Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. Nevek említése és tisztségek felsorolása helyett engedjék meg, hogy csak annyit mondjak, hogy örülök, hogy a magyar államélet minden jelentős intézményének vezetője tiszteletét tette ma itt, a Legfőbb Ügyészségen. Én magam is úgy éreztem, hogy bár kétségkívül sok előnnyel jár – nem félretéve itt az intellektuális szempontokat –, ha inkább az igazságügy-miniszter képviseli a kormányzatot az ügyészség napján, azonban ez most nem egy akadémiai közgyűlés, és azt gondoltam, hogy miután az ügyészség megbecsülésének kérdéséről van szó, helyes, hogyha a kormányt is a miniszterelnök képviseli. Ezért külön is köszönetet szeretnék mondani minden olyan állami intézmény vezetőjének, aki úgy gondolta, hogy helyes, ha személyesen jön el ide közénk, ideértve a Kúriát, ideértve az Alkotmánybíróságot vagy éppen az Állami Számvevőszéket. Köszönöm, hogy együtt lehetünk itt a mai napon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar politikának sokféle hagyománya van. Az egyik veszélyes, de létező hagyománya az, hogy valamiért a politikai vezetők azt gondolják, hogyha fölkérik őket beszélni, akkor mondaniuk is kell valamit. Ebből sok baj származik a magyar politikában, illetve származott és származik ma is. Hiszen mi egy tehetséges nép vagyunk, következésképpen – és beszélni is szeretünk – ez azt jelenti, hogy sokat beszélünk, sok mindent is mondunk, ami pedig azt jelenti, hogy a magyar közélet mindig több gondolatot állít elő, mint amennyit föl lehet használni. Ami egyfelől persze jó, mert a döntéshozást elősegíti, másfelől azonban van hátulütője is, mert nem lehet minden gondolatot fölhasználni, tehát mindig vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy a fontos gondolataikra nem tartanak igényt a döntéshozók, és úgy érzik, hogy ezért bizonyos irányzatok vagy személyek kimaradnak a közdisputa megfoganó vagy döntésekben testet öltő végkifejletéből. Ebből pedig egy másik baj következik; az, hogy általában ilyenkor támadni szokták a fönnálló intézményrendszert, ideértve a jogrendszert is.
Miután a modern politika az elvadulás irányában halad, ezért korábban tabunak számító vagy jól fölfogott államérdek szempontjából megkímélt területek is a támadások célpontjaivá válnak. Korábban elgondolhatatlan volt Magyarországon, hogy, mondjuk, bírói ítéleteket nyílt politikai diskurzus keretében durván támadjanak. Ma ez egyáltalán nem szokatlan. Ilyen szempontból nyugatizálódott Magyarország, merthogy Nyugaton ez már az elmúlt évtizedekben is bevett gyakorlat volt. A magyar politika azonban távol tartotta magát ettől, de mostanra fölzárkóztunk, és az uniós tagságnak ez a kevésbé kívánatos következménye is megjelent Magyarországon. Ez az ügyészségre is igaz. Én jól emlékszem – 1990 óta vagyok parlamenti képviselő –, hogy korábban a tabusértés kategóriába tartozott volna, hogyha Györgyi Kálmán legfőbb ügyész urat a parlamentben valaki valamilyen konkrét ügyben durván megtámadta volna a kilencvenes években. Akkor mindannyian úgy éreztük volna, hogy micsoda viselkedés ez, tisztelt képviselő úr, és valószínűleg az ilyen megszólalás inkább ártott volna a fölszólalás gazdájának, semmint használt volna neki. Ma azonban már nem ez a helyzet, ma az már a teljesen bevett politikai gyakorlatok közé tartozik, hogy magát a legfőbb ügyészt vagy egy-egy konkrét ügyet – akár még folyamatban lévő ügyet is – a politikai diskurzus tárgyává tesznek. Ez az új világ, tisztelt Hölgyeim és Uraim, és nagyon nehezen, illetve kötve hiszem, hogy a palackba a szellemet vissza lehetne parancsolni. Következésképpen nem is érdemes ez ellen dolgozni, habár a megjavulás reménye egy keresztény alapokon álló kormányzat és politika számára mindig nyitva áll, inkább azt javaslom Önöknek meg magamnak is, hogy próbáljunk együtt élni ezzel a helyzettel, és egy olyan civilizációs jelenségként tekintsünk rá, amellyel az együttélés megfelelő kialakítása nyújtja talán a legnagyobb lelki nyugalmat.
