Talán kívánni nem kívánok, de minthogyha ez így lenne helyes. De megmondom őszintén, olyan nagy lelkesedés nincs bennem, mert az egész helyzet rendkívül szürreális. Tehát egy olyan helyzetben vagyunk, hogy úgy látom, itt a tények sem számítanak, a múlt sem számít, itt mindenki azt mond, amit akar, össze-vissza beszélhet. Itt például valaki az átlagnyugdíjról beszélt, ami szerinte csökkent; ez most 2010-hez képest 50 százalékkal nőtt. Valaki arról beszélt, hogy az ország tönkremegy gazdaságilag; a háztartások pénzügyi vagyona 2010-ben 30.000 milliárd forint volt, most, 2021-ben pedig 70.000 milliárd forint. Nem tudom, van-e értelme ezeket elmondani újra és újra, mert láthatóan a velünk szemben ülőket a valóság egyáltalán nem érdekli. Egyedül Jakab Péternek van fölmentése ez alól, aminek az az egyetlen oka, hogy róla mindenki tudja, az egész ország tudja, hogy bohóckodni jár a parlamentbe, és egy bohóc, amit mond, azt nem kell komolyan venni. Bár bohóckodás ügyben is van egy újítása, ami azért figyelemre méltó, ő a világ egyetlen bohóca, akinek testőre is van. Gratulálunk a Jobbiknak!
Majd a fenyegetésekről is szeretnék mondani néhány szót a végén, de itt annyit azért a figyelmébe ajánlok mindenkinek, hogy a Jobbiknak az a kultúrája és szokása, hogy akiket börtönnel fenyeget, azokkal utána összeáll. Én jól emlékszem, hogy Gyurcsány Ferencet fenyegették börtönnel, most meg a hóna alá járnak demokráciát tanulni. Ehhez is gratulálok! Hátha mégsem haszontalan!
Megértem, hogy az ellenzéki képviselők nem adnak feltétel nélkül hitelt a szavainknak, de legalább az Önök támogatóinak, az Európai Uniónak adjanak hitelt. Az egész Európai Unió Önök mögött áll, a bizottságban ott ülnek az elvtársaik, azon dolgoznak, hogy Önök megnyerjék a következő választást. Legalább az őáltaluk közzétett adatokat fogadják el, hiszen ők az Önök gazdái, akik ezt mondják! Nekem nem hisznek, de azt mondja az Európai Unió statisztikai hivatala, hogy 2010 óta a szegénység kockázatának kitettek száma 1 millió 250 ezer fő – a gazdáiknak azért hihetnének! –, azt mondja, a súlyos nélkülözésben élők aránya egy évtized alatt 23,4 százalékról 8 százalékra csökkent, tisztelt Képviselőtársam! Még egyszer: legalább a gazdáiknak higgyenek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt mondja Tóth Bertalan képviselőtársam, hogy mit kaptak az önkormányzatok. Mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy úgy vettük át az önkormányzatokat a Gyurcsány-kormánytól, hogy nyakig voltak eladósodva, a csőd szélén voltak, sőt csődbe is mentek, és ez a kormány, a polgári, nemzeti kormány átvállalta az összes önkormányzattól, még a rendkívül gazdag Budapesttől is átvállalta az adósságot. Mit adtunk?! És ha már Tóth Bertalan képviselőtársam arról beszél, hogy ő járt Pécs környékén, azt is mondhatta volna, hogy a múlt héten adtunk át éppen egy orvostudományi egyetemi campust 23 milliárd forintért. Hátha a pécsiek méltányolják. Kár elhallgatni az igazságnak ezeket a részeit. Senki nem gondolja, hogy minden rendben lenne Baranyában, de azt azért mindenki gondolja, hogy a kormány rendkívüli erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az ország elmaradott térségeit is fölemelje.
Fudan Egyetem-ügyben lesz népszavazás, tehát talán itt most nem is érdemes az ezzel kapcsolatos valótlan állításokat sorba vennem.
Az egyetemeket illetően a tavalyi évben 220 milliárd forintot fordítottunk az egyetemek működésére, most szeptembertől változtattunk, és 417 milliárd forintot fogunk a működtetésre – nem a fejlesztésre, a működtetésre! – fordítani.
