Tisztelettel köszöntöm Önöket, jó napot kívánok!
Van némi bukéja annak, hogy Ausztria kancellárját a magyar parlament delegációs termében köszönthetjük, ott, ahol még a régi időkben az osztrák és a magyar bizottságok, illetve delegátusok üléseztek. Ez volt ennek a teremnek a funkciója, ezért építették.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntjük a kancellár urat, és azt tudjuk mondani Magyarország érdeklődő közvéleményének, hogy régen szolgálhattunk, személy szerint én is régen szolgálhattam olyan jó külpolitikai hírrel Magyarország polgárai számára, mint ma, hiszen egy nagyon eredményes tárgyaláson vagyunk túl. Ausztria a magyarok szívében mindig különleges helyet foglalt el, a róluk való beszédmódnak is megvan a saját külön nyelvi készlete és hangulata; mégiscsak sógorok volnánk az európai közvélekedés szerint. Ugyanakkor azt is tudja mindenki, hogy a két ország közötti jó viszonynak a történelmi, a földrajzi és a gazdasági alapjai megvannak, mégis az elmúlt időszakban a két ország kapcsolatában a jó viszonyhoz szükséges politikai alapok meggyengültek, és ma azzal a szándékkal ültünk tárgyalóasztalhoz, hogy egy fejezetet lezárjunk, és egy új fejezetet pedig megnyissunk Ausztria és Magyarország politikai kapcsolatának történetében. Ezt a célt sikerült elérnünk. Örömmel tájékoztatom Önöket arról, hogy mind a két ország vezetője úgy gondolja, hogy a két állam között és a két nép közötti kapcsolatok fölötte állnak a pártkapcsolatoknak. Az a tény, hogy más-más pártcsaládhoz tartozunk, semmilyen hátrányt nem fog jelenteni a jövőben az osztrák–magyar kapcsolatokat illetően, mert az államközi és a népeink közötti kapcsolatok mindig fölötte állnak a pártkérdéseknek. Ezért ma arra tettünk kísérletet, hogy a lehető legpragmatikusabb, leggyakorlatiasabb alapokat vessük meg a két ország kapcsolatának. Szeretném tájékoztatni Magyarország közvéleményét arról, hogy Ausztria Magyarország második legfontosabb kereskedelmi partnere, tehát fontosak nekünk. A 2015-ös évben a forgalmunk a 10 milliárd eurót is meghaladta, és a befektetéseket tekintve pedig Ausztria negyedik legjelentősebb partnerünk, befektetőnk Magyarországon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy háromezer osztrák cég dolgozik Magyarországon és 70 ezer munkahelyet tartanak fönn. Egy négytagú családdal számolva ez azt jelenti, hogy majdnem háromszázezer magyar ember kenyerét Magyarországon működő osztrák cégekben keresik meg. Ez jól mutatja, hogy milyen fontos ország Ausztria Magyarország számára, ez egy szilárd alap, erre fogjuk építeni az együttműködésünket a jövőben is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egyetértettünk abban, hogy kiemelt témaként kezeljük a következő időszakban a digitalizációs technológiák meghonosítását és a gazdaság modernizálását, külön hangsúlyt kapnak a vasúti együttműködések. A korábban megkezdett politika, amely új határátkelőhelyeket nyitott a két ország között, és amiről nemzetközi megállapodásunk van, folytatódni fog, és a szakképesítések kölcsönös elismerésében eddig elért eredményeinket is olyannak tekintjük, amire építhetünk, és folytatni szeretnénk a jövőben. Azt kell tehát mondanom, hogy történelmi, gazdasági és földrajzi alapok mellett a mai napon az új fejezethez szükséges politikai alapokat is megszilárdítottuk.
Természetesen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, szó volt arról, hogy a magyar Eximbank egy 500 milliós hitelkeretet nyitott, hogy az osztrák–magyar cégek együttműködését támogassa, és a két befektetési ügynökség, az osztrák és a magyar ügynökség közötti kapcsolatfölvételt is javasolni fogja a két ország miniszterelnöke.
Érintettük, sőt tárgyalásaink tekintélyes részét adta a migráció kérdése. A két ország különböző helyzetben van. Erről majd a kancellár úr tájékoztatni fogja Önöket. Magyar részről azt tudtam mondani, hogy Magyarország a nemzetközi jog hibátlan és szó szerinti betartásában érdekelt, ami azt jelenti, hogy minden olyan migránst, aki Magyarország területén lépett be először az Európai Unió területére, a Magyarország által előírt nemzetközi szerződéseknek megfelelően az osztrák–magyar határon visszaveszünk, és azonnal tovább is szállítunk. Tekintettel arra, hogy ezekkel az országokkal – ez a Nyugat-Balkán országait jelenti – nekünk megállapodásunk van a visszaadásnak nemcsak a tényéről, hanem annak technikai kivitelezéséről is, tehát abban tudunk segíteni Ausztriának, hogy minden olyan embert, aki Magyarország területén lépett be először az Európai Unió területére, és ma Ausztriában tartózkodik, átvesszük és visszaszállítjuk oda, ahonnan jöttek. Elmondtam azt is a kancellár úrnak, hogy megértéssel fogadjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket az osztrák határ védelmében a magyar–osztrák határon Ausztria tesz, de javasoltuk megfontolásra, hogy az osztrák–magyar határ megvédésének legjobb módszere mégiscsak az volna, hogyha a szerb–magyar határt védenénk közösen. Fontos első lépés történt azzal, hogy 20 határőrizetben részt vevő személyt küld Ausztria a szerb–magyar határra. Mi azt kértük, vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy ezt folytathatjuk-e, és tudjuk-e nagyságrendekkel növelni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egyúttal tájékoztattam Kancellár urat, hogy Magyarország területén ma már illegálisan senki sem tartózkodhat, ezt a büntető törvénykönyv nem teszi lehetővé. A szerb–magyar határt légmentesen lezártuk, azon átjutni nem lehet, ezért illegális, jogi értelemben illegálisan Magyarországra érkező ember Magyarországról Ausztriába nem is tud távozni. Ezért ha fönn tudjuk tartani – bár ez óriási költség és erőfeszítés, mert nyolcezer emberünk dolgozik lenn a határnál, nyolcezer katona és rendőr – az eddigi gyakorlatot, akkor Ausztriát is meg tudjuk védeni az illegális bevándorlóktól a magyar–szerb határon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még egyszer szeretném megköszönni a kancellár úrnak, hogy megtisztelt bennünket a látogatásával, és megerősítem itt, a nyilvánosság előtt is, a magyar és az osztrák nyilvánosság előtt is, hogy Magyarország mindent meg fog tenni a következő időszakban, hogy a lehető legjobb szomszédja és partnere legyen Ausztriának.
Köszönöm a figyelmüket!