A találkozónak egyetlen célja az volt, hogy aláírjunk egy dokumentumot, amely Európa jövőjéről szól. Ez a dokumentum egyfelől megvonja a mögöttünk hagyott hatvan évnek a mérlegét, amire okkal lehetünk büszkék, és fölrajzolja a jövő nagy kérdéseit, ott viszont okkal redőzi ránc a homlokunkat, vagy okkal érezzük úgy, hogy nagy kihívásokra kell válaszolnunk. Minden beszélő a jövőt illetően a nagy feladatokról ejtett szót, mindannyian említették a merényleteket és a terrorizmus jelenlétét Európában, mindenki szolidáris volt a britekkel. Bár ők nincsenek most itt, hiszen Európa jövőjéről tárgyalunk, s ők nem tagjai a jövőt illetően már az Európai Uniónak, de a londoni merényletekre mindenki kitért, és együttérzését fejezte ki a britekkel, ami jól mutatja azért, hogy továbbra is egy bolygón fogunk élni, tehát Nagy-Britannia szomszédunk lesz, még ha nem is tagja az Európai Uniónak. Az én véleményem az, hogy most már talán leesett a tantusz, és mindenki világosan látja, hogy Európát csak akkor lehet rendbe tenni, hogyha mindenki rendbe teszi vagy rendben tartja a saját országát, ha minden nép gondoskodik a saját hazájának a biztonságáról és jólétéről, hiszen megoldásokat, a nagy kihívásokra válaszokat csak saját magunktól remélhetünk. Igaz, ez a szabad országoknak a közössége, de az alapvető munkákat mégis mindenkinek saját magának, otthon kell elvégezni. Ha biztonságos Magyarországot akarunk, akkor mi csak magunkra számíthatunk, és nekünk kell biztonságossá tenni Magyarországot. Ha azt akarjuk, hogy gazdaságilag fejlődjünk, akkor nekünk kell többet és jól dolgoznunk, és versenyképesnek lennünk, és olyan gazdaságot építenünk, amelyben mindenkire szükség van, és mindenkinek jut munka. Ezeket nem fogják helyettünk elvégezni, ezen semmilyen ünnepi deklaráció sem változtat. Akkor lehetünk büszke európaiak, hogyha büszkék lehetünk a saját hazánkra; nincs büszke Európa büszke Magyarország nélkül.
Mészáros László: Miniszterelnök úr, sok szó esett a zárónyilatkozatról. Hogy látja? Sikerült-e a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő szinten belekerülni ebbe a dokumentumba?
Messziről indultunk, az a dokumentum, amit elfogadtunk, csak nyomokban hasonlít ahhoz, amelyet először megvitattunk. Magyarország részéről én több javaslatot is előterjesztettem, és ezeknek a nagy része mind visszaköszön a szövegben, tehát azt kell mondanom, hogy a magyar jövő, a magyar nemzetstratégia, a magyar emberek érdeke szempontjából ez egy jó dokumentum.
Említene egy-két példát?
Például a határok megvédésének pontja benne van, az, hogy meg kell védenünk a határainkat. Benne van az, hogy magunkra számíthatunk, nekünk kell az európai válaszokat megadnunk, nem a brüsszeli intézményektől kell várnunk azt. Benne van az is, hogy a határvédelem és a migrációval szembeni föllépés, az illegális migrációval szembeni föllépés a legfontosabb kérdés. Benne vannak a terrorellenes mondatok, amelyek szükségesek a biztonságunkhoz, és benne van az is, hogy munkahelyeket kell teremteni. Ugye, Magyarország az egyetlen olyan ország ma az Európai Unióban, amely a teljes foglalkoztatást tűzte ki célul. Mi nem a segélyektől, hanem a munkahelyektől várjuk az emberek magasabb életszínvonalát és a sikeresebb magyar gazdaságot. Ezek a gondolatok mind benne vannak a záródokumentumban. Igaz, mellettük olyan gondolatok is föltűnnek, amelyek ettől eltérnek, de másoknak fontosak, de hát ha úgy döntünk, hogy 27-en élünk egy fedél alatt, akkor az együttélés szabályai egy ilyen dokumentum esetében is érvényesek.
Végül annyit kérdeznék csak, hogy pár nap múlva Varsóban tárgyalnak a V4-ek. A most született záródokumentumnak, illetve a tanácskozáson elhangzottaknak lesz-e utóélete ezen a tanácskozáson?
Nézze, most az egység hangján beszélünk itt, de a különbségek is nyilvánvalóak. Ha ránéz az európai térképre, és vet egy pillantást a demográfiai helyzetre vagy a migrációs helyzetre meg a terrorfenyegetettségnek a térképére, akkor azt fogja látni, hogy a közép-európaiak ezidáig jól védekeztek. És mi nem akarunk ezen változtatni, tehát mi továbbra is egy nagyon erős migránsellenes politikát fogunk folytatni. A V4-ek nem a bevándorlástól, hanem a családpolitikától meg a munkaalapú gazdaságtól remélik a hiányzó munkaerőnek a pótlását. Tehát mi nem kívülről akarjuk megsegíteni a saját hazánkat, a nyakunkba véve ezzel csomó konfliktust, hanem saját erőből akarjuk leküzdeni, és ebben a V4-ek szilárdan állnak egymás mellett.
