– Húsvét van. Az ünnepre való készülődés jegyében mégsem volt nyugalom és békesség a nagyhéten. Hirtelen nagy tüntetéseket szerveztek Budapesten, ahol a szónokok előbb magyarul, aztán angolul bírálták a kormányt, és lemondásra szólították fel. Mi történt? Hogy látja a helyzetet Orbán Viktor miniszterelnök?
– A magyar élet szokásai szerint nagyhéten elcsendesedés szokott lenni. Ahogy lassacskán a rendszerváltás utáni anyagias életelven nyugvó politikai rendszerből Magyarország visszatalál saját magához, úgy minden évben szebbek voltak a húsvétok. Van már elég távlatom, hogy rá tudjak tekinteni erre; 27 éves voltam a rendszerváltáskor, és most 54 leszek, tehát 27 év óta látom, hogy a húsvét hogyan szorított ki magának egyre, vagy hódított meg egyre nagyobb és nagyobb teret az emberek életében. Most pedig, hogy a nagypéntek is munkaszüneti nap lett – végre ide is elérkeztünk –, én is azt gondoltam, hogy lesz egy csendes és nyugodt, szép nagyhetünk, most másképpen rendeltetett, és a politika fölkavarodott. Úgy látom, hogy mindenki egy következő évi, tehát 2018. áprilisi választásokkal számol, és úgy gondolták az ellenfeleink, hogy akkor megmutatják a foguk fehérjét, meg kipróbálják a körmeiket, és megindítottak egy kampányfőpróbát. Ez zajlik most Magyarországon, ez kavarta föl az állóvizet, és ez hangosította vagy töltötte meg ricsajjal a nagyhetet.
– Volt egy törvénymódosítási javaslat, aztán egy törvényelfogadás, és úgy tűnik, hogy ez volt a kiindulópont.
– Ez inkább a látszat. Van Magyarországon egy egyetem, ez Soros Györgynek az egyeteme, amely olyan kiváltságokat élvez, amelyek indokolatlanok. Minden öt évben egyszer áttekintik a Magyarországon működő külföldi egyetemek működési rendjét a hatóságok, ez most történt meg. 28 olyan egyetemünk van Magyarországon, kisebb-nagyobb, amely külföldi egyetemnek minősül, és 27-nél ilyen vagy olyan rendellenességet találtak, a leginkább szemet szúrókat kétségkívül Soros György egyeteménél, s a kormánynak azt a döntést kellett meghoznia, hogy ezt a jogszabályok által logikátlanul vagy egyáltalán nem szabályozott területet tegyük átláthatóvá, hozzunk világos és egyértelmű szabályokat, és szüntessük meg a privilégiumokat, Magyarországon minden egyetemre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Az egész konfliktusnak a megértése is még előttünk van. Mert azt értem, hogy, ugye, Soros Györgynek nagy hálózata van, nemzetközi és magyar, megfizeti az embereit, több százat, de talán több ezret is, ezt sem tudjuk pontosan. Ez egy másik törvény, amit hamarosan megalkot az országgyűlés; hadd tudják már szegény magyarok, hogy Magyarország területén kik azok, akik a politikai és közéletet befolyásolni akarják úgy, hogy közben külföldi érdeket szolgálnak, külföldi pénzügyi támogatást kapnak. Még meg kell értenünk, hogy miért van az, hogy például magyar akadémikusok, tudósok, magyar egyetemeken tanító professzorok, tanárok nem azért lépnek föl, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amiket Soros György egyeteme élvez Magyarországon, hanem amellett állnak ki, hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait. Ennek nyilván van oka, majd még meg kell értenünk. Az előttünk álló hónapok erre alkalmasak is lesznek, de az igazság az, hogy ez egy nagyobb konfliktusnak egy mellékhadszíntere. Az igazi konfliktus nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában egy sorsdöntő konfliktus, és ez a „milyen népesség lakja a kontinenst?” kérdésben foglalható össze, amit mindközönségesen