Azért akartam ezt Önöknek elmondani, mert arra akarom kérni ennek a gondolatsor végén Önöket, hogy ne törődjenek a politikai támadásokkal, ne engedjék, hogy a támadások befolyásolják az Önök munkáját, kizárólag egyedül a saját lelkiismeretükre és a vonatkozó törvényekre hallgassanak, az azok által kijelölt ösvényt kutassák, keressék, kövessék, és ne engedjék, hogy bármifajta nadrágszár- vagy zakóujj-rángatás eltérítse Önöket az Önök esküjében vállalt kötelezettségük teljesítésétől.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért is tartom fontosnak ezt a mai összejövetelt, mert bár senki sem látja pontosan előre a jövőt – habár sokan igyekszünk, hogy megérthessük –, azt az állítást talán szabad megkockáztatnom, hogy az előttünk álló egy, másfél, de talán két évtizedben a rend, a törvényesség és a rendezettség föl fog értékelődni az európai kultúrkörben. Amire nagyobb a kereslet, annak nagyobb az értéke. Ez a piaci törvény szerintem az Önök szakmájában is igaz. Nagy kereslet lesz rendre, törvényességre és rendezettségre egész Európában. Ezeket az értékeket komoly veszély fenyegeti, ezért azok az országok, amelyek rendezettek maradnak, amelyek fönn tudják tartani a rendet, és biztosítani tudják polgáraik számára a biztonságot és a törvényességet, a legnagyobb versenyelőnyhöz juthatnak. Amikor a versenyelőny kifejezést szoktuk használni a politikai diskurzusban, akkor általában a gazdasági versenyképességre és a gazdasági versenyelőnyökre szoktunk gondolni. Nem ok nélkül, mégiscsak ez volna a dolog veleje, de most egy olyan korszak jön, amikor fontos, fölértékelődő, súlyában növekvő szempont és tényező lesz a versenyelőny kategória tekintetében a rendezettség és a törvényesség. És azt kell mondanom, hogy nagyon sok olyan barátunk van, akinek a helyzete rosszabbodik, és nekünk arra kell törekedni, hogy mi semmiképpen ne ehhez a körhöz tartozzunk. Minél inkább sikerül Önöknek megőrizni a rendet és a rendezettséget Magyarországon, annál inkább javítani fogják ezzel Magyarország egészében vett versenypozícióját a nemzetek versenyfutásában. Arra szeretném Önöket kérni, hogy amikor egy-egy ügyben döntést hoznak, akkor ezt a dimenziót is érzékeljék: amikor jól végzik a munkájukat, amikor a rendezettséget védik meg Magyarországon, akkor a nemzetek versenyfutásában a hazánk számára oly sokszor szerencsétlen végkimenetelű versenyfutásában egy magasabb polcra, egy erősebb elismerésre, egy jobb pozícióba segíthetik Magyarországot és a magyarokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ráadásul a rend jelentősége hatalmi szempontból is nőni fog a következő egy-két évtizedben. Anélkül, hogy hosszas történeti fejtegetésekbe bocsátkoznék, csak annyit szeretnék itt jelezni az Önök számára, ha visszagondolnak a II. világháború utáni korszakra, illetve a világháború végének időpontjától máig húzódó korszakra, akkor azt fogják tapasztalni, hogy a folyamatosan uralkodó és hatalmat gyakorló európai elit – ideértve az Európai Unió minden tagállamát, a később jövőkre ez fokozottan is igaz – legfontosabb legitimáló faktora a gazdasági sikeresség volt. Persze, váltogatták egymást a kormányok, jobboldaliak és baloldaliak, de a változások belül maradtak egy rendszeren, belül maradtak egy eliten, belül maradtak egy gondolkodásmódon, belül maradtak egy kultúrán. Az egész rendszert új gondolatokkal kihívó, korábban be nem vett pártok bekerülése az európai hatalmi rendszerbe nem volt jellemző az elmúlt hatvan évben. Ez egy stabil rendszer volt, s ez most megváltozik.
