Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Mateusz!
Köszönöm szépen a meghívást. Egy lengyel aligha tehet nagyobb jót egy magyarral, minthogy Krakkóba hívja. Ez volt az a város, ahova, ha civilizált levegőt akartunk szívni, akkor a kommunizmus idején elmenekülhettünk otthonról, és úgy éreztük, hogy a világ közepében vagyunk, annyi történelmi szállal kötődik Krakkó Közép-Európához, és annyira felemelő élmény volt fiatal korunkban meglátogatni ezt a várost. Hálás vagyok Charles Michel elnök úrnak is, hogy itt van velünk. Politikusnak mindig jót tesz, ha különböző vizekben megmártózik, és az elnök úr megmártózhatott a közép-európai vizekben is. Értő szellemre és nyitott fülre találtunk, hiszen a Benelux-országok együttműködése a V4-ek számára minidig egy inspiráló példa volt, és mint egykori belga miniszterelnök neki erről első kézből van tudása. Hálásak vagyunk, hogy ezt a tudást megosztotta ma velük. Néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni. Lehet, hogy most egy harmincadik évfordulót ünneplünk, de több száz évre emlékezünk vissza. Az első visegrádi együttműködést sok száz évvel ezelőtt hozták létre a közép-európai államok akkori vezetői, és ez a történelmi távlat adja ennek az együttműködésnek a komolyságát; és hogy ez a térség most olyan sikeres, ahogyan ezt a Morawiecki miniszterelnök úr elmondta, ez adja a mostani együttműködésnek a történelmi távlat mellé a jelenkori érvényességét. Harminc éve tagja voltam annak a parlamentnek Magyarországon, amely felhatalmazást adott az akkori kormánynak a visegrádi együttműködésre. Emlékszem azokra a vitákra, emlékszem az emelkedett megszólalásokra, mert harminc évvel ezelőtt Magyarországon mindenki úgy gondolta, hogy a mi jövőnk a közép-európai együttműködésben van. Komoly bajaink voltak akkortájt, gazdaságot kellett átalakítani, kilépni a Varsói Szerződésből, KGST-ből, megtalálni a helyünket az új világban, de mégis volt időnk és erőnk arra, hogy az egyik első parlamenti gesztusunkkal a közép-európai együttműködést erősítsük meg. És kellő szerénységgel, Mateusz barátom szavait megismételve, csak annyit mondhatunk, hogy mi vagyunk az európai gazdasági térség, az európai gazdaság legdinamikusabban fejlődő régiója.
A vakcináról azt mondhattam el ma a kollégáimnak, hogy Magyarország számára a gyorsaság minden más szempontot megelőz. Tehát nekünk gyorsan kell vakcina, a megfelelő biztonsági előírások betartásával és hatékonysági garanciákkal, de fontosabb az árnál a gyorsaság. Azt javasoltam itt is, hogy depolitizálni kellene a vakcina kérdését. Vannak geopolitikai viták, történelmi és ízlésbeli különbségek, de szerintem ezeket nem a vakcináról szóló vitában kellene kifejezni. Egyfajta vakcina van: az, amelyik gyorsan és hatékonyan meggyógyítja az embereket, ez a jó vakcina. Meg van rossz. Nincs keleti meg nyugati, van jó, meg van rossz, meg van, ami nincs. Ezért én a vakcina vita depolitizálása mellett törtem ma lándzsát, és talán erősebben is fogalmazok, szerintem átpolitizálni egy olyan kérdést, amikor emberek életéről van szó, felelőtlenség. Az olyan méretű országok, mint a közép-európai országok, úgy élnek, hogy tudják, hogy vannak náluk sokkal nagyobbak, de a sokkal nagyobb országokkal is versenyképesek akarunk lenni. Akkor lehetünk versenyképesek, hogyha gondolatban, tervezésében egy lépéssel mindenkit meg tudunk előzni. Ez a közép-európai versenyképesség titka. Úgyhogy ma nemcsak a vakcináról, hanem a vírusválság utáni gazdasági újraindításról is beszéltünk. Nagy jelentősége lesz a következő hónapokban, hogy megosszuk egymással a politikai, gazdasági intézkedéseinket, hogy legyen közöttünk egy nagyon szoros konzultáció, mert a gazdaságaink újraindítása nem automatikus folyamat, nagyon komoly kormányzati munkát igényel, és itt szükségünk van egymás tudására, Magyarország például már vett is át a lengyel eszköztárból intézkedést az elmúlt napokban. A visegrádi országoknak megint szerencséjük van, mert van közöttünk két olyan miniszterelnök, aki korábban pénzügyminiszter volt, méghozzá a kontinens legsikeresebb pénzügyminiszterei közé tartoztak. Nem mindenkinek esik úgy az ölébe a miniszterelnökség, mint nekem, hogy előtte még miniszter se volt, vannak, akik előtte megdolgoznak érte, mint pénzügyminiszterek, úgyhogy nagy reményeink vannak a tekintetben, hogy mind Mateusz, mind pedig Andrej pénzügyminiszteri tapasztalatai vissza fognak majd köszönni egy sikeres gazdasági újraindítási politikában, amelyet hamarosan meg tudunk majd indítani. Jó reményekkel nézek tehát a következő hónapok elébe.
Köszönöm a figyelmüket!