mi migrációs vagy népvándorlási krízisnek, válságnak szoktuk nevezni. És azok az egyetemek, azok a magukat civilnek nevező, de valójában az NGO-nak mondott nemzetközi hálózatok magyarországi fiókintézményei, az ezekből fizetett aktivisták százai és ezrei egy olyan Európát képzelnek el, amelyben részleges lakosságcsere történik, ahova idegen népelemeket hoznak be, engednek be, a világ más részeiből európai életszínvonal után vágyakozókat akadálytalanul befogadják Európába – ezzel vállalva a kockázatát a terrorizmusnak, a közbiztonság leromlásának és vállalva azt a kockázatot, hogy egymás mellett fog élni egy muzulmán és egy keresztény társadalom Európán belül. Ebből ők úgy képzelik, azt hiszem, hogy majd jól össze fogunk keveredni egymással, és ebből egy új minőség jön létre, és ezért ez a hálózat, Soros Györgynek ez a nemzetközi hálózata dühös Magyarországra, mert mi megállítottuk ezt a migránsáradatot, amiről ők már bebizonyították papíron, hogy úgysem lehet megállítani. Jól emlékszem, hogy a Soros György világához tartozó Kofi Annan még valamikor a 2000-es évek derekán az Európai Parlamentben mondott egy nagy beszédet, ami arról szólt, hogy nekünk, európaiaknak szükségünk van a bevándorlókra, szükségünk van a migránsokra, ez ellen nem védekezni kell, hanem ezt bátorítani kell, ez jó lesz majd nekünk, és rá tizenegy évvel meg is történt az az áttörés, amely a balkáni útvonalon átszakította az államhatárokat, és egy ellenőrizetlen, félkatonai jelleggel megszervezett, muszlim tömeget nyomott be, hozott föl Soros György segítségével Európába. Aki meg is írta, hogy ez így van jól, minden évben egy-kétmilliót azért be kéne fogadnunk, és ha nincs pénzünk erre, akkor ő szívesen ad kölcsön, de hát ne felejtsük el azt sem, hogy egy pénzügyi spekulánsról beszélünk, aki abból csinálta a milliárdjait, amiket most a migránsokra és egyéb más célokra fordít, hogy egyes országok bankrendszereit megtámadta, és pénzügyi spekulációkkal tehetségesen nagyon nagy vagyont gyűjtött össze. Tehát itt a zavarosba halászás klasszikus esetéről is szó van. Nem lepődhetünk meg azon, hogy Európában más népek, románok, macedónok, albánok ezért megmozdulnak, és próbálnak szabadulni ezektől a Soros-féle nemzetközi hálózatoktól, illetve ezeknek a helyi lerakataitól. Na, ez a konfliktus érte el Magyarországot. Ennek a középpontjában a migráció van. A kérdés most már csak az, hogy miért éppen most élesedett mindez ki? Amire a válasz az, hogy júniusig az Európai Unióban le akarják zárni ezt a vitát, el akarják fogadtatni az új bevándorlási és migránsszabályokat kötelező erővel mindenkire nézve. Néhányan ellenállunk, elsősorban a visegrádi négyek, de a románok is. Mindig vannak országok, amelyek meg akarják őrizni a keresztény, kulturális identitásukat, mások meg ezt figyelmen kívül akarják hagyni, és itt egy döntő összecsapás készülődik. Lesz egy Magyarországot megidéző meghallgatás április végén az Európai Parlamentben, majd utána két olyan európai miniszterelnöki csúcs is, ahol a velünk szemben álló felek dűlőre akarják vinni a küzdelmet, és ránk akarják kényszeríteni a migránsokat. Ez a küzdelem a következő két-három hónap fő eseménye. Szerintem ezzel függ össze, hogy éppen most forrósodott föl a hangulat Magyarországon.
– A tüntetők azt mondják, hogy a magyar kormány bántja szegény, jó Soros Györgyöt, és személy szerint Orbán Viktor is hálátlan, mert hát annak idején, 25 évvel ezelőtt Ön is kapott egy ösztöndíjat, és volt két és fél hónapig Oxfordban.