A hatalom persze olyan dolog, ami különböző embereket különböző aspektusokból hoz izgalomba, és az is a szép benne, hogy különböző nézőpontokból különböző fénytöréseket mutat. Én azt az iskolát követem, ahhoz tartozom – talán a Ferrero-féle iskolának lehet ezt nevezni –, ami a hatalom szempontjából a legizgalmasabb aspektusnak a legitimáció kérdését tekinti. Nem az az igazán fontos kérdés, hogyan gyakorolják a hatalmat, hanem az, hogy miért fogadják el az emberek azt a hatalmat, amelyet felettük gyakorolnak. És ha visszatekintünk az előbb elmondott módon a mögöttünk hagyott hatvan évre, akkor azt tudjuk mondani, hogy az európai emberek azért fogadták el azt a politikai diskurzust, hatalomgyakorlási módszert és hatalmi elitet, mert képes volt évről évre – kisebb visszaesésektől eltekintve, de – folyamatosan nagyobb jólétet, szociális jogrendet, jóléti életet teremteni az európai polgárok számára. Ez a korszak, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt Legfőbb Ügyész úr, lezárult. Európában a hatalmat nem lehet legitimálni többé gazdasági sikerekkel. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a világgazdaság olyan átalakulásokon megy keresztül, hogy saját maga mély megreformálása nélkül az Európai Unió nem lesz képes megtartani a pozícióit a gazdasági világversenyben, ennek a csökkenését évről évre látjuk akár a világ teljes össztermékéhez való európai uniós hozzájárulás arányát nézem, akár a versenyképesség egyéb mutatóit. Természetesen ez nem egyszerre és nem egyként igaz az Európai Unió minden területére, mert – hála a Jóistennek – mi, közép-európaiak kívül esünk ezen a megállapításon, hiszen Közép-Európában jól láthatóan az Európai Uniót meghaladó gazdasági növekedést láthatunk, és felelősségem tudatában mondom, ha valami nagy butaságot nem követnek el a közép-európai országok vezetői, akkor a mostani struktúrákból még 10-15 évig folyamatos gazdasági növekedés, az unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés származik. Úgyhogy itt, Közép-Európában még a gazdasági siker legitimációs ereje megmarad, de Európa nagy részére nem ez lesz a jellemző.
Ez a leírás adja azt a kérdést, hogyha nem a gazdasági siker legitimálja majd a hatalmat gyakorlókat, akkor micsoda? Miért fogják elfogadni az emberek azokat a hatalmat gyakorló személyeket, csoportokat, eliteket, miért fogják elfogadni az emberek azokat a módszereket, hatalomgyakorlási módszereket, amelyeket éppen alkalmaznak? Milyen érv akadályozza meg őket, hogy le akarják ezt magukról rúgni, és újabb, más, rendszeren kívüli politikai erőkkel próbálkoznak? Erre az én válaszom az, hogy akkor tudja legitimálni magát az európai politikai elit a következő tizenöt évben, hogyha a gazdaság helyett a hangsúlyt a rendre, a rendezettségre és a törvényességre helyezi át. Az fog kormányozni és hatalmat gyakorolni Európában a következő tíz-tizenöt évben, aki képes lesz megvédeni az európai emberek biztonságát. Ma ennek nem látjuk a jeleit, ez a váltás láthatóan még nem következett be, úgy látom, a fejekben sem játszódott le, de érzem, hogy az európai politikai élet ebben az irányban halad. Én szeretnék köszönetet mondani a Legfőbb Ügyész úrnak, a Legfőbb Ügyészségnek, a bíróságainknak is meg a rendőrségünknek is, mert nem tudom, hogy ezt a gondolatot így áttekintve vagy csak a józan ész által vezettetve, de olyan munkát végeztek az elmúlt időszakban, amely pontosan ebbe az irányba mutat. Ma Magyarországon a politikai hatalomgyakorlás egyik legfontosabb legitimációs faktora a rend és a rendezettség, amelyet számunkra az ügyészség munkája, a rendőrség munkája, az igazságszolgáltatás és a bíróság munkája ad meg.
