtuk fordítani. Ennek az adónak köszönhetően a gyártók 40 százaléka megváltoztatta a receptúráját, 30 százalékuk teljesen eltávolította a káros összetevőket, 70 százalékuk pedig csökkentette a káros összetevők mennyiségét, mindeközben az ilyen törvény alá eső termékeknek a forgalma 27 százalékkal csökkent. A harmadik csata, amit megvívtunk a népegészségügyi akciótervünk keretében, a közétkeztetés reformja, amely a gyermekek számára próbál egészségesebb táplálkozást biztosítani. Az eredmények egyelőre felemásak, itt még sok munka vár ránk. És ha már a gyermekeinkről van szó, akkor még szeretném Önöknek elmondani azt, hogy a fiatalok életének részévé tettük a sportot. Magyarország egy sportnagyhatalom az élsport és az olimpiai aranyérmek számát tekintve, de messze vagyunk a világ élvonalától az egészséges életmód tekintetében, ezért bevezettük a mindennapos, kötelező testnevelést az általános iskoláinkban, és ma már 1,2 millió, tehát egymillió-kettőszázezer gyermek vesz részt mindennapos testnevelésben. Van most előttünk egy következő feladat a népegészségügyi akcióterv keretében, amiben nagyon sok munka vár ránk, s ez a daganatos megbetegedés okozta halálesetek témája, ami a mi hazánkban kiemelt népegészségügyi probléma. Az ezredforduló óta vannak megbízható számaink, és azt látjuk, hogy kisebb ingadozással évente 33 ezer olyan haláleset történik, amelyet rosszindulatú daganat okoz, s ez az összes halálozás egynegyedét jelenti. Önök is tudják, hogy a legfájóbb halálok mindig az, amiről úgy érezzük, hogy megelőzhető vagy kiszűrhető lett volna, márpedig a daganatos megbetegedések esetében azok nagy arányában így áll a helyzet. Az elmúlt években kiépítettünk egy szervezett és célzott népegészségügyi szűrővizsgálati rendszert, hogy megállítsuk az ilyen betegségek számának növekedését. Magam is érdeklődéssel várom az első visszajelzéseket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amiről most számot adtam Önöknek, három akcióterv: a munkahelyek megvédése, a demográfiai fordulat elérése és a magyar emberek hosszú távú megőrzésének akcióterve. Köszönöm szépen a WHO-nak, hogy ezeket a programjainkat az elmúlt években támogatta. Köszönjük, hogy szakmai tanácsokkal segítette a munkánkat. Köszönöm, hogy figyelt ránk. Köszönöm, hogy konzultált velünk. És köszönöm, hogy ott, ahol eredményeket értünk el, nem fukarkodott az elismerő szavakkal és díjakkal. Magyarország jól emlékszik erre, és köszöni Önöknek. Meggyőződésem, hogy a WHO egy olyan fontos szervezet, amelynél nincs alkalmasabb, hogy összehangolja az egészségért folytatott küzdelem nemzetközi munkáit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahhoz, hogy segítsünk – mint mondtam –, minden eszközünk rendelkezésünkre áll, de kell egy szervezet, amely az országok ez irányú erőfeszítéseit összehangolja. Szeretném, ha tudnák, hogy Magyarország a WHO mellett áll, számíthatnak ránk, és mi is szeretnénk számítani a jövőben Önökre.
Végezetül nem maradt más, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mint hogy eredményes tanácskozást és hasznos, szép magyarországi tartózkodást kívánjak Önöknek.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