– Talán még hosszabb ideig is, de vannak a rendszerváltásnak olyan momentumai, amelyek Soros Györgyhöz köthetők, és amelyek hasznosak voltak Magyarország számára. Én jól emlékszem, az egész Soros-rendszer valamikor a nyolcvanas évek második felében indult Magyarországon, még – Isten nyugosztalja – Vásárhelyi Miklós volt akkor Soros magyarországi főnöke vagy szervezője, és ott bizony nagyon sok antikommunista, a kommunista rendszert és a szovjet megszállást ellenző fiatalt, ifjúsági mozgalmat, civil szervezetet, kiadványt, szamizdatot, egyáltalán: az éledező magyar szabadságot és demokráciát is támogatták onnan. Ezzel nem is volt semmi baj, sőt még a kilencvenes évek után, amikor Soros György megpróbálkozott néhány magyarországi manipulációval, pénzügyi manipulációval – az OTP-t akarta zsebre vágni, aztán később spekulált a magyar forint ellen, ezért kapott is az ő rendszere elég jelentős pénzügyi bírságot –, még ezzel is meglettünk volna, mert ilyen van, és az, hogy működik Magyarországon egy Soros-egyetem, amely ha betartaná a magyar törvényeket, még hogyha liberális aktivistákat képez is a délszláv és a közép-európai térség politikai élete számára, még ezzel is tudnánk együtt élni. A liszt azért dőlt ki, mert a Soros-féle birodalom beleállt a migránsok támogatásába és a népvándorlás támogatásába. Itt most már a magyar emberek biztonságáról van szó, Magyarország biztonságáról van szó, határvédelemről van szó, közbiztonságról van szó, terrorizmusról, és itt nincs pardon, és ezt kellő szelídséggel, de nyíltan meg kell mondanunk.
– Feleslegesnek vagy túlzott okoskodásnak tartja, ha azt mondjuk, hogy tulajdonképpen minden rosszban van valami jó? Mert azzal, hogy a CEU-rektor két nap alatt mobilizálni tudta a liberális döntéshozókat meg véleményformálókat itt, Washingtontól egészen Brüsszelig, azzal tulajdonképpen nemcsak erőt demonstrált, de láthatóvá is vált. Teljesen jól körvonalazódik, és most már nem lehet azt mondani, hogy kérem szépen, az, aki azt mondja, hogy van ilyen hálózat, az összeesküvés-elméletet gyárt…
– Biztonsági szakemberek erre a jelenségre a dekonspirálás szót használják. Tehát mindenki, aki eddig rejtve volt, most napfényre került. Akik a magyar kormányt támadják, nem mondanak igazat. Nem akarom őket bántani, de egy szimpla hazugságról van szó, mert senki nem akar semmilyen egyetemet bezárni Magyarországon. A Közép-európai Egyetem, amely Soros György magyar egyeteme, nem is tartozik a törvény hatálya alá, mert az egy magyar egyetem, tehát nem lehet úgy demokráciában élni, hogy csak azért, mert valaki milliárdos, ráadásul amerikai milliárdos vagy amerikai és magyar milliárdos, nemzetközi hálózata van, mindenki fél tőle, akkor privilégiumokat élvezhet egy országban. Magyarország nem ilyen ország, de kétségkívül annyi haszna volt mindennek, hogy a saját polgári táborunk is elgondolkodhatott azon, hogy mi folyik itt. Szerintem a kormány egy demokratikus kultúrához méltó, megértő, megegyezni akaró és biztonságot nyújtó pozíciót vett föl, és egyáltalán nem ütöttünk meg ellenséges hangot.
– Ha más a szembesülést szóba hozta, most szombat délután beszélgetünk, akkor készül a felvétel. Mielőtt jöttem ide, azt olvastam az interneten, hogy az az egy-két, név szerint is jól ismert provokátor, arról beszélget egymással, hogyan kellene a húsvéti körmenetet megzavarni a Bazilika környékén. Szóval ilyenkor azért egy magamfajta békés reformátusnak is görcsbe rándul a gyomra. Szóval meddig még?