Úgyhogy Önök ma az egyik legfontosabb rendszerfönntartó pillér. Ez most nem pártkérdés, nem arról beszélünk, hogy kinek dobog a szíve a jobb-, kinek a baloldalon, és hogy amikor boncolják, akkor végül is rózsaszín vagy narancsszínű szívet találnak-e – ez most teljesen lényegtelen. Amiről beszélünk, a demokratikus magyar hagyományokra épülő magyar élet rendje, amelyet folyamatosan legitimálni, elfogadtatni kell az emberekkel, folyamatosan bizonyítani kell, hogy számukra ez jó, értelmes és értékes, és ez Magyarországon is csak úgy lehetséges, ha a gazdasági sikerek mellé – szerencsére, mint mondtam, talán nem helyére, de mellé – a rend és a rendezettség legitimációs faktora is rendelkezésünkre áll, és ezt csak Önök tudják megadni. Nem a politikusok, hanem a magyar állampolgárok számára az Önök munkájának értéke a következő időszakban nőni fog.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy gratuláljak, és egyben köszönetet mondjak a mai napon kitüntetett és díjazott ügyészeknek, akik elhivatott munkájukkal tovább erősítették az ügyészség Magyarországon egyéként is magas presztízsét. Szükség van az Önök elszánt munkájára, és Önöknek is köszönhető, hogy ma Magyarországon a törvényeink teljes mértékben vagy a teljeset megközelítő mértékben érvényesülni tudnak. Mint említettem, az Önök munkája nélkül ma Magyarországon az emberek nem élhetnének jogállamban. Ezért arra bátorítanék mindenkit, ha egyáltalán szükséges itt bármilyen bátorítás, hogy legyenek büszkék arra a szolgálatra, amit végeznek. Az én személyes véleményem az, hogy a mai társadalmi bajaink, amelyből számos is van, egyik széles körben elterjedt fajtája az, hogy kevés, a kelleténél jóval kevesebb ember büszke arra a munkára, amit végez. Arra szeretném kérni Önöket, ügyészeket, hogy járjanak előttünk jó példával.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Ahhoz, hogy a jogállamiság az Önök területén ne sérülhessen, két feltételnek kell egyszerre teljesülnie. Az első, hogy Önök kizárólag a törvényeknek, a törvények szellemének legyenek alávetve, csak ezek határozzák meg a munkájukat. Úgy látom, hogy ez adva van. A másik feltétel, hogy a kormány a nemzetközi dokumentumoknak és több alkotmánybírósági határozatnak megfelelően fontos jogállami garanciának tekintse az ügyészi szervezet függetlenségét. Ezt a régi vitát nem nyitom ki, itt ül körünkben nemcsak a mostani legfőbb ügyész, hanem a korábbiak is. Györgyi Kálmán korábbi legfőbb ügyész úrral érdekes, izgalmas és éles vitákat folytathattam arról, hogyan van legjobban elhelyezve az ügyészség az államélet szervezetrendszerében; alá legyen-e rendelve a mindenkori igazságszolgáltatásnak, amire számos jogállami példa létezik, vagy inkább legyen a parlamentnek alárendelve, ilyen értelemben a végrehajtó hatalomtól függetlenül, mint ahogy ez manapság Magyarországon van. Ez a vita lezárult. Most már mindegy, hogy ki mit gondolt ebben a vitában – én pont az ellenkezőjét, mint ami van –, ennek semmilyen jelentősége nincs most már. Ez az alkotmányos helyzet, erre építettük föl a jogállami rendszerünket, ez egy fontos pillér, ezt kiütni nem lehet, kihúzni, megváltoztatni, farigcsálni nem szabad. Most már tekintsük inkább jogállami garanciának azt a tényt, hogy Magyarországon – egy konzervatív miniszterelnök esetében ez talán helyes – egy szerves történeti fejlődés eredményeképpen ez a helyzet jött létre, és önmagában az a tény, hogy egy szerves történeti fejlődés eredményeképpen ez a helyzet alakult ki, tiszteletet érdemel, és az ebben rejlő lehetőségeket kell szem előtt tartani, nem pedig a helyzet megváltoztatásán kell gondolkodni. Ennyiben tehát – bármennyire is fájdalmas ez – Györgyi Kálmánnak lett igaza, a történelem végül is őt igazolta. Tehát javaslom és csatlakozom Önökhöz a tekintetben, hogy az ügyészség intézményi függetlenségét tekintsük a jogállamiság egyik fontos garanciájának Magyarországon, és ennek a rendszernek a tökéletesítésével próbáljuk javítani az ügyészség munkáját.