Hasonló csacskaságokat hallok arról, hogy mi van az adósság ügyében, soha még ennyi adósságot más kormány nem vett föl, mert a magyar kormány – mindjárt itt részletezendő okokból – fölvett 4,5 milliárd eurónyi hitelt. Tisztelt Képviselő asszony, Önök – merthogy most már együtt vannak – 14,3 milliárd eurónyi hitelt vettek fel. Tudja, az több, mint a 4,5. Tehát egész egyszerűen olyan abszurd és képtelen állításokkal találja magát szemben az ember, hogy nehéz értelmesen beszélni erről. Mindenesetre azoknak, akiket az Európai Unió baloldali bizottsága oly’ lelkesen támogat, szeretném elmondani, mert mintha nem volna világos, hogy a helyreállítási alap pontos neve: helyreállítási hitelalap. Az Európai Unió a válság leküzdése érdekében senkinek nem ad pluszpénzeket, hitelt ad, amit aztán vissza kell fizetni. A hitel egy részét közösen fogjuk visszafizetni az Európai Unió költségvetésén keresztül, a másik részét pedig közvetlenül a költségvetések. Semmilyen pénz nincsen az ablakban. Magyarország azt teszi, hogyha nem adja oda az unió – bár reménykedünk benne, hogy a tárgyalások eredményre vezetnek –, nem adja oda időben azt a pénzt, ami nekünk jár, de hitel volna, akkor azt másfajta hitelekkel fogjuk fölvenni, illetve pótolni. Szeretném jelezni, hogy a most kibocsátott kötvények történelmi rekordszint alatt teljesítettek, valamennyivel talán 1 százalék alatt vagy éppen 1 százalékon voltak. Magyarország nem tagja az eurózónának, képes olyan kamattal fölvenni hitelt ma a pénzpiacról, mint azok az országok, amelyek mögött az Európai Központi Bank áll. Ez jó jel, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sokan beszéltek itt Kína ellen is – beszéljünk akkor egyenesen! Én értem, hogy a világban zajlik ma egy nagy küzdelem, ami arról szól, hogy az eddig a világot vezető Egyesült Államok pozíciója veszélybe került, és jön a kínai felzárkózás… Azt mutatja minden statisztikai adat, és szinte közhelyszerűen mondják a nyugatiak, hogy a világ élén változás van. Nem szokatlan ez, az amerikaiak, akik pontos emberek, meg is írták, hogy tizenhatszor történt eddig ilyen a világtörténelem írásos emlékei szerint, abból tizenkettő háborús körülmények között történt meg, csak négy volt békés. Tehát értem, hogy van itt egy nagy probléma, de óva intenék mindenkit attól, hogy ebben a Kína–Amerika küzdelemben egyoldalúan elkötelezzük magunkat. Kifejezetten nem tartom szerencsésnek, hogy az egész ellenzék láthatóan az amerikaiak zsebében van, úgy beszélnek erről a kérdésről, mintha ez a mi problémánk lenne. Én megértem, hogy az Egyesült Államoknak komoly problémát jelent ez az átrendeződés, de ez nem a magyarok problémája, tisztelt Ellenzék, próbálják a magyar embereket képviselni. A magyar emberek érdeke az, hogy ne sodródjunk bele egy ilyen hidegháborúba. A mi érdekünk az, hogy mindenkivel jóban legyünk, az amerikaiakkal is, meg a kínaiakkal is. Amit Önök akarnak, hogy a magyar emberek érdeke ellenében álljunk oda, és bújjunk bele az amerikaiak zsebébe, az szerintem nem helyes politikai elgondolás, hiába szövetségeseink az amerikaiak, ezt világosan ki kell mondani! Tehát aki azt javasolja Magyarországnak egy kínai–amerikai vitában, világpolitikai és világkereskedelmi vitában mi egyoldalúan mondjunk le a kínai piacainkról, mondjunk le a kínai befektetésekről – az amerikaiak egyébként kereskednek velük, ahogy csak tudnak –, az a magyar emberek érdeke ellen beszél. Ez egy teljes félreértése a helyes magyar külpolitikának. A magyar külpolitikának az a lényege, hogy minden fontos világpolitikai szereplővel jó viszonyban kell lenni – nehéz, nem is sikerült mindig mindenkinek; nehéz, de lehetséges. Ma ilyen a magyar helyzet. Nagyon is helyénvaló, hogy Magyarország az Európai Unió megerősítésében érdekelt, fontos, hogy jó szövetségese az Egyesült Államoknak, fontos, hogy értelmes és tiszteletreméltó kapcsolatot ápol Oroszországgal, és fontos, hogy kihasználja a Kínával való kereskedés minden előnyét. Ez a helyes magatartás és ez a helyes, külpolitikailag megfogalmazott nemzeti érdek, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgyhogy értem, hogy Önök az amerikaiakkal vannak – nem biztos, hogy megéri. Kérjék meg az árát, azt javaslom. Ha már mindenképpen oda akarnak állni, akkor kérjék meg az árát! Ingyen semmiképpen ne tegyék!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után kell még egy szót szólnom Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szavairól is, aki sajnos nincsen már közöttünk… Hiszen kiment a teremből. Fontos dolog, hogy emlékeztessük egymást morális szempontokra. Különösen fontosnak tartom azt a gondolatot, hogy mindenképpen el kell kerülni, hogy a kormány olyan helyzetbe lavírozza magát, bármely magyar kormány, amikor többet foglalkozik magával, mint az országgal. Most őt idézem, hogy sikerült ez a mélyen tisztelt baloldalnak, immáron mondhatom, a Jobbikkal kiegészült baloldalnak: „Nincs választás” – mondja a miniszterelnök néhány éves kormányzás után – „mert ezt el… Nem kicsit, nagyon.” „Európában” – mondja a minket erkölcsileg kioktató miniszterelnök – „ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.” Persze, mint ismerjük őt, hozzá is teszi: „Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” – mondja Gyurcsány Ferenc. Majd kioktat bennünket erkölcsi kérdésekben, és azt javasolja, hogy ne magunkkal, hanem inkább az országgal foglalkozzunk. Nem érzik ezt mulatságosnak, tisztelt Hölgyeim és Uraim? Azt is mondja a baloldal mostani vezetője – hiába tolja maga elé a feleségét meg a budapesti főpolgármestert, mert mindannyian tudjuk, hogy ki a főnök –, idézem őt megint: „És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk.” Majd kioktat bennünket, hogy ne magunkkal törődjünk, hanem az országgal. Majd azt mondja, idézem tovább: „A világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amikről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” Majd fölhív bennünket arra, hogy ne hazudjunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kész kabaré. Jakab Péter jó helyen van. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