– Sokaknak viszket a tenyere, egyébként békés és derék keresztény embereknek is. Erőpróba ez mindannyiunk számára. Én azzal szeretném nyugtatni a jóérzésű magyar embereket, hogy Magyarországnak ma egy nemzeti kormánya van, amely ennek a közösségnek, a mi közösségünknek a legjobb hagyományaihoz tartozó eszméket, eszményeket, elveket vallja magáénak. Ez a politikai erő irányítja Magyarországon a biztonsági szervezeteket, a rendőrséget. Ez garantálja a közbiztonságot. Tehát Magyarországon egy olyan jogrend van, amely nem a provokátorokat, hanem a jó gondolkodású és becsületes magyar embereket védi. Ez nem volt mindig így. Tehát az, hogy az Ön gyomra görcsbe rándul, nem indokolatlan, hiszen nem volt olyan rég, amikor még Magyarországon a szocialisták és liberálisok közös kormányzása idején a rendőri és közhatalmai szervek nem az áldozatok, hanem inkább a bűnelkövetők oldalán álltak, azokat mentegették, és akkor az embernek valóban lehetett indokoltan egy bizonytalanság érzete. Ennek a világnak véget vetettünk, Magyarország ma már egy másik ország.
– Még egy dolog. A civilek a tüntetésen azt mondták, hogy a magyar kormány el akarja lehetetleníteni őket azzal, hogyha valakinek egy évben 7,2 milliónál több forint jön külföldről, akkor azt be kell jelenteni. Szóval én azért nem értem ezt, hogy ők miért mondják, hát hiszen én azt olvastam, hogy a magyar kormány az elmúlt években 160 milliárdról 200 milliárdra emelte a civileknek juttatott támogatást. Melyik glóbuszon lehet a többletpénzt az ellehetetlenítés eszközének tekinteni?
– Először is talán azt érdemes elmondani, hogy a magyarok világa mindig egy önszerveződő világ. Igaz, hogy a magyaroknak van igényük határozott, világos, egyértelmű, világos elveken nyugvó és eszményeket követő politikai vezetés iránt. Ez mindig is így volt, mióta világ a világ, de közben ragaszkodnak a saját szabadságukhoz; az én házam az én váram, az én közösségem az én közösségem. Amíg a kommunisták föl nem számolták a magyar civil világot, itt egy olyan százarcú civil világ létezett Magyarországon, amely párhuzamba volt állítható bármely szerencsésebb sorsú országéval, Nagy-Britanniától Németországig. Tehát nekünk van képességünk arra, hogy megszervezzük magunkat, és vannak dolgok, amiket a civilek egyébként jobban is végeznek el, mint bármilyen közhatalmi szerv. Ezért is van, hogy a költségvetésből is adunk pénzt ezeknek a szervezeteknek. Nem azért, hogy jól érezzék magukat – ez is egy szép mellékkörülmény –, de a cél az, hogy bizonyos feladatokat, amiknek társadalmi haszna és értelme van, ők végezzék el, mert jobban teszik, mintha a kormányzat vagy a közhatalmi testületek végeznék mindenütt.
– Szociális, egészségügyi?
– Szociális, egészségügy, környezetvédelem, egyáltalán a másik emberre odafigyelő, társadalmi életet szervező szervezetek, sportegyesületek. Egy ezerarcú világ ez. Ezeknek semmi közük nincs azokhoz a szervezetekhez, akik most magukat civileknek nevezik, de valójában egy angol rövidítésből fakadóan NGO-knak mondjuk őket, azaz nem kormányzati szervezeteknek. Ezek valójában nem önálló szervezetek, hanem nemzetközi hálózatok magyarországi lerakatai, ez nem a civilek világa, ez a közhatalmat és a politikai döntéseket befolyásolni akaró nemzetközi lobbiszervezet. Amerikában az ilyen szervezeteket ügynökszervezetnek nevezik, és Európa ezidáig nem nagyon szembesült azzal a kérdéssel, hogyan is szabályozza ezeknek a tevékenységét, és mi most azt mondtuk, hogy az amerikai mintát vegyük át. Az amerikai szabályozás azonban még az én ízlésemnek is túlságosan szigorú. Ez nekünk nem megy. Nekünk azért volt itt egy-két diktatúránk, nem szeretjük az ilyesmit. Tehát mi csak azt szeretnénk, de azt viszont jogunk van szeretni, hogy láthassa minden magyar ember és tudhassa, hogyha valakinek a hangját és véleményét hallja olyan ügyekben, amelyek a politika és a közösség jövője szempontjából fontosak, akkor tudhassa, hogy ki beszél, kinek a pénzén, milyen célból, ki az.
– Olyan érdekes az, hogy demokráciát követelnek vagy követeltek ezek a tüntetők, miközben megütötték a rendőrt, meg kicsavarták az újságírónak a kezét. De érdekes módon nem előrehozott választást követelnek, ami, mondjuk, törvényes lenne egy demokráciában, hogyha adott esetben nincsenek megelégedve a kormány teljesítményével, hanem ők azt mondják, hogy el kell takarítani ezt a kormányt, mondjuk, egy Ukrajnához hasonló narancsos forradalommal. Demokráciában?
– Először is mosolyt csal mindig az ember arcára az, hogyha látja a tömegeket, amint a demokrácia hiánya ellen tüntetnek. Borzalmas dolgokat skandálnak, tehát becsületbe vágó és becsületsértő súlyos dolgokat vágnak, részben az ország, részben pedig az ország vezetőinek fejéhez, miközben egyébként azt állítják, hogy nincs demokrácia. Ez elég mulatságos dolog. A rendőreink pedig – szemben egyébként a legtöbb nyugat-európai országnak a magatartásával – a végsőkig mennek el türelemben, és csak annyit szeretnének, hogyha balhé nélkül véget érnének ezek az utcai megmozdulások, és nem lépnek föl olyan válaszeszközökkel, mint amilyen Franciaországban, Németországban vagy éppen Nagy-Britanniában rendszeresen látható ilyen eseményekkor. És ezért tiszteletet is érdemelnek szerintem a rendőreink. Most a határ mellett szolgálatot teljesítőkről nem is beszélve. Van az a jelenség, amit Ön narancsos forradalmakként ír le, ami a magyar politikai közegben kicsit zavaró, mert mi volnánk a narancsosok, tehát a Fidesznek a megalakulásakor is a narancs volt a szimbóluma. Ha unod a banánt, válaszd a narancsot – hogy idézzek egy régi választási szlogent. De itt nem arról van szó, hogy mi szeretnénk forradalmat csinálni, hanem valóban történt az elmúlt egy-két évtizedben néhány olyan zavaros politikai változás, amelynek az eredetét, okait mind a mai napig kutatják, és egyre több helyen találnak ezek mögött a megmozdulások mögött nemzetközi szervezeteket is. De egy dolog biztos: Magyarország egy stabil ország. Nézze, ha hat-hét évvel ezelőtt támadtak volna meg bennünket így, ha a migránsválság nem 2015-16-ban, hanem, mondjuk, hat-hét évvel korábban robban ki, amikor Magyarország még pénzügyileg sérülékeny volt, akkor lehet, hogy az maga alá is temetett volna bennünket, vagy elsöpört volna. Ma minden olyan eszköz a rendelkezésünkre áll, amellyel külföldi pénzügyi zsarolásnak, vagy nyomásnak ellen tudunk állni. Végre a magyarok zsebében is több pénz van. Egyre több magyar ember dönt úgy, hogy a megtakarításából állampapírt vásárol, tehát még az ország működtetéséhez korábban szükséges külföldi pénz mennyisége is napról napra csökken. A költségvetésünk, a pénzügyi helyzetünk rendben van, az államadósság pedig csökkenő, apadó pályán halad, és ez pénzügyi biztonságot jelent. Tehát akármilyen politikai megmozdulás is van Magyarországon, ha megnézi a nemzetközi pénzügyi megítélésünket, jottányit sem tud romlani, mert erősek vagyunk. Ez a magyar gazdaság most már egy másik gazdaság, mint tíz éve volt, áll a saját lábán. Azt hiszem, hogy ezeket a küzdelmeket mi meg fogjuk nyerni.
– Orbán Viktor miniszterelnök húsvéti interjúját hallották.