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az ügyészség szervezeti függetlensége és garanciái azonban nem azt jelentik, hogy külön bolygón élünk, nem azt jelenti, hogy egymástól elszigetelve kellene élnünk és dolgoznunk. A függetlenség alatt mi nem azt értjük, hogy minden szervezet azt csinál, amit akar, vagy amit éppen jónak lát. Alkotmányos értelemben a függetlenség – mert itt a függetlenség szót leginkább alkotmányos értelemben kell érteni – nem jelent mást, mint a közjó érdekében végzett közös szolgálatot, a különböző állami szervezetek közjó érdekében végzett közös szolgálatát az alkotmányban rögzített szabályok szerint.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormány számos területen számított és számít a jövőben is az ügyészség és a magyar ügyészek munkájára. Ennek az együttműködésnek a jegyében az alkotmányos függetlenséget tiszteletben tartva. Ilyen terület különösen a kriminálpolitikai célok megvalósítása, méghozzá a nemzetközi dokumentumokban is általunk aláírtan megfogalmazott együttműködési elvek szerint. A közbiztonság és a jogrend megerősítése érdekében eddig is együttműködtünk, és azt gondolom, hogy jó eredményeket értünk el. Fogok említeni néhány számot. Minden politikai beszédnek vannak kötelező elemei a modern kommunikációs rendszerben. A regisztrált bűncselekmények száma a 2010-es 436 ezerről 2014-re 329 ezerre csökkent, ez idő alatt a regisztrált elkövetők száma 129 ezerről 108 ezerre mérséklődött. Ezek százalékosan kifejezve nagyon komoly teljesítmények, szép munka, amihez gratulálok. A büntetett előéletű elkövetők számának alakulása 2010 és 2014 között úgy írható le, hogy az ilyen bűnözők száma visszaesett 34 ezerről 23 ezerre. Miután minden egyes ilyen bűnöző nagy fenyegetettséget jelent a törvénytisztelő polgárok életére, ez a csökkenés rendkívül értékes. Az Önök szakszerű munkájának köszönhetően a vád eredményessége évről évre emelkedik, itt régi időket idéző számok vannak: 96,4 százalék meg 96,6 százalék. Ismerem azt a vitát, de nem akarok itt belebonyolódni, amit a rendőrség szokott megfogalmazni, hogy persze, hogy jók ezek a számok, hiszen az ügyészség mindig biztosra megy, de ez nem az a kérdés, amit most és itt kell megvitatnunk, ezt sokkal inkább majd a szakmai fórumokon érdemes elővenni. Rendszeresen vagyok részese olyan beszélgetéseknek, amelyeken a belügyminiszter úr és a legfőbb ügyész úr is részt vesz, és ahol áttekintjük a magyarországi bűnözés helyzetét, úgyhogy ezeket a belső vitákat mind jól ismerem. Ezek a belső viták ezeknek a számoknak az értékét nem rontják le, ezek nagyon komoly számok, ezek nemzetközi összevetésben is kiemelkedő teljesítményt mutató számok, amihez szintén gratulálok.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt ideérkeztem volna Önökhöz, a legfőbb ügyész úrral is beszéltünk a mögöttünk hagyott 2015-ös év hivatalosan még nem publikált adatairól, és úgy látom, hogy azok további javulást mutatnak a bűnüldözés tekintetében. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a számokból kiolvasható az, hogy sikeres volt az a megújulási folyamat, amellyel az új alkotmányos rendszert építettünk föl Magyarországon. Emlékezzenek rá, 2012. január 1-jével lépett életbe az új alkotmány. Nem szoktuk így fölsorolni, pedig ha megtennénk, akkor talán mi magunk is többre értékelnénk azt a munkát, büszkébbek lennénk arra a munkára, amit végzünk, mert az alkotmány mellett mégiscsak alkottunk egy új Ptk.-t, egy új Btk.-t, egy új közigazgatási kódexet, egy teljesen új munkajogi kódexet, és akkor az egyéb, mondjuk, a bíróságok szervezetrendszeréről szóló törvényekről még nem is beszéltem. És ha ehhez hozzátesszük, hogy ez alatt a politikai kurzus alatt, tehát a következő egy, másfél évben – hogy most egyelőre ennél távolabbra ne is tekintsek – meg fognak születni az eljárásjogi törvények, a polgári eljárásjogi és a büntető eljárásjogi törvények is, azt kell mondanom, hogy ez a magyar jogalkotásnak egy kiemelkedő és bátor korszaka. Nem mindegy, hogy milyen eredményt mutatnak ezek a megújított intézmények és ezek az új kódexek. Az eredmények, a számok azt mutatják, talán azt mondhatjuk, hogy érdemes volt belevágni abba a hatalmas megújító munkába, amely az alkotmánytól az eljárásjogi kódexek teljes átírásáig vezetett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megemlíteni, hogy a következetes magyar igazságszolgáltatásnak köszönhetően sikerült föllépni olyan bűnözői körökkel szemben is az elmúlt években, amelyek ténykedése jószerivel a rendszerváltás óta nehezítette az állam működését, és károsította a társadalom erkölcsi szövetét.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A legfőbb ügyész úr is kitért a népvándorlás jelenségével összefüggő jogkövetkezményekre és kihívásokra. Én is szeretnék erről mondani néhány szót. Onnan indulok ki, hogy a törvények uralma a népvándorlás időszakában különösen fontos. Az illegális migráció önmagában is komoly veszélyt jelent, az ennek nyomán kialakult – engedjék meg, hogy ezt így nevezzem – moralizáló diskurzus Európában pedig súlyos kihívások elé állítja Európa jogrendszerét. Szeretnék világosan különbséget tenni minden magyarázat nélkül, csak rögzítve a tényt, hogy különbség van a morál, a morális alapok és a moralizálás között. A morális alapok megerősítik az igazságszolgáltatást, a moralizáló diskurzus – amely relativizálja a jogi szabályokat – pedig kifejezetten rombolja és hátráltatja annak a működését. Nem vagyunk tehát könnyű helyzetben. Maga a népvándorlás is probléma, de a népvándorlás által kiváltott, jogi természetű diskurzus helyett általánossá vált moralizáló diskurzus kifejezetten nehéz helyzetbe hozta Európa igazságszolgáltatással foglalkozó szervezeteit. Mi, magyarok a kezdetektől fogva hangsúlyoztuk, hogy a jövevényektől is elvárjuk a törvények betartását. Aki már érkezése pillanatában ránk rúgja az ajtót, aki már a velünk való első találkozásunkkor törvényt sért, nem számíthat és ne is számítson barátságos fogadtatásra Magyarországon. Moralizáló diskurzus helyett a jogszabályok pontos és teljes érvényesítésére kell számítania. Meggyőződésünk, hogy Európa jogbiztonságra és a törvények uralmára épül, egészen pontosan a törvények tiszteletére. Ha az Európai Unió letér erről az ösvényről, valami más fundamentumot keres létezése számára, akkor kockáztatja az Európai Unió egységét és jövőjét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy röviden köszönetet mondjak, és nagyrabecsülésemet fejezzem ki az ügyészségnek és a legfőbb ügyész úrnak a nemzetközi jogi életben betöltött szerepük és kiharcolt presztízsük okán is. Köszönöm azt a munkát, amit az európai ügyészek konzultatív tanácsában, az Európai Unió konzultatív fórumán, illetve a visegrádi négyek legfőbb ügyészeinek tanácskozásain folytattak. És szeretnék gratulálni ahhoz a bölcs hozzáálláshoz is, amelyet az európai ügyészség létrehozásánál tanúsított a magyar ügyészség, illetve annak vezetője.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország – mint említettem – büszke Önökre és büszke az Önök munkájára. Ennek megfelelően természetesen az életpálya kérdését sem tekinthetjük el. Önök is tudják, hogy 2010-ben egy összeomlott, pénzügyi értelemben összeomlott csődben lévő országot kellett átvenni. Mindent megelőzött az ország gazdasági stabilitásának megteremtése, csak a legutóbbi időkben tudtunk elindulni a bérek rendezésének útján. Az ország tele van érthető elégedetlenséggel, tele van nagy ívű várakozásokkal. Nekem természetesen az a kötelességem, hogy ezeket a várakozásokat meg a gazdaság által nyújtott teljesítményt összhangba hozzam egymással. Ennek a munkának a során a konzultációkat Önökkel eddig is lefolytattuk, ezután is le fogjuk folytatni. Természetesen tudomásul veszem, hogy nincs olyan döntés, amelyet akár a bíróság, akár az ügyészség kielégítőnek vagy akárcsak elfogadhatónak is tekintene. Ennél drámaibb szavakkal szokták leírni a helyzetet, amikor magunk között tárgyalunk. Én csak azt tudom Önöknek ígérni, de azt határozottan, hogy a gazdaság teljesítményével összhangban, folyamatosan, a történelmi megbecsültség vagy a történelmi fontosság szempontjából Önöket kiemelt helyen kezelve fogunk törekedni arra, hogy az Önök bérrendszere is méltó és igazságos legyen. Igazságos, ami azt jelenti, arányban áll az elvégzett munkával, másfelől pedig méltó, vagyis annak a szellemi tőkének és erőnek, amelyet Önök a hosszú tanulmányaik során mozgósítottak, illetve megszereztek, pontos elismerése és magas társadalmi presztízse legyen, ami Magyarországon megfelelő bérezés nélkül nem képzelhető el. Az előttünk álló években mindig fogunk tenni egy lépést előre.
Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, arra szeretném kérni Önöket, hogy ne feledkezzenek meg arról, hogy az igazságszolgáltatás valójában az igazság szolgálatát jelenti. Nemcsak a formalitásokra kell tekintettel lennünk, hanem a törvények szellemére is. Szerintem a három szimbólum: a szemkötő, a mérleg és a kard továbbra is érvényes szimbólumok. Ez akkor is igaz, hogyha bejövök az épületbe, akkor ennek a speciális magyar Jusztíciának nincsen bekötve a szeme, de tájékoztatom Önöket, hogy a legfőbb ügyész irodájában lévő szobornak viszont be van. Ennek az ellentmondásnak a jelentőségét most itt ne firtassuk, ez egy szép tudományos értekezésnek lehet majd a tárgya, csak annyit szeretnék mondani, hogy a szemkötőnek, amely a pártatlanságot, a mérlegnek, amely a körültekintő döntést, és a kardnak, amely a szigorúságot jelképezi, jelentése, üzenete és hivatása van az előttünk álló évek igazságszolgáltatására nézve is. Meggyőződésem, hogy egy országban akkor működik olajozottan az igazságszolgáltatás, ha mind a három elem, tehát a pártatlanság, a körültekintő döntés és a szigorúság azonos mértékben és egyszerre érvényesül, de hogy ez azonos mértékben és egyszerre érvényesüljön, csak emberi döntéseken keresztül valósulhat meg. Ezeket a döntéseket Önök hozzák, ezért szeretném fölhívni az Önök figyelmét arra, hogy bár jó törvényeink vannak, kiemelkedően jó Alaptörvényünk van, az alsóbb rendű jogszabályainkkal is lehet együtt élni, de ezek semmit sem oldanak meg, mert a végén valójában emberek személyes döntései állnak, amely személyes döntéseknek az említett elemeket valahogyan belül, lelkileg és utána a döntésben megtestesült módon külsőleg is összhangba kell hozni.
Azt kívánom Önöknek, hogy a következő években ez az összhangba hozatal sikerüljön. Gratulálok a munkájukhoz, sok erőt és jó egészséget kívánok Önöknek